Rádöbbenős

Eltemettük unokatesóm anyósát. Évát. Éva nagyit.

A mise az még belefér, azt az ember végigbambulja. Felállok, leülök, kész. A temetőben is OK, nézem a koporsót, egy csomó virág, a lábam meg szépen csendben lefagy.

NA DE A VENDÉGSÉG A SAJÁT HÁZÁBAN!
Minden pontosan ugyanúgy néz ki, finom meleg a cserépkályha, ismerős emberek, rokonok, még a saláták és a sütemények is PONT ugyanazok, mint legutóbb, csak valahogy mégis olyan fura, mert ő meg NINCS ITT, és akkor az van, hogy még pont leteszem a poharamat, még pont elmenekülök valami sarokba, és ott aztán addig bőgök egyedül, míg az unokatesóm meg nem talál.