Nem baj, megoldjuk - mondta a kapukulcs után tanácstalanul kotorászó nagymamámnak a nem kis darab srác, azzal megfogta a nagykaput, leemelte a sarkáról, kinyitotta, beállt a traktorral az udvarra, ott a kollégáival ledobálták a fát, feldarabolták láncfűrésszel, majd megkérdezték, nincs-e még néhány fejsze, mert hárman csak egyet hoztak.
Annyira volt még néhány fejsze, hogy végül nekem is jutott. Nem vagyok egy túl komolyan vehető munkaerő, de beálltam hasogatni, és legalább jól szórakoztam.
A srácok aztán kértek egy kávét, segítettek behordani a fát, visszarakták a helyére a kaput, és elpöfögtek a kistraktorral.
Nekem meg piszkosul fáj ma a derekam.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
2 megjegyzés:
Jobbulást! :o)
Mellesleg okuljanak a történtekből kicsik és nagyok: mind így jár, aki a család tüzelőügyeit saját kezébe veszi! :o) /nekem a nyári szabim négy napja ment rá, mindenhol izomlázam volt, de megérte.../
De azért van némi karácsonyi mellékíze a fiúk hozzáállásának!
Köszi, a tegnapi pilates egészen jót tett a favágóizmaimnak :-D
Hálisten nem az én kezemben vannak a családi tüzelőügyek, abszolúte az öcsémék intézték, és igazából csak a behordásban kellett volna segítenem, vagy abban sem. Csak kedvem volt.
Karácsonyi mellékíz? Nálatok is minden karácsonykor leakasztja valaki a nagykaput? :-D Szegény nagyanyámat kb. újra kellett éleszteni, mikor meglátta :-D
Megjegyzés küldése