Best of Papa

"Halljátok, hogy súg a fülem?"

Midnight special és más terápiák

Különféle bajaira különféle megoldásokat tud felsorakoztatni a leleményes és sokat tapasztalt emberlánya, náthára orcseppet, derékfájásra padlónfekvést, másnaposságra kefirt, vízhólyagra varrótűt, letargiára és befordulásra meg a Creedence Clearwater Revivalt.
Nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy itt a panelházban mások is annyira kedvelik-e, illetve hogy azt is annyira kedvelik-e, amikor még én is rázendítek mellé a fülsértő hangszerkezetemen, hát istenem, a fülem az bot, ha locsolnám, lehet, hogy kirügyezne. Ez van, nekem jó, pláne mióta már azt is tudom, hogy a midnight special az egy vonat volt, ezt nemrég tudtam meg, mint ahogy azt is, hogy én mekkora egy bunkó vagyok, hogy még ezt se tudtam ("mér', mit hittél? MICSODA? Hülye vagy?????" Stb, stb.). Jóvanna, mindig van hová fejlődni :-)

Aztán van még a konyhaterápia is, amikor mások a homokba dugják a fejüket a probléma elől, akkor én sokszor ehelyett inkább fazékba. Így legalább valami élvezhető produktum is keletkezik, tegnap például valami bakonyi-féle hús, meg padlizsánkrém, meg még zsömlét is sütöttem, ma pedig még futotta a lelkesedésből egy almáspitére a nagyszülőknek, legyek máskor is rosszkedvű?

A vörösbort pedig kell-e egyáltalán említenem? :-) Még van belőle, és a változatosság kedvéért most oda tudok menni érte. Hoppáhoppá.

Amire pedig az utóbbi hetekben, vagy inkább hónapokban nem volt példa: ma FUTOTTAM, hogy elérjem a piros hetest. És elértem.

Derék-dolog

Semennyire nem örülök a mai MR eredményének. Gyanús, hogy a derekászdoktor se fog hétfőn.
Képzeljetek ide valami csúnya káromkodást, meg néhány titokban kipöttyent könnycseppet.
Most megyek és sajnálom magam egy kicsit (ja, és az tényleg sokat fog segíteni...).

Égés

Múltkor villamosoztam hazafelé, és szokás szerint olvastam, mert mikor olvasson az ember, ha nem tömegközlekedés közben. Egy Wodehouse könyv volt nálam éppen, a Viharos idő, a borítóján Lord Emsworth és Blandings Császárnője személyesen (aki ugye egy disznó), mindez szép színes illusztráció formájában.

Orrom mélyen a könyvben, egyszer csak hallom cérnahangon, hogy:
- Mamííííííííííííííí, az a malacos, az MESE??!!! MAMÍÍÍÍ, A_NÉNI_MESÉT_OLVAAS!!!!

Végülis annyira nem ciki, mert nem az egész, csak a fél hatos villamos bámult rám és nyerített fel a röhögéstől.

Vajon mit reggeliztem?

"víz, sajt, vaj, tejsavópor, sonka (3%), {nyers, csont és bőrnélküli sertéscomb, víz, konyhasó, stabilizátor (E451, E452), glükózszirup, sűrítőanyag (E407), dextróz, antioxidáns (E306), aroma, ízfokozó (E621, E635), tartósítószer (E250)}, módosított keményítő, emulgeáló sók (E339, E450, E452), sűrítőanyag (szentjánoskenyér liszt, xantán-gumi, E466), sonka aroma, konyhasó"

Szerintetek?Nyeremény nincs, tanulság van, máskor nem kell ilyen sz.rokat venni, még teszt jelleggel se.

Családi munkamegosztás

A nagyapám halkan köpköd a padlóra, én meg hangosan veszekszem vele.

Szobabeosztási dilemma

Én akár egy krokodillal is elalszom, csak kussoljon.

De ha hatan akarunk aludni egy hatfős apartmanban, és ebből négyen párosával jönnek, a maradék egy meg horkol, akkor vajon van-e választási lehetőségem?

Akartunk ugyan nekem alternatív szobatársat keríteni, de vagy nem vonzotta a kivételes lehetőség, hogy utazzon 300 km-t, felkeljen hajnali 5-kor, aztán túrázzon 20 km-t, és közben valamikor nyilvánvalóan berúgjunk, vagy az a - szintén kivételes - lehetőség nem vonzotta, hogy azért utazzon 300 km-t stb., hogy aztán velem kelljen aludnia.

Az a bonyolult lelkem

Nincsenek kőbe vésett elveim a barátkozás különféle válfajairól. De ha egyszer csak egy ezer-éve-ismert-régi-kedves-cimbora a MÁSIK szemével néz rám, azt én még mindig nem tudom kezelni. Még akkor sem, hogyha egyébként nem is tartanám annyira elvetemült ötletnek.

Méghogy unalmas????!!!!!

Nagyon nem kellett volna leírni magamat meg a szombatot olyan eszméletlenül kora délután, naná, hogy fél 3-kor értem haza buliból :-)

Igaz, este 7-kor még kereken megtagadtam a részvételt, de úgy látszik, a nagy elhatározások alkoholban oldódnak.

Szia Medve!

Szia Niki!

Szia Petra, szia BéLa!

Unalmas szombat

Kivételesen itthon fetrengek egyedül, már majdnem elfelejtettem, hogy ez milyen. Igazából most is úgy volt, hogy máshol fogok fetrengeni másvalakivel, csak aztán a másvalaki nem ért rá mégsem. Létszámbeli változás leghamarabb este várható.

Addig meg tök unalmas dolgokkal vagyok kénytelen elütni az időt. Takarítani is megpróbáltam, de az annyira unalmas volt, hogy abba is hagytam haladéktalanul.
Inkább főzök. (Lecsós csirkét, just for information, biztos mindenkit érdekelt, köszi :-)
Meg ugye kötök.
Ja, szándékomban áll lemenni vásárolni, ez se olyan nagyon emelei az adrenalinszintet, csak hát kifogyott például a gyufa. Is.

És laposra kéne taposni úgy saccperkábé 30 darab műanyagpalackot, hogy szelektíven bedobjam a szelektív gyűjtőbe. Mert ebben ilyen unalmasan rendes vagyok.

Szóval sajnálom, elnézést, ma még röhögni se lehet rajtam, nem csináltam semmi olyasmit.
Mondjuk még nem ment le a nap...

Paranormális

Találtam egy almát a táskámban, de nem tudom, hogy került oda. (Most azért megeszem, remélem, nem változom mittudoménmicsodácskává.)

Találtam egy csúnya karmolást a bal térdem felett, és nem tudom, hogy került oda. (Ez durva, mert ránézésre 99%, hogy vérzett is...)

Azt sajnos pontosan tudom, hogy a dugóhúzó hogy került a hivatalos papírok közé, de arról meg nem szeretnék beszélni.

A sál és a valami

Ilyet kötök Nikinek. Egy nagyon szép világoslila fonalat választottam (50% gyapjú), majd megmutatom, leginkább halvány orgonalila. Nekem tetszik, szóval ha Nikinek nem, akkor is lesz hová tenni, pl. az én nyakamba :-)

Shetlandi szerelmem így most vár egy kicsit (úgyis már megint gombolyítani kell, hogy haladni tudjak vele, mert egyébként a Percy maradékából kezdtem).

Én is várok, tuti, hogy van valami változás a láthatáron, mert időnként annyira feszülten figyelek valahová, hogy egész meglepődöm rajta, csak még azt nem tudom, hogy mi közelít.
Persze az is lehet, hogy ezt a hülye esőt éreztem, korántsem vagyok én akkora boszorkány, mint szeretnék.

Önsorsrontás

Amikor úgy igazából begorombul a derekam, olyankor például az is elég undorító feladat, ha fetrengésből fel kell állni. Márpedig ma alapvetően csak fetrengek itthon egész este, és -szintén márpedig - néha muszáj felkelnem.

Az előbb jól kigondoltam, hogy mekkora menőség lesz elővenni egy rendes borospoharat, és inni ebből a rendes borospohárból egy kis rendes bort.
Az elképzelés egészen kiváló, be is hoztam magamnak a bort, szépen letettem az asztalra, VISSZASÉTÁLTAM a kanapéig, okosan és megfontoltan elhelyezkedtem fetrengőpózban, majd felnéztem, és....

Fájdalmasan amatőr tudok lenni időnként.

Nátha továbbadása könnyen, gyorsan

Azt írja nekem a Paragép Kishúgom e-mailben (bizonyám, tud mailezni :-) hogy amíg náthás vagyok, addig ne is hívjam fel, csak ha már teljesen meggyógyultam.

Vannak időnként fura elképzelései a világról :-)

...és "má' megin' itt van a SZERELEM"

Ki tudja folytatni? :-)



Amúgy pedig Ő az, hát nem szép? :-)

Evergreen kendő

... helyett everbordó lett, megette szépen a tolnai bordó fonalamat (majdnem mindet).

Nyakban hordható méret, egészben nemmuti, mert nem sikerült egyenesre feszíteni a szélét. De azért remélhetőleg lesz rá jelentkező, akit a cakkos szél sem tántorít el. Amúgy meg szép. Suttog a fenyves. Bordóerdő.

Itt a hétvége, meg az enyém is

Ha valaha is be fogják vezetni a négynapos munkahetet, akkor meg vagyok róla győződve, hogy ez azért lesz, mert az illetékes döntéshozó előtte találkozott velem pénteken.
Míg más rendes emberek HÉTFŐ reggel néznek ki úgy, mintha megrágták és aztán kiköpték volna őket, nekem a PÉNTEK az, amikor már csak az alapvető életfunkcióim működnek, a szabályos ki- és belégzésen kívül még esetleg annyi finommotorikus képességgel rendelkezem, amivel megtartom és a számhoz emelem a kávésbögrémet, de aztán annyi.

Többnyire nem vigasztal különösebben, hogy itt a hétvége, és az sem motivál, hogy mennyi emberrel lehetne ilyenkor találkozni, és hány helyre lehetne elmenni, a fő szempont, hogy ezeknek az embereknek a legnagyobb része hagyjon engem békén, és ha egyszer hazaértem, akkor bezárhassam az ajtót, de BELÜLRŐL, és ostoba arccal bámulhassam a semmit - vagy a tévét, de igazából mindegy, mert ilyenkor úgysem érzékelek belőle mást, mint hogy tarkán villog - abban a megközelítőleg tizenkét és fél percben, amíg el nem alszom a padlón - tényleg ott szoktam - , és egy óra múlva arra ébredek, hogy folyik a nyálam és fázom, meg a padló is kemény.

Ha ezzel mondjuk legkésőbb este hétig megvagyok, akkor kaphatok igazolást, hogy "egészséges közösségbe mehet", de ha nem, akkor jobban jár a világ is, meg én is, ha inkább alszom tovább szombat reggelig.

Felelősségem teljes tudatában - még valamikor hét közben - mégis úgy döntöttem, hogy ma márpedig elmegyek ciderezni a plymouthi nyelvtanfolyamos bandával, és nem leszek antiszociális.

Szép feladat :-)

Extrém sport

Feljöttem a negyedikre gyalog.

Csórósági fogadalom

Be kéne varrnom a pénztárcám bejáratát, és eldugnom a bankkártyámat valami tuti helyre, ahol nem találom meg jó sokáig.
Igazából most éppen kivételesen nem vagyok AKKORA gazdasági válságban, viszont majd leszek, mert novemberben elugrom Londonba (ja, csak úgy rutinszerűen, ahogy mindig is szoktam:-), és előreláthatólag csúnyán elrendezem a pénzügyi helyzetemet.
Nem tudom, hogy ezt egyáltalán meg lehet-e előzni (és ha igen, akkor mér' nem) , és próbálkozzam-e ilyesmivel, vagy ez már egy eleve halva született ötlet... majd meglátom.

Természetesen vannak a nem csökkenthető költségek, úgyismint kocsmázás, kirándulás, dolce-vitába-fejestugrás, és aztán van, amit nem muszáj, pl. az evés :-)

Jobban átgondolva persze valószínűleg kicsit több időre lenne szükségem, hogy át tudjak állni fotoszintézisre, így marad a fagyasztókievés, konyhaszekrény-söprögetés, meglévő alapanyagok felhasználása - szokás szerint hetekig tudnék etetni egy többtagú családot a raktárkészletből, csak egyedül egyvalamire kéne odafigyelni, mégpedig gondosan: a Féktelen Tésztazabálást illene lassan befejezni.

És akkor például nem kell új nadrágot vennem mindig, ha kihízom a régit. Tiszta spórolás.

Csodás máltai emlék

Sajnos azt már nem tudom felidézni, hogy mi ezen miért röhögtünk annyira, de mi ezen NAGYON röhögtünk. Nyilván mert egyszerűek vagyunk, mint a barlangrajz, és ilyen primitív eszközökkel kacajra lehet minket fakasztani, de mindegy, nekünk tetszett. Punktum.

Mindenekelőtt

Fogadalmak buli előtt

1) Nem ugrálok.
2) Nem inzultálok másokat, főleg mert mindenkinek a derekáig érek, és esetleg lecsapnak, mint a taxiórát.
3) Mértékkel kötözködöm.
4) Szem előtt tartom a nagy igazságot, miszerint fröccsözni jó, de másnaposnak lenni elég rossz.
5) Dupla adag sós sütit viszek, mert valahogy mindig kevés :-)
6) Másoknak is adok a ciderből.

Tisztára kisdobosok hat pontja, nem? ("Én, N.... Mariska, a mai naptól büszkén viselem a KISDOBOS nevet. Csapatom zászlaja és társaim előtt ígérem: a hat pontot megtartom; sok örömet szerzek szüleimnek, nevelőimnek, pajtásaimnak." - szerintem egyébként azóta valamit valahol elb...tam - na, valahogy így volt, nem? Vagy benne volt "hazám, a Magyar Népköztársaság" is? :-))

Szóval megint nem férek a bőrömbe, és indul a bulijárat holnap délelőtt. Persze, mert most már van fájdalomcsillapító tapaszom, és ettől kinyílt (a csipám) a világ.

És akit esetleg nem annyira a züllött és önpusztító életvitelem érdekel, hanem az, hogy például mit fogok kötni a maradék bordó tolnai fonalamból: Evergreen kendő lesz a következő! (Nem tudom, mennyire lesz elég a nem-teljesen-egy-gombóc fonal, ezért olyan minta kellett, amit bármikor abba lehet hagyni :-))