Rohamosan öregszem

Mi más lenne az öregedés legbiztosabb jele, mint az, ha az embernek már a kishúga is húsz éves? :-D
Boldog szülinapot, Bogárszál!

Kifehérített karácsony

Nekem ezt úgy sikerült összehozni, hogy elhavazódtam teljesen, hö-hö, ez pont olyan rossz, mint amilyennek látszik.
Az utolsó pillanatig kötöttem, mint a gép, vállból akar leszakadni mindkét karom, de még így sem lettem kész mindennel, mert nagyon lassú vagyok, viszont legalább nagy pofával túlbecsültem magamat. (Hogy a kötni tudók jól szórakozhassanak rajtam: két hét alatt nem sikerült megkötnöm két sapkát és 4 pár gyerekméretű lábszárvédőt, pedig gyakorlatilag mást nem csináltam.)
Van rokon, akit egyszerűen elfelejtettem.
Kaja itthon szinte egyáltalán nincs, a tegnapi családi összejövetelre azért vittem sütit, kétfélét.

25-e délelőtt van, és a hülye fenyőfám nincsen feldíszítve. Túl vastag volt a törzse, és nekimentem ugyan konyhakéssel, de esélyem sem volt, meg kellett várni, míg az öcsém odaér és lefarigcsálja nekem, hogy be lehessen szuszakolni a tartóba. Mire ezzel kész lett, gyakorlatilag indulnunk kellett. Későn este már nem foglalkoztam vele, ma reggelre meg csupa víz, mert beesett az eső az erkélyre.

Ajajajajaj, és indulni kéne a mamához. Na jó, az igazat megvallva már ott kéne lennünk...

Igazán remek hétvégi program

Nem baj, megoldjuk - mondta a kapukulcs után tanácstalanul kotorászó nagymamámnak a nem kis darab srác, azzal megfogta a nagykaput, leemelte a sarkáról, kinyitotta, beállt a traktorral az udvarra, ott a kollégáival ledobálták a fát, feldarabolták láncfűrésszel, majd megkérdezték, nincs-e még néhány fejsze, mert hárman csak egyet hoztak.

Annyira volt még néhány fejsze, hogy végül nekem is jutott. Nem vagyok egy túl komolyan vehető munkaerő, de beálltam hasogatni, és legalább jól szórakoztam.

A srácok aztán kértek egy kávét, segítettek behordani a fát, visszarakták a helyére a kaput, és elpöfögtek a kistraktorral.

Nekem meg piszkosul fáj ma a derekam.

Jókor jött bátorítás

Van az öcsémnek egy bírósági ügye, azon rugóznak két éve, hogy akkor ő most okozott vagy nem okozott közúti balesetet. Nem okozott egyébként, csak valakik valahol nagyon szeretnék, hogyha mégis ő okozta volna, és ennek érdekében elég sok mindent hajlandóak bevetni. A kilátások nem túl jók, és ha a pert elveszíti, nagyon sok pénzt kell kifizetnie. Kifizetnünk.

Van ugyan az öcsémnek egy ügyvédje is, akinél valószínűleg néhány fokkal kevésbé "jót" is elég lett volna felkérni. Olyasvalakit, aki csak annyira jó, hogy a bazimagas tiszteletdíjáért még esetleg épp hajlandó legyen érdemben foglalkozni vele.

Van aztán egy csomó egyéb résztvevő, tanúk, károsultak, szakértők, műszakiak, meg elmeorvosok, meg még miegymás, csak éppen olyan nincs senki, aki egyszer is elolvasta volna a két év alatt összegyűlt anyagot, és elgondolkodott volna rajta.

Eddig.

Mert nekem meg van egy kollégám, aki leült a paksamétával, elolvasta, bazmegelt, jegyzetelt, majd félórát beszélt az öcsémmel, és utána az öcsém egészen más hangon szólalt meg a telefonban, mert végre valaki foglalkozott vele, és végre valaki azt mondta, hogy igazából nem is olyan rossz a helyzete, csak ezt meg ezt meg ezt kellene csinálni.

Csak legyen esze, és tudja hasznosítani ezt a most kapott infót, mert olyan jó lenne azt hinni, hogy ha ez bejön, akkor már nemsokára minden rendben lesz végre.

Már megint a vér szava

Mondom, leviszem a szemetet, aztán meg kettesével rohantam vissza a lépcsőn visítva, kezemben a szemeteszsákkal, hogy úristen, egy EMBER fekszik a szemétledobóban, és akkor most mi lesz. Az lett, hogy a Vállalkozó Szellem egyrészt megnézte, hogy legalább él-e a csöves, és ha már ott járt, akkor egyben ledobta a szemetet is. A csöves egyébként élt, mert horkolt, úgyhogy mentőt nem kellett hívni, és végül nem hívtam rendőrt sem, mert elzavarhatják, de még aznap visszajön...

Mikor visszaállt a normál pulzusszámom, és már nemcsak visítva bírtam beszélni, akkor persze előtört belőlem a szokásos jófejség, és mondtam, hogy mekkora lenne már keresni egy lakatot, és bezárni, akkor legalább nem tudna kijönni.

Később átjöttek az öcsémék, és eldicsekedtem nekik, hogy bibí, nekünk van ám csövesünk a szemétledobóban. Sógornőm rögtön indult megnézni, hogy ott van-e még, mi meg a tesómmal mi hősiesen lestük jó messziről, a lépcső tetejéről. Ott volt. Még mindig horkolt.

Amikor visszamentünk a lakásba, elkezdett az öcsém röhögni, hogy keressünk már egy lakatot, és zárjuk be.

Várakozás

Advent, az, persze, meg az a hogynemondjam hogy micsoda, mert illetlent találnék mondani, az meg lassan már alkotmányellenes is lesz nem mellesleg, és nemcsakhogy betiltják a blogomat, de jön a médiatörvény, és engem is eltöröl.

Szóval várakozás, hogyne, várakozásból itt ugyan nem lesz karácsony, várakozhatok én ítéletnapig, attól nem lesz rend, nem lesz karácsonyfa, nem lesz kaja, meg ajándék, ráadásul idén is addig várakoztam a megfelelő pillanatra, amíg megint elfelejtettem adventi koszorút venni, de egyébként amikor van, akkor is mindig elfelejtek gyertyát gyújtani, mert mindig mással vagyok elfoglalva, nem érek én rá várakozni.

Meg spirituális, lelki felkészülés a karácsonyra, írja a Zinternet, hát ja, arra tényleg fel kell készülni lelkileg, hogy megint kismilliónan tapossák a fejemet, ha kimegyek az utcára, és még arra se készültem fel lelkileg, pedig már hetek óta ez van, hogy akkor is karácsonyi dalok bömbölnek a fülembe minden irányból, ha csak egy csomag papírzsepit vagy egy marék szöget akarok venni akár a legutolsó legsarkibb legkisebb boltban.

Hol van az már, amikor nem is volt más dolgom, mint felébredni reggel, és meglátni a karácsonyfát, és örülni? Persze örömet okozni is jó, de ez is egyre nehezebben megy, ha én magam meg nem örülök közben, csak fáradt vagyok, de az legalább nagyon. Nem lehetne, hogy idén, csak egyszer, kivételesen... inkább maradjon el?

Az a nyavalyás kutya

Megmondom őszintén, kicsit haragudtam az öcsém kutyájára, amikor tavasszal letaposta a kedvenc gyöngyvirágaimat a mama kertjében.
De amit MOST csinált, hát az már tényleg vérlázító.
Megbocsáthatatlan.
Tűrhetetlen.
Gondolkodunk is, hogy be kéne adni a sintértelepre.
Vagy elevenen megnyúzni, a bőréből dobot készíteni, őt magát pedig lassú tűzön sütögetni.
Vagy mittudomén, kukoricán térdepeltetni három napig.

Ma korán reggel a Mama kétségbeesetten hívta az öcséméket telefonon.
"Az a kutya letaposta a HAVAT!"

Töltőtoll

Ti szoktatok még kézzel írni?
Én sajnos nem nagyon, csak bevásárlólistát, meg a munkahelyemen a magamnak szóló fecniket.
(A volt főnököm egyébként mindig meg akart halni a cetlijeimtől, egyik karácsonyra vett is nekem egy gyönyörű, puha bőrkötéses, aranyszegélyű noteszt, amibe bele kellett írnom, amit diktált, valami olyasmi volt, hogy "ezt a noteszt a jó fej főnökömtől kaptam ajándékba, hogy ne mindig azokra a k.rva fecnikre firkáljak", szóval nagyon örültem az ajándéknak, amit onanntól kezdve aktívan használtam is: teletömködtem a k.rva fecnikkel :-D

Szóval szeretek kézzel írni, de elszoktam tőle, már az írásom is olyan ronda lett, hogy rá se ismerek.

Aztán úgy alakult, hogy ki kell töltenem kb. 2 db papírt, és ezen nagyon belelkesedtem - hurrá, kézzel KELL írni -, és napok óta azon töröm a fejem, hogy melyik tollam lenne a legmegfelelőbb, hogy majd az írásom elég szép legyen, végül bementem ma reggel az írószerboltba, és vettem magamnak egy töltőtollat :-D

Műanyag.
Rózsaszín.
De én ma MINDENT azzal írtam :-D

Küldj virágot! (És tanulj meg olvasni...)

Épp alvajártam reggel a Ferenciek terén az aluljáróban, amikor arra lettem figyelmes, hogy ki van írva egy kirakatba hatalmas betűkkel: JUDIT.
Micsoda?
Holcsoda?
Kapkodtam a fejemet, amúgy is el voltam késve, akkor nekem mér' írják ki a Ferenciek terén az aluljáróban, méghozzá hatalmas betűkkel, hogy Judit.
Valahogy magamhoz tértem, de akkor már akármerre néztem, nem volt kiírva sehol sem, semekkora betűkkel a Judit.

Csak a virágüzletet láttam, akik az induló internetes honlapjukat reklámozták, miszerint KULDJVIRAGOT.

Tényleg kijön. De asszem, nem is akarom tudni, miféle módszerrel olvastam én ezt Juditnak, és hová tüntettem el addig a többi betűt.

Jövő idő

Vagy inkább jelen.
Folyamatban van egy Swallowtail, egy gombóc régi tolnai lilástarka fonal felhasználására, meg egy Saroyan, különösen elvetemült módon kék-szürke zoknifonalból, na, ez elég vicces lesz :-D
Pihenésképpen pedig időről időre készül egy-egy pár hajléktalankesztyű, mert állítólag idén is lesz karácsony. Azt mondják.

Saskia

Sál Nikinek. A színe, hát, leginkább egyik képen se látszik rendesen :-D

Megmutatom az új kendőmet

A televízió kártékony hatásáról

A múltkor mesét néztünk az öcsémmel. (Már rosszul kezdődik, de mi tényleg szoktunk mesét nézni az öcsémmel.)

A Csőrike ment a tévében, és arról szólt ez a rész, hogy a Nagyi testvére borzasztó feledékeny volt, és akárhová ment, mindig mindenhol otthagyott valamit. Nyilván jól elvesztett egy rakás pénzt, amit a bankba kellett volna tennie. Egyébként a bankár volt a gonosz, mert lenyúlta a lóvét, de természetesen az állatok, akik akkor kivételesen épp nem akarták egymást megenni, leleplezték, és minden megoldódott.
Volt a történetben egy varjú, nagyon sandán nézett, a fejét a nyaka közé húzta, depisen lógatta, és úgy ment, hogy lépett hármat, aztán ugrott egyet. Az nem derült ki, hogy mi a szerepe, csak néha feltűnt, olyankor mi nagyon röhögtünk, a sógornőm meg fogta a fejét, mert szerinte nem is volt vicces egyáltalán.

Később kimentünk a temetőbe, rendbe tettük a sírokat, kiraktuk a gyertyákat, és elindultunk hazafelé. Egyszer csak rám néz az öcsém:
- Menjünk úgy, mint a varjú.

És mentünk.

Lassú munkához sok idő kell

Befejeztem a Moonlight Sonata kendőt végre. Már nem is emlékszem, mikor kezdtem, de simán lehet, hogy még tavaly.
Soha az életben nem kötök többé pikót semminek a szegélyére, kendőére meg pláne nem.

Mindenesetre most épp ázik, aztán megyek formára tűzködni, mert már nagyon szeretném készen látni.

Update: HŰ!!!

Mosolyszünet

Nem is tudom, valahogy a világ és én most nem olyan viszonyban vagyunk egymással, mint máskor. Vagy csak nincs most nyitva az a szemem, amivel meglátom azokat a dolgokat, amiktől olyan a világ, amilyennek én szeretem. Nem mindenen lendít át az optimizmus, a c-vitamin, a társaság, vagy a kitekert, savanykás-kesernyés humor. Sem.
Pedig nem történt semmi. Semmi olyan, amihez ne lennék szokva.
Csak most egy kicsit nem lelem örömem az életben.
És közben csodálkozom, mert ez nem én vagyok.
De akkor hova lettem?
És mikor jövök vissza?
Alig várom.

Best of öcsém

- Még mindig van két kakas a fagyasztóban. Ki kéne találnom, hogy mi legyen belőlük.
- Szerintem csinálj kakasos nyalókát.

Juditka és az Ügy

Beidézték Juditkát a gyámhivatalba. Na jó, igazából persze nekem kellett bemennem, hogy hátha végre megkapom a határozatot a gondnokságról (nem kaptam meg egyébként), de azt mondta az ügyintéző, hogy Juditot is meg fogja hallgatni.
Kérdeztem, hogy minek, és puszta segítő szándékból próbáltam sugallni, hogy alapból tök fölösleges megpróbálni, de az ügyintéző hajthatatlan volt, Juditnak márpedig meg_kellett_jelennie.

A gyámhivatal konkrétan a polgármesteri hivatal "c" épületében van, ez mindjárt kiderül, hogy miért érdekes :-)

- Judit, megyünk a gyámhivatalba.
- Jó.
- Tudod, miért megyünk?
- Igen.
- Komolyan? Elmondod?
- Igen: ÜGYET INTÉZNI.
- Aha, tényleg azért megyünk. Azt is tudod, milyen ügyet?
- POLGÁRMESTERIT.

:-)

Panelzöld

"Ja, mer' te olyan ZÖLD vagy..." - csap a homlokára lemondóan az éppen hajléktalan státuszban lévő (értsd: nálam lakik, amíg albérletet keres) barátnőm, amikor nem érti, hogy nálam miért nem lehet a kukába dobni az ásványvizes palackot, konzervdobozt, joghurtospoharat, és tejeszacskót, mint más rendes helyeken. Nálam ezeket először is el kell mosni, aztán be kell vágni a mosogató alatti konyhaszekrénybe, aztán amikor már nem fér be több, akkor mehet a szelektívbe.

Épp most vittem le két nagy csövesszatyornyit, szerintem istennő vagyok, ámbár van bennem némi kétség, hogy istennők nem mászkálnak sötétedés után csövesszatyrokkal a lakótelepi szelektív kukák környékén, ha mégolyan zöldek, akkor sem :-)

Igazság szerint leginkább csak lusta vagyok, és ha ezt a sok vackot mindig a sima kukába dobnám, akkor azt sokkal gyakrabban kéne levinni :-)

A testvérem csalódást okoz

Nem tudom, miből gondoltam, hogy csak azért, mert a nagyszüleim lakásában lakik, majd az öcsém is integetni fog utánam az ablakból, amikor eljövök.
A nyolcadikon laktak a mamáék, és a mama mindig mondogatta, hogy ne ZUHULJ... alattunk LAKNAK!, meg hogy megmond apámnak, és különben is feljön a Horváth bácsi.
A nagyszoba ablaka arra néz, amerre el kell indulni a buszmegállóhoz. A mama mindig integetett. Aztán meghalt, és akkor még egy darabig integetett a papa. Azt nem tudom, hogy láttak is minket, vagy csak saccperkábé sejtették, hogy ott vagyunk - de integettek. Huszonévig integettek.

Most meg az öcsém lakik a nyolcadikon. Nem mondja, hogy feljön a Horváth bácsi, meg azt se, hogy megmond apámnak. Nem is tudom, mit vártam, amikor az utcáról visszanéztem. De ha még egyszer nem integet, akkor beszólok neki.

Előadóművészet

Rövid párbeszéd, a remekül sikerült szüreti-fesztiválos buli másnapján.

- Na, ott az a kutya, látod, annak énekeltél tegnap este, az meg menekült.
- Ajaj. És mit énekeltem neki?
- Kispált.

Vigyázz, ott áll a hátad mögött!!!!!

Amikor a gyerekek színházba mennek, mindig figyelmeztetik a szereplőket, ha veszélyben vannak :-) Elképzelem, amikor csalódottan legyintenek, vagy dühösen, tehetetlenül nézik, amikor a hülye Hófehérke mégis beleharap a mérgezett almába, pedig olyan hangosan kiabáltak neki, hogy neeeeeeee....

Egy Steinbeck-regényt olvasok mostanában, az Életben maradni címűt, és egyszerűen pocsékul érzem magam tőle. Nem először fordul elő velem, hogy Steinbeck olvasása közben egyszer csak elfog valami iszonyatosan rossz érzés, amikor még nem sejtem, hogy mi fog történni, csak azt érzem, hogy baj lesz, nagy baj lesz, NAGYON nagy baj lesz, ne csináljátok, csináljatok mást, ez így NEM_LESZ_JÓ. Végül leteszem a könyvet, mert félek tovább olvasni, mert tudom, hogy nekem se lesz jó, amikor majd megtudom, hogy mi történt. Aztán inkább elolvasom a végét. Kiakadok, sírok egyet, vagy dühöngök, de legalább megnyugszom, és utána már végig bírom olvasni onnan, ahol abbahagytam. A végén persze megint megzakkanok, és napokig nem hagy nyugodni a dolog. És persze tehetetlen dühöt érzek, amiért nem tudtam segíteni, vagy legalább súgni egy kicsit.

Pedig én még a Tom és Jerryben is rendszeresen a macskának drukkoltam.

Ti tudtok felfelé sírni?

Mert én igen.

Könnyezik a szemem, és ettől egy foltban leázott a smink a FELSŐ szemhéjamról :-O

Ez a kötés sehogy sem halad

Van a Moonlight Sonata kendő, amin már fél éve dolgozom, vagy talán egy kicsivel több is, mint fél éve. Még mindig hátravan egy mintaegység, meg a szegélye. De most már kilométeres sorokat kötök, és elég komoly elszánás kell hozzá, hogy kézbe vegyem, és haladjak vele...

- Te, az mi lesz? Nem mondod, hogy még mindig UGYANAZ a kendő.
- Nem. Ahogy a dolgok állnak, ez a szemfedőm lesz.De csak ha befejezem olyan 30-40 éven belül. Majd légyszi temessétek el velem együtt.
- Hülye.

Juditka megelőzi a betegséget

Judit retteg a náthától. Péntek este, amikor megjött, és puszit akartam adni neki, kartávolságra eltartott magától, és először is kivallatott, hogy "nem vagy megfázva????". Nem vagyok. Benne viszont bujkálhat valami, mondjuk soha nem fogja elárulni, de bizonyos jelekből erre következtetek.

- Nincs semmi bajom, NAAAA! - mondja, pedig nem is kérdeztem semmit. Borzasztó rondán néz rám, aztán eloldalog, és amikor azt hiszi, hogy nem látom, bevesz egy c-vitamint.

Best of öcsém

Csúnyán nézett rá a felesége, mire így szólt hozzá:
- Ne meresztgesd a szemedet, mer' hova viszlek ilyenkor, ha kiesik?

Már nagyon várom a pénteket

Mert jön haza a Júúúúúúúcuskám!!!!

Mondtam neki az előbb a telefonban, hogy:
- Úgy örülök, hogy jössz, már nagyon hiányzol!
Erre ő:
- Igen? - majd hozzátette: - El akarok menni zoknit, bugyit, és melltartót vásárolni.

Imádom, amikor ennyire romantikus :-)

Mindenesetre a programon legalább már nem kell gondolkodni, csak azon a részén, hogy megint milyen körmönfont módszerrel ráncigálom el a mamához, ugyanis kerekperec közölte, hogy ő oda márpedig NEM.
Attól tartok, itt zsarolás lesz, mégpedig zoknival, bugyival, és melltartóval. Gonosz nővér vagyok.

Ja, és egyébként az az egészben a legnagyobb, hogy hétfőn lesz a sérült gyerekek napja az állatkertben, és ebből az alkalomból a komplett miskolci garnitúra Budapestre látogat. Mivel pedig úgyis jönnek fel, nem kell vasárnap este visszavinni Juditot, hanem csak hétfőn délelőtt lepasszolni az állatkertnél, ezért eggyel többet alhat itthon!!!!!!

Mi legyen a mamával?

Leköltözöm, nem költözöm le.
Felhozom magamhoz, nem hozom fel magamhoz.
Felhívom a szociális gondozót, nem hívom fel a szociális gondozót.
Beszélek a nagybácsimmal, nem beszélek a nagybácsimmal.
Leköltözöm, nem költözöm le.
Felhozom magamhoz, nem hozom fel magamhoz.
Felhívom a szociális gondozót, nem hívom fel a szociális gondozót.
Beszélek a nagybácsimmal, nem beszélek a nagybácsimmal.
Leköltözöm, nem költözöm le.
Felhozom magamhoz, nem hozom fel magamhoz.
Felhívom a szociális gondozót, nem hívom fel a szociális gondozót.
Beszélek a nagybácsimmal, nem beszélek a nagybácsimmal.

Ha odamegyek, nekem lesz szar, ha felhozom, mindkettőnknek. Ha nem csinálok semmit, furdal a lelkiismeret, hogy semmirekellő, hitvány unoka vagyok, és bezzeg ő az életét áldozta (volna) értünk.

Akkor... mondjuk... talán.... sikítok.

Útvonal

Á, nem vagyok kényszeres. Á, nem muszáj mindig ugyanazokon a helyeken megállnom, ugyanazokat a kirakatokat megnéznem, ugyanott vennem az ugyanolyan joghurtomat. Még szerencse, mert különben mi lenne? :-D

Mostanában van, hogy elhoznak egy darabig autóval, és ilyenkor aztán másik útvonalon kell jönnöm dolgozni. Rémes. Ijesztő. Bizonytalan. Volt, az első két alkalommal. Harmadjára már megvolt, hogy hol állok meg gyümölcsért, honnan lesz joghurtom, hol veszek újságot, és melyik kiarakatot bámulom meg midnen alkalommal.

Huhh. Így már sokkal jobb.

Best of Mariska

Bóbiskolásból hirtelen magamhoz térek az autóban:

- JAJ!!!!
- Na, mi baj van?
- Semmi, csak elaludtam, és arra ébredtem, hogy alszom.

Bükk

Forrásvizet ittam a tenyeremből.
Másztam hegyet rohanvást, csak érjünk már fel.
Belegyalogoltam a patakba, aztán meg dideregtem.
Halakat lestem lélegzet-visszafojtva.
Reggeli vizes fűben sétáltam.
Beájultam aludni egy pohár vörösbor után.
Nem fékeztem végig a bobpályán :-)
A csónakban viszont féltem, hogy felborulunk.
Kóválygott a fejem a kacskaringós hegyi utakon.
Ettem halat meg vadat :-)

Máris indulnék vissza.

A torna jótékony hatásai

Majdnem egy éve járok pilatesre. Kizárólag egészségügyi indíttatásból kezdtem, hogy a gerincsérvem ellenére is tudjak valami mozgásformát végezni mégis, sőt éppen azért, hogy a vacak fájós derekamat karban tartsam valahogy, mert őszintén szólva a műtéttől úgy félek, mint ördög a szenteltvíztől, de legalábbis valami hasonló.
A pilates remek választásnak bizonyult, a derekamat ugyan reggelente eltart egy darabig beüzemelni, de aztán viszonylag rendesen működik naphosszat.
Mellékhatásként pedig szebb a tartásom, egyenesebb a hátam, egyszer csak kiderült, hogy van nekem derekam is, vagy időközben kinőtt, szóval formásabb és szebb lettem.
Virulok, és ezt úgy tűnik, mások is észreveszik.
Minden bizonnyal ezt szúrta ki az a fiatalember is, aki sakálrészegen odajött hozzám a minap egy augusztus huszadikai koncerten, és az összes maradék koncentrálóképességét összeszedve jólnevelten azt mondta nekem, hogy aggyegycsókot kérlekbazmeg.

Íjjajj, nem annyira élvezem én...

Voltunk strandon Szolnokon, még a múlt pénteken. Megtévesztő volt a belépőjegy olcsó mivolta - akkor még nem tudtam, amit ma már igen: hogy mennyibe fog még nekem kerülni, mire kikezelnek a nyavalyából, amit minden bizonnyal ott gyűjtöttem be. Sokba.

Mi lesz itt már megint...

Az öregeknek több eszük van.

Öreganyám felhívott a héten, hogy most má' menjek haza, mert vadast főz. Megkértem, hogy akkor fagyasszon le nekem egy dobozzal, mert épp máshol voltam, de megígértem, hogy vasárnap (ma) megyek.
Kimentem vele a temetőbe, elhoztam a vadast, amit eltett nekem, megdicsértem az új haját, pedig tök béna, ő meg pénzt tukmált rám (majd legközelebb viszek neki belőle valamit), jót nevettünk, hogy nemrég látott egy siklót meg egy gyíkot, és biztos mind a kettő a Somogyiné volt - réges-régi történet a falu állítólagos boszorkányáról, mindig imádtam hallgatni :-D Aztán megígértem, hogy Juditkával majd megyünk nemsokára, két hét múlva jön úgyis haza megint.
Mintha mi sem történt volna.
Csak.
A mama szarul néz ki.
Az öcsémék meg elköltöznek, még mielőtt a kisbaba megszületne.

Elme-reng

Főiskolás koromban egy időben Impulse Zen márkájú dezodort használtam. Akkor is, amikor cserediákként Angliában töltöttem három hónapot. Még aztán egy darabig gyártották, utána megszűnt, de az illatáról mindig Anglia jutott eszembe. Nem konkrét élmény, csak az ottlét. De az évekig.

Másik mese. Egyszer csókolóztam valakivel, emlékszem, hogy féltem, milyen lesz, de meleg volt és puha és feketeribizlis. De ezt nem akkor gondoltam. Csak amikor tegnap délelőtt ettem egy gombóc feketeribizlis fagyit. Hogy ez most épp olyan, mint az volt.

Ilyenkor egyébként ijedten igyekszem vissza a földre, a szokásaim, a heti menütervezetem, meg a kis kényszereim közé. Általában jó nekem ott. Csak tettem egy kis kitérőt.

Monddszépen

Fogorvoshoz mentem tegnap, hogy betömje azt a lyukas fogamat, amiről kiderült, hogy kettő.
Ez a fogorvos elvetemült egy alak. Ezért járok hozzá. Igaz, tegnap nem mondott viccet, pedig máskor szokott. Reklamáltam is emiatt.
Azért nem volt ám eseménytelen.

Fogorvos: - Jól van?
Én: - ÁÁÁÁÁÁHÁÁÁÁÁ.
Fogorvos: - De biztos jól van? Még ÍGY is?
Én: - ÁÁÁÁÁÁEÉÉÉÁÁÁÁ.
Fogorvos: - Hát jó. De ugye nem baj hogy ilyeneket kérdezgetek?
Én: - ÁÁÁÁÁÁÁ.
Asszisztens: - A doktor úr nagyon szeret beszélgetni a páciensekkel.

Ezen a ponton a kezelés kis időre félbeszakadt....

Amikor ilyeneket lehet nálam találni...

... akkor szerintetek megyünk kirándulni hétvégén? :-D


Persze hogy megyünk, ezért sütöttem még egy kis szalonnás masnit, mert azt mindenki szereti...


... már aki nem vegetáriánus. De jön velünk olyan is, aki vegetáriánus, kell tehát vinnünk néhány káposztás falatkát.

Rokonság

Azt már tudtam, hogy januárban nagynéni vagy nagybácsi leszek, attól függően, hogy az öcséméknek kislányuk, vagy kisfiuk lesz.
:-D
Mondta az öcsém tegnap, hogy cirkuszolás (ld. Aki nem bírja c. bejegyzés) helyett inkább húzzak el kék cumit keresni.

Szóval... akkor nagybácsi :-D :-D

Cinegecipője

Kering rólam valami teljesen alaptalan történet a családban, hogy amikor az egyik nagybátyám katona volt, én meg kicsi, állítólag egy látogatás alkalmával a komplett laktanyának előadtam, hogy víge van a nyálnak, húvos szelek jálnak, naaaaagy bánata van a cinegemadálnak.

Eltelt azóta vagy harminc év, már egy ideje tisztán ejtem az r-t is, de az előbb igencsak össze kellett szednem magam, hogy hiba nélkül végig tudjam mondani a cinege cipőjét.
Aktuális pedig.
Ma reggel már ősz volt.

Aki nem bírja

Rosszul lettem a Szigeten, és haza kellett hozni.
Sajnos vagy szerencsére nem sok mindenre emlékszem, arra viszont tisztán, hogy a tegnap esti alkoholfogyasztásom EZT nem indokolja.
Szégyellem magam, és meg vagyok ijedve.

Best of Judit, mélyen alszik

- Jucus, ébren vagy?
- NEM.
- Aha. És mikor leszel?
- Azt nem tudom.

A világ leglassabban készülő kendője

Ez a Moonlight Sonata szerintem sose lesz kész. Gondoltam, legalább megmutatom azt, ami van belőle. A színét leginkább a középső sor első és második képe adja vissza. Éjkék.

Még egy kis kaja

Kukoricás palacsinta tejföllel és ketchuppal (és ímmel-ámmal :-)
Babfasírt rizzsel és paprika-paradicsom "turmixszal"
Szilvás-barackos pite
Dobozos jégkrém :-D
Túrógombóc eperlekvárral
Paradicsomos-sajtos pizza
Kínai kaja
Müzli, müzli, müzli...

Hősnő, és rettenthetetlen túrázó

Tavaly megbeszéltük A Fogorvos Nénivel, hogy kaphatna Jucus barázdazárást a hátsó fogaiba, és akkor nem (vagy sokkal később) lyukadnak ki. Meg is beszélték, Judit tudott mindent, aztán mégis úgy alakult, hogy csak egy év múlva mentünk vissza - vagyis tegnap.
Volt is baj.
Jucus ugyan nagy vonalakban emlékezett a dolgokra, csak egy év alatt persze elveszítette a fogászatos rutinját, és hát ficergett, mocorgott, nem engedte a hegyes szondát használni, félt a levegőfújótól, ki akarta köpni a nyálszívót, Marika néni kezét hol lefogta, hol nyalogatta, a nyelvét ki akarta dugdosni, ettől persze öklendezni kezdett, szóval meg kellett vele küzdeni, 20 perc udvarlásba került a 2 perces csiszolás és 1 perc tömés.
Persze időközben kinyílt a csipája, rájött, hogy ez tényleg nem is fáj, és elkezdte mutogatni, hogy még melyik fogaiba kér barázdatömést.
De nem azt kapott, hanem fityiszt az orrára, viszont majd megyünk vissza ősszel, akkor jön csak a következő.
Mindenki nagyon megdicsérte Juditot, hogy milyen ügyes (hozzáteszem, Marika néni sokkal ügyesebb, simán megcsinálta a Paragép Bolhazsáknak a fogtömést, pedig voltak pillanatok, amikor én azt hittem, hogy dolgunkvégezetlenül ki leszünk hajítva), és jutalomból elmentünk Hűvösvölgybe.

Juditkám már egy hete szajkózta, hogy Hűvösvölgybe akarok menni, Hűvösvölgybe akarok menni, jó, semmi akadálya, menjünk. Kaját vigyünk? Ne. OK. A Moszkva térnél rájött, hogy mindjárt dél lesz, és ő itt áll ebéd nélkül, ez gyalázat, akkor aztán azt kezdte mondogatni, hogy nagy sz.rban vagyunk, nagy sz.rban vagyunk.
Hát akkor asszem, plázázunk is (végre). Judit, leszállunk a Budagyöngyénél, ott biztos találunk kajáldát, jó lesz? Jó. Így történt, hogy elérkezett a nap, amikor feladtam minden elvemet, és nem "rendes" ebédet ettünk, hanem kínait.

Ebéd után visszaszálltunk a villamosra, ahol a gyerek minden megállónál megkérdezte, hogy most már a Hűvösvölgyben vagyunk-e, és amennyiben még nem, akkor mikor érünk oda. A végállomáson tájékoztattam, hogy tessék, itt van neked Hűvösvölgy, akkor meg csak nézett körbe, hogy "igen?", mert nem látott semmit, csak egy villamosmegállót.

Judit, mit csináljunk Hűvösvölgyben?
Nem tudom.
Elmenjünk a Nagyrétre?
Az jó lesz.

Elindultunk a Nagyrétre, Judit a hatodik fánál közölte, hogy ő elfáradt, és menjünk haza, de akkor már elédesgettem a célig. A Nagyréten körülnézett, és haladéktalanul unatkozni kezdett. Leültettem kicsit a fűbe, ezt olyan 4 és fél percig bírta, feltéve, hogy nem is próbáltam meg lefényképezni, mert olyankor nem bírta olyan jól, és pofákat vágott. Máshová kirándulni még véletlenül sem akart, ezért búcsút intettünk az annyira áhított Hűvösvölgynek, és elmentünk inkább a Mammutba nézelődni, mert Juditka, úgy tűnik, kicsit szédül, ha nincsen aszfalt a talpa alatt, csak holmi erdőtalaj. Jóvanna, városi gyerek.

A mai nap képekben

Voltunk ma Margitszigetelni.


Például ezen a réten is.


Aztán pedig elmentünk Pilates-órára.

Unatkozik

- Meddig kell a lakóotthonban maradnom?
- Ööö. Hát. Izé. Szóval.... mondjuk, körülbelül 80 éves korodig.
- Nem jó az nekem.
- Tovább szeretnél?
- Nem! Nem akarok olyan sokáig.
- Hetvenkilenc jó lesz akkor?
- Nem! Fiatal akarok lenni!
- De hát fiatal vagy.
- Nem! Fiatal koromig szeretnék csak a lakóotthonban maradni. Rossz ott nekem!
- Miért rossz?
- Unalmas!

Csóri kis bogárkám :-(
Én elhiszem, hogy nem túl izgalmas a lakóotthonban.
Belegondolva, már nem is vagyok biztos benne, hogy jól tettem, amikor kalandos nyaralást terveztem Juditnak. Hagyhattam volna többet punnyadni és unatkozni, akkor nem lenne akkora különbség az itthon és az otthon között, és talán könnyebben zökkenne majd vissza.
Július 22-én hoztam haza, és azóta:
- volt a barátainknál fröccsözni (szörpözni)
- volt cipőt vásárolni
- plázázott
- hajat vágatott
- kocsmázott
- pilates-órán volt
- nagybácsiéknál volt
- vigyázott rá a bátyja meg a sógornője :-)
- telken járt
- nagyanyjánál napozott a kertben
- megoldott egy csomó általános iskolai fogalmazás-feladatlapot
- megpedikűrözték
- piacon volt
- turkált magának egy felsőt
- sétált a Duna-parton
- találkozott anyu barátnőjével
- látogatókat fogadott :-)
Mindezt bűbájosan, szemtelenül, huncut szemekkel, mosolyogva.

Szeretne még:
- fogorvoshoz menni (komolyan :-)
- a Margitszigeten sétálni
- kivillamosozni Hűvösvölgybe
- strandolni
- a másik nagybácsi telkén állatokat nézegetni
- további ismerősökkel találkozni.

Vasárnapig nem hiszem, hogy minden belefér, de igyekszem. Aztán majd mindkettőnknek rossz lesz, amikor vissza kell vinnem.
Ő is gondolkodik ám ezen. Az előbb elgondolkodó pofival panaszolta, hogy "Hamar eltelik a nap. Nem a mai. Hanem az a nap, amennyit itthon vagyok."
Nem sokkal később röhögve szólított fel, hogy "Vágj le ollóval!"

A programok felcserélhetőségéről

Készülődtünk délután a Margitszigetre. Kimentem az erkélyre a szandálomért, amit kimostam, és ott száradt. Akkor derült ki, hogy rosszul állnak a dolgok...

- Judit, gyere csak ki az erkélyre! Nézd, hogy beborult.
- ÚRISTEN.
- Nem baj, ha mégsem megyünk most a Margitszigetre?
- Nem.
- Mehetnénk esetleg a CBA-ba inkább? Veszünk lisztet meg sót, mert kifogyott.
- Jó.

Ööööö.... Ez már kihasználás?

Még mást is eszik

Kapros zöldbabfőzeléket.
Tojásos nokedlit kovászos uborkával.
Gombapörköltet a nagyanyjánál.
Spenótos tortellinit a telken.
Sült padlizsánt bulgurral.
Cukkinis quiche-t.
Padlizsánkrémet.
Őszibarackos turmixot - na jó, ezt issza :-D
Málnát.
Hagymás masnit a Lipóti pékségből.

Best of öcsém

Előzmény: a héten elpusztult az egyik macskájuk. Ma meg az erkélyen beszélgettünk:

- Nnna. Az egyik kismacska is megdöglött. Elástam. Mostanában folyton macskákat ások el.
- Minek vetsz annyi macskát? Szerinted kikelnek?
- Aha. Macskagyökeret akarok termelni. A föld felett meg majd lesz sok KÖRÖMVIRÁG.

Juditka nehezített pályán

Juditot másodszor is elvittem magammal Pilates-órára. Első alkalommal még nem tornázott, csak hempergett egy szivacson, járkált, meg kint beszélgetett.
Ma tornázott is, hazafelé menet viszont ellentmondást nem tűrő hangon közölte velem, hogy ő ide többet nem jön.
Őszintén szólva nem is csodálkozom.
Végig ő kapta a legnehezebb feladatokat.
Amikor mindenki másnak mindössze a lábát kellett felemelni, akkor Judit a következő instrukciót kapta:
- Jucus, te légy szíves, maradj csöndben, ÉS emeld fel a lábad :-)

Judittal együtt könnyebb a főzés

Vettünk a piacon cukkinit, hogy majd lesz belőle valami.
- Judit, cukkinis tészta jó lesz ebédre?
- NEM!
- Akkor mi legyen?
- Cukkinis PITE!
- Az milyen?
- Nem tudom.



(Végül úgy döntöttem, a quiche lorraine-hez hasonló "pitét"sütök, csak reszelt cukkini is lesz a töltelékben. Remélem, erre gondolt a gyerek, mert több cukkini nincs itthon :-)

Juditka rongál

- Jól szorítsd rá a kupakját! SOHA TÖBBET nem nyúlok hozzá! - mondja rettentően bűnbánó pofival, csak így in medias res.

Nézek bután, akkor előhúzza a háta mögül a kezét, és leteszi elém a körömlakkhígítómat, ami valami nagyon kacifántos módszerrel nyílik és záródik.
Neki sikerült szétszednie. Nekem meg alig sikerült utána összerakni :-D

Kompromisszumkészségből ötös

Szóval igen, már plázáztunk...
Nem ma akartam, mert ma kocsmázni is voltunk, és nem szeretek egy napra több kalandot is betenni (főleg mert akkor találhatok ki holnapra másvalamit...), de Judit - bár ő kérte -, kivételesen nem élvezte a kerthelyiségben üldögélést, és "kedvesen" közölte Szilvivel, hogy ma nem volt OLYAN jó találkozni vele.
Később javasolta, hogy hazafelé talán menjünk be a westendbe, és vegyünk neki farmerszoknyát.
Azt is megmondta, hogy melyik üzletben.

Láttunk csinos szoknyákat, Judit felpróbált néhányat. Az egyik igazán jól állt neki. Felajánlottam, hogy megveszem, de ez a kis liba csak a száját húzgálta, meg engem, hogy másik üzletben is meg AKARJA nézni.
Már majdnem megdicsértem - mert egyébként elég sokáig tartott, mire rászoktattam, hogy nem vesszük meg az első üzletben az első ruhadarabot, hanem kö-rül-né-zünk - amikor kiderült, hogy azért nem tetszett neki a szoknya, mert hosszúnak találta (jó 6-8 centivel a térde felett végződött), és rövidebbet szeretett volna.

Jó, nézzük meg máshol. Ehhez mit szólsz?
Hosszú.
Anyád hosszú. És ez milyen?
Rövidebbet szeretnék.
De ne vegyünk túl rövidet, mert nem tudsz szépen ülni, és látni fogja mindenki a bugyidat a metrón. EZ például nem lenne jó?
Rövidet. Nagyon rövidet szeretnék. Miniszoknyát. Mint az Orsinak van. Csinos az Orsi?
Te is nagyon csinos vagy, de ez a szoknya akkor is túl rövid.

Végül nagy nehezen sikerült meggyőznöm a divatmajom húgomat, hogy ha a feje tetejére áll, akkor se vagyok hajlandó méhszájig érő miniszoknyát venni neki, és felvázoltam a következő két lehetőséget:
1. Visszamegyünk az első üzletbe, és megvesszük azt a szoknyát, ami szerintem jól állt neki.
2. Húzunk haza igen gyorsan, farmerszoknya nélkül.

Jucus elég hamar rájött, hogy ebből vagy "túl hosszú" szoknya lesz, vagy csúnya bukta, és az előbbit választotta. Büszke vagyok rá.
De magamra is, amiért még mindig nem csaptam agyon.

Juditka öltözködik

-Sírba viszlek?
- Igen.
...
- Tűsarkú cipőt AKAROK.
- Lópikulát.
- Miért nem?
- Nem a te stílusod.
- Miért nem az én stílusom?
- Nem illik a meglévő ruháidhoz.
- Nem?
- Nem. És járni se tudnál benne.
...
- Nem az én stílusom a magassarkú?
- Nem.
- Járni se tudnék benne?
- Na gyere, itt a magassarkúm, próbáld fel... Milyen? Tudsz benne járni?
- Nem tudok. Kényelmetlen.

(Hasonló meccset játszunk szemöldökszedés témában. Kíváncsi vagyok, ki adja fel előbb.)

Mit eszik az ilyen?

Kelkáposztafőzeléket.
Tabbouleh-salátát.
Főtt kukoricát.
Kaporszószt főtt tojással.
Caprese salátát.
Bablevest.
Sajtos-tejfölös lángost.
Rizses lecsót.
Majonézes krumplit.
Vöröslencsefasírtot.
Tzatzikit.
Joghurttortát.
Müzlit.

Meg ilyesmiket :-D

Pontos instrukció

Csináld meg úgy a hajadat, mint amikor a juhok szarva egy kicsit le van konyulva!

Juditka hajat vágat

Sokáig kerestem magamnak olyan fodrászt, akihez aztán visszajárhatok. Szerencsére megtaláltam, és most már évek óta ő vágja a hajamat. Tavaly egyszer már Juditot is elvittem hozzá.
Elmondom, mekkora sikert arattunk.
A múlt héten telefonáltam, és időpontot kértem a magam és a húgom számára...
A fodrászunk pedig felajánlotta, hogy inkább házhoz jön :-D

Munkamegosztás

Én ügyes vagyok, a húgom meg szép. (A top nem az övé lett, csak modellkedik.)

Best of Judit

Az egyik barátnőmről kérdezi, hogy mi a foglalkozása.
- Fejvadász, Juditkám.
- Hú. Az NAGYON veszélyes dolog???!!!



((Szerintem frankón összekeverte a bérgyilkossal :-))

Spórolás Magyar Államvasutak módra

Ritkán akadok ki a MÁV-ra, ez van, ez kell szeretni, magánrepülőgéppel csak nem járhatok Miskolcra, meg nem is akarom magamat fölöslegesen hergelni mások hülyesége miatt.
De ma dobtam egy hátast.

Késett a vonatunk, méghozzá sokat, ezért amikor nagy nehezen beértünk, elindultam Judittal, hogy visszakérjük az IC-pótjegy árát. Már az is újdonság volt, amikor a jegypénztártól elhajtottak, hogy már nem ők foglalkoznak vele, hanem az ügyfélszolgálat. Jó, igazából olyan nagyon nem fájt nekem átsétálni az ügyfélszolgálathoz.
Ott ért a nagyobbik meglepetés.
"Július elsejétől megváltozott a szabályzaaaaaaat" - nyávogta az ügyintéző, és a kezembe nyomott egy űrlapot, hogy azt töltsem ki, adjam le az eredeti jegyekkel együtt (a menetjegy és az IC-pótjegy is kell), és majd utána visszaKÜLDIK a menetjegy és a pótjegy együttes árának a 25 SZÁZALÉKÁT!!!! :-O
És nem baj, hogy a menettérti jegyünkkel még majd vissza szeretnénk utazni Miskolcra, mert 365 napon belül bármikor leadhatom a kárigénylő lapot.

Mivel én Judittal együtt 90%-os kedvezményben részesülök, igazából akkor jártunk jobban, amikor az IC-pótjegy teljes árát kaptuk vissza :-D
Ez sem baj. Nem sajnálom a visszatérítést azoktól, akik teljes áron utaznak, mert ők pedig valószínűleg így járnak jobban.

Ami felmérgesít, az az, hogy hányan NEM fogják majd leadni a kárigénylő lapjukat, mert hosszú, mert fölösleges kérdések vannak benne, mert macerás, vagy mert elviszik kitölteni, aztán elfelejtik, stb.

Pedig a kártérítés mindenkinek jár. De szerintem ezek a nagyeszűek pontosan erre számítottak, amikor megváltoztatták a szabályzatot. Azokra számítottak, akik majd lusták lesznek, vagy nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni. Így jól kibújhatnak a felelősség alól, mert azt klasszul áthárították az utasokra. Ezzel pedig szerintem nem spórolnak sokat, csak még többen fogják utálni őket.

Készülődés

Vegetáriánus menün és bevásárlólistán töröm a fejem, programokat eszelek ki kánikulára és esőre, de még a családtagokat is végig kell telefonálnom, hogy mikor érnek rá találkozni velünk.
Nemsokára indulok, és hazahozom Juditot két hét nyári szünetre :-D

Meggondoltam magam

Mégiscsak szeretném megnevezni azt a hetes listát, akinek szerintem jár a Kreatív Blogger Díj.

1) Csillagosnak, mert nézzétek már meg, hogy mi a hivatása, közben hány gyereket nevel, és micsoda blogot vezet, és micsoda kertje van, és... ha ehhez nem kell kreativitás, akkor semmihez.
2) Limarának, akinek a keze alól csodák kerülnek ki, akár süt, akár köt, és azon kívül, hogy druszák vagyunk, még van valami más is, amiben közös sorsot vállaltunk, részemről Judit húgomról beszélek...
3) Csokiparánynak, akinek a blogját csak csukott szemmel merem zugolvasni :-)
4) Dorkának, akitől "őszülő fejjel" sminkelni tanulok, és imádom a tuti ötleteit, meg a követhető magyarázatait
5) Verocskának, aki szigorú egyenruhában köt csipkét, csak kár, hogy ritkán mutatja meg
6) Szamócának, aki a saját vegetáriánus étrendjét hangolja össze mindenevő családjáéval, és olyan, de olyan, de olyan receptjei vannak, hogy csak na, még ha nem is "blogol" a szó szoros értelmében
7) És UTOLSÓKÉNT, mivel meg sem érdemli, küldöm a díjat egykori főiskolai csoporttársamnak, hátha ezzel kicsit motiválom arra, hogy vezesse már tisztességesen az Örömpörkölt című blogját, mert tök jó. Lehetne. Vagy legalább a Lólépést, ami a válogatott hülyeségek tárháza. Lehetne.

Kedves Díjazottjaim, lehet, hogy már kaptatok Kreatív Bloggert, de ha van még kedvetek játszani, akkor tegyétek ki, linkeljetek be, aztán áruljatok el 7 (újabb) dolgot magatokról, és adjátok tovább 7 embernek :-D

Kreatív Blogger Díj

Másodjára, és mint időközben kiderült, harmadjára is megkaptam a kreatívoknak járó golyófejű díjat. Most Zsóka és Zsófi egymással szinte egy időben feltételezte rólam a kreativitást, bár Zsófi elfelejtett szólni :-D
Szerintem tényleg csak feltételezték, mert mutatnom mostanában nem igazán sikerült semmit, legfeljebb a Válságkonyhában produkáltam ezt-azt, de attól tartok, a kovászos uborka se igazán biztosít lehetőséget a művészi kiteljesedésre :-D
Mindenesetre köszönöm a bizalmat és a díjat, és akkor vegyük át újra a játékszabályokat: 7 dolog magamról, és 7 bloggernek továbbítani.
Asszem, megnézem, mit vallottam be magamról legutóbb, és elárulok másik hetet :-D
Mentés.

Megnéztem, a legutóbbi még tényleg csak a kezdet volt, lássunk akkor további bulvárhíreket rólam. Íme, még néhány a piszkos kis titkaimból.

1) Szoktam hazudni.
2) 163 cm magasságomhoz 72 kiló vagyok. Sok.
3) Idén kezdett el zavarni az egyre több ősz hajszálam, de még nem szántam el magam arra, hogy mostantól mindig festessem, és sose lássam többet a maradék eredeti hajszínemet (amit ráadásul szeretek, mert fényben aranyló barna).
4) Szemüveges vagyok 13 éves korom óta, és imádom, szerintem öltöztet.
5) Van egy szemölcs a talpamon, és nem merek elmenni a bőrgyógyászatra, mert tuti kivágják, és nagyon félek, hogy fájni fog.
6) Sírok a fogorvosnál az érzéstelenítéstől.
7) Még mindig haragban vagyok a nagymamámmal.

És 7+1: nemcsak kreatív, hanem iszonyat lusta blogger is vagyok, aki hiába böngészi mások oldalait rendszeresen, hiába, mert se fel nem iratkozik rendszeres olvasónak, se az olvasottak listájába nem teszi be őket, és most lövése nincs, hogy kinek adja tovább a díjat. Pedig biztos, hogy 7-nél sokkal többen vannak, akiket olvasok, követek. Ér olyat, mint a kívánságműsorban, hogy "küldöm mindenkinek, aki szereti"? :-D

Strandidő ám a javából

Tegnap végre megérkezett a várva várt hidegfront, következésképpen lementem a Balcsira.
Így kell ezt csinálni.
Hát nem?

Jó, végül is nem elsősorban dagonyázni indultam Balatonszemesre, hanem "felvágni".
A Zinformatikusok arrafelé kockultak hétvégén (egyik az egyik parton, másik a másikon, hogy azért nagyjából egyenletes legyen az eloszlásuk), én meg kitaláltam, hogy jól odamegyek a "nyugdíjas" vasúti kedvezményemmel (ami igazából Judit húgom után jár), eleszünk egy csomó üdülési csekket a Kistücsökben, utána meg valamelyik srác hazahoz.
És így tettünk. Jó volt.
A Kistücsök még mindig egy tuti hely.

Az egyetlen probléma, hogy ebéd után juszt is bementem a viharos szélben hullámzó Balatonba hülyén ugrándozni, mert ha már ott vagyok, akkor nehogymár ne, viszont ettől olyan tengeribeteg lettem, hogy a hazafelé úton világoszöld fejjel, kavargó gyomorral kornyadoztam az autóban, és "nagyobb baj" csak azért nem történt, mert erősen arra koncentráltam, hogy mekkora kár lenne azért a finom kajáért.

Városi Patkány nem bírja a szenzitív termékeket

Szép időnk van, dől rólam a víz, de tartok tőle, hogy már megint a tudatos vásárlót olvastam, mert aktuálisan az a fejlövésem keletkezett, hogy milyen egészségtelen "elzárni" a verejtékmirigyeket azzal a sok izzadásgátlóval, ami egyébként is az ördög műve, mert alumínium meg parabén (az mondjuk nem tudom, mi) van benne.
Mikor máskor teszteljek magamon alumínium- meg parabénmentes izzadásgátlókat, mint harminchatezer fok melegben. Vettem többfélét is.
Nem elég, hogy iszonyatosan nem használnak SEMMIT, de valamelyik öko-bio-natúr cuccra - ami nyilván csakis természetes anyagokból készült, és ha mondjuk megenném, akkor tutira nem lenne tőle semmi bajom - olyan allergiás lettem, mint az ágyú.
Viszket, és csini élénkvörös színben pompázik a hónaljam, amit ennek köszönhetően most még leborotválni se merek, másik izzadásgátlót használni meg pláne nem, így hála az alumínium- és parabénmentes izzadásgátlóknak, ezen a nyáron valószínűleg mindig lesz helyem a buszon.

Úgy látszik, olyan jól alkalmazkodom a szennyezett környezetemhez, hogy már nem is bírom elviselni azokat a dolgokat, amikben nincs egy jókora dózis káros anyag. Szerintem lefogyni is azért nem bírok, mert a súlyfeleslegem nem is zsírból van, hanem ólomból, és ha egyszer kivennék a fogaimból a higanytartalmú amalgámtöméseket, akkor fix, hogy minimum összeomlana a keringési rendszerem, aztán mehetnék a doktorhauszba diagnosztikai problémának.

Best of Mariska

Még a hét elején történt, hogy munka után leruccantunk Velencefürdőre, velencefürdeni egy kicsit. Hazafelé a még nedves - iszap-, békalencse-, és algapakolással kezelt - hajamat próbáltam bontogatni az ujjaimmal, de nem nagyon ment. Megállapítottam, hogy ezen már csak a hajmosás segíthet, majd mégis meggondoltam magam:
- Nem mosom meg. Ilyenkor lehet a legjobb kontyot tűzni belőle.

Csak akkor tanulok, ha kérdezek

Tegnap is érdekes dolgokat tudtam meg a világról.

1.
- Eljön valaha az az idő, amikor az informatikusok megtanulnak öltözködni????
- Nem.

2.
- Ha azt ott rugdosom, az baj?
- Hát figyelj. Ami egy autóban ott elöl a műszerfal alatt van, annak általában NEM HASZNÁL, ha rugdosod.

Tök jó megoldás

Vettem a drogériában egy olyan cipőbe ragasztható, puha velúr sarokvédő párnácskát, ami elméletileg arra hivatott, hogy az ember lányának ne törje fel a lábát a cipő. Az én cipőm mondjuk nem törte a lábamat egyáltalán, de miután tavaly egyszer megáztam benne, pont annyira tágult ki, hogy csak "kapaszkodva" lehet benne járni, mert lifeg. Gondoltam, ragasztok a sarkába egy ilyen kis párnácskát, ez majd valamennyit felvesz a hosszából, és akkor megint tök frankó lesz minden.
Meg is vettem, be is ragasztottam, fel is vett a hosszából, felpróbálva kényelmes volt, járás közben nem lifegett, tényleg tök frankó volt minden.
Egy apróságtól eltekintve.
Feltörte a lábamat az a rohadt sarokvédő.

Amit a lakás elnyel...

Visszaadta.
MEGVAN AZ ÜDÜLÉSI CSEKKEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Akkor én most örülök.

A mai nap tanulsága

Aki délben a munkahelyén rántott camembert-t szeretne ebédelni rizzsel, az reggel otthon ne kóstolja meg hidegen, mert mikrózás után az ebédje helyén rántott semmit talál, olvadt sajtban úszó rizzsel. Hozzáteszem, meg is érdemli.

Vámpír-e vagyok

Előbújt a nap, és én körülbelül megvakultam tőle. Ezelőtt két hónapig be volt borulva, most meg reggel kilépek a kapun, és már kapom is a kezemet a szemem elé, mert annyira világos van, hogy fáj. Hunyorgok, néhány lépést csukott szemmel teszek meg. Akkor is magamon hagyom a napszemüveget, ha társaságban vagyok. Pedig azt utálom. Nem a társaságot, hanem ha valaki napszemüvegben beszélget másokkal.
Eddig csak a bőröm nem bírta a napot, most már a szemem sem, és bár a fokhagymát még szeretem, azért rendszeresen nézegetem a tükörben a metszőfogaimat, sőt bejelentkeztem fogászati ellenőrzésre is.
Tegnap este pedig Metaxát ittam ugyan, de már tervezem, hogy veszek egy üveg vodkát, és egész nyáron mindig lesz otthon paradicsomlé. Alkonyatkor aztán kiviszem majd a kissámlit az erkélyre, üldögélek, és várom a szárnyas kollégákat konzultációra, a panelok repedései dugig vannak denevérrel, jut eszembe, a barátnőim félnek tőlük, én viszont nem, ez is gyanús, nagyon gyanús.

Ünnepélyes, kis szépséghibával

A háromszázadik bejegyzés éppen megfelelő arra, hogy megemlékezzem a tegnapi napról: gondnokság alá vettem Juditkát. Tegnap volt a tárgyalás és az ítélethirdetés is. Végre. Majd' egy évig tartott.

Persze, mivel rólunk van szó, nem eshet meg semmi egy kis csavar nélkül: a bíró nagy igyekezetében véletlenül majdnem engem vett gondnokság alá, de aztán szóltunk, hogy hát, öööö, izé, ezek eddig nem a gyerek adatai voltak ám, és akkor jaj-jaj-jaj, bocsánat, gyorsan kijavította. Akkor az öcsémnek és nekem már csak annyi dolgunk volt, hogy kőkeményen koncentrálva igyekeznünk kellett NEM egymásra nézni, mert a tárgyalóteremben röhögni mekkora bunkóság már :-)

Nem mentem át

Megbuktam az unoka-vizsgán, mégpedig csúfos módon. Nem véletlen, hogy szombat óta hol megnyitom az új bejegyzés ablakot, hol meg becsukom, hogy ne kelljen elmesélni mégse.
Megint összevesztem a nagyanyámmal, pedig hányszor fogadtam meg, hogy akármit beszél, a másik fülemen kiengedem, vagy felállok és kimegyek, ő meg hadd mondja, nem és nem és nem fogok visszaszólni.
De.
Ráadásul szakadt a cérna és kiabáltam.
Aztán megint ott ültünk sértődötten, és nem szóltunk egymáshoz, duzzogtunk külön-külön sarkokban. Mindig ez van. Ő mondja-mondja, én kiakadok rajta, letolom, ő flegmázik, aztán megyünk megsértődni. Most is ez volt, bementem sértődni, de éreztem hogy nincs lejátszva, és majd' szétrobbant az agyam.
Indulás előtt vettem egy nagy levegőt, odamentem hozzá.
Megkértem, hogy ne haragudjon. Ezt muszáj volt, mert különben még az eddiginél is sokkal jobban furdalna a lelkiismeret, pedig így se semmi.
Aztán elmondtam, hogy mióta a papa meghalt, nekünk egy jó szót sem sikerült egymáshoz szólnunk.
Én nem akarok mindig veszekedni vele, de nem bírom szó nélkül nézni, hogy milyenné változott, meg miket csinál, mióta nincs a papa.
És úgy döntöttem, hogy most egy darabig nem fogom meglátogatni. Mert rajta is látom, hogy nekem már nem örül, amiatt, hogy én mindig megmondom neki a megmondanivalómat.

Aztán ő sírt, én meg eljöttem, és pocsékul érzem magam.
Pocsék, de nekem is vannak "elvárásaim" - de hülye szó ez, amikor egy 84 éves nagymamáról beszélünk - vele szemben. Utálom, hogy utál amiért a papának kimondottan is én voltam a szeme fénye. Én nem az ő unokája vagyok, hanem a papáé voltam. Úgy látszik.
De közben azt várja, hogy anyámat helyettesítsem. Hülyét kapok a "bezzeg az a szegény anyukád ha itt lenne" kezdetű mondatoktól.
Attól meg sikítófrászt, hogy az öcsémék odaköltöztek hozzá, vigyáznak rá, ő meg csak szidja őket, kritizálja, beléjük köt, fúrja a hátuk mögött, szemtől szembe pedig nem meri megmondani. Pedig tudja, hogy én visszamondom, mert a legelső alkalommal tájékoztattam erről. Lázadt is. De csak áskálódik ellenük tovább.

Rébuszokban beszél, és ha nem találjuk ki a gondolatát, akkor megint duzzogás megy.
Tudom hogy szomorú, hogy 60 évet éltek le egymás mellett a papával, és őt elveszíteni olyan, mintha a fél karját veszítette volna el, vagy mindkettőt.

De nagyon nem szeretem azt, ami lett belőle, és akárhogy szégyellem magam, alig-alig bírom elviselni. Nem tudom, mit csináljak. Főleg magammal.

Az apám karórája

Jöttem reggel munkába a metrón, és az jutott eszembe, hogy az apám a csuklója belső oldalán hordta a karóráját. Mármint persze körben hordta az egész csuklóján, mint más rendes emberek, de neki befelé nézett a számlap.
És kipróbáltam akkor még a metrón, hogy tényleg egyszerűbb kifelé fordítani a karomat, mint befelé, ha meg akarom nézni az órámat.
Ámbár az is igaz, hogy ha lefektetem a karomat az asztalra, vagy gépelek, vagy ilyesmi, akkor eleve felém néz az órám, és nem is kell elforgatni a karomat. Semerre.

Meg az is eszembe jutott, hogy az apám mérnök volt, én meg egy egyenes vonalat nem vagyok képes meghúzni.

Tanuljunk könnyen, gyorsan Juditkául

Kezdjük egy egyszerű találós kérdéssel.

Gyerek a "drogériás" fiókomban könyékig, rendkívül aggodalmas arccal.
- Judit, mit keresel a fiókban?
- Nem akarok mentőautó lenni.

A kérdés pedig a következő: ugyan mit keresett Juditka a fiókban?
Az első helyes megfejtés után szerintem mindenki más is jót fog röhögni, legyen ez a jutalom.

Juditka szépséget ápol

Miután ma reggel háromnegyed nyolc körül nyilvánvalóvá vált, hogy pillanatokon belül bepisilek, ha továbbra sem vagyok hajlandó megmozdulni és felkelni, elszántam magam, félig kinyitottam az egyik szememet, és elindultam kifelé. Magamra csuktam az ajtót, és aludtam tovább ülve, amikor Judit kirobbant a szobájából, és elkezdett a klotyóajtó előtt üvölteni, hogy:
- Nézd meg légyszi a hónaljamaaaaaaat!
- Jóvammingyá....
MICSODA?
A Gyerek, aki soha nem szól semmiért, arra kér, hogy bármit is nézzek meg rajta????
Pánik.
Adrenalin.
Felébredtem rekordsebességgel, és próbáltam 15 másodpercben lefuttatni minden lehetséges változatot, hogy mi lehet a hóna alatt. Allergiás? Gombás? Kipirosodott? Vagy mi? És mit fogok vele csinálni????
Nagy levegő, elszánás, kézmosás, szemüveg.
- Na, mutasd.... de hát én nem látok semmit. Mi van ott?
- Hát az az izé.
- Judit, nem látok semmit. Nincs itt semmi. Csak a szőr, de hát az normális.
- NEMMMMM!

Megvilágosodtam.
- Nyuszi, leszedjük?
- Igen.
- Ráér kicsit később?
- NEMMMM.

Igenis, értettem. És magamnak köszönhetem, mert évekkel ezelőtt felvilágosítottam a Gyereket, hogy a modern nő nem szőrös, főleg nyáron. Engedelmesen elkullogtam, hoztam a nyíróketyerét, és levágtuk legrövidebbre. (Borotvával nem szarakodhat, epilátort a hónalján nem használhat, a gyantát az ő érdekében remélem, nem ismeri még közelről.)

- Na, jó lesz így?
- Igen.
- Akkor kész vagyunk.
- NEM. Szerintem lehetne azt a BIKINIRÉSZT is.
:-D

Best of Mama

Öcsém beszámolója egy átlagos reggelről.
- Még a fogát se rakta be, má' megy kifele az udvarra hálóingben reggel hétkor. Odahívja a kutyát, majd közli vele, hogy MENNYINNEN.
:-D

Best of Judit

Megjött haza a Húg tegnap este, a hátán hátizsák, a kezében egy nagy bazi nejlonszatyor.
- Mi van abban, Nyuszi? - mutatok a szatyrára.
- Rossz cipők.
- És azt minek hoztad haza????
- Kidobni.

Juditka lényegre tör

Hívom a Kis Copfost telefonon.
- Szia, Jucuskám! Hogy vagy? Jól viselked........
- MEGGYÓGYULT MÁR A ZOLI?????

Bár itt is kimaradt pár logikai lépés, őt azért könnyebb dekódolni, mint Öreganyámat.
A Gyerek bizony szeretne hazajönni.
Meg hát van itt még valaki, aki azt szeretné, ha a Gyerek hazajönne :-D
Bár akkor persze megint esély van rá, hogy hétvégén ugrásszerűen megnőnek a kiadásaim. A beszélgetés ugyanis valahogy úgy folytatódott, hogy "és akkor most már megyünk-e szandált venni a plázába".
Említettem már, hogy szerintem engem gyalázatos módon kihasznál a húgom? :-D

Best of mama

Telefon:
- Kőne olyan kapocs.
- Mama, milyen kapocs?
- Hát az amivel a szatyorra fő' lehet csíptetni azt a ragadósat.

Szerintetek??????

A helyes válasz

Megnéztem a Zinterneten a Zútinformot meg a Zindexet, és megtudtam onnan, hogy szerintük ma ne nagyon akarjon inkább Miskolcra menni senki.
Ez van, Gyerek marad újabb egy hétig, de mivel az útlezárást úgysem érti, azt mondtuk neki, hogy meg van fázva az öcsém és nagyon csúnyán köhög, ezért nem tud most érte menni (innentől meg a Judit úgyse nagyon ült volna be mellé az autóba, szerintem még örül is, hogy megúszta :-)

Mekkora genyó testvérei vagyunk mi ennek a szegény Jucuskának :-D

(Ja, és egyébként én is ki vagyok zárva a vonattal együtt, mert egyrészt az se közlekedik normálisan, és olyan esélyekkel nem szívesen indulnék el munka után, hogy majd vagy odaérek, vagy nem, másrészt a Húg tudja, hogy mikor melyikünk a soros, és pofákat vág, ha ennek ellenére a másikunk merészel érte menni. )

Másik találós kérdés

De erre nem tudom a helyes választ.
Vajon be lehet-e jutni holnap Miskolcra kocsival? Ma már csak egy irányból lehetett.
Ha holnap már onnan sem, akkor a Kistesó bizony ott marad...

Találós kérdés

Vegetáriánus hétvége következik.
Na, vajon miért? :-)

Wet T-shirt Competition

Nem kaptam már sorszámot az esztékában tegnap este, így egy másik tökjó programot választottam a bőrgyógyász helyett, és elmentem a postára, hogy átvegyem az öcsém ajánlott levelét, mer' ez ugye nyilvánvalóan az én dolgom.

Közben elkezdett esni az eső, amiről azt gondoltam, hogy nekem ez nem baj, mert felkészült állampolgár vagyok, aki nap mint nap megtekinti az időjárás-előrejelzést, és ennek megfelelően bekészíti az esernyőt is a menetfelszerelésébe.

Igen ám, de az eső után pár perccel érkező szél egy pillanat alatt magenta színű parabola-antennává amortizálta az én jó kis kínai esernyőmet, amit ezután inkább összecsuktam, és a fejemre borítottam a farmerkabátomat.

Így a hajam tényleg nem lett vizes az első pár méteren, viszont az addigra már zuhogó esőt szemből hozta a szél, meg szerintem hátulról, oldalról, és alulról is, beláttam tehát, hogy tök fölösleges a fejemen az egyre vizesebb dzseki, a villamosmegállóig már úgyis csak emberformájú öntöttürge állapotban van esélyem elérni, hát akkor legyen. Tető alá állni késő volt, egyetlen célom maradt, hogy felszálljak egy villamosra, mert még két megállónyira voltam otthonról, és hát ha már válogatni lehet, akkor én napsütésben jobban szeretek sétálni...

Tocsogva szálltam fel az ötvenesre, ahol is hamarosan szembesültem azzal a jelenséggel, hogy mi történik, amikor valaki leheletvékony hófehér blúzban ázik ronggyá. A fél villamos férfipopulációjának konkrétan kiesett a szeme, pedig annyira nem is vagyok jó nő, csak az adott időben, az adott helyen az én ruhám volt a legvizesebb, ez van, ezt kell szeretni, akkor nézzük ezt. És nézték. Sose volt még ennyire hosszú ez a két rövid megálló.

Leszálltam végül, az eső addigra már annyira ömlött, hogy alig lehetett benne levegőt venni, én meg már nem is szaladtam, és már a cipőmet se volt érdemes lehúzni, és már a szemüvegemet se volt érdemes elrakni, mert se vele, se nélküle nem láttam semmit úgyse, és mivel hideg nem volt igazából, csakis egy dolgot tehettem: szépen komótosan ballagtam hazáig, és hangosan nevettem közben :-)

Gusztáv-díj

Moncsitól kaptam, küldöm Maczykának.
Például EZÉRT is.

A kísérőszöveget majd bemásolom később - addig nézzétek meg Moncsinál - , röviden annyi, hogy annak adok Gusztáv-díjat, akinek szerintem vicces a blogja.

A második fecske

Hányat kössek még, hogy végre jó idő legyen?????
Uruguayi fingering 5-ös tűvel, durván szemgyilkos élénkkék szín, szerencsére csak enyhén mintagyilkos színátmenettel, aki kérte, annak nagyon tetszik, és ez a lényeg, én az iparos vagyok, a véleményemet meg nem kérdezte senki :-D

Hírvivő és nyereményjáték - Barkafonal

Költséges hobbi ez a kötés, lássuk be.
Muszáj is minden alkalmat megragadni, amikor NYERHETÜNK fonalat :-D
Aki még nem látta a Barka Fonalbolt nyereményjátékát, sürgősen nézze meg, aki már látta, de még mindig nem regisztrált, sürgősen tegye meg :-D
Május végéig még lehet.

Még mindig esik

... és a Baráthegyi Majorság újabb károkat szenvedett.
http://szimbiozis.net/
A Szimbiózis Alapítvány segítségre szorul.

Mindenki azt az ügyet támogatja, amiben leginkább érintett, amit leginkább közel érez a szívéhez. Én ezt, mert Judit húgom is az Alapítvány egyik lakóotthonában él.

Ha valakinek még nincs meg a szívügye, vagy egy másik ügy is elfér a szívében, akkor gondolja át, hátha módjában áll egy picit segíteni ezeknek a fiataloknak...

Bankszámla: Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet

56100048-11068240-00000000

Adószám: 18432930-1-05

Best of Mariska

Der Medve és én tegnap este a tévé előtt fetrengtünk és boroztunk. Én a padlón üldögéltem, és összekotortam a héten összegyűlt üres ásványvizes palackokat (valahogy mindig benn felejtődnek a szobában...). Felmarkoltam kettőt, és letettem a Medve mellé a kanapéra:
- Tessék. Ezek már beteltek.

Nagy gáz van Miskolcon

A húgomék lakóotthonát elmosta az özönvíz. Jó, nem azt, hanem a másik lakóotthonhoz tartozó majorságot, de kábé abból éltek.

Itt lehet róla olvasni.

Az információt mindenki kezelje belátása szerint... nagyon jó lenne, ha aki tud, segítene nekik.
:-(

Juditka most beéget, de nem kicsit

Bájos kis szösszenet, melyben ismét tanúbizonyságát adom, mennyire szerető és elfogadó nővére vagyok én a "sajátos" kishúgomnak, mennyire meg tudom őrizni a hidegvéremet, és mennyire a szívemen viselem, hogy ő mindig, minden körülmények között a társadalom teljes értékű tagjának érezze magát.

- Mit jelent az, hogy debil?
- Judit, ki mondta neked azt, hogy debil?
- Nem tudom.
- Gondolkozz. Ki mondta neked azt, hogy debil?
- Te mondtad.

Best of Mama

Nyolcvannégy éves őszhajú, relatíve frissen özvegyült öreganyókákra az ember nem mond rosszat, nem panaszkodik, nem árulkodik, különben is lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen, tiszteletlen és hirtelen haragú, nagymamakínzó unoka...

Legyen inkább egy újabb "Best of Mama", hogy kieresszem a gőzt.
A másik főszereplő az öcsém.

- Telefonált a Laci.
- És mit mondott?
- Vannak kiskácsái. Tizenkettő.
- Aha. Tök jó.

Másnap az öcsém munka után hazaér.

- Hát a kácsák hun vannak?
- Milyen kacsák?
- Nem hoztad el a kiskácsákat????
- Mér', MONDTAD, hogy hozzam el őket?
- Hát... de GONDÚTAM.

Akkor is, ha rossz

Azt hiszem, egyszer és mindenkorra halálosan szerelmes vagyok a húgomba, pillangók röpködnek a gyomromban, ha a kezembe bújtatja a kezét, összeszorul a torkom, ha a copfját a csuklómra tekerhetem, és könnybe lábad a szemem, ha nézem a szempilláit, amikor alszik. A húgom gyönyörű, mint egy angyal.

De felébred, és megszólal, és 6 másodperc alatt, halálos pontossággal célozva bosszant fel a lilafejjel-káromkodva-üvöltözésig, és én máris kiesem a kreatív pedagógusi és felelősségteljes nagytestvéri szerepből, megfeledkezem magamról, és elküldöm Juditkát az anyjamicsodájába, mire Juditka átveszi az irányítást, és méltatlankodva figyelmeztet, hogy "Húú.... ilyet NEM MONDUNK!"
Én meg megadom magam, és próbálom visszafojtani a kitörni készülő röhögést:
"Ja, tényleg nem. Bocs."

(És akkor most még nem is énekelt nekem Zámbó Jimmyt.)

Best of mama

- Nem gyüttél haza a hétvégén, pedig aszittem, gyüssz.
- Mama, nagyon hó vége van, nincs pénzem vonatra. Se.
- Hát akkor gyere haza, adok egy tízezrest.

Negyvenkettő

Most, hogy a Zéletneka Zértelmét is megtudtam, rögtön fényesebben süt a nap, átutalták a fizetésemet, lett új bejegyzés a Dezsőmailen, a pasik örüljenek, hogy egyáltalán a fészbúkon megnézem őket, és különben is hány olvasóm van? Negyvenkettő :-D

Most egy kicsit nem jó

Vannak ugye a szokásosak, a kicsivagyok-csúnyavagyok-senkise-nemszeret-engem témában, de az most mindegy, mert most vannak újak is.

- Nincs pénzem, és fizetésig még két nap.

- Annyi jó blogot láttam hétvégén. És megint rájöttem, hogy az enyém meg egy nagy nulla. Nem szól semmiről, és még ehhez a semmihez is tehetségtelennek tűnök.

- Szóltak, hogy a fészbúkon lehet látni, hogy ki nézte meg az ember adatlapját. Ez azért felettébb kínos, mert van 2-3-4 esztétikai élmény jellegű ismerősöm, akiket csak úgy a napi komfortérzetem megléte érdekében szoktam nézegetni. A kelleténél gyakrabban. Égés. Így aztán most nemhogy a fészbúkról, de legszívesebben a föld felszínéről is törölném a regisztrációmat.

- Hetek óta nem volt Dezsőmail.

Hát akkor most mia Zéletneka Zértelme?????

Tenyerén hordoz engem...

...az Élet :-D

Tegnap délután épp azon búbánatoskodtam, hogy fele királyságomat odaadnám egy olyan kávéért, amit végre nem nekem kell megcsinálnom magamnak.

Alig telt el néhány óra, és máris megkaptam.
Az egyik megfőzte, a másik tett bele cukrot meg tejet, nekem csak annyi dolgom volt, hogy mosolyogjak rájuk, és megigyam.

Lehetne, kéremszépen, még egy kívánságom? :-D

Szervezés felsőfokon

Amikor az embert a barátai áthívják játszani, olyankor két alapvető kérdést kell tisztázni. Az egyik, hogy mikorra kell menni, a másik, hogy mit kell vinni. Az egyeztetés nálunk tegnap hosszú-hosszú... másodperceket vett igénybe.
Megközelítőleg így zajlott:
- És mikorra menjek?
- Hát, ne túl korán, szerintem ma is sokáig fogunk inni.
- Aha. Jó. Akkor felkelek VALAMIKOR, sütök VALAMIT, aztán megyek.
- Na, ÍGY pont jó lesz. Majd azért hívjál fel, amikor indulsz.

Trinity

Újabb képek a Trinityről, így azért szebb. Nem egy örök szerelem, de helyeske. Tolnai gyapjú egyébként, és mittudoménhányas tű, hatos, asszem. Lekopott. Ja, azt tudom, hogy nem szimmetrikus, mert elkapkodtam a blokkolást. Meg ott a szélén kidőlt az egyik gombostű is, vagyis kirúgtam. Azóta megigazítottam kissé, de új fotókat már nem készítek.

Freud talán sírna, én röhögök

Így sikerült egy oktatónak elkezdenem egy levelet, hogyaszongya: "Kedves Kanár Úr!"

Még valamit befejeztem

Ez itt egy Trinity kendő.
Tegnap, amikor az NCIS végére a kötőtű is kiesett a kezemből, már csak a leláncolás volt hátra, ezt ma reggel megejtettem, aztán már vittem is ki az erkélyre fotózni. Mérsékelt eredménnyel.
Majd mutatom formára igazítás után is, ezzel ma délután fogok játszani.

De legalább ügyes

Egyik telefontok. Ajándékba. Kicsit még mindig csámpás, de egyszer akkor is rájövök, hogy kell szépen elfogyasztani a gombolós csücskét.



Másik telefontok. Szerintem a legjobb, ami a maradék uruguayi marhatarkával történhetett :-D És nézzétek csak, ezzel a kapucnis megoldással egész jól kiküszöböltem a béna ferde gombolódást.

Mekkora bulikirálynő vagyok

Akkora, hogy a koncertről, amire a Csajok elvittek, kb. a harmadik szám után elmenekültem, mert HANGOS volt...
Már előtte is kínlódtam, hogy nincs is igazán kedvem bemenni (kuss, bejössz), meg nem biztos hogy megéri megvenni a jegyemet, ha én esetleg félóra múlva meglógok, inkább hazamennék most (kuss, nem mész sehova), aztán bementünk, de túl közel álltunk a hangszóróhoz, és a zene első hangjára nekem akkora lett a gyomrom, mint egy szem földieper, és asszem, talán a fülemen próbált kijönni. De hát tényleg jó zene volt, meg hát a Csajok is mit szólnak, ezért meghallgattam az első negyedórát, aztán pánikszerűen távoztam.

Meg kéne szerezni ezt a Naprát itthonra, és hallgatni szépen halkan. A Csajok most egy darabig biztos úgysem hívnak sehova.

Best of Öcsém

Legfőbb ideje, hogy vele is megismerkedjetek.

Lomtalanítani próbál a mamánál, de aki próbált már valaha egy mamánál lomtalanítani, az tudja, hogy ez korántsem egyszerű, mert minden kell, minden jó még, vagy ha nem, akkor biztos jó LESZ még valamire.

Öcsém hősiesen próbálkozik, de nem halad valami fényesen. A kamrában motozunk ketten, közben morog.

- Ezt a szekrényt például nem lehet kidobni, mert benne vannak a befőttesüvegek.
- Aha. Hát ez ciki.
- A rohadt befőttesüvegeket meg gondolom, azért nem lehet kidobni, mer' akkor mit raknánk a szekrénybe.

Méghogy én "cukkeeeeeeer"?????

A szép új rózsaszín pendrájvom kapcsán Rózsaszín Pöttyök valamiféle lelki rokonságot érzékelhetett kettőnk között, és megjutalmazott a Cukker Blogger díjjal. Ezzel itt, ni.


Köszönöm szépen a díjat, nagyon örülök neki, és cserébe megígérem, hogy soha, de soha nem leszek cukker ezután sem :-D

A kedvencekkel bajban leszek, mert nekem igazából nincsenek.

Kedvenc íróm: általában Gabriel García Márquez, de most éppen a többedik Steinbeck-rajongó korszakomat élem.
Kedvenc könyvem: ilyenem asszem, nincs. Vagy túl sok van. És nem is feltétlenül a kedvenc íróimtól :-)
Kedvenc italom: bor. Főleg vörös. Főleg száraz. Meg persze a kivételek...
Kedvenc ételem: ilyenem sincs. Imádok főzni, és csak egy kicsit vagyok válogatós. Sok mindent szeretek (és mennyi mindent nem is kóstoltam még...).
Kedvenc énekesem/énekesnőm: nincs, keveset ismerek, nem is haladok a korral.
Kedvenc színészem/színésznőm: nincs, keveset ismerek, nem is haladok a korral.
Kedvenc együttesem: nincs, keveset ismerek, nem is haladok a korral. Muszáj? Quimby. Kispál.
Kedvenc DJ-m: nincs, egyet sem ismerek, és a jövőben sem óhajtok megismerni egyet sem.
Kedvenc dalom: nincs. Vagyis szinte minden héten van egy, ami épp a fejemben szól.
Kedvenc színem: lila (de lehet, hogy 5 perc múlva a bordót vagy a kéket mondanám).
Kedvenc sorozatom: NCIS (de lehet, hogy 5 perc múlva Dr. House-t mondanám).
Kedvenc mozifilmem: nincs, keveset láttam, keveset nézek, beszűkült az érdeklődési köröm.
Kedvenc hangszerem: nincs, de az orgona hangját szeretem.
Kedvenc hónap: április? május? szeptember? december? - hát így ilyen sorrendben, mondjuk.
Kedvenc napom: egyértelműen a hétfő.
Kedvenc évszakom: a tavasz és/vagy az ősz
Kedvenc napszakom: szerintem imádnám a kora reggelt, de még sosem láttam, mert nem bírok felkelni.
Kedvenc sportom: a pilates az sport? Egyébként inkább a korcsolya.
Kedvenc bloggerem: akkor sem tenném közhírré, ha lenne.
Kedvenc kommentelőm: akkor sem tenném közhírré, ha lenne.
Kedvenc idézetem: MINDENKÉPPEN :-D

6 blogger, akinek továbbadom: Nem merem, mert elküldenek a zsályába, ha lecukkerezem őket :-D

Best of Mariska

Csúnyán tönkrement a pendrájvom - igen, köszönöm, tudom, hogy nem így írják -, mondtam is az Illetékesnek, hogy jól jönne egy a szülinapomra. Az ideális ajándék kiválasztását még a következő támpontokkal is segítettem, szerintem hatékonyan:
- És milyet szeretnél?
- RÓZSASZÍNŰT!!!!!!
- Hülye. Akkor úgy kérdezem, hogy mekkorát?
- Hát TUDOD, olyan picikét.

Best of Mama

Van egy nagyon komoly pólóm, halvány rózsaszín (mert az ugye illik az egyéniségemhez), és az elején egy fekete-fehér képen Derrick meg Harry látható akció közben, kezükben pisztollyal.

- Gyere Mama, nézd meg a pólómat, felismered, ki van rajta?
- Nem látok én semmit.
- Vedd fel a szemüveged.
...
Felveszi.
...
- Hát ez a PSOTA IRÉN.

:-D

Dióhéjban ennyi

Ez volt tegnap. Mármint az érdemleges események nyilván a túlparton történtek.


Most pedig megpróbálok - végre - eljutni a nagyanyámhoz :-)

Szervezeti és Működési Szabályzat módosítása

Kondiscsávó kollégám a héten akkorát esett a lépcsőről, mint a nagykabát. Mer' mindig rohan. Kábé felnyomta a bokáját a térdéig, a helyszínről a mentősök saját lábán távozott, az akció eredménye csavarban mérhető. Kettő.
Fentiek fényében javaslom a Tisztelt Felsővezetéknek, hogy a liftben kihelyezett tiltó ábrákra való állandó, és egyébként szemmel láthatólag tök fölösleges hivatkozás helyett - ne szálljunk be kajával, piával, kutyával, stb. hanem ezekkel állítólag menjünk inkább gyalog, ámbár nem látom be, hogy mennyivel jobb, ha a kávémat nem a liftben, hanem a lépcsőn öntöm ki - legyen szíves haladéktalanul felhívni az alkalmazottak figyelmét, hogy a lépcső használata kifejezetten káros az egészségre.

Háló(zsák)-társ-kereső

Jobboldalt záródó (ezért jobb kézzel nehezen kezelhető) hálózsákom részére szembecipzáros, ellenoldali partnert keresek, alapvetően egyéjszakás kalandra, teszt jelleggel. Különösen jól összeillő cipzárak találkozásakor a komoly kapcsolat ugyan kizárt, de összeférhetetlenség esetén részemről a végleges hálózsákcsere azért szóba jöhet :-D

Most már megmaradok

Onnan gondolom, hogy ma délután kedvem támadt rendezkedni a konyhában. Ez a héten még nem fordult elő, mert a napokban összejöttem valami gusztustalan rhinovírussal, vagy hogy is hívják sznobul a sima A/4-es náthát, na mindegy is, annyira le voltam törve, mintha legalábbis pasi lennék. Délutánonként hazajöttem, és roppantul sajnáltam magam a hőemelkedésem meg a piros orrom miatt. Levegőt még mindig nem kapok (vannak bizonyos nézetek, melyek szerint ez így pont jó is lenne, ha a továbbiakban minél kevesebbet lélegeznék), de azért már nem vagyok annyira elanyátlanodva. Ez ma egy kis pakolászásban nyilvánult meg.

Más elméletek viszont arra engednek következtetni, hogy nálam igazából az utal komoly rendellenességre, ha véletlenül nekiállok rendet csinálni.

Alvási szokások

Időnként felbukkan a Zinterneten mindenféle kérdőív meg felmérés (többnyire valamelyik matracgyártó cég reklámja, akik éppen megint feltalálták a spanyolviaszt), ami a nép, az istenadta nép alvási szokásait hivatott feltérképezni. Feleletválasztós tesztek ezek, és lehet, hogy minden kérdésnél választhatom azt is, hogy "egyéb", de biztos nem arra gondoltak, amit én tegnap produkáltam.

Előrebocsátom: én sem tudom, hogy csináltam.

Reggel a lepedőm a padlón hevert gubancban, (ez mondjuk rendszeres, már meg sem lepődöm, oda kéne szögelni a lepedőmet az ágyhoz, de szerintem akkor is leszerkeszteném valahogy), én meg valamikor megfordítottam a paplant, kigomboltam a huzatot (vagy kigombolódott...), és BELEBÚJTAM :-o
Arra ébredtem, hogy az egész miskulancia megtekeredett, és beszorultam :-D

Elég nehéz lehetett mindezt kivitelezni, büszke is vagyok magamra.

A Medve nem, ő csak annyit mondott, hogy minek nekem egyáltalán lepedő meg paplan, bőven elég lenne egy hálózsák... azt TALÁN tudnám rendeltetésszerűen használni.

Kendők

Nem húzhatom tovább az időt, oda kell adnom a kolléganőmnek a Swallowtailt és a Springtime-ot is. Már napok óta készen vannak, csak le akartam őket fotózni. De valahogy mindig elmaradt. Most aztán megvártam, hogy már pont ne legyen elég világos, aztán kimentem az erkélyre kendőt fényképezni. Maszatos géppel, de ezt csak utólag vettem észre, amikor rendkívül bután néztem, hogy mér' van minden képen ugyanott olyan homályos foltféleség :-)
Ez most már így marad, a lencsét pedig majd megtörölgetem a szemüvegtisztítómmal.

Ja.
Ha valaki esetleg úgy érezné, hogy mostanában túlzottan rá vagyok izgulva a kollázsok készítésére, hát..... neki igaza van :-)

Swallowtail, uruguay-i fingering tarka.


Springtime Bandit, uruguay-i fingering, Beautiful

Juditkát csúnyán átverik, végül inni megy

Szombat este kicsit kimozdultunk. Judit húgom momentán teljesen rá van csavarodva az egyik cimboránkra és a feleségére is, hálisten a vonzalom kölcsönösnek mondható, így nem olyan nehéz őket rábeszélni egy-egy közös programra.

Szombaton például el akartunk menni sörözni (Juci nem, ő üdítőzik). A Nyugatinál találkoztunk.
- Gyere Judit, beülünk valami krimóba.
- Nemmmmm akarok krimóba menni.
- Akkor presszóba megyünk, az jó lesz?
- Igen.

És így történt. Nem krimóba mentünk, hanem presszóba :-D

A tervek és a megvalósulás

Párbeszéd:
- Kéne mosogatni. Meg vasalni is. És rendet rakni.
- Aha, persze. Amint kiteszem a lábam, leülsz Dr. House-t nézni. Meg kendőt kötni.

Ismer ez engem valahonnan, vagy mi? :-D

Family album

Egy igazán remekül sikerült fotó az öcsémről meg rólam, erre még az unokáink is büszkék lesznek :-D

Gyermekmunka

Szegény Juditkát szanaszéjjel dolgoztattuk.

Móka és kacagás

Meg a büdös kutya, ugye.

Vettem epret, de minek

Valójában engem evett a fene az eper után, ilyenkor mindig ráfogom a kis Juditkára, hogy csakis az ő kedvéért van az egész :-)
Az eper persze tök ízetlen vacak, és Juditka egyelőre rá se nézett, de ezen igazából nem annyira lepődtem meg.
Szerintem azért meg fogjuk enni. Vagy ha nem, hát turmix.

Retket is vettem, azt bezzeg lopja a gyerek a hűtőből, és eszi koszosan, most el is zavartam, hogy mosson meg egy jó nagy kupaccal magának. Mondjuk gyanús, hogy így már nem lesz annyira izgi :-D

És még mit vettem? Egy helyes kis cserépkancsót, hogy végre ne abban az undorító műanyagdobozban tároljam a fakanalakat :-D

A többi részeim

Öcsém meghozta a Kisjucust.
Egy cimborája is vele volt (úgy látszik, mióta múltkor lerobbantak Miskolc felé, még mindig nem szívesen megy egyedül).
Beszéltünk napközben, kértek vacsit, ígértem nekik pizzát, és meg is sütöttem.
Hármat: egy sonkásat, egy szalámis-lilahagymásat, és egy gombásat Juditnak.
A sonkásat túl vékonyra nyújtottam, és nagyon ropogós lett, azt csipsznek ettük :-)
A többi jó lett.

És ha csak egy kis időre is, de itt voltunk mind.
Legközelebb vasárnap lesz ilyen.
Szeretem, amikor nincs semmi érdekes, csak egymás közelében vagyunk.

Színtani ismeretek

Az egyik uruguayi fonalat kolléganőmnek rendeltük. Sokat nem foglalkoztam vele, megadtam neki a weblap címét, kiválasztotta, amit szeretne, átküldte a linket, én meg nyomtam a kontrolcé kontrolvét, melléírtam a saját linkjeimet, aztán elküldtem Erikának.

Megjöttek a fonalak, és nem hittem a szememnek, konkrétan felnyüszítettem, mikor megláttam a kolléganőmét, három olyan brutális színből van összerakva, hogy csak na, ránézel, és megerőszakolja a szemedet. Az, hogy rózsaszín, zöld, és szürke, még nem mond semmit, még csak fel se készít a valódi látványra. A szürke egyébként gyönyörű, valami nyomokban-kéket-is-tartalmazó sötétszürke, de a zöld meg a rózsaszín, hát azokról konkrétan a szövegkiemelő filctollak jutnak az eszembe.

Felgombolyítva már nem annyira durva azért, a kitekert motringban volt az igazán ütős, amikor láttam egy kört háromfelé osztva, három, első ránézésére tökéletesen-össze-nem-illő színből :-)

Most mit mondjak, kicsit kételkedtem.

Aztán megvontam a vállam, gombolyítani kezdtem, és közben járt az agyam, hogy mi az ördög legyen belőle (kolléganőm Kirit szeretett volna, de elég kategorikusan kijelentettem, hogy Kirit_azt_még_egyszer_nem, legalábbis most egy JÓ darabig nem). Azt tudtam, hogy viszonylag nagy mintásat kell keresnem, és nem túl csipkéset, mert ez a szín szerintem úgy kb. mindent megöl. Jó, akkor Springtime Bandit, azt kötni is nagyon szeretem.

Kénytelen vagyok beismerni, hogy rabul ejtett, függő lettem, a szemem nem bírom levenni róla, az agyam meg kombinál. Nem lesz két egyforma levél, fura, indokolatlan mintázatokban adja ki magát a fonal három elvetemült színe, és én nézem, és alig várom, hogy a következő hogy fog kinézni, és jaj nekem.

Mondjuk én nem hordanék ilyen színeket, de látom már, hogy ezt a kendőt élvezet lesz megkötni.

Időközben annyit bámultam, hogy szépen lassan megfogalmazódott bennem a színárnyalatok neve is. Nem is tudtam, hogy ismerek ilyeneket.
Antracitszürke.
Banánzöld.
Magenta.

Tök jó, hogy mára szabadnapot kaptunk, megvan, hogy mivel fogom tölteni, lehet, hogy megint nem a konyhaszekrény kipakolásával :-)

Illusztráció:

A mai nap jósága

Kaptam ma egy Good Food magazint, hurrá, hurrá!!!!! :-)
Brüsszelből hozták nekem :-)

Szerintem velem annyira egyszerű jót tenni :-D

Konyhaszekrény 2.

Der Medve jön át holnap.
Addigra valamit csinálnom kell a konyhaszekrénnyel, különben szemrehányóan fog rám nézni, és már megint életképtelennek fog tartani, és még igaza is lesz. Sajnos.

De mit csináljak fél 11-kor azzal a .......................... konyhaszekrénnyel?

Kis geometriai kitérő

Az Egyik Kockafej azt találta állítani, hogy kockák nélkül nem kerek a világ.
Mi?
A szokásos ostoba nézésem (hálisten most csak a laptop látta) elmúltával úgy döntöttem, hogy ezt az állítást nekem most be kell bizonyítanom.
Hát tessék.

1) Gömbakváriumban meghülyülnének a halak, oda kell a kocka (bár egye fene, téglatest is jó).
2) Mi lenne a KOCKAladával kocka nélkül??????
3) Hogy néznének ki a favágók, mondjuk.... pöttyös ingben?
4) A fene megette a matematikaoktatást KOCKÁS füzet nélkül.
5) Dobókocka nélkül sz@r lenne társasozni.
6) Megszűnne egy csomó süti, aminek ilyen vagy olyan kocka a neve.
7) Kőbánya térképéről el kéne törölni a KOCKA utcát.
8) Rubik Ernő felkötné magát, mehetne kitalálni valami más bűvös izét.... bűvös kúp? bűvös hasáb? ááááá....
9) Gyerekek százezrei sírnának a KOCKÁSfülű nyúl után.
10) A testépítők gondban lennének, ha mondjuk háromszögesre kéne gyúrniuk a hasukat.

Utólag belegondolva, ez nem az én dolgom lett volna, mert bizonyítsa az, aki állította, de most már mindegy.

A fényképezőgépem

Napok óta keresem a fényképezőgépemet, mindhiába. Pedig utoljára az asztalon láttam. Már kezdtem attól tartani, hogy szemétszedéskor megfogtam, és beletettem az egyik zacskóba - mint ahogy a hülyebarom rövidlátó (én) időnként az agyát is kikapcsolja, és beteszi a szemüvegét a hűtőbe, mosógépbe, konyhaszekrénybe, aztán meg keresi - , szóval megijedtem, hogy talán kidobtam.

Végül is adtam 1% esélyt annak, hogy az irodában hagytam.
Na de most szabin vagyok még csütörtökig!!!!!!!!!!!

Kollégaurat megkértem, szerezze meg a portán a kulcsomat, és tartson házkutatást az irodában.
Megvan!!!!!!

Esküszöm, pénteken lefotózom és felteszem a Swallowtailt, mert közben elkészült, és nagyon szép lett, rám hasonlít :-D

De egyébként szánsájn meg minden :-)

Lássuk a tegnapi nap mérlegét.

Megint le van égve az orrom hegye, a szám sebes, mert kifújta a szél, és én meg nevetni mertem, amitől kirepedt, és vérzett, a tenyeremen csak azért nincsenek vízhólyagok, mert a derekam sokkal hamarabb kikészült, mintsem hogy az ásónyél feltört volna, a hülye kutya rejtélyes hieroglifákat karcolt a karomra a körmeivel, a jobb kezemmel alig bírok fogni, mert metszőolló-izomlázam van, a bal kezemre véres csíkokat húzott a rózsabokor , a zoknimból negyed kiló földet kellett kiönteni este, előjött három és fél szeplő az arcomon, és fél kilenckor végkimerülésben elájultam.

Hiába, nehéz a földműves-élet a magamfajta sápadtarcú panelvirágszálnak :-)
De micsoda nap volt! És jövő héten megismételhetem!