Best of Mariska

Bóbiskolásból hirtelen magamhoz térek az autóban:

- JAJ!!!!
- Na, mi baj van?
- Semmi, csak elaludtam, és arra ébredtem, hogy alszom.

Bükk

Forrásvizet ittam a tenyeremből.
Másztam hegyet rohanvást, csak érjünk már fel.
Belegyalogoltam a patakba, aztán meg dideregtem.
Halakat lestem lélegzet-visszafojtva.
Reggeli vizes fűben sétáltam.
Beájultam aludni egy pohár vörösbor után.
Nem fékeztem végig a bobpályán :-)
A csónakban viszont féltem, hogy felborulunk.
Kóválygott a fejem a kacskaringós hegyi utakon.
Ettem halat meg vadat :-)

Máris indulnék vissza.

A torna jótékony hatásai

Majdnem egy éve járok pilatesre. Kizárólag egészségügyi indíttatásból kezdtem, hogy a gerincsérvem ellenére is tudjak valami mozgásformát végezni mégis, sőt éppen azért, hogy a vacak fájós derekamat karban tartsam valahogy, mert őszintén szólva a műtéttől úgy félek, mint ördög a szenteltvíztől, de legalábbis valami hasonló.
A pilates remek választásnak bizonyult, a derekamat ugyan reggelente eltart egy darabig beüzemelni, de aztán viszonylag rendesen működik naphosszat.
Mellékhatásként pedig szebb a tartásom, egyenesebb a hátam, egyszer csak kiderült, hogy van nekem derekam is, vagy időközben kinőtt, szóval formásabb és szebb lettem.
Virulok, és ezt úgy tűnik, mások is észreveszik.
Minden bizonnyal ezt szúrta ki az a fiatalember is, aki sakálrészegen odajött hozzám a minap egy augusztus huszadikai koncerten, és az összes maradék koncentrálóképességét összeszedve jólnevelten azt mondta nekem, hogy aggyegycsókot kérlekbazmeg.

Íjjajj, nem annyira élvezem én...

Voltunk strandon Szolnokon, még a múlt pénteken. Megtévesztő volt a belépőjegy olcsó mivolta - akkor még nem tudtam, amit ma már igen: hogy mennyibe fog még nekem kerülni, mire kikezelnek a nyavalyából, amit minden bizonnyal ott gyűjtöttem be. Sokba.

Mi lesz itt már megint...

Az öregeknek több eszük van.

Öreganyám felhívott a héten, hogy most má' menjek haza, mert vadast főz. Megkértem, hogy akkor fagyasszon le nekem egy dobozzal, mert épp máshol voltam, de megígértem, hogy vasárnap (ma) megyek.
Kimentem vele a temetőbe, elhoztam a vadast, amit eltett nekem, megdicsértem az új haját, pedig tök béna, ő meg pénzt tukmált rám (majd legközelebb viszek neki belőle valamit), jót nevettünk, hogy nemrég látott egy siklót meg egy gyíkot, és biztos mind a kettő a Somogyiné volt - réges-régi történet a falu állítólagos boszorkányáról, mindig imádtam hallgatni :-D Aztán megígértem, hogy Juditkával majd megyünk nemsokára, két hét múlva jön úgyis haza megint.
Mintha mi sem történt volna.
Csak.
A mama szarul néz ki.
Az öcsémék meg elköltöznek, még mielőtt a kisbaba megszületne.

Elme-reng

Főiskolás koromban egy időben Impulse Zen márkájú dezodort használtam. Akkor is, amikor cserediákként Angliában töltöttem három hónapot. Még aztán egy darabig gyártották, utána megszűnt, de az illatáról mindig Anglia jutott eszembe. Nem konkrét élmény, csak az ottlét. De az évekig.

Másik mese. Egyszer csókolóztam valakivel, emlékszem, hogy féltem, milyen lesz, de meleg volt és puha és feketeribizlis. De ezt nem akkor gondoltam. Csak amikor tegnap délelőtt ettem egy gombóc feketeribizlis fagyit. Hogy ez most épp olyan, mint az volt.

Ilyenkor egyébként ijedten igyekszem vissza a földre, a szokásaim, a heti menütervezetem, meg a kis kényszereim közé. Általában jó nekem ott. Csak tettem egy kis kitérőt.

Monddszépen

Fogorvoshoz mentem tegnap, hogy betömje azt a lyukas fogamat, amiről kiderült, hogy kettő.
Ez a fogorvos elvetemült egy alak. Ezért járok hozzá. Igaz, tegnap nem mondott viccet, pedig máskor szokott. Reklamáltam is emiatt.
Azért nem volt ám eseménytelen.

Fogorvos: - Jól van?
Én: - ÁÁÁÁÁÁHÁÁÁÁÁ.
Fogorvos: - De biztos jól van? Még ÍGY is?
Én: - ÁÁÁÁÁÁEÉÉÉÁÁÁÁ.
Fogorvos: - Hát jó. De ugye nem baj hogy ilyeneket kérdezgetek?
Én: - ÁÁÁÁÁÁÁ.
Asszisztens: - A doktor úr nagyon szeret beszélgetni a páciensekkel.

Ezen a ponton a kezelés kis időre félbeszakadt....

Amikor ilyeneket lehet nálam találni...

... akkor szerintetek megyünk kirándulni hétvégén? :-D


Persze hogy megyünk, ezért sütöttem még egy kis szalonnás masnit, mert azt mindenki szereti...


... már aki nem vegetáriánus. De jön velünk olyan is, aki vegetáriánus, kell tehát vinnünk néhány káposztás falatkát.

Rokonság

Azt már tudtam, hogy januárban nagynéni vagy nagybácsi leszek, attól függően, hogy az öcséméknek kislányuk, vagy kisfiuk lesz.
:-D
Mondta az öcsém tegnap, hogy cirkuszolás (ld. Aki nem bírja c. bejegyzés) helyett inkább húzzak el kék cumit keresni.

Szóval... akkor nagybácsi :-D :-D

Cinegecipője

Kering rólam valami teljesen alaptalan történet a családban, hogy amikor az egyik nagybátyám katona volt, én meg kicsi, állítólag egy látogatás alkalmával a komplett laktanyának előadtam, hogy víge van a nyálnak, húvos szelek jálnak, naaaaagy bánata van a cinegemadálnak.

Eltelt azóta vagy harminc év, már egy ideje tisztán ejtem az r-t is, de az előbb igencsak össze kellett szednem magam, hogy hiba nélkül végig tudjam mondani a cinege cipőjét.
Aktuális pedig.
Ma reggel már ősz volt.

Aki nem bírja

Rosszul lettem a Szigeten, és haza kellett hozni.
Sajnos vagy szerencsére nem sok mindenre emlékszem, arra viszont tisztán, hogy a tegnap esti alkoholfogyasztásom EZT nem indokolja.
Szégyellem magam, és meg vagyok ijedve.

Best of Judit, mélyen alszik

- Jucus, ébren vagy?
- NEM.
- Aha. És mikor leszel?
- Azt nem tudom.

A világ leglassabban készülő kendője

Ez a Moonlight Sonata szerintem sose lesz kész. Gondoltam, legalább megmutatom azt, ami van belőle. A színét leginkább a középső sor első és második képe adja vissza. Éjkék.

Még egy kis kaja

Kukoricás palacsinta tejföllel és ketchuppal (és ímmel-ámmal :-)
Babfasírt rizzsel és paprika-paradicsom "turmixszal"
Szilvás-barackos pite
Dobozos jégkrém :-D
Túrógombóc eperlekvárral
Paradicsomos-sajtos pizza
Kínai kaja
Müzli, müzli, müzli...

Hősnő, és rettenthetetlen túrázó

Tavaly megbeszéltük A Fogorvos Nénivel, hogy kaphatna Jucus barázdazárást a hátsó fogaiba, és akkor nem (vagy sokkal később) lyukadnak ki. Meg is beszélték, Judit tudott mindent, aztán mégis úgy alakult, hogy csak egy év múlva mentünk vissza - vagyis tegnap.
Volt is baj.
Jucus ugyan nagy vonalakban emlékezett a dolgokra, csak egy év alatt persze elveszítette a fogászatos rutinját, és hát ficergett, mocorgott, nem engedte a hegyes szondát használni, félt a levegőfújótól, ki akarta köpni a nyálszívót, Marika néni kezét hol lefogta, hol nyalogatta, a nyelvét ki akarta dugdosni, ettől persze öklendezni kezdett, szóval meg kellett vele küzdeni, 20 perc udvarlásba került a 2 perces csiszolás és 1 perc tömés.
Persze időközben kinyílt a csipája, rájött, hogy ez tényleg nem is fáj, és elkezdte mutogatni, hogy még melyik fogaiba kér barázdatömést.
De nem azt kapott, hanem fityiszt az orrára, viszont majd megyünk vissza ősszel, akkor jön csak a következő.
Mindenki nagyon megdicsérte Juditot, hogy milyen ügyes (hozzáteszem, Marika néni sokkal ügyesebb, simán megcsinálta a Paragép Bolhazsáknak a fogtömést, pedig voltak pillanatok, amikor én azt hittem, hogy dolgunkvégezetlenül ki leszünk hajítva), és jutalomból elmentünk Hűvösvölgybe.

Juditkám már egy hete szajkózta, hogy Hűvösvölgybe akarok menni, Hűvösvölgybe akarok menni, jó, semmi akadálya, menjünk. Kaját vigyünk? Ne. OK. A Moszkva térnél rájött, hogy mindjárt dél lesz, és ő itt áll ebéd nélkül, ez gyalázat, akkor aztán azt kezdte mondogatni, hogy nagy sz.rban vagyunk, nagy sz.rban vagyunk.
Hát akkor asszem, plázázunk is (végre). Judit, leszállunk a Budagyöngyénél, ott biztos találunk kajáldát, jó lesz? Jó. Így történt, hogy elérkezett a nap, amikor feladtam minden elvemet, és nem "rendes" ebédet ettünk, hanem kínait.

Ebéd után visszaszálltunk a villamosra, ahol a gyerek minden megállónál megkérdezte, hogy most már a Hűvösvölgyben vagyunk-e, és amennyiben még nem, akkor mikor érünk oda. A végállomáson tájékoztattam, hogy tessék, itt van neked Hűvösvölgy, akkor meg csak nézett körbe, hogy "igen?", mert nem látott semmit, csak egy villamosmegállót.

Judit, mit csináljunk Hűvösvölgyben?
Nem tudom.
Elmenjünk a Nagyrétre?
Az jó lesz.

Elindultunk a Nagyrétre, Judit a hatodik fánál közölte, hogy ő elfáradt, és menjünk haza, de akkor már elédesgettem a célig. A Nagyréten körülnézett, és haladéktalanul unatkozni kezdett. Leültettem kicsit a fűbe, ezt olyan 4 és fél percig bírta, feltéve, hogy nem is próbáltam meg lefényképezni, mert olyankor nem bírta olyan jól, és pofákat vágott. Máshová kirándulni még véletlenül sem akart, ezért búcsút intettünk az annyira áhított Hűvösvölgynek, és elmentünk inkább a Mammutba nézelődni, mert Juditka, úgy tűnik, kicsit szédül, ha nincsen aszfalt a talpa alatt, csak holmi erdőtalaj. Jóvanna, városi gyerek.

A mai nap képekben

Voltunk ma Margitszigetelni.


Például ezen a réten is.


Aztán pedig elmentünk Pilates-órára.

Unatkozik

- Meddig kell a lakóotthonban maradnom?
- Ööö. Hát. Izé. Szóval.... mondjuk, körülbelül 80 éves korodig.
- Nem jó az nekem.
- Tovább szeretnél?
- Nem! Nem akarok olyan sokáig.
- Hetvenkilenc jó lesz akkor?
- Nem! Fiatal akarok lenni!
- De hát fiatal vagy.
- Nem! Fiatal koromig szeretnék csak a lakóotthonban maradni. Rossz ott nekem!
- Miért rossz?
- Unalmas!

Csóri kis bogárkám :-(
Én elhiszem, hogy nem túl izgalmas a lakóotthonban.
Belegondolva, már nem is vagyok biztos benne, hogy jól tettem, amikor kalandos nyaralást terveztem Juditnak. Hagyhattam volna többet punnyadni és unatkozni, akkor nem lenne akkora különbség az itthon és az otthon között, és talán könnyebben zökkenne majd vissza.
Július 22-én hoztam haza, és azóta:
- volt a barátainknál fröccsözni (szörpözni)
- volt cipőt vásárolni
- plázázott
- hajat vágatott
- kocsmázott
- pilates-órán volt
- nagybácsiéknál volt
- vigyázott rá a bátyja meg a sógornője :-)
- telken járt
- nagyanyjánál napozott a kertben
- megoldott egy csomó általános iskolai fogalmazás-feladatlapot
- megpedikűrözték
- piacon volt
- turkált magának egy felsőt
- sétált a Duna-parton
- találkozott anyu barátnőjével
- látogatókat fogadott :-)
Mindezt bűbájosan, szemtelenül, huncut szemekkel, mosolyogva.

Szeretne még:
- fogorvoshoz menni (komolyan :-)
- a Margitszigeten sétálni
- kivillamosozni Hűvösvölgybe
- strandolni
- a másik nagybácsi telkén állatokat nézegetni
- további ismerősökkel találkozni.

Vasárnapig nem hiszem, hogy minden belefér, de igyekszem. Aztán majd mindkettőnknek rossz lesz, amikor vissza kell vinnem.
Ő is gondolkodik ám ezen. Az előbb elgondolkodó pofival panaszolta, hogy "Hamar eltelik a nap. Nem a mai. Hanem az a nap, amennyit itthon vagyok."
Nem sokkal később röhögve szólított fel, hogy "Vágj le ollóval!"

A programok felcserélhetőségéről

Készülődtünk délután a Margitszigetre. Kimentem az erkélyre a szandálomért, amit kimostam, és ott száradt. Akkor derült ki, hogy rosszul állnak a dolgok...

- Judit, gyere csak ki az erkélyre! Nézd, hogy beborult.
- ÚRISTEN.
- Nem baj, ha mégsem megyünk most a Margitszigetre?
- Nem.
- Mehetnénk esetleg a CBA-ba inkább? Veszünk lisztet meg sót, mert kifogyott.
- Jó.

Ööööö.... Ez már kihasználás?

Még mást is eszik

Kapros zöldbabfőzeléket.
Tojásos nokedlit kovászos uborkával.
Gombapörköltet a nagyanyjánál.
Spenótos tortellinit a telken.
Sült padlizsánt bulgurral.
Cukkinis quiche-t.
Padlizsánkrémet.
Őszibarackos turmixot - na jó, ezt issza :-D
Málnát.
Hagymás masnit a Lipóti pékségből.

Best of öcsém

Előzmény: a héten elpusztult az egyik macskájuk. Ma meg az erkélyen beszélgettünk:

- Nnna. Az egyik kismacska is megdöglött. Elástam. Mostanában folyton macskákat ások el.
- Minek vetsz annyi macskát? Szerinted kikelnek?
- Aha. Macskagyökeret akarok termelni. A föld felett meg majd lesz sok KÖRÖMVIRÁG.