Nem lehet mindent egyszerre :-)

Júlia unokahúgom logopédushoz jár, mert azok a fránya "r" meg "l" hangok még nem nagyon akarnak sikerülni, csak ha nagyon koncentrál.
Szombaton nagyon koncentrált:
- Gerrrrrrgő!!! Hajjod?????

Tegye fel a kezét, aki még soha...

Nyolcévesek lettek az Ikrek (unokatesóm középső lányai), ma volt a családi buli. Kaptak irdatlan mennyiségű színes gyurmát, vajon megint ki élvezte legjobban a játékot? Nyilván az észkombájn nagybátyjuk, meg a szintén erről híres műnagynénjük (aki én vagyok).
Rögtön egyre gondoltunk:
- Te, esküszöm, az jutott eszembe, hogy ezt meg kéne kóstolni.
- Igazából nekem is. Bújjunk el, és együnk gyurmát.

(Aztán mégsem kóstoltuk meg, szóval aki most tőlem szerette volna megtudni, hogy milyen ízű a gyurma, attól elnézést kérek, ha netán csalódást okoztam.)

Egyébként rá van írva a címkére, hogy megenni NEM AJÁNLOTT (de nem is tilos!!!!), viszont arra az esetre, ha valaki mégis megenné, az is fel van tüntetve, hogy búzát tartalmaz, szóval lisztérzékenyek inkább játsszanak mást :-D

Csúszómászó túra

Eddig bejött, hogy azzal fogom tölteni az egész évet, amit január elsején csináltam. Mert ugye január elsején a Csillagászékkal fent bohóckodtunk a Normafánál, és azóta további kettőt kirándultunk, most szombaton éppen Dobogókő és Rám-szakadék témakörben. Előbbi jeges volt (itt csúsztunk), utóbbi sáros (itt meg másztunk), de nagyon mókás.
Az új bakancsom beázik, lehet, hogy nem kellett volna megvenni, mert ezt a régi is tudta, ennél még jobban is :-D

Kondim még mindig nincs, a vádlim meg már megint le akar szakadni, de a srácok megdicsértek, mert kevesebbet rinyáltam, mint a múltkor :-D
Mondjuk ANNÁL nem volt nehéz kevesebbet rinyálni, ha nagyon őszinte akarok lenni.
De így jár, aki túrázókkal túrázik, ha mégoly megértőekkel is. Föl kell menni hegyekre, meg hasonlók.
Ámbár a szakadékban - ahol eleinte sajnos paráztam némileg - nagyon cukin vigyáztak rám, főleg a Csillagász (még azt is mindig pontosan megmutogatta, hogy hol kell kapaszkodni, meg hová kell lépni), mert az Éhenkórász nem mindig, ő volt, hogy inkább csak röhögött, és lefényképezett.
Csak hogy meglegyen az utókornak, ahogy hülyén lógok valahonnan lefelé. Persze igazából kuss a nevem, örülhetek, hogy végre egyszer más fotózott.

Ja, és valójában persze csak alibikirándulunk, az igazi cél nem más, mint hogy megrajzoljuk Magyarország aktuális gulyásleves-térképét. Ha így haladunk, menni fog :-D

Best of öcsém

Sógornőm dicsekszik: Letettem a Bencét a kiságyába, elszámoltam százig, és már aludt is.
Öcsém meg beszól: Ja, akkor EZÉRT hívtál fel megkérdezni, hogy hetvenkettő után mi jön.

Bencocska öregszik

Bence unokaöcsém jóvoltából ma pontosan egy éve, hogy nagynéni lettem.
Kis Tökfej, boldog szülinapot!

Békávé

Az összes ellenőrt meg biztonsági őrt el kéne küldeni dolgozni, helyettük pedig bevezetni valami rendes tisztességes feltöltőkártyás rendszert, ami működik, nem tartja fel a sort, és nem paraszt.

Ámbár úgyis mindegy, mert most februárban - mint tudjuk - megszűnik és/vagy összeomlik a tömegközlekedés, közvetlenül utána meg biztos jön a valahányadik világvége is.

Elhatároztam, punktum

Én bizony gyümölcsnapot tartok ma.

Megacélozom az akaratomat, de még mennyire.
És hozzájutok egy csomó vitaminhoz.
Állítólag energikusabb leszek.
Ha másfél dekával kevesebb, az se hátrány.
Méregtelenítek.
Ámbár közben persze mérgelődöm.

Ja, bocs, úgy döntöttem, hogy kávézni mégis ér :-)

Rádöbbenős

Eltemettük unokatesóm anyósát. Évát. Éva nagyit.

A mise az még belefér, azt az ember végigbambulja. Felállok, leülök, kész. A temetőben is OK, nézem a koporsót, egy csomó virág, a lábam meg szépen csendben lefagy.

NA DE A VENDÉGSÉG A SAJÁT HÁZÁBAN!
Minden pontosan ugyanúgy néz ki, finom meleg a cserépkályha, ismerős emberek, rokonok, még a saláták és a sütemények is PONT ugyanazok, mint legutóbb, csak valahogy mégis olyan fura, mert ő meg NINCS ITT, és akkor az van, hogy még pont leteszem a poharamat, még pont elmenekülök valami sarokba, és ott aztán addig bőgök egyedül, míg az unokatesóm meg nem talál.

Marcipán

Az teljesen egyértelmű, hogy az unokaöcsémnek azért van mindenből micimackós, mert a sógornőmnek ez a fejlövése. Minden egyes újabb micimackós tárgy megjelenésekor hangosan röhögünk az öcsémmel, és tudakoljuk, hogy ezt ugye kifejezetten a Bence kérte, sógornőm meg mindig mondja, hogy aha.
Na de a jövő héten egyéves lesz a kiscsávó, és ki se lehet találni, hogy az anyja milyen marcipánt akar a tortájára, micimackósat nyilván.
Felajánlottam, hogy inkább kap ő egy külön tortát, lesz neki rajta Micimackó, mert úgyis mindenki pontosan tudja, hogy magának szeretné.
Bence meg kapjon egy másik tortát, másik marcipánnal, de az olyan legyen, ami sokkal jobban tükrözi az egyéniségét.
Például vaddisznós.

Pocsolyába léptem

És beázott a csizmám. Hétvégén annak "örülhettem", hogy ázik a túrabakancsom is (jön le a talpa körben), előtte pedig a bokacsizmám lepett meg azzal, hogy az orránál kilyukadt a talpa. A háromból legalább kettő szerintem javíthatatlan. Egyik sem kifejezett "létszükséglet", de azért valamiben akkor is ki kéne mennem az utcára, amikor éppen havazik.
Kezdem azt gondolni, hogy ez most már NEM VICCES.

Neveljük Bencét

Unokaöcsém újabban egy agresszív kis vaddisznó. Üt-vág, harap, letépi az ember arcát, és egyértelműen látszik rajta, hogy ez nem valami véletlen csapkodás meg hadonászás, hanem ilyenkor konkrétan "büntet" valami miatt.

Próbáljuk neki valahogy megtanítani, hogy ezeket annyira nem kéne, mert ha valami nem tetszik, akkor sem az a jó megoldás, ha odacsapunk.
Az én módszerem: lefogom vagy eltolom a kezét, csúnyán nézek, és mondom neki, hogy nem szabad. (Nem túl hatékony.)
A sógornőm rálegyint a kezére, de ahogy tegnap beszéltünk róla, ez sem biztos hogy jó, mert tulajdonképpen pontosan azt tanulja meg belőle, hogy igenis odacsapunk, ha valami nem tetszik :-D

A legjobb módszerrel persze, mint általában annyiszor, most is az öcsém hozakodott elő.

Kiscsávó épp az előszobában nyalogatta az apja cipőjét, és hiába szóltunk neki, nem hagyta abba, és még kevésbé jött vissza a szobába. Utánamentem, lehajoltam, és felvettem. A hóna alatt fogva tartottam a levegőben, de még mielőtt magamhoz ölelhettem volna, ádáz tekintettel - és két kézzel - nekiment az arcomnak.
- Csapj a kezére nyugodtan! - hatalmazott fel a sógornőm.
- Jó, de mégis MELYIK testrészemmel? - tettem fel a logikus kérdést.
Öcsém itt besegített, és megmondta a tutit:
- Akkor meg fejeld le.

Értelmetlen munka

Miután jó alaposan letisztítottam a bejárati ajtót, igazából pontosan ugyanúgy néz ki, mint előtte. Ez megint egy olyan dolog, amit nem mostanában fogok megismételni.
(Hűtőszekrény ajtaja - dettó. Talán meg kéne próbálkoznom a tetejével is? :-D

Így szilvesztereztem én

Az úgy volt, hogy először kimegyünk a Csillagászékkal az ügetőre, aztán náluk lesz üldögélős összejövetel, még később pedig a társaság - igény szerint - átvonul egy nyilvános buliba, ahol az egyik cimborájuk a DJ. (Mint kiderült, iszonyat jó zenét játszik, már ezért is érdemes volt előbújnom a barlangomból.) Én ugyan eredetileg azt mondtam, hogy nemésnemésnem megyek sehová, de végül mentem, és nem bántam meg, hogy végül nem itthon fetrengtem az eredeti tervek szerint.

A kezdet nem volt egyszerű, mert mi az ördögöt vegyek fel, amiben nem fagyok meg a Kincsem parkban, megfelelő egy házibulihoz, és adott esetben még ugrálós-táncolós programhoz is elég kényelmes, meg persze csinos, a lehetőségekhez/adottságokhoz mérten.

Gondoltam, veszek farmert, alá harisnyanadrágot, fölé tunikát, és akkor ez hosszú szárú csizmával elég korrekt, mert nadrággal meleg, nadrág nélkül meg csini. Aha. Épp a tükör előtt szerencsétlenkedtem, amikor egyszer csak olyan furcsa érzésem támadt, mintha nem jól állnék a lábamon, és hát igen, leesett a csizmám sarka.

Rendben, ruhás "outfit" kilőve, marad a nadrágos, mert a másik kiscsizmám szára rövid, szoknyához az gagyi. Akkor viszont az ügetőre meg túracipőben kell menni, mert a bokacsizmának magas a sarka és vékony a talpa, jó, mindegy, elviszem szatyorban.

Keressünk blúzt, jó lenne, ha legalább félfenékig leérne... találtam egy helyeset, aztán észrevettem, hogy tiszta rozsda, mert a legutóbbi mosáskor összefogta a fémgombja. Remek. Legyen egy másik, flitteres fehér, és a két kulcsszó: INDIAI, és RÉGI. Hogy ne koszoljam össze indulásig, minden mást befejeztem, mielőtt felvettem volna. Nem is lett maszatos, ellenben legalább szétrepedt az oldalvarrása. Vagyis a varrás mentén az anyag, nehogy véletlenül meg tudjam javítani. A harmadik blúzt nem vettem fel, hanem inkább a táskámban vittem magammal.

Kikerestem a kedvenc buliparfümömet, amiből mindig csak a levegőbe fújok, és átsétálok az illatfelhőn. Csakhogy elég régóta nem használtam, és úgy tűnik, időközben megromolhatott, vagy valami történt vele, mert teljesen megváltozott az illata, és nem éppen az előnyére. Nyugdíjasotthon-a-színházba-megy jellegű lett. Újból lezuhanyozni és átöltözni nem lett volna időm, így csak abban reménykedtem, hogy majd talál később halványul az illatom...

Gondolkodtam, hogy ezeket értelmezzem-e JELként, és maradjak-e mégis inkább otthon, de aztán bátran elindultam, és a későbbiekben már viszonylag kevés komplikáció merült fel (a lovin azért inkább nem fogadtam). Persze a buliban nyilván összetörtem egy poharat - de ez már szinte említést sem érdemel - , aztán hajnalban nem indult el az autója az ismerősöknek, akik felajánlották, hogy elvisznek egy darabig engem, és még két embert. Félóra szütymörgés után kiszálltunk, hogy jó, akkor békávé, ebben a pillanatban utánunk szóltak, hogy beindult a kocsi, és menjünk, szálljunk vissza.

Innen a legjobb az volt, hogy - a Kálvin térnél volt a buli - elmentem velük a Pillangó utcáig, ahol a másik srác hagyta a kocsiját, mert ő pedig megígérte, hogy akkor hazavisz Kispestre. Elég kalandos utazás volt, de legalább megtanultam, hogy egy levél c-vitaminnal, meg egy műanyag törzsvásárlói kártyával milyen hatékonyan lehet jeget kaparni a kocsi ablakáról.

Meglepően simán elértünk Kispestre, és akár jól is végződhetett volna a történet, ha fel nem ajánlottam volna a srácnak, hogy kap sütit. Mert az a rohadt bejgli időközben aljas módon megromlott, vagy gyárilag volt rossz, mindenesetre megenni nem lehetett, a srác elhúzott haza, én meg égtem, mint a rongy.

Ma egyébként kirándulni voltam, az jó volt.

Szíváskalkulátor

Úgy nézem, komoly bajok lesznek 2012-ben a házam táján.
Perpillanat két lehetséges megoldást látok: kell egy másodállás, vagy egy lakótárs.
Vagy mindkettő.
Vagy csoda :-)
Csak hát ez utóbbi viszonylag ritkán hajlandó történni, úgyhogy talán az előbbiekre nagyobb eséllyel találok.