Nyáron egy hétvégén Horányban bohóckodtunk a csajokkal, és átlag tízpercenként jelentek meg az ismerőseik, akik kicsit leültek, kicsit továbbmentek, kicsit visszajöttek, kicsit ittak, meg ilyesmi. Az egyik srác, már nem tudom, minek kapcsán, kifejtette, hogy ha valakiről meg akarjuk tudni, milyen az ágyban, akkor csak azt kell megnézni, hogyan eszik, és ha általában szeret enni, akkor általában szeret mást is, nemcsak enni.
Nem sokkal később a büfénél körülbelül vigyázzban ülve, tekintetünket mereven a papírtálcára szögezve, irtó illedelmesen és oltári nagy zavarban - bár néha eltévesztve, és fel-felröhögve- fogyasztottuk a sült kolbászt mustárral, kenyérrel, meg kovászos uborkával (most akkor szabad harapni? és lenyalhatom az ujjamat? ha vágom, szadista vagyok? ha eszem még egyet, akkor már rossz életű?), nyilvánosságra hozva magunkról mindazt, amit pedig lehet, hogy inkább szerettünk volna titokban tartani.
A témában nem végeztem komolyabb kutatásokat, és igazság szerint a fenti tézist sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudom, mindenesetre elég igaznak tűnik, hogy főzni szerető csajnak tiszta időpazarlás finnyás, válogatós, kákabelű pasival kavarni, meg olyannal is, akinek annyira tökmindegy, mit eszik, hogy az se tűnik fel neki, ha nem eszik egyáltalán. (Igen, találkoztam ilyennel, igen, más téren is ilyen volt. Nem, nem olvassa. Ha igen, annál jobb, sátáni kacaj.)
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a fent említett szakértő úr vajon hogyan diagnosztizálná azt az esetet, amikor valaki nagyon kevés pénzből akar mégis nagyon finomakat főzni, és jókat enni, mégpedig változatosan, és lehetőleg még egészségesen is. Igaz, az ő elmélete nem a főzés, hanem az evés "hogyan"-jára vonatkozott. Meg is hagyom neki a lehetőséget, hogy az ágy és asztal közti összefüggéseket boncolgassa, én pedig a továbbiakban némileg más dolgok között keresek ok-okozati kapcsolatot: a pénztárcám és a főzés között.
Mert még mielőtt gasztro-szexuálpszichológiai fejtegetésbe kezdtem volna, valójában csak azt szerettem volna elmesélni, hogy Altair kolleginával lehet, hogy indítunk valami válságkonyha-szerű blogot, amiben az lenne a kihívás, hogy olcsó kaják mellett a családunk és/vagy vendégeink ne kapjanak azért skorbutot és más hiánybetegségeket lehetőleg mégse.
Nagyon kezdeti stádiumban vagyunk, de a nemes szándék megvan (más még nincs), és ez kezdetnek nem rossz :-)
Ha egy üzlet beindul
2 hete
10 megjegyzés:
Ezt tök jól leírtad. Ne legyen inkább Válságkonyha a blog neve?
Most akkor a kövér pasik jobbak az ágyban? Ha folyton nassolnak, de süteményt és nem gyorskajákat? ;o)
Nemtom, hogy a kövér pasik jobbak-e az ágyban :-) Ha odafigyel, hogy a sütinek is jó legyen, akkor biztos :-)
Válságkonyha? De akkor az alcímébe kéne valahogy beleépíteni a kockás abroszt, mert az úgy tetszik... na, hátha megálmodom.
Szil-vás-gom-bóc!
Én azt nemtok főzni, de majd vendégposztolsz :-)
Jelentem, van ilyen :D
http://takareklang.freeblog.hu
;)
Hűha. Akkor lehet, hogy nem is érdemes, vagy nem is illik csinálni még egyet. Na, majd tárgyalok a szerzőtárssal.
Vagy esetleg ajánlkozz be, hogy volna mit írnod oda :D Az addigi recepteket meg barátsággal ajánlom felhasználásra :)
Az ötlet király, én tuti olvasó leszek! Már agyaltam én is ilyesmin, de mivel főzni se szeretek, és még válogatós is vagyok, nem nekem való.
Ja, és aki válogatós, de ami a fogára való, azt tudja rendesen zabálni, arról mit mondanak? :D
Ja, és ha már van ilyen??? Szerintetek nincs ezer gasztroblog? Nincs 1000 kézimunkás? Meg hát az a freeblogon van, ahol én pl. személy szerint ritkán csámborgok...
Na hát azért csak beindultunk :-)
Megjegyzés küldése