Sötétség

Kiégett az izzó a fürdőszobában, de azért én minden egyes alkalommal megpróbálom felkapcsolni.
Kíváncsi vagyok, mi sikerül előbb: leszokni a kattingatásról, vagy venni egy (cenzúrázva) villanykörtét.

A borászok jó fejek

Legalábbis eddig mindegyikük annak tűnt, akivel találkoztunk.

Ma meg aztán olyan jópofa dolog történt, hogy szinte el se hiszem.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt Balatonmáriafürdőn lógtunk, és éjszaka a srácokkal megittuk Szilvi barátnőm Szent Borkészletének jelentős részét, ami miatt ő jól össze is vonta a szemöldökét, és hát másnap délelőtt NÉMILEG fagyos volt a hangulat.

El is határoztuk, hogy szerzünk a bor helyett másikat, na de kiderült, hogy abból az évjáratból már nincs, és a pincészettől se lehet már beszerezni, meg hasonló jó hírek. 2008-as chardonnay volt egyébként Etyekről, a Kertész Családi Pincészettől.

Akkor elgondoltuk, ha ugyanolyat nem is kapunk, valami NAGYON JÓ bort fogunk neki venni mindenesetre. Épp elkezdtem gondolkodni, hogy hát mit is kéne, amikor gondoltam egyet, kikerestem a pincészet elérhetőségét, és írtam egy e-mailt Kertész Zoltán borásznak, felvázolva a helyzetet. Pár perc múlva jött a válasz meg egy mobilszám, hívjam fel, megbeszéljük.

Kérdezte, mennyi is kéne abból a bizonyos borból, mondtam, hogy hát csak kettőt ittunk meg, de igazából ha vehetnék egy kartonnal, az tök jó lenne. Igen ám, de 2008-ból már neki sincs összesen annyi, de ha az nekem jó, akkor abból egy-két palackot átad, meg még ajánlja a 2009-est, ami nagyon szépen fejlődik, és egészen olyan lesz, mint az előző évjárat, biztos benne, hogy fogjuk szeretni. 

Hű, hát nagyon kedves tőle - örömködtem nagyon -, szeretnék is élni a lehetőséggel, és vannak kedves cimboráim Etyeken, akik biztos elmennek érte, és elhozzák nekem.

Erre ő, hogy hát úgyis éppen ma jön Budapestre, ide, meg oda, meg amoda is, és nekem melyik van legközelebb, mert akkor bedobja a kocsiba azt a pár palackot, és hív, hogy mikor jár a környéken. 

Egyelőre itt tartunk, de én még nem teljesen szedtem össze az államat a padlóról, és miközben itt hápogok, újfent megállapítom, hogy a borászok - ezek szerint - tényleg jó fejek :-) 

Hogyan legyünk népszerűek

Meséli Verocska, hogy elment egy ilyen utazásszervezős csoport egyik kirándulására, és hát újoncként eléggé aggódott a megismerkedés és a beilleszkedés miatt, mert a csoport tagjai már nagyrészt régebbi ismerősök voltak (ő meg egy kankalinlelkű kistündér, szerk.megj.).
Aztán amikor eljött a közös bemutatkozások ideje, akkor nagyon frappánsan vette az akadályt:
- Sziasztok... van pálinkám!

Főszabály és kiegészítése

Főszabály: haverokkal nem kavargunk, különben megbánjuk.
Kiegészítés: vagy ha mégis, akkor legalább fejezzük be rendesen, amit elkezdtünk, különben még SOKKAL jobban megbánjuk.

A cimborám nősül

Felhívott ez a csávó tegnap este, hogy most már akkor átjön, mert hónapok óta ígérgeti az esküvői meghívóját, csak azóta valahogy még sosem sikerült találkoznunk, és mivel szeptember 15-én lesz az esemény, most már elég jó lenne, ha IGAZÁBÓL meghívna, és nemcsak szövegelne róla.

Jött is, kezembe nyomott egy üveg cserszegit, hogy "neked hoztam", meg három citromot, "ezt is neked hoztam, hogy csinálj nekem belőle limonádét", szóval csináltam neki limonádét (mert vezetett), én meg fröccsöztem, és úgy nagyjából mindenről beszélgettünk, mondom, ez megint el fogja felejteni a meghívót, de aztán nem felejtette persze. Megkaptam.

Később kiderült, hogy a bort a régi nagy keszthelyi fröccsözések emlékére választotta direkt (bár ott nyilván vonyarcit ittunk és nem soltvadkertit, legalábbis gondolom), aztán pedig borzasztóan meglepett és meghatott mert elmondta, hogy a régi kaposvári időkben neki milyen sokat számított, hogy mellette voltam, amikor élete első komoly barátnője szakított vele. Tényleg eléggé össze voltunk nőve akkoriban, hírbe is hoztak bennünket nyilván, jókat szórakoztunk rajta már akkor is.

Nem mintha SOHA nem fordult volna meg a fejünkben, hogy ebből esetleg mást is ki lehetne hozni, de  valamelyikünk mindig elröhögte magát, szóval sose lett belőle semmi, ezúton üzenem a közös ismerőseinknek - akik természetesen nem olvassák a blogomat, így nyugodtan írhatok ilyenekről -, hogy NEM, nem volt meg a Jimmy :-D

Ja, és megígérte, hogy az esküvői bulin majd egy helyre fog minket ültetni a régesrégi kaposvári cimborákkal, akikkel viszont sokkal ritkábban találkozom (vagy egyáltalán nem), szóval lesz itt még nosztalgiázás :-D Alig várom.

Az ideális munkakapcsolatról

Kollégámmal már nagyon rutinosan a fészbúkon beszéljük meg, hogy mikorra tegyem az angol nyelvű óráit.
Kéri, hogy legyen szeptember huszadikán az első óra, mert előtte külföldön lesz.

Én: Hurrá! GoodFoooood!!!!!
Kollégám: OK. ... bár most a bécsi reptéren sem láttam augusztusban.
Én: szövegelekszövegelekszövegelek, majd kapcsolok: ... te NÉZTÉL nekem GoodFoodot a repülőtéren?
Kollégám: Ja, ez már reflex.

Hát ahhoz képest, hogy szőrös csávó létére eleinte kicsit cikinek találta, és azt mondta, majd Playboyba tekerve fogja hazahozni, hogy senki meg ne lássa... most meg csak úgy magától hozott volna.
Még az se baj, hogy nem talált, ettől még tök rendes :-D

• • 
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    

Hangulatmódosító

(Olvastam, hogy Roy Orbison a klip forgatása közben halt meg, de akkor a hangja már fel volt véve, és végül úgy tették bele mégis a klipbe, hogy az otthagyott gitárja hintázik a székben.)

Nekem ez a szám az egyik örökös kedvencem, annak ellenére, hogy sehogy sem illik bele a többi közé, amiket általában hallgatni szoktam. Szerintem tök jó szövege van, és egyébként is ritkán látni ennyi nagy öreget egy rakáson :-) 

Harmincon túl minden nap ajándék?

Hát akkor mától kezdve hivatalosan is refluxom van, aminél persze lehetne sokkal rosszabb is, viszont elvileg életem végéig folyamatosan gyógyszert kell szednem. Azt mondta ugyan a háziorvos, hogy ezek a protonpumpagátlók - amellett, hogy hülye nevük van - nem károsítják a májat meg a vesét, meg semmit, de ettől még nem vagyok felhőtlenül boldog.
Annak azért örülök, hogy vége az egésznapos folyamatos köhögésnek, mert azt már untam kurvára (elnézést).
Ja, igen. Szélső esetben még megpróbálhatok leszokni a csokiról (nem nagy ügy), a kávéról (ez azért már fájna), meg a vörösborról (ez meg szinte lehetetlennek tűnik), de állítólag a gyogyószer akkor is kelleni fog, szóval most akkor nem tudom.

Tűzijáték

Már nem tudom, tavaly miért nem láttam, de talán Szolnokon voltunk a srácokkal, idén pedig ugyanazzal a kettővel elindultunk, hogy megnézzük egyrészt ugye a tűzijátékot, másrészt azt a gasztronómiai kirakodóvásárt a Duna-parton. Ehhez képest ötkor beültünk EGY sörre, majd megpróbáltuk megváltani a világot, és az egyik fickóval kórusban kritizáltuk a másiknak a házasságát, de közben ORDÍTANI KELLETT, MERT HANGOS VOLT A TŰZIJÁTÉK, ja, hogy megint lemaradtunk, bocs.

Update. Megvan: Agárdon voltunk Tankcsapdán, mert tavaly huszadikán volt, idén meg tizenkilencedikén.

"Elmentünk pogózni, tíz perc múlva jövünk"

... mondták a srácok a Tankcsapda-koncert vége felé. Jó, menjetek, majd vigyázunk a cuccra, meg a kulcsra, meg a telefonra, a szemüvegedet meg ide teszem, na, legyetek hősök.
Szerintem még három perc sem telt el, már ott voltak megint, csuromvizesen, vörös fejjel, levegő után kapkodva, csak hazafelé a vonaton kezdtek magukhoz térni, de akkor meg elaludtak.
Nem baj, ők idén is MEGMUTATTÁK :-)

Környezetismeret

Jól elvoltunk a srácokkal a Velencei-tónál, csak azt ne mondták volna, hogy VÍZIRENDŐR.
Mert én persze rögtön nem pont ugyanúgy értettem, mint ők.
Hirtelen nagyon hiányzott az öcsém, mert biztos voltam benne, hogy ő két percen belül részletes leírással állna elő a vízirendőrök testfelépítéséről, táplálkozásáról, szaporodásáról, meg mindenről, amit csak tudni érdemes róluk.
Mondtam is a többieknek, hogy csak figyeljenek, és küldtem a tesómnak egy sms-t: "Szerinted hol élnek a vízirendőrök?".
Nem kellett sokat várni, megjött a válasz: "Hódvárakat foglalnak le, és azokban."

Este pedig megállapítottuk, hogy körbevették a popstrandot a vízirendőrök, de akkor már csak vállat vontunk, hogy nem baj, mert úgyse tudnak kijönni a szárazföldre.

Hogyan lettem leszbikus

Az úgy volt, hogy a sógornőmmel meg Bempével elmentünk a mamához vonattal. Megbeszéltük, hogy én is használhatom a 33 % kedvezményüket, ami két felnőttre meg egy gyerekre szól.
Megvettem a jegyeket, felszálltunk a vonatra, jött a kaller, nézett.
Nem szólt.
De nézett.
Aztán megkérdezte: családi kedvezmény?
Mondtuk, hogy aha.
Na, akkor még jobban nézett.
Mondtam neki, hogy mi úgy tudjuk, két felnőttre meg egy gyerekre érvényes.
Megpróbált válaszolni valami olyasmit, hogy hát... igen... de... ööö...
Akkor még mondtam neki azt is, hogy nem tudunk olyasmiről, hogy kizárólag az apja és az anyja kísérheti a gyereket.
A kaller már köpni-nyelni nem tudott.
A fél vonat viszont hangosan röhögött.
Sógornőm megsajnálta, és bevallotta neki, hogy sógornők vagyunk, és nincsenek ferde hajlamaink.
Szegény kaller bordó fejjel nyögte ki, hogy ahhoz már neki semmi köze, és igen gyorsan elhúzott a másik irányba, a vigyorgó utasok között.
Mi meg röhögtünk tovább, és megbeszéltük, hogy szegény ürge valószínűleg meghalna, ha tudná, hogy egyébként szoktunk egy ágyban aludni :-D

Kapanyél Művek

Bekövetkezett, amiben mindig is reménykedtünk, de igazából sosem hittünk benne, hogy megtörténhet: teremnek a zöldségek a kertben!
Valódi padlizsánunk, paprikánk, paradicsomunk van, és a nagybátyámnál nőtt egy csomó tök meg patisszon, sőt volt keményen 3 darab dinnyéje is. Lesz még sárgarépa és cékla is, a zöldbab már nem olyan biztos, az uborkával meg nem mentünk semmire, mert volt rajta időnként egy-egy darab, de heti egy uborkával mit csináljunk?
Sajnos kárba veszett egy csomó őszibarack, mert pont senki nem ért rá feldolgozni, a mama meg már csak magyaráz a lekvárról, de nekiállni nem fog.

Most a paradicsom megmentésére készülök, leszedek belőle annyit, amennyit haza bírok hozni, és majd lesz belőle ketchup, vagyis hát olyan fűszeres paradicsomszósz. Nehogy az is ott rohadjon el a földön, ahhoz az öcsém meg az unokatesóm túl sokat dolgozott vele. Én azért annyira sokat nem, de le se tagadhatom a kertészkedést, mert egyrészt olyan barna vagyok, mint már évek óta nem, másrészt meg folyton koszos a körmöm, és éjjel-nappal fáj a derekam. Szeretek kertészkedni, na :-D

Judit húgom visszament

Én meg itt maradtam.
Ezt asszem, soha nem fogom megtanulni kezelni.
Felkapom a fejem a neszekre, és kilenckor el akarom küldeni fürödni, és mikor rájövök, hogy nincs itt, akkor ezerszer megbánom, hogy csúnyán néztem, felemeltem a hangom, vagy keveset foglalkoztam vele.
Ő meg azt motyogta, hogy bocsánat, vagy mosolyogva állt, és simogatta a karomat, mikor én épp haragudtam.
Hát akkor most mit csináljak???

Mátyás király levelet ír

Tegnap az unokahúgaim ezzel a "bűbájos gyermekmondókával" (ez az apjuk meghatározása) egybekötött light kínzással szórakoztatták a családot, és hát mivel négyen vannak, szerencsére mindenkire sor került. Többször.

Szerintem borzalmas, én menekültem (volna), de nem úsztam meg.

Az a lényege, hogy mondják ezt a versikét, és közben különféle szadista dolgokat hajtanak végre az ember hátán. Egyébként van, aki kifejezetten élvezi, de én köztudottan rosszul tűröm a birizgálást, így az unokahúgaim visító örömére rögtön libabőrrel KEZDTEM, nem vártam meg, míg odáig jutott a történet. 

Na szóval figyeljetek, így kell csinálni.

Mátyás király levelet ír, levelet ír, levelet ír.

(Az ujjával három vízszintes vonalat húz a hátamra.)

Nem tetszik neki, összegyűri...

(Kétoldalt meggyömöszöli a nyakamat.)

... kidobja.

(Két kézzel eltol magától.)

Visszahozza, kisimítja.

(A vállamnál fogva visszahúz, és belülről kifelé végigsimít a lapockámnál.)

Ez áll a levélben:

"Hét kést szúrnak a hátadba..."

(Ezt szótagolva mondja, és a tenyere élével ütöget.)

"Pókok másznak a hajadba'..."

(A hajamban matat az ujjaival.)

"Kígyók vannak a nyakadba'..."

(A nyakamat cirógatja körbe, csikizve.)

"Csurog a vér, csurog a vér..."

(Az ujjaival végigszalad a hátamon lefelé.)

"Kiráz a hideg!"

(Jól hátbavág. De nekem már rég mindegy, az első mondattól kezdve libabőrös a karom.)

A legviccesebb, hogy a picike is tudja, csak ő most a lassú fejlődés után gyors visszaesést tanúsít az "r" hang terén, és hát azon elég nehéz nem röhögni, amikor cérnahangon előadja, hogy Mátyáskiáj jevejetíj, jevejetíj, jevejetíj.

Egyébként eszembe jutott, hogy ezt annak idején mi is tudtuk (úgy látszik, az alapismereti egységcsomag elévülhetetlen része, mint ahogy pl. az "esik a hó, fingik a ló", vagy a "Petőfi Sándor gatyába' táncol"), csak mi nem voltunk ennyire kíméletesek, és lazán úgy fejeztük be, hogy MEGHALSZ. 

Ötletválság kezelésére

Bár nem tudom elképzelni, hogy él ember, aki még nem látta, de muszáj egy mondatban megemlékeznem a legújabb káros szenvedélyemről, ami a Pinterest.
Minden van, de tényleg minden.
Első ránézésre van a sok baromság, nyálas idézetek, meg cuki kisbabák és macsó faszik, de ha az ember megkapargatja a felszínt, és inkább az őt érdeklő kategóriákban keresgél, akkor egyértelműen aranybánya.

Biztos tök nehéz kitalálni, hogy kötés-horgolás témakörben kutakodtam mostanság, és hát vészesen elszaporodtak az elmentett könyvjelzőim, de ha ebből semmit nem csinálok meg, már akkor is megérte, mert annyira klassz és inspiráló dolgok vannak, hogy a nézelődés folyamatosan fenntartja a (kézi)munkakedvemet, és amikor épp le bírok szakadni, akkor tök jól haladok a megkezdett dolgaimmal.

Sajnos házimunkára ugyanez nem vonatkozik, ahhoz még nem sikerült megtalálnom a megfelelő gyűjtőoldalt.

Best of Öcsém

Kisfiam, neked akkora füled van, hogy nem hallasz tőle rendesen.