Szorul a hurok

Ha hihetünk a doki kalkulációs módszerének, nagyjából 77 nap múlva lesz egy gyerekünk.

Biztos, hogy ezután jön még a feketeleves, de ezúton szeretném dokumentálni, hogy a 30. hétig egyáltalán nem is szar kisbabát várni. Ámbár most már kicsit kezdek gömbhallá változni, és féregmozgással közlekedni, de eddig tényleg ez minden.

Ennek ellenére, illetve igazából nem is ellenére, hanem úgy MINDEMELLETT hozzáfűzném, hogy szerintem aki azt állítja, hogy a várandósság (volt) az élete legcsodálatosabb meg legboldogabb időszaka, az bocsika, de szerintem vetít, vagy vérkismamáskodik. Volt is, meg remélem, lesz is még ennél sokkal jobb meg boldogabb, de ha egyszer ez az út vezet a gyerekhez, akkor ezt járom végig, azt' slussz.

Nem, éppenséggel tényleg nem vagyok túlzottan átszellemülve, de nem is nagyon érek rá hülyeségekkel foglalkozni, mert különben a lányomnak nemhogy szobája, babakocsija meg ruhái nem lesznek, hanem például neve se. Egyelőre én vagyok, aki tervez meg gondolkodik, az apja meg cirógatja és beszél hozzá, nem is csoda, hogy őneki mindig belemászik a tenyerébe a kis takonypóc, és ott ficereg, engem meg jó nagy ívben kikerül, már amennyire ezt ott a zártosztályon egyáltalán megteheti :-D  Látom már, hogy apa lesz az isten, én meg a sárkány, de alapvetően nem bánom, mert úgy képzelem, hogy majd amíg ők épp nagyon szerelmesek lesznek egymásba, én hátha sunyiban alhatok egyet :-)

Állítólag vezethetek

Nem fogadtam volna rá nagyobb összegben, de múlt pénteken átmentem a forgalmi vizsgán, oktatóm szerint a legocsmányabb vezetéssel, amit valaha produkáltam. Attól tartok, ezt a véleményt egyébként a vizsgabiztos is osztotta, mert a végén elmondta, hogy egyszer-két szer eléggé rezgett a léc, de egye fene, megfeleltem. (Nagyon bőgtem, mikor végre megálltunk, elég ronda nagy stressz volt végig, bár szerencsére kihúztam a legkönnyebb útvonalat - azt, amin Oktató Feri szerint a legnagyobb esélyem volt "nyerni" - két tolatva parkolást, meg az y-fordulót is, így legalább ezekre a technikai részletekre nem kaptam hibapontot, ha már gyakorlatilag minden másra igen).

Dani ma napközben átveszi nekem a vizsgaigazolásomat, mert ő közelebb dolgozik, aztán még pár hét, és ha meglesz az igazi műanyagjogsim, vele is kimerészkedünk a forgalomba - ha már egyszer alkalmasnak találtak rá, hogy megtegyem.

Amúgy nagyon durva, mert valahogy hiányzik belőlem a siker miatt érzett felszabadultság. Olyan durva küzdelem meg favágás volt a vizsga, a délutáni pilatesen Viki próbálta belőlem valahogy kitornáztatni a feszültséget, de este még görcsben volt az összes végtagom, és a mai napig nem kezdtem el örülni, nem is tudom, hogy most akkor tényleg nem örülök, vagy csak ezt most nem tudom kimutatni.

De vezetni fogok, mert rövidesen Kispockot kell szállítanom, azt meg csak úgy lehet, ha előtte kicsit gyakorlok. Még egy-másfél hónapig talán beférek a kormány mögé :-D