A sikeres nevelés eredménye

Vannak a (volt) felnőtteknek olyan szövegeik, hogy így utólag belegondolva megáll az ész. Mondjuk a felét nyilván már négyévesen se vettük be, pl. ne grimaszoljunk, mert úgy fogunk maradni, ne nyeljük le a rágót, mert összeragad a belünk, valamint ne ragasszuk az orrunk alá, mert attól bajuszunk nő. Ja, és ne rosszalkodjunk, mert akkor meg elvisz az ördög/a zsákos ember. El nem bírom képzelni, hogy állítólag értelmes embereknek miért volt jó ekkora marhaságokkal tömni a fejünket csak azért, mert kicsik voltunk, és a mai napig nem tudom eldönteni, hogy volt-e, amit ebből ők is komolyan gondoltak. Mondjuk a zsákos embert meg az ördögöt talán nem.

Na de tudjátok, miért van az, hogy az unokanővérem (41), az öcsém (34) meg én (36), akárhányszor feltörünk egy tojást, gyakorlatilag mikroszkóppal ellenőrizzük, hogy került-e bele esetleg egy mikromilliméternyi tojáshéj? Csak mondom, hogy aki azt lenyeli, az VAKBÉLGYULLADÁST fog kapni.

Barátságos arcot kérek!

Vannak azok a képek, amiket az ember nem tesz fotóalbumba, nem keretez be, nem szögez a falra, és nem tervezi, hogy majd az unokáinak is mutogatja.
(De titokban persze hülyére röhögi magát rajtuk.)

Na, hasonlítunk egymásra Bencével? 

ORF

Hétvégén nekem szaladt valami dög gyomorrontós vírus, én meg az istenkirály immunrendszeremmel rögtön meg is adtam magam. A fészbúkos észcsoportban is azt mondta a szaktekintély, hogy vegyek a gyógyszertárban orális rehidráló folyadékot, mert nem lenne jó kiszáradni, meg az üzemorvosnál is rámnézésre felírták pikkpakk. Ki is váltottam, nem is volt drága, már kettőt megittam belőle, és hát ocsmány. Közben az jutott eszembe, hogy erre a világ bármelyik hímnemű élőlénye hangos röhögésben törne ki, hogy olyat ő ad ingyen is, mérnemszóltam.

A szemem sem áll jól

Olyan kedveset mondtak nekem hétvégén, az ilyesmit igazán muszáj megörökíteni.

Mostanában elég érzékeny lett a szemem a fényre, ezért pár éve csináltattam egy dioptriás napszemüveget, amivel egyszerre látok is, meg nem is folyik ki a szemem. Társaságban nem szeretem hordani, mert udvariatlannak tartom, de néha muszáj.

Hétvégén evezőstúrán voltam, és szokás szerint piszkáltam az egyik srácot, aki nézett egy darabig, aztán megkért, hogy vegyem inkább vissza a rendes szemüvegemet, mert hátha akkor a szemem villanásából ki tudja találni, hogy mit gondolok komolyan, és mit nem :-)

Mondjuk nem tudta, de szerintem ez olyan aranyos volt :-D

A húsvéti locsolás alternatív formái

Egyrészt: Bence lehányta a hátamat.
Másrészt: csőtörés volt nálam.

Akarhatok én még itt valamit egyáltalán? :-)

Az a nyavalyás kutya

Megmondom őszintén, kicsit haragudtam az öcsém kutyájára, amikor tavasszal letaposta a kedvenc gyöngyvirágaimat a mama kertjében.
De amit MOST csinált, hát az már tényleg vérlázító.
Megbocsáthatatlan.
Tűrhetetlen.
Gondolkodunk is, hogy be kéne adni a sintértelepre.
Vagy elevenen megnyúzni, a bőréből dobot készíteni, őt magát pedig lassú tűzön sütögetni.
Vagy mittudomén, kukoricán térdepeltetni három napig.

Ma korán reggel a Mama kétségbeesetten hívta az öcséméket telefonon.
"Az a kutya letaposta a HAVAT!"

Töltőtoll

Ti szoktatok még kézzel írni?
Én sajnos nem nagyon, csak bevásárlólistát, meg a munkahelyemen a magamnak szóló fecniket.
(A volt főnököm egyébként mindig meg akart halni a cetlijeimtől, egyik karácsonyra vett is nekem egy gyönyörű, puha bőrkötéses, aranyszegélyű noteszt, amibe bele kellett írnom, amit diktált, valami olyasmi volt, hogy "ezt a noteszt a jó fej főnökömtől kaptam ajándékba, hogy ne mindig azokra a k.rva fecnikre firkáljak", szóval nagyon örültem az ajándéknak, amit onanntól kezdve aktívan használtam is: teletömködtem a k.rva fecnikkel :-D

Szóval szeretek kézzel írni, de elszoktam tőle, már az írásom is olyan ronda lett, hogy rá se ismerek.

Aztán úgy alakult, hogy ki kell töltenem kb. 2 db papírt, és ezen nagyon belelkesedtem - hurrá, kézzel KELL írni -, és napok óta azon töröm a fejem, hogy melyik tollam lenne a legmegfelelőbb, hogy majd az írásom elég szép legyen, végül bementem ma reggel az írószerboltba, és vettem magamnak egy töltőtollat :-D

Műanyag.
Rózsaszín.
De én ma MINDENT azzal írtam :-D

Küldj virágot! (És tanulj meg olvasni...)

Épp alvajártam reggel a Ferenciek terén az aluljáróban, amikor arra lettem figyelmes, hogy ki van írva egy kirakatba hatalmas betűkkel: JUDIT.
Micsoda?
Holcsoda?
Kapkodtam a fejemet, amúgy is el voltam késve, akkor nekem mér' írják ki a Ferenciek terén az aluljáróban, méghozzá hatalmas betűkkel, hogy Judit.
Valahogy magamhoz tértem, de akkor már akármerre néztem, nem volt kiírva sehol sem, semekkora betűkkel a Judit.

Csak a virágüzletet láttam, akik az induló internetes honlapjukat reklámozták, miszerint KULDJVIRAGOT.

Tényleg kijön. De asszem, nem is akarom tudni, miféle módszerrel olvastam én ezt Juditnak, és hová tüntettem el addig a többi betűt.

A televízió kártékony hatásáról

A múltkor mesét néztünk az öcsémmel. (Már rosszul kezdődik, de mi tényleg szoktunk mesét nézni az öcsémmel.)

A Csőrike ment a tévében, és arról szólt ez a rész, hogy a Nagyi testvére borzasztó feledékeny volt, és akárhová ment, mindig mindenhol otthagyott valamit. Nyilván jól elvesztett egy rakás pénzt, amit a bankba kellett volna tennie. Egyébként a bankár volt a gonosz, mert lenyúlta a lóvét, de természetesen az állatok, akik akkor kivételesen épp nem akarták egymást megenni, leleplezték, és minden megoldódott.
Volt a történetben egy varjú, nagyon sandán nézett, a fejét a nyaka közé húzta, depisen lógatta, és úgy ment, hogy lépett hármat, aztán ugrott egyet. Az nem derült ki, hogy mi a szerepe, csak néha feltűnt, olyankor mi nagyon röhögtünk, a sógornőm meg fogta a fejét, mert szerinte nem is volt vicces egyáltalán.

Később kimentünk a temetőbe, rendbe tettük a sírokat, kiraktuk a gyertyákat, és elindultunk hazafelé. Egyszer csak rám néz az öcsém:
- Menjünk úgy, mint a varjú.

És mentünk.

Panelzöld

"Ja, mer' te olyan ZÖLD vagy..." - csap a homlokára lemondóan az éppen hajléktalan státuszban lévő (értsd: nálam lakik, amíg albérletet keres) barátnőm, amikor nem érti, hogy nálam miért nem lehet a kukába dobni az ásványvizes palackot, konzervdobozt, joghurtospoharat, és tejeszacskót, mint más rendes helyeken. Nálam ezeket először is el kell mosni, aztán be kell vágni a mosogató alatti konyhaszekrénybe, aztán amikor már nem fér be több, akkor mehet a szelektívbe.

Épp most vittem le két nagy csövesszatyornyit, szerintem istennő vagyok, ámbár van bennem némi kétség, hogy istennők nem mászkálnak sötétedés után csövesszatyrokkal a lakótelepi szelektív kukák környékén, ha mégolyan zöldek, akkor sem :-)

Igazság szerint leginkább csak lusta vagyok, és ha ezt a sok vackot mindig a sima kukába dobnám, akkor azt sokkal gyakrabban kéne levinni :-)

Ti tudtok felfelé sírni?

Mert én igen.

Könnyezik a szemem, és ettől egy foltban leázott a smink a FELSŐ szemhéjamról :-O

Útvonal

Á, nem vagyok kényszeres. Á, nem muszáj mindig ugyanazokon a helyeken megállnom, ugyanazokat a kirakatokat megnéznem, ugyanott vennem az ugyanolyan joghurtomat. Még szerencse, mert különben mi lenne? :-D

Mostanában van, hogy elhoznak egy darabig autóval, és ilyenkor aztán másik útvonalon kell jönnöm dolgozni. Rémes. Ijesztő. Bizonytalan. Volt, az első két alkalommal. Harmadjára már megvolt, hogy hol állok meg gyümölcsért, honnan lesz joghurtom, hol veszek újságot, és melyik kiarakatot bámulom meg midnen alkalommal.

Huhh. Így már sokkal jobb.

A torna jótékony hatásai

Majdnem egy éve járok pilatesre. Kizárólag egészségügyi indíttatásból kezdtem, hogy a gerincsérvem ellenére is tudjak valami mozgásformát végezni mégis, sőt éppen azért, hogy a vacak fájós derekamat karban tartsam valahogy, mert őszintén szólva a műtéttől úgy félek, mint ördög a szenteltvíztől, de legalábbis valami hasonló.
A pilates remek választásnak bizonyult, a derekamat ugyan reggelente eltart egy darabig beüzemelni, de aztán viszonylag rendesen működik naphosszat.
Mellékhatásként pedig szebb a tartásom, egyenesebb a hátam, egyszer csak kiderült, hogy van nekem derekam is, vagy időközben kinőtt, szóval formásabb és szebb lettem.
Virulok, és ezt úgy tűnik, mások is észreveszik.
Minden bizonnyal ezt szúrta ki az a fiatalember is, aki sakálrészegen odajött hozzám a minap egy augusztus huszadikai koncerten, és az összes maradék koncentrálóképességét összeszedve jólnevelten azt mondta nekem, hogy aggyegycsókot kérlekbazmeg.

Monddszépen

Fogorvoshoz mentem tegnap, hogy betömje azt a lyukas fogamat, amiről kiderült, hogy kettő.
Ez a fogorvos elvetemült egy alak. Ezért járok hozzá. Igaz, tegnap nem mondott viccet, pedig máskor szokott. Reklamáltam is emiatt.
Azért nem volt ám eseménytelen.

Fogorvos: - Jól van?
Én: - ÁÁÁÁÁÁHÁÁÁÁÁ.
Fogorvos: - De biztos jól van? Még ÍGY is?
Én: - ÁÁÁÁÁÁEÉÉÉÁÁÁÁ.
Fogorvos: - Hát jó. De ugye nem baj hogy ilyeneket kérdezgetek?
Én: - ÁÁÁÁÁÁÁ.
Asszisztens: - A doktor úr nagyon szeret beszélgetni a páciensekkel.

Ezen a ponton a kezelés kis időre félbeszakadt....

Csak akkor tanulok, ha kérdezek

Tegnap is érdekes dolgokat tudtam meg a világról.

1.
- Eljön valaha az az idő, amikor az informatikusok megtanulnak öltözködni????
- Nem.

2.
- Ha azt ott rugdosom, az baj?
- Hát figyelj. Ami egy autóban ott elöl a műszerfal alatt van, annak általában NEM HASZNÁL, ha rugdosod.

Negyvenkettő

Most, hogy a Zéletneka Zértelmét is megtudtam, rögtön fényesebben süt a nap, átutalták a fizetésemet, lett új bejegyzés a Dezsőmailen, a pasik örüljenek, hogy egyáltalán a fészbúkon megnézem őket, és különben is hány olvasóm van? Negyvenkettő :-D

Freud talán sírna, én röhögök

Így sikerült egy oktatónak elkezdenem egy levelet, hogyaszongya: "Kedves Kanár Úr!"

Best of Öcsém

Legfőbb ideje, hogy vele is megismerkedjetek.

Lomtalanítani próbál a mamánál, de aki próbált már valaha egy mamánál lomtalanítani, az tudja, hogy ez korántsem egyszerű, mert minden kell, minden jó még, vagy ha nem, akkor biztos jó LESZ még valamire.

Öcsém hősiesen próbálkozik, de nem halad valami fényesen. A kamrában motozunk ketten, közben morog.

- Ezt a szekrényt például nem lehet kidobni, mert benne vannak a befőttesüvegek.
- Aha. Hát ez ciki.
- A rohadt befőttesüvegeket meg gondolom, azért nem lehet kidobni, mer' akkor mit raknánk a szekrénybe.

Best of Mariska

Csúnyán tönkrement a pendrájvom - igen, köszönöm, tudom, hogy nem így írják -, mondtam is az Illetékesnek, hogy jól jönne egy a szülinapomra. Az ideális ajándék kiválasztását még a következő támpontokkal is segítettem, szerintem hatékonyan:
- És milyet szeretnél?
- RÓZSASZÍNŰT!!!!!!
- Hülye. Akkor úgy kérdezem, hogy mekkorát?
- Hát TUDOD, olyan picikét.

Best of Mama

Van egy nagyon komoly pólóm, halvány rózsaszín (mert az ugye illik az egyéniségemhez), és az elején egy fekete-fehér képen Derrick meg Harry látható akció közben, kezükben pisztollyal.

- Gyere Mama, nézd meg a pólómat, felismered, ki van rajta?
- Nem látok én semmit.
- Vedd fel a szemüveged.
...
Felveszi.
...
- Hát ez a PSOTA IRÉN.

:-D