Érdekeseket találok a memóriakártyán

Némi gasztroajándék a családnak, ezzel se villogtam, pedig nagy sikert aratott. Fehércsokis és marcipános bonbonok, balra meg az ügyes Kisjucus kamu bounty "szaloncukrai".

Ilyesmit már rég nem mutattam

Íme, egy trehány módon blokkolt (inkább csak kihúzkodva szárított) Shetland, amit még karácsony előtt kötöttem egy kolléganőmnek. A mályvatarka tolnai, asszem, 6-os vagy 7-es tűvel, szerintem bazinagy, nekem nem is tetszett annyira, a "megrendelőnek" viszont annál inkább (először látta, utána kérte, hogy ha elkészül, az övé lehessen). A magam részéről többet nem nyúlok ehhez a fonalhoz ekkora batár tűvel. Olyan, mintha madzagból lenne.

Februári feladat

Január volt a "nem főzök tésztát" hónapja.
Február lesz az "iszom eleget" hónap. Mármint vizet. A borfogyasztásommal nincsen probléma :-)

Találós kérdés

- A sarkon áll, és egyre fehérebb. Mi az?
- Kurvára esik a hó.

(Bocs.)

Juditka olvassa a blogot és ragoz is

Bár még nem regisztrált a törzsolvasók közé, de lebukott. Ilyet kérdezett hétévégén:
- Miért írtad magadnak az internetre magamról, hogy "vérbeli huligán"?

Öcsém közlekedik

Szerdán az öcsém elment Juditkáért, és odafelé Mezőkövesdnél elromlott az autó. Tegnap kölcsönautóval vitte vissza a húgot.
- Na, leértetek tegnap Miskolcra?
- Ja. Most nem romlott el semmi. Csak az irányjelző.
- És mit csináltál? Kidugtad a kezedet az ablakon, és úgy indexeltél, mint a biciklisek?
- Dehogyis! Úgy mentem, hogy ne érjen utol senki.

Juditka pontosít

- Jucus, kérsz reggelit?
- Nem.
- És teát?
- Azt igen.
- Hát bundáskenyeret?
- Azt is.

:-)

Juditka és az Élet Nagy Kérdései

- Mi az a szószátyár?
- Aki nagyon sokat beszél.
- Mi az ellenkezője?
- Szűkszavú.

Szünet, kattognak a fogaskerekek, majd:
- HOGYAN TUD BESZÉLNI???

Egészségügyi botrány

Árpa nőtt a szememen (asszem legalábbis), és nekem ilyen még sohasem volt, mi a fenét kell ezzel csinálni hétvégén, amikor még dokihoz se tudom elvinni????? Félelmetesen néz ki, most ilyen szemmel kell járkálnom napokig?
Egyáltalán, lehet ezzel emberek közé menni?

Voltunk a bíróságon

Juditka egyfolytában kapargatta a falról a fűrészporos festéket, pusmogott magában, közölte, hogy nem tud nyugton maradni egy kicsit sem, viszont amikor kérdeztek tőle valamit, akkor vagy nem válaszolt, vagy nem tudta, vagy vidáman nevetgélt. A bíró elég hamar levette, hogy mi van, nem is nagyon egrecíroztatta a gyereket.
Félóra alatt végeztünk, most majd lesz neki Miskolcon elmeorvos-szakértés, meg nekem egy következő meghallgatás, amire őt nem kell hozni, az öcsémet viszont beidézik tanúnak, na, az nagy műsor szokott lenni, a Gyámhivatalban korábban már léptünk fel együtt, de eléggé tök jó lenne, ha egyszer az életben valamit végre kibírnánk röhögés nélkül, majd nem nézünk egymásra.

A reggeli hírműsor tanulsága

Ezt a Nemes Gábort szerintem meg kéne fogni lasszóval, és belökni az első fodrászhoz. Addig meg zacskót a fejére!

A fekete lyukakról

Alma arra kíváncsi, hogy mi van a táskámban. Szerintem egyébként nem akarja tudni igazából, csak szegényt senki nem figyelmeztette előre. Az én táskáim ugyanis egytől egyig fekete lyukak, mindent elnyelnek.


Az én táskám alapesetben egy hátizsák, mert ha nem hátizsák, akkor még külön papír- vagy vászonszatyrot is kell mellé vinnem (nejlonszatyorral nem mutatkozom a nyilvánosság előtt, maximum a cba és a ház közti macskaugrásnyi távolságon, de ott is csak sötétedés után).

Átlagos hétköznapokon a menetfelszerelésem kb. az alábbiakból áll:
- igazolvány
- bérlet
- telefon
- időnként a töltő is jön
- fél marék golyóstoll, ezek amúgy szaporodnak is szerintem
- zsepi
- lakás- és irodakulcs
- notesz
- egyre több ajakápoló
- pénztárca
- esernyő
- tornacucc (póló, nadrág, zokni), na jó, ez csak heti 2-3 alkalommal van
- reggeli (egy szendvics vagy egy csomag jóreggelt)
- ebéd, mikrózható dobozban
- napi kötelező gyümölcs
- napi kötelező kefir
- emergency neszesszer (kézkrémmel, alap sminkcuccal, női tisztasági csomaggal)
- az aktuális könyv
- kötésminták kinyomtatva
- alul kb 5 cm vastag aljnövényzetben papírok, borítékok, levelek, hullámcsatok, csokitélapó, vagy lehet, hogy még nyúl, az elveszett másik notesz, spontán vásárlás esetére szatyor (textil), még néhány kézkrém, körömreszelő, nyaklánc, komposzt, biogiliszta. Utóbbi kettő nincs. Még.

Ja, és csak ma: a fényképezőgép, a telefonhoz tartozó drótok, kártyaolvasó, kis nyakbaakasztós szütyő, újság.

(Kit hagytam ki a szaknévsorból? Sikítson!)

Csökkentett változat, ehhez nem kell hátizsák: igazolvány, bérlet, zsepi, kulcs, telefon, pénztárca, ajakápoló, esernyő, könyv. De ez munkanapokon nem működik. És munkaszüneti napokon is csak nagyon ritkán.

Most pedig továbbküldöm a kérdést! Moncsi, Altair, tessék kipakolni :-)

A láncfűrész visszatér, a nagymama kiakad

A nagymama nem a láncfűrészen akadt ki, hanem rajtam, pedig már megszokhatta volna, volt rá eddig kis híján harminchárom éve, hogy hülye az unokája. Mind. Az összes unokája hülye, és nagyon nem kéne komolyan venni őket, mert ha igen, akkor szegény nagymama állandó jelleggel ki lesz akadva. Most kis párbeszéd öcsémmel.
- Viszem a Juditot a bíróságra.
- Mer'?
- Beidézték.
- Mér'? Embert ölt?
- Á, a tengerimalac óta nem gyilkolt. Csak beidézték. Ő az alperes.
- És a fel-?
- Az én vagyok.
- (Nagy röhögés.) BEPERELTED a gyereket?
- Ja, be.
- Mér'?
- Hogy ne tudjon intézkedni.

Asztal sarka felől egyszer csak nagy bőgés:
- Méééér' köll azzal a kislejánnyal ÍGY elbánni?

Aztán már magyarázhattuk a mamának, hogy gondnokság alá veszem a Juditkát, hogy továbbra is én intézhessem az ügyeit, mert mióta elmúlt 18 éves, azóta elméletileg nincs gyámság alatt, és saját jogán kéne eljárnia mindenben, de ugye nem tud, viszont ezt meg nem tudja az APEH, a MÁK, a NYUFIG, az FBI, meg ilyenek. És elküldenek mindig a francba, ha intézni akarok valamit a Juditnak. Csak a mama nem tudta (előtte én sem), hogy gyakorlatilag eljárást kell indítanom "ellene". Én már tudom, a mama meg sír. Hát ez van, ekkora egy szemét vagyok. Már kezdek belenyugodni.

A láncfűrésszel amúgy nem sok minden történt, csak hogy a történet másik címszereplőjéről is szó essen. A Gunya meg a Medve feldarabolták a szilvafát, én meg mentem kifelé hasogatni, az öcsém ezen megint röhögött, hogy na, a favágásra megjelent a főparaszt, pedig nem is én szoktam felvenni az öregapánk bundás bekecsét, hanem ő.

Sapkabemutató

Jobb híján a macimra húztam rá a sapkát, szegénynek előbb lekötöztem madzaggal a füleit, de még így is elég hülyén mutat rajta. Rajtam azért kicsit másképp áll :-) A kesztyűt meg se kíséreltem ráhúzni a kis tömpe mancsaira, de az úgyis ugyanolyan, mint amiből már feltöltöttem két másikat :-)
A minta egyébként Lavish Flap Hat and Wristlets.

Elméleti fejtegetés nagykorúaknak

Nyáron egy hétvégén Horányban bohóckodtunk a csajokkal, és átlag tízpercenként jelentek meg az ismerőseik, akik kicsit leültek, kicsit továbbmentek, kicsit visszajöttek, kicsit ittak, meg ilyesmi. Az egyik srác, már nem tudom, minek kapcsán, kifejtette, hogy ha valakiről meg akarjuk tudni, milyen az ágyban, akkor csak azt kell megnézni, hogyan eszik, és ha általában szeret enni, akkor általában szeret mást is, nemcsak enni.
Nem sokkal később a büfénél körülbelül vigyázzban ülve, tekintetünket mereven a papírtálcára szögezve, irtó illedelmesen és oltári nagy zavarban - bár néha eltévesztve, és fel-felröhögve- fogyasztottuk a sült kolbászt mustárral, kenyérrel, meg kovászos uborkával (most akkor szabad harapni? és lenyalhatom az ujjamat? ha vágom, szadista vagyok? ha eszem még egyet, akkor már rossz életű?), nyilvánosságra hozva magunkról mindazt, amit pedig lehet, hogy inkább szerettünk volna titokban tartani.

A témában nem végeztem komolyabb kutatásokat, és igazság szerint a fenti tézist sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudom, mindenesetre elég igaznak tűnik, hogy főzni szerető csajnak tiszta időpazarlás finnyás, válogatós, kákabelű pasival kavarni, meg olyannal is, akinek annyira tökmindegy, mit eszik, hogy az se tűnik fel neki, ha nem eszik egyáltalán. (Igen, találkoztam ilyennel, igen, más téren is ilyen volt. Nem, nem olvassa. Ha igen, annál jobb, sátáni kacaj.)

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a fent említett szakértő úr vajon hogyan diagnosztizálná azt az esetet, amikor valaki nagyon kevés pénzből akar mégis nagyon finomakat főzni, és jókat enni, mégpedig változatosan, és lehetőleg még egészségesen is. Igaz, az ő elmélete nem a főzés, hanem az evés "hogyan"-jára vonatkozott. Meg is hagyom neki a lehetőséget, hogy az ágy és asztal közti összefüggéseket boncolgassa, én pedig a továbbiakban némileg más dolgok között keresek ok-okozati kapcsolatot: a pénztárcám és a főzés között.

Mert még mielőtt gasztro-szexuálpszichológiai fejtegetésbe kezdtem volna, valójában csak azt szerettem volna elmesélni, hogy Altair kolleginával lehet, hogy indítunk valami válságkonyha-szerű blogot, amiben az lenne a kihívás, hogy olcsó kaják mellett a családunk és/vagy vendégeink ne kapjanak azért skorbutot és más hiánybetegségeket lehetőleg mégse.

Nagyon kezdeti stádiumban vagyunk, de a nemes szándék megvan (más még nincs), és ez kezdetnek nem rossz :-)

Bevásároltam

Szóval most egy hétig nem kéne a bolt közelébe mennem, mert elvileg van mindenféle alapanyag, és a következő hétre ilyesmiket tervezek főzni:
- rakott zöldbab
- paprikás krumpli
- csilis bab
- juhtúrós karfiol
(- és van még két doboz lencsefőzelék a fagyasztóban).

Szerdától vasárnapig Judit is itthon lesz, így a hét második felére ütemezem a húsmentes dolgokat, akkor nem kell kétfelé főzni. Még majd veszek esetleg valami zöldséget, amiből lehet szendvicskrémet kotyvasztani, szegény Gyerek mindig kockasajtot eszik Miskolcon reggelire, meg nutellát.

A fagyasztóban egyébként szorong még egy-két "kokas" is, akik pörköltként fogják végezni, de az csak nokedlival ér, nekem meg januárban tésztatilalom van.

Kötés és káromkodás

Nem tehetek róla, én a Baktusról mindig rosszfelé asszociálok, és lehet, hogy mostantól majd úgy fogok káromkodni, hogy baktuszkulcs, pláne, hogy a héten elkezdtem és egyben el is rontottam KETTŐT.
Mer' az úgy van, hogy a Baktus egyik széle tele van ráhajtással, a receptben meg írják, hogy a következő sorban a ráhajtásnak a hátsó lábába kell ölteni (lehet, hogy én még ráhajtani se tudok rendesen? ... hátulról előrefelé szoktam...).
OK, szót fogadtam, lett is helyes kis lyuksor a kendő szélén, én meg örültem, hogy milyen jópofa, egészen addig, míg valahogy be nem villant, hogy majd amikor a közepétől meg fogyasztani kell, akkor fejre állva se fogok tudni LYUKAKAT fogyasztani, valamit tehát elBAKtam. Nézzünk gyorsan képeket. Persze egyiken se voltak lyukak, naná.
Azt nem tudom, hogy miért nem voltam képes erre mondjuk a hetedik cm-nél rájönni, és miért kellett hozzá majdnem egy fél kendő, annak biztos nincs elég komoly pedagógiai tanulsága, ha csak egy pár centit kell lebontani a francba.

A Baktus egyszerű, mint a barlangrajz. Szerintem a világon nincs még egy ember, aki képes elszúrni. Mondjuk én tuti, hogy fordítva vagyok bekötve, mert ugye a Luna Moth, az bezzeg sikerült :-)

Ja igen, a láncfűrész

Mert én megint hozzáértek technikailag.
Ez nem benzines fűrész, hanem elektromos, asszem, ezt így kell mondani. És hát nézem tegnap, nagyon rövid drót lóg a végén.
- Medve, ennek mér' ilyen kicsi a farka?
- Minek lenne hosszabb? Úgyis bedugják a kinti nagy hosszabbítóba.
- Aha.
- Ugye NEM gondoltad, hogy bent a SZOBÁBAN dugják be a konnektorba?
...
...
De.
És már megin' rájött, ez nem igazság.

Bezzeg a Medve

Nálunk, kérem, családi Medvekultusz van.
Milyen egy jóravaló fiatalember (én meg általában semmirekellő), micsoda erős gyerek, (én csak szimplán dagadt), milyen szééépek a fogai, (én ugye hiába vigyorgok), milyen szorgalmas, (én persze lusta). Most is milyen jó fej volt, hozott az öcsémnek egy marha nagy LÁNCFŰRÉSZT, hát nem tündérbogár? :-D

Imádom a sztrájkot, legyen máskor is

Reggel, miután kiduzzogtam magam, hogy "jaj de rossz nekem, nem tudok munkába menni", megtudtam, hogy jár a metró. Ja, akkor tudok. Elballagtam Kőbánya-Kispestre (a piac érintésével, 2 kiló mandarin beszerzésével, mert alig volt még valami a hátizsákomban, és ez ugye tűrhetetlen), aztán metróztam a Kálvin térig, ahonnan már szinte csak egy ugrás a munkahelyem. A hídon öklüket rázó autósok ültek a dugóban, és mosolygó gyalogosok sétáltak a napfényben.
Ha tökmindegy lenne, mikorra érek be, felőlem gyakrabban is lehetne békávé-sztrájk, én jól éreztem magam :-)

Fitness vagy Wellness, a komoly dilemma

Menjek pilates-órára, vagy húzzak haza sürgősen aludni?

Pilates-óra MELLETT: fát vágtam, fáj a derekam, jót tenne.
Pilates-óra ELLEN: álmos vagyok, mert Valaki horkolt mellettem fél éjszaka, míg aztán átmentem a másik szobába.

Alvás MELLETT: álmos vagyok, mert Valaki stb., stb.
Alvás ELLEN: fát vágtam, fáj a derekam, jót tenne neki a pilates.

Öööööö.
Asszem, eddig döntetlen.

Továbbra is megszorító intézkedések

Egész januárban érvényes, hogy naponta ezer forintot szabad (ámde nem kötelező) elköltenem.
Ennek keretében ma tejfölt, rizst és valami gyümölcsöt fogok beszerezni (és már engedtem a büfében egy túrós pogácsa álnok csábításának :-)
A mai ebéd fasírt krumplipürével, dobozos nagymama-adomány az éhező unoka megsegítésére.
Este meg majd főzök holnap-holnaputánra zöldbabfőzeléket.
Utána kiszedem a fagyasztóból a karácsonyra vett, de megmaradt halfilét, és abból lesz valami szószos izé rizzsel, így aztán már el is érek (élek:-) a hét végéig.

Hát ez van, így jár, aki borismereti tanfolyamra akar menni. Azt bizony be kell fizetni, aztán jöhet a smucigoskodás :-) Remélem, iszonyú nagy szakértő leszek :-D Pont, mint amennyire bármiből is szakértővé lehet válni három nap alatt :-D

Válságkonyha továbbra is

Kapj a nagyanyádtól egy nagy üveg lecsót, amiben, hiába főztél belőle már négyszer is ezt-azt, még mindig van, és véletlenül nem penészesedett meg a teteje a hűtőben. Rizs azért legyen otthon mégiscsak, ámbátor mindössze egy kétdecis mérőpohárnyi (majdnem), de az pont elég lesz.
Vegyél előrecsomagolva két vékonyka szelet sertéscombot (azért előrecsomagolva, mert a sorbanálláskor úgyis többet vennél, vagy nagyobb darabot adnának, mert maradhat, ugye) kettőszázötvenvalahány forintért.
Vidd haza, aztán főzzél belőle lecsós húst rizzsel.
Amikor a disznóállat végre megpuhul teljesen, de annyira, hogy szinte szétesik rostjaira, mert te azt úgy szereted legjobban, vedd észre, hogy nagyjából el is tűnt az összes lecsó meg szaft alóla.
Kapkodj a fejedhez, nézz be a hűtőbe, és találj egy felbontott doboz főzőtejszínt, amit a múltkor valószínűleg valami krémleveshez nyitottál ki. Vágd le egyben az egész tetejét, hogy beleláss a dobozba, majd örülj meg, hogy még nem penészes ez sem, és önts egy keveset a sült hús szaftjának a hűlt helyére, ettől majd (még) jobb lesz.
Végül próbáld beadni magadnak, hogy a rizs SZÁNDÉKOSAN lett "al dente", és utolsó aljas rágalom, hogy már megint félig nyers maradt.

A reggeli tévéműsor legérdekesebb része

Reggel volt a tévében valami olyasmi, hogy szegény sciennetnek senki nem szólt, hogy fizessen adót, mert szegény sciennetet még az ág is húzza, pedig ők egyébként tök szívesen fizettek volna adót, ha valaki mondta volna nekik, hogy kell. És a csúnya rossz vépéópé elvette az összes számítógépüket, és nem akarják visszaadni, mert már két hónapja egyfolytában mentik róluk kifelé az adatokat.
Vagy valami ilyesmi. Ez amúgy nem érdekel semennyire. De ez az alapsztori.

Mindenesetre mutogatták ott a műsorban két ügyvédjüket, és ezen én iszonyú jót szórakoztam korán reggel, mert az egyiknek az volt a neve, hogy Futó Barnabás, a másiké meg Gyalog Balázs.
Tutira sakkoznak egész nap :-)

Minek az ilyennek...

Mindenki azt mondja a telefonomra, hogy nekem zenetelefonom van. Aha, mondom én ilyenkor, akkor jó. Akciós volt, meg szép piros, és olyan márka, mint amit eddig használtam, tehát kábé sejtem, hogy mit melyik gombbal lehet, márminthogy telefonálni, sms-ezni, meg beállítani az ébresztőórát (utóbbi funkció már sajnos túlságosan fejlett a mostani telefonomon, így ez azért okozott némi fejtörést).

Tegnap aztán addig vacakoltam vele, míg megtaláltam, hogy nahát, ebben a telefonban TÉNYLEG van olyan, hogy RÁDIÓ, csak állítólag dugjam bele a fülhallgatót, ami egyben antenna is. Igen? Hol van az? Merthogy én októberben kivettem a dobozból a telefont meg a töltőt, a maradék, drótoknak látszó izéket meg benne hagytam, és bedobtam az egészet a sarokba. Még megvoltak. Szétbogoztam, összeraktam, nyomkodtam, és tényleg szólt. Tudok rádiót hallgatni a telefonommal.

Azaz csak tudnék, de van egy apró kis probléma. Az én fülem tökéletesen alkalmatlan arra, hogy belerakjak olyan kis izé alakú fülhallgatót. Kiesik ugyanis, mégpedig nagyjából akkor, amikor először veszek levegőt. Vagy pedig benne se marad, hanem már akkor kiesik, amikor elengedem. És mindegy, hogy melyiket rakom a jobb meg a bal fülembe, mert fordítva is pont ugyanúgy kiesik.

Asszem, jó lesz nekem továbbra is az otthoni rádió, igaz, hogy azon képtelen vagyok megtalálni a csatornákat, de pár be van állítva (ezt természetesen úgy kell érteni, hogy beállították nekem), és vannak az erősítőhöz gigantikus bazinagy doboz alakú hangfalak is, és azokat legalább senki nem akarja, hogy a fülembe dugjam.

Borzasztóan elsóztam a spenótomat

Pedig már nem is vagyok úgy megfázva, mint szilveszterkor, akkor konkrétan annyira nem éreztem ízeket, hogy mindent az ehetetlenség határáig sikerült sóznom, szerencsére sörözéshez még jó is volt, lehetett (volna) azt hazudni, hogy direkt csináltam.
De erre a spenótra már nincs mentségem, és valószínűleg még vacsorára is ilyet kell ennem (meg tegnap is ez volt ebédre, most már azért el fog fogyni, pont időben, mielőtt megunnám).

Nagyon menő ám a válságkonyhám idén, ezt figyeljétek:
- spagetti húsos-tejfölös szósszal
- lencsefőzelék virslivel, de elbarmoltam, mert nem elsején volt, idén se gazdagszom meg
- maradék spagetti maradék vaddisznópörkölttel (mamától kaptam kisdobozban)
- spenót tükörtojással
- spenót FŐTT tojással, mert a változatosság gyönyörködtet

Ma pedig elmegyek vásárolni, és elköltöm mind az összes kajautalványomat, de szerintem holnapra akkor is lecsós virslit fogok csinálni rizzsel, mert azt meg szeretem :-)

Fókuszcsoport voltam ám én

Beszerveztek közvéleménykutatásni, mondták, hogy igazából csak hallgatni kell, egy kicsit esetleg beszélgetni, és adnak érte ötezer forint kajautalványt.
Gondoltam, hogy simán, annyiért akármit/akárkit hajlandó vagyok két órán keresztül hallgatni.
Aztán a végén még szinte jól is éreztem magam.
Jó kis banda voltunk, hálisten hármunkat is ugyanaz szervezett be, szóval voltak ismerősök, cimboralánnyal sikerült is az egyik fókuszcsoporttársat már jóval a beszélgetés megkezdése előtt szanaszéjjel szívatni, aztán már nem volt kihívás, mert bármivel piszkáltuk, mindenre az volt a végső válasza, hogy "mer' nők vagytok", ezt meg tudtuk nélküle is.

Egyébként meg bankos reklámok tervezeteit mutogatták nekünk, hogy melyik tetszik, és ha igen, akkor miért nem, és unalmas-e, vagy netán kedves, és értjük-e az üzenetét, stb. Volt egy vicces, aztán egy "szódával elmegy" kategória, meg két unalmas. Na, majd jól meglátom, hogy megfogadták-e a tanácsunkat, és vajon az fog-e adásba kerülni, amire a legtöbben szavaztunk. Mondjuk rajtunk kívül, gondolom, még volt nagyon sok másik csoport is, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek éppen az a reklám tetszett, amin mi konkrétan visítva röhögtünk, mert végre valami ÖTLET... igaz, a kicsit konzervatívabb társak nálunk is megfintorogták.

Az egész estés program egyébként anyagilag több oldalról is hasznosnak bizonyult, mert nyertem rajta egyrészt azzal, hogy adtak utalványt, másrészt meg azzal is, hogy este 10-re értem haza, és már nem kellett vacsorázni, hanem csak megnézni a doktor hausz végét, és fejjel előre beborulni aludni. Mekkora spórolás.

A hidegre való tekintettel

Nem kezdek énekelni, ellenben mutatok egy hótehenet. Íme.


Ez a hótehén még akkor történt, amikor decemberben mentünk a pecsába Quimby-koncertre a Gyalázatossal. És gondolom, mondott valami olyat, hogy nem merek belefeküdni a hóba, vagy mittudomén, esetleg az is előfordulhat, hogy nem is kellett provokálni, már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy visítottam, mint a szopósgörény, miszerint gyorsabban fényképezzen, mert fázik a hátam.

Akarok én még ennél is szebb lenni?

Adva van az alap, hogy én tök jó nő vagyok, és minél több van belőlem, annál jobb.
Azért most már egy picit mintha túl sok lenne a jóból :-)
Kiszakadt gerincsérvvel az ember ugye nem ugrál, csak pilatesezik legfeljebb, és azt is laposkúszásban, így megint megpróbálok sort keríteni egy kis észszerűsítésre a főzés terén.
Illetve a főzés terén nem nagyon tudok, mert szokás szerint templomegere-stílusban adom elő magam, inkább a mennyiségeket meg az időzítést kéne átgondolni.
Csak a szokásosak.... hogy ne egyek este 6 után... hogy igyak elég vizet... ne legyen otthon kenyér, meg csoki se lehetőleg... tartsak néha gyümölcsnapot... meg ilyenek.
Eszembe se jut bármelyiket is "megfogadni" újévileg, mert akkor biztosra vehetem, hogy már holnap megszegem.
Egyelőre még mintha kissé alulmotivált lennék, de majd szólok, ha kitaláltam valamit.

Értek a számítógéphez (is)

Telefonálok.

- Medve, hogy kell egy számítógépet HIBERNÁLNI? Mi az egyáltalán? És jelszót beállítani?
- Megint mit csináltál?
- Még semmit, de azt akarom, hogy a laptopom ébresszen reggel.
- Nem akarhatnád inkább, hogy a telefonod ébresszen? Muszáj pont a laptop?
- De az olyan jól hangzik. Le is van írva egy helyen, hogy be lehet állítani, és van valami olyan, hogy ütemezett feladatok, de állítólag kell hozzá valami jelszó, az mi, és hogy kell?
- Szerintem inkább ne akarjad beállítani.
- Elrontanám úgyis?
- Hát...

Hiába. Lassan nyolc éve ismer. Nem mindig néz teljesen hülyének, de megszokta, hogy általában ellenkező irányba akarom becsavarni a villanykörtét, nem tudom kivenni a porzsákot a porszívóból, és nyitva hagyom a felső szekrényajtót, aztán beleverem a fejemet. Amikor már teljes a káosz, akkor valahonnan előkerül, becsavarja a villanykörtét, szétszedi, majd össze is rakja nekem a porszívót, becsukja a szekrényajtót, és megtörli az orromat. Nna. Most már jó? Nem kell sírni. Figyelj oda.

Ha azt mondja, hogy ne nyúljak inkább a számítógéphez, akkor asszem, tényleg jobb, ha nem nyúlok hozzá.

- Na jó. Akkor beállítom a telefont.

Az a másik tévé

Öcsém feleségestől áttelepült a mamához, hogy ne árválkodjon szegény egyedül.
Ha már mentek, akkor vitték a tévéjüket is.
Ez kellett csak Juditnak.
- Ne legyen ott az a másik tévé. Mondd meg, hogy vigyék el onnan. Hívjuk fel őket MOST.
- De Juditka, ők most ott laknak a mamánál, és szeretnének tévét nézni.
- Nem jó az nekem. Menjenek vissza a Dombtető utcába. Miért költöztek oda?
- Hogy a mamának ne kelljen egyedül lennie, mert most nagyon szomorú.
- Költözzenek vissza.
- Jucuskám, ugye te sem szeretnéd, hogy a mama mindig csak egyedül sírdogáljon abban a nagy házban?
- Akkor inkább te menjél oda hozzá többször.

Aha. Mert az tök normális lenne, hogy én mint őrült, kepesztek öreganyámhoz hétvégenként/hétköznap, de ha az öcsém oda talál menni, akkor bizony felfordul a világ rendje.
Judit legalábbis kézzel-lábbal tiltakozik.

A boldog új év...

...két jóképű fiatalember társaságában köszöntött rám. Korábban még jobb volt az ivararány, mert fél 10-ig három jóképű fiatalemberrel múlattam az időt. Csak aztán egy - a saját példány - lelépett dolgozni.
A maradék kettő kölcsöndarab volt, akikkel sokáig rágtuk a kérdést, miszerint elmenjünk-e valahová, de arra jutottunk, hogy ahhoz fel kéne öltözni, ki kéne menni a hidegbe, és úgyis esik az eső, és különben is milyen rossz lenne álmosan hazajönni hajnalban. (Meg nálam jobb volt a kaja.)
Így aztán békésen eliszogattunk fél négyig, addigra meghallgattuk (és szanaszéjjel szórtuk) az összes fellelhető bakelitlemezt, majd elmentünk aludni.

És ha igaz, hogy egész évben azt fogom csinálni, amit január elsején, az elég ciki, mert gyakorlatilag egész nap fetrengve tévéztünk a szőke csávókkal.
Rosszabb társaságom sose legyen :-)