2012. augusztus 5., vasárnap

Judit húgom visszament

Én meg itt maradtam.
Ezt asszem, soha nem fogom megtanulni kezelni.
Felkapom a fejem a neszekre, és kilenckor el akarom küldeni fürödni, és mikor rájövök, hogy nincs itt, akkor ezerszer megbánom, hogy csúnyán néztem, felemeltem a hangom, vagy keveset foglalkoztam vele.
Ő meg azt motyogta, hogy bocsánat, vagy mosolyogva állt, és simogatta a karomat, mikor én épp haragudtam.
Hát akkor most mit csináljak???

1 megjegyzés:

a Matula ikrek írta...

Sóhajts egy nagyot, tervezd meg a következő látogatását, aztán Pinterest-elj. :o)