Időzítés

Nesze neked, védőoltás, olyan influenzás vagyok másfél hete, hogy ki se látok a fejemből, így aztán idén olyat teszek, mint még sose: egyedül fogok itthon dekkolni szilveszterkor.
Biztos tök jó lesz.

Best of nagybátyám karácsonykor

... most lefényképezzük, fölrakjuk a fészbúkra, aztán lehet leszedni.

Best of öcsém

Rajzol narancssárágval egy ötfarkú disznót, és a kezembe nyomja:
- Na, melyik mese ez?
- Mittudomén, haggyábékén, vagy mondd meg.
- Kismalac, és a farka sok.

Útvonalterv

Holnap jön haza Judit húgom, és én vasárnap szeretnék elhúzni a mamához, következésképpen keményen két nap áll rendelkezésre, hogy mindent megvásároljak karácsonyra, mert még semmi nincs, de ezt tényleg úgy kell érteni, hogy semmi. Na jó, hazudtam, mert a Benecnek már megvan az ajándéka, a Tesz-Vesz Várost kapja, kivéve ha megharap, mert akkor egy jó nagy seggberúgást.
Mindenesetre kaja például TÉNYLEG nincs, márpedig Judit miatt intenzív vegaság következik, amit lehetőség szerint minél nagyobb változatossággal kell megoldani, nehogymá' pont itthon kapjon skorbutot vagy valamit az a gyerek.

Na szóval holnap jön Judit, és valahol az Allee plazma környékén veszem át a támogatószolgálattól - elég jó nekem, hogy megúsztam egy odavisszát Miskolc-Budapest-Miskolc viszonylatban -, és már szóltam neki, hogy kevés cuccot hozzon haza, mert rögtön egyből turnézni indulunk.
A következő állomásokat tervezem:
1) Allee, veszünk "valamit" Juditkának (bízom benne, hogy meg fogja mondani, mit szeretne ajándékba, különben megszívtam).
2) Hoppsza, fel a négyes villamosra, és irány a Barka, mert kaptam Kinga lakótársamtól ajándékba Barkautalványt - de tényleg :-))))) - ami nagyon kapóra jött, mert a Gyalázatos Noéminek meg sálat kell kötnöm bordó fonalból, és olyanom pont nincs otthon.
3) A Király utca felől szépen elslattyogunk a Madách Imre útra a Brigádboltba borlekvárért, amit mittudomén, hogy kik fognak kapni ajándékba, csak úgy jó ötletnek tűnt vásárolni néhányat.
4) Kimászunk a Deákra, fel a villamosra, és akkor elmegyünk a Csarnokba, amit DIREKT nem iktattam be első állomásként, pedig lehetett volna, de halat kell venni, azt meg nem akarom utána végighúzgálni a fél városon.
5) Ott a Csarnok közelében van a József körúton egy indiai bolt, na, oda is megyünk, mert álló farkú macskát kell vennem az öcsémnek karácsonyra. (Minden évben ilyet kap.)
6) Aztán a Kálvin téren meg felszállunk a metróra, és jól elmegyünk végre haza, kivéve ha valahol megállunk még fenyőfát venni.

Szerintem ez így pont jó lesz.
(Alternatív útvonal, csak úgy pont távolodunk: Csarnok-Macskabolt-BónuszBrigád-Barka-Westend az Allee helyett, és a Nyugatiból haza. Csak így mi lesz a hallal. Most akkor melyik jobb? Vagy vigyek hűtőtáskát? Vagy elég hideg van?)

Másnap meg leadom a Jucust a tisztelt bátyjának, én meg elmegyek a piacra meg a teszkóba, és veszek mindenféle kaját is. Vasárnap főzök, délután meg teljesen szabálytalan fadíszítés - már ha lesz fa -, és utána irány a mamma.

Basszuskulcs, ezt már leírni is borzalmas volt.
Majd jövök beszámolni, hogy sikerült-e megvalósítani, vagy idén inkább elmarad a karácsony :-)

Hallgassatok rendes zenét

Az úgy volt, hogy szólt a kolléganőm, menjek koncertre, és vigyek még embereket, mert a tesójáék lépnek fel, és kell a közönség. Mit játszanak? Bluest. Ajaj... De ez nem OLYAN. Ez JÓ. Majd meglátod.
És megláttam.
Szóval Mojo WorKings, és menjetek mind, hallgassátok meg egyszer, bár mondjuk EGYSZER nem lehet, mert utána még majd akarjátok megint.

Ez volt a reklám.

Játék másnap(os) reggel

"Rajzolj a hátamra csigát, én meg kitalálom, hogy mi az."

Télisport

A munkahelyi korcsolyaszakosztály (TO, informatika, nemzetközi ügyek), a szokásos csatlakozó adóhivatali dolgozókkal, meteorológusokkal és egyebekkel kiegészülve hétfőn megejtette a heti kötelező jellegű randalírozást a műjégen. Az a helyzet, hogy megittunk egy liter pálinkát, amitől vidámak voltunk, és hirtelen nagyon tudtunk korcsolyázni is, szóval akkor jó ötletnek tűnt, kedden reggel viszont már voltak kétségeim ezzel kapcsolatban.

Attól tartok, hogy fékezni meg koszorúzni idén sem fogok megtanulni, de már majdnem tudok hátrafelé korizni, mert hát lássuk be, hogy az nélkülözhetetlen.

(A takarodózene alatt még egy utolsó utáni körre visszasunnyogni, amikor már mindenkit zavarnak lefelé: priceless :-))

Téli testápolás

Szerintem botrány, hogy az egyébként normál bőröm hogy bír viselkedni, amint egy kicsit hideg lesz. Az arcom piros foltos, a kezemet simán lehetne használni smirgli helyett, a lábam szárán meg hipphopp kijön a szokásos téli ekcéma.

Erre kapásból mindenki azt szokta mondani, hogy shea-vajat kell használni, mert az aztán mindenre jó, aha, csak nem nekem. Tavaly kipróbáltam, elég is volt. Mindig fülig csupa zsír (vaj) volt mindenem, alatta a bőröm meg pont ugyanolyan ramaty állapotban maradt, mint addig volt.

Hidratálókrém-fronton az tette be a kaput, mikor az egyik mülleres natúrkozmetikum használata után lettem szép piros foltos, akkor elmentem a gyógyszertárba, és begyűjtöttem egy kupac termékmintát. Lássuk sorban:
- A Bioderma az elvárásoknak megfelelően teljesített, azaz pocsékul.
- Az Yves Rocher, bármennyire is szeretem, ezúttal kiesett, a hidratálója nem hidratál. Vagyis nem eléggé.
- A D'Oliva nem volt rossz, de kevés. Talán más terméket kéne tőlük próbálnom.
- A La Roche Posay viszont kifejezetten jó, és hát persze valamivel drágább, mint a drogériákban kapható krémek, de még pont megfizethető, szóval lehet, hogy leginkább itt kéne keresgélnem.

A kézkrémek között egyelőre nem találtam olyat, amire a csiszolópapírrá változott bőröm úgy érdemben reagálna valamit. Müller sajátmárkás Terra Naturi bukta, az Yves Rocher citromos-vaníliás csak dísznek van, az árnikás a semminél egy kicsivel jobb.  Kék Niveát csak éjjelre tudok használni, mert zsíros, éjjel javít is a helyzeten, de nappal mit csináljak? Azt hiszem, az segít a legtöbbet, ha soha nem felejtem el felvenni a kesztyűmet kint.

Testápoló is kéne valami jó. Mondjuk mostanság natúrszappanokat használok, és állítólag aki olyat használ, az majd nemsokára egyszer és mindenkorra ki is dobhatja a testápolóját. Aha, persze. Szóval maradjunk abban, hogy testápoló is kell. Ezekkel a szappanokkal még kísérletezem egyébként, mert a Holt-tengeri iszapos elvileg jó az ekcémára, remélem, még nem késtem el.

Szóval hideg van, és ez nem tesz jót, viszont legalább lehet végre korizni :-D

Újfajta móka

Ezzel mondjuk főleg az lesz, hogy lebontom, de a lényeg megvan: tudok zoknit kötni!

Best of családom

Best of egyik nagybácsi: 
- Azt mondják, hogy a kinti meg a benti hőmérséklet között ne legyen tíz foknál nagyobb különbség. Az már árt az embernek, ezért nem jó a klíma sem. Hát kint most mínusz négy fok van, én meg nem győzöm hűteni a lakást...

Best of másik nagybácsi (unokatesóméktól hazafelé menet):
- Hirtelen milyen sötét lett.
- Hát mert eljöttünk Zuglóból, és ez már a tizedik kerület. Azt képzeld el, mi lehet a nyolcadikban.

Best of öcsém: 
A mamánál reggel jöttünk elő a szobából a sógornőmmel. Kócos haj, álmos fej, egyenpizsama. Öcsém ránk néz:
- Micsoda vonulás...
(Aztán egyébként főzött nekünk kávét.)

Hiányállapot

Napról napra fájóbban és torokszorítóbban hiányzik az életemből a gyengédség és a szeretet, amit egy másik ember tud adni az egyiknek. Nem tudom elképzelni, hogy a következő 30-40 évet ép ésszel kibírnám ÍGY.
Ez egészen egyszerűen életellenes.

Skizo kendő

Nem is tudom, hogy Annás vagy Luca volt a "keresztanyja" ennek a kendőnek, ami azért kapta ezt a munkanevet, mert - a színátmenetek miatt - a két oldala olyan, mintha két különböző kendő lenne, az összkép viszont mégis eléggé "egyben" van.

Panel

A múlt héten ünnepélyesen beletört a kulcsom a postaládába.
Néztem bután, hogy most mi legyen, felfeszíteni nem tudtam, pótkulcsom meg nincs.

Aztán tegnap este végre összetalálkoztam valakivel a hatodikról, aki simán kinyitotta a postaládámat a saját kulcsával. És nyitva hagytuk. Számlákat talán nem lopnak :-D

Még egy vásárfia

Ez a nyakmelegítő is Miskolcra készült, pár óra alatt megvoltam vele. A gombokat a mama készletéből varázsoltuk elő.

Inspiráció: a csipkés kézmelegítő mintája Annástól http://www.barkafonal.hu/shop/blog/horgolosuli-lecke22/ 
Fonal: Wendy Mode
Tű: 4,5 
Háttér: egész délelőtt fát hordtam be a mamának :-)

Best of nagybátyám

Az én nagybácsim ritkán szól, de akkor aztán olyat :-D

1.
A nagyanyám alsó szomszédjában lakik - a kerteket természetesen összenyitották -, és bár majdnem 60 éves (pontosabban 56), a mama nem bírja ki, hogy ne főzzön rá, különben hátha éhen hal szegény gyerek. A múltkor a sógornőm vitte le neki az ebédet, nem ételhordóban, mert az nincs, hanem a mama egy nejlonszatyorba szokott belepakolni 2-3 egymásra tornyozott kislábost.
- Ez egészen olyan, mintha Anyu hozta volna...
Sógornőm már épp elkezdett örülni volna, de a nagybátyám folytatta:
- ... pont ugyanúgy kifolyt a leves fele.

2.
Ha belóg a konyhába valamelyik macska a sok közül, a nagyanyám mindig méltatlankodó "kifelé" utasítással ebrudalja ki.
Mivel a nagybácsim is szokott nekik enni adni, ezért az ő küszöbén is gyakran bandáznak. Bemenni persze hozzá se szabad, de a Kurnyónak ma sikerült.
- Na, menjél csak ki - szólt rá a nagybátyám.
A macska faarccal gyalogolt az ellenkező irányba.
- Sicc! - próbálkozott egy másik verzióval.
A macska a füle botját se mozgatta.
Mire a nagybátyám elkezdett vigyorogni, és vékony nénihangon rászólt, hogy:
- Kifelé!
Mire a macska szélsebesen elkotródott.

Manufaktúra még mindig

Hétközépi zombiállapot, pusztuló agysejtek, pattanásig feszült idegek rendbe tételére, setét gondolatok elhessegetésére.

Jutalomfalat ez a fonal meg ez a minta. Minden más félretéve, én most JÁTSZOM.

A minta (eredetiben sajnos ronda, de csak lássátok meg az enyémet...): http://www.lionbrand.com/patterns/80205AD.html 

A fonal: http://www.fonalbisztro.hu/shop/fonalcsemegek/drops/drops-delight.html

A tű meg: 4 mm-es

Manufaktúra

Azért a kezem is mozog néha, nemcsak a szám.
A barna sapka Szilvié lett, a "méhecskés" kesztyű Zolié, a kockás nyakmelegítő meg véletlenül az enyém :-D
Nahát, ez a nyavalyás Blogger elforgatta nekem az első képet. Ha rájövök, hogy kell, akkor kijavítom.

Antifitness

A hülye agyammal sikerült vennem a Megafitnessbe egy korlátlan bérletet, ami csak 30 napig érvényes, viszont 9.600 Ft volt akciósan, mert ami akciós, azt meg kell venni, ennyit tudok, meg a nevemet.
(10 alkalmasat szerettem volna, ami 45 napig érvényes, és kb. ugyanannyiba kerül.)
Most aztán járhatok heti háromszor, én, a punnyadék.
Nagyon remek formában vagyok ám, 3-4 hónapig nem volt pénzem spinningre-pilatesre-semmire, ehhez mérten csúcsszuper a derekam állapota, no meg a körfogata is.
De muszáj, mert különben pénzkidobás, azt meg egyszerűen nem engedhetem meg magamnak.
Spinningelni viszont csak egyet bírok - MEGÚSZNI szeretném a gerincműtétet, nem pedig kiprovokálni -, a másik kettő pilates és/vagy gerinctréning kell hogy legyen.

Olyasmit nem állítok, hogy mindezt élvezem is, mert így hirtelen rettenetesen sok, és gyakorlatilag egyik típusú órát sem bírom végigcsinálni. Ráadásul ezzel az okos húzással heti egyre csökkent a szabad estéim száma, ami valójában inkább nulla. Az izomlázam folyamatos, és nem bírok eleget aludni. És egyébként 12 alkalomtól természetesen az alakom se fog megváltozni.

Ahhoz kell majd a legnagyobb erő, hogy a 30 nap elteltével ne hagyjam magam megfutamodni, hanem folytassam, csak valami reális mennyiségben.
Mert mozogni azért kötelező lenne, de ismerem már magam annyira, hogy otthon egyedül úgysem csinálnám. Tudom, mert próbáltam. Muszáj odamenni, muszáj a csoport, és muszáj, hogy legyen egy oktató.

Szerencsére kárpótlásul végre megint bejött a képbe a kori, ami szintén mozgás, és amit változatlanul imádok, és tudok belőle mindig csak annyit csinálni, amennyi jólesik.
(És megígérem, hogy mindig rendesen felveszem a könyökvédőmet :-)

Az a szép, az a szép, akinek a szeme...

Énekeltük a főiskolán elég gyakran, hogy "Gólya-gólya-gilice, mitől véres a szemed? K..... Róza megvágott, mert nem tudtam a főnevet".
Mondjuk én azért a főnevet általában tudni szoktam, fogalmam sincs tehát, hogy az én szemem mitől véres állandóan, illetve hát fogalmam, az azért van: MINDENTŐL.
Széltől, naptól, víztől, sminktől, füsttől, kialvatlanságtól, meg még ami most nem jut eszembe.

Ezért aztán beballagtam reggel a gyógyszertárba, ahol vettem egy szemcseppet. És vajon kitalálná-e valaki, hogyan reagált az én szemem a - kifejezetten irritált szemek kezelésére szolgáló - Visine-re?
Aha.
Csak egy kicsivel vörösebb, mint eddig volt, de ez a szar legalább csíp is.

Mások is szervezkednek

Van egy jótékonysági árverés a Szegedi Újszülöttmentő Alapítvány javára.
Én nem tudok részt venni, mert már kicsit (értsd: nagyon) túlvállaltam magam kötés-horgolás terén, és nincs mit felajánlanom, de gondoltam, legalább megosztom, mert hátha épp itt talál rá valaki, akit érdekel, és csatlakozna.

Best of Bence

Bence unokaöcsém hétfőn ünnepélyesen megkezdte a bölcsődét, ebből az alkalomból beszélgettem a sógornőmmel:
- Na és hogy sikerült az első nap?
- Megharapta a Klári nénit.

A miskolci vásározóknak készült

Jól kitaláltam ezt a vásározós segítséget, de nekem persze nincsenek elfekvő készleteim, amiből csak úgy előkapnék egy-két kész darabot. Ha én is küldeni szeretnék a lakóotthonnak - márpedig szeretnék - akkor először is készítenem kell néhány valamit.

Az első valami egy csipkés horgolt kézmelegítő a Barka horgolósulijából.
Ez a minta is Annás kertjében "termett" egyébként eredetileg.
A fonal Wendy (50% gyapjú, 50% műszál), a horgolótű meg 3 és feles.
Szerintem jó lett :-)

Szervezkedés

Tegnap az észbúkon megkérdeztem a kötős-horgolós csoport tagjait, hogy esetleg megdobnák-e egy-két téli cuccal, kiegészítővel, ajándéktárggyal Juditkáék lakóotthonát. Nem elsősorban saját használatra gondoltam, hanem arra, hogy kiegészíthetnék vele az árukészletüket, amikor a kézműves műhelyük portékáit árulják majd az adventi vásárban. Sapkát-sálat talán könnyebben vásárolnak az emberek, mint dísztárgyakat, és azért mi a csoportban mindannyian olyan színvonalon dolgozunk, hogy a munkáinkkal nyugodt szívvel meg lehet jelenni egy vásárban. Hátha segíthetünk abban, hogy idén egy kicsit több bevételük legyen.

Olyan jólesett, hogy többen is azonnal igent mondtak :-)
Most már nekem is gyorsan ki kéne találnom, hogy mi az a néhány dolog, amit pillanatok alatt elkészítek, és elküldök nekik. Gondolom, hajpánt, kézmelegítő, esetleg karácsonyfadíszek.

Én egyébként arról vagyok híres, hogy mindig mindenre van húsz ötletem, amiből tizennyolc és fél teljesen használhatatlan, aztán van mondjuk egy olyan, ami nem teljesen hülyeség, és a maradék fél még jó is lehet, csak tovább kell gondolni.
Hátha ez most kivételesen működni fog :-D

Ember(ke)szelídítés

Bence kishaver szörnyű ordításba kezdett, amint a sógornőm kilépett az ajtón. Én meg kaptam. Ha nem szóltam hozzá, állt az ajtónál, és üvöltött, ha meg hozzászóltam, akkor ütött, ahol ért, és üvöltött. (Na jó, azért mindent nem lehet neki, egyelőre még én vagyok az erősebb, mindenesetre szerintem biztos, hogy ki akart nyírni, amiért elment az anyja :-)
Aztán feladta, és taknyos orral bemászott az ágyába. De ha megsimogattam, harapni akart, ha betakartam, akkor meg rúgni. Végül otthagytam, akkor elaludt. Na, mondom, jól elleszünk mi itt estig.

Vigyorogva ébredt, de elég hamar legörbült a szája, amikor még mindig csak a hülye nagynénjét találta a szomszéd szobában. Még egy kis üvöltözés, de aztán úgy döntött, hogy inkább éhes, szóval jött is, beült az etetőszékébe, megette a levesét, aztán megpuszilt, kézen fogott, és elvonszolt magával játszani. Kis tökfej.

Tegnap aztán ők voltak nálunk, de ez a büdös kölök megint gyanakodott rám, és meglehetősen rondán nézett, viszont közben annyira meg volt illetődve, hogy nem akart enni, még joghurtot se, csak jött-ment és ismerkedett a tereppel.

Na igen, ez a hátránya, hogy a kiskrapek két év alatt most járt nálam másodszor.

Kertészkedés tüntetőleg

Volt egy olyan elgondolásom, hogy kéne menni tüntetni október huszonharmadikán, de aztán a végén persze a nagyanyámnál bogarásztunk a kertben.
Úgyis megmondta a múltkor a tévében valami földművelési megmondóember, hogy az emelkedő élemiszerárakra az a megoldás, ha az emberek szépen visszahúznak kapálni.
Én meg erre csúnyán beszéltem, és - bár azóta már futottunk néhány kört az észbúkon is ugyanebben a témában - még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy alig van mezőgazdaság (sőt, alig van gazdaság), munkahelyek szűnnek meg, alig ér valamit a pénzem, közben 20-25 %-os élelmiszerár-emelkedést rebesgetnek - szerencsére nem egyszerre, hogy legyen időnk hozzászokni, vagy leszokni az evésről, mint a cigány lovának -, és akkor "ezek" elegánsan vállat vonnak, és olyat mondanak nekem, hogy ja, bocs, termeljél magadnak, ha enni akarsz. Tessék?

Csak mondom, hogy mi próbálkozunk, de ez a hétvégi kertészkedés nem nagyon vezet sehová, mert szombat-vasárnap megszakadunk, aztán hétfőtől péntekig minden kiszárad, felveri a gaz, elrohad, a maradékot meg ellopják. Másrészt az utazási költségeket, meg a "tanulópénzt" (nem értünk hozzá, tehát ezt-azt szükségszerűen elbarmolunk) is belekalkulálva igazából nem biztos ám, hogy olyan nagyon megéri, legalábbis olyasvalakinek, aki nem annyira elvetemült, mint az öcsém meg én, hogy még élvezzük is.

Ja, a tudatos vásárlók pedig lekvárt főznek. Idénynövényekből.
Szerintem meg eddig se abból voltak a fő gondok, hogy az a sok tudattalan mind decemberben akart őszibarackot enni.

Best of öcsém

Hétfőn túrós pogácsát sütöttem, és éppen a sógornőmnek magyaráztam az ügymenetet. Öcsém meg persze jött belepofázni.
- ... kell bele negyed kiló túró.
- Etyeki tehéntúró nem jó?
- Hö???? Mibajod????
- Hát most mondtad, hogy negyedki lótúró kell bele.

Két lehetőség van. Vagy túl sokat találkozunk, vagy túl sok hülyeséget beszél.

Alapvető élelmiszerek

Öcsém nálam bandázott tegnap este, mert mindenféle logisztikai kihívást kell megoldanom ma a lakáskulcsával (konkrétan kimenni sógornőm elé a pályaudvarra, és odaadni neki, mert az ő kulcsát Bence eltüntette valahová), szóval az volt a lényeg, hogy induljon tőlem reggel, és hagyja ott a kulcsot.
Persze kaja meg nem volt otthon.

- Na jó, akkor lemegyek vásárolni.
- Hozol zsömlét? Meg valami felvágottat, hogy tudjak szendvicset vinni reggel.
- Jó, hozok.
- Meg kéne még egy sör.
- Na jóvanmá, és még mi kéne?????
- ...Ööö... Csipsz.

Best of öcsém

- Hol aludjak?
- Én nem láttam, de lehet, hogy ott van a polcon vagy a szekrény alatt.

Ingázni elég rossz lehet

Vettem tegnap egy kabátot a Teszkóban (amire az öcsém ránéz, és csak annyit mond, hogy "jó", azt AZONNAL meg kell venni), de igazából nem itt kezdődött a baj, hanem a Lidlben, ahová a Mama "krizantint" venni küldött minket. Az mondjuk nem volt, viszont vettünk mazsolabort, és a sógornőm elkezdett nyígni, hogy inkább ne is jöjjek haza, hanem akkor igyunk, aludjak ott még egyet, és jöjjek onnan dolgozni ma reggel, mert egyszer kibírom állítólag. (Aztán kb. este 8-kor nagy nehezen ivott EGY pohár vörösboros kólát, hát ezért kellett ma nekem hajnalban kelni.)

Amikor az öcsém felkelt ötkor, az még csak egy halvány utalás volt, de amikor VISSZAJÖTT, mert lekéste a buszt, amivel elérte volna a hatos vonatot, felkeltette a sógornőmet, hogy mégis vigye át autóval a
vasútállomásra, majd felkeltettek engem is, hogy nem láttam-e valahol a kocsikulcsot (nem), akkor már mindegy volt, nem lehetett tovább húzni az időt.
Mezítláb a konyhakövön elég szar, de az egyik szobában a Bence miatt nem lehet villanyt gyújtani, a másikban meg a mama miatt, hát akkor most ez van, majd máskor nem hagyom széjjel a papucsomat.

Ilyen gyorsan még sose készülődtem, lehet, hogy itt is ritkítani kéne a buszjáratokat, akkor nem szórakoznék annyit minden reggel.
Gyorsan megmelegítettem a tegnapról maradt kávét, csomagoltam egy párizsis kenyeret, közben kilomtalanítottam nagyanyám hűtőjéből a gyanús dolgokat, raktam fel vizet Bence gyerekteájának, összecsomagoltam a zöldségeket, amiket haza kellett hozni, aztán kabát, sál, a lámpát - asszem - égve felejtettem, visszazavartam a kutyát, mert kiszökött utánam a kertbe - egyébként tök sötét volt még - szóval én is izgulhattam a busz miatt, ami sunyi módon időnként korábban jön, viszont cserébe legalább nem vár.

Legközelebb akkor kezdtem aggódni, amikor a főúton a buszunk megelőzött egy másik buszt, miközben szemből jött egy teherautó, de aztán ezt is túléltük, csak a gyorsvonatra nem fértem fel, ami végül is nem baj, mert 9 perc múlva jött a személy, aminek ráadásul nem is magas a lépcsője (hátizsákkal, kosárral meg szatyorral a franc se akar magasugrást játszani). De hogy MENNYIEN vannak 7-kor a vonaton, az valami hihetetlen. Mondjuk tény, hogy tök simán beértem a munkahelyemre, - ami ugye Kispestről nem mindig jön össze -, de meg lehet nézni, hogy milyen fejem van, és várhatóan egész nap zombi leszek.
Egyszer-egyszer nyilván ki lehet bírni ezt is, de azért ha válogatni lehet, akkor maradok tisztelettel bunkó pesti.

Alvamászó

Bence unokaöcsém (majdnem) 180 fokos fordulatot vett, és nemcsak hogy nem ver (mindig), de hozzám bújik, puszit ad, sőt, szombaton velem aludt!

Kábé 30 másodperccel azután, hogy lenyomták aludni, Embergyerek máris újra a padlón zúzott, tologatta a kisautóit, jött-ment, dolgozott keményen, aztán egyszer csak mégis belátta, hogy ő egy egészen pici kisfiú, aki negyed tizenkettő tájékában már rettentő álmos, szóval szépen lefeküdt mellém a padlóra (nincs elég ágy, ezért én ott szoktam magamnak fészket építeni paplanokból), bőszen cumizott, aztán elaludt. Én is elaludtam, csak arra ébredtem, hogy a nagybátyám szólt az öcsémnek, pakolja már vissza az ágyra a Bencust. Mondtam, hogy ha már így alakult, ne piszkálja, hagyja csak ott, elférünk.

Arra az esetre, ha elgurulna a Kishaver, még odatettem a paplanjaim mellé egy szivacsot is. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd előrefelé fog mászni álmában.
Este valamelyikünk elszúrta a dolgot, mert teljesen leeresztette a redőnyt, amitől ANNYIRA sötét van, hogy komolyan semmit, de semmit nem lehet látni, meg is ijedtem, amikor egyszer felébredtem, és tapogatóztam, de sehol nem találtam Öcsisajtot. Aztán meglett, összegömbölyödve aludt a padlón, jó messze mindenféle paplantól meg takarótól, és nyiszorgatta a cumiját. Összevakartam, és visszatettem magam mellé, de innentől már nem aludtam nyugodtan, legalább ötször kellett a szökevény kisgyereket levadászni és a helyére rakni, betakargatni, vaksötétben cumi után tapogatózni, ami AKÁRHOL lehetett, kis golyófejen szájnyílást találni, cumit belehelyezni, hátat cirógatni, arrébb menni, nem agyonnyomni.

Imádom a csávót, de szerintem mindketten jobban járunk, ha az éjszakákat továbbra is külön ágyban töltjük :-)

Ez van, ha ráérek

Megmutatom a tegnapi este termését. Ha már egyszer világnap volt.

Jön a hideg évszak, kell ennek a Bence kölöknek egy új sapka, mert a tavalyit már kinőtte. Remélem, ez jó lesz rá. Az örökös kedvenc téli fonalamnak eredetileg nincs színátmenetes változata, de Beától kaptam egy saját festésű gombolyagot. Ez ráadásul az esküvői fényképezkedős sáljának a maradéka, szóval remélem, ez a kutya Bence megfelelően fogja értékelni :-D
Majd rajta is lefotózom, most meg beugrottam helyette modellnek. 

 

Ha már a kötés világnapja volt, akkor horgoltam is :-D Annás mutatott a múltkor egy szívecskét, aminek tegnap közzétette a mintáját is. Olyan jó képet tett fel egyébként, hogy hiába szívecske, az embernek MUSZÁJ elkészítenie. Persze nem néz ki olyan profin, mint Annáé, de az az alapvető különbség, hogy azt ő horgolta, ezt meg én. Nem tudom még, hogy mit fogok csinálni vele, de VAN szívecském :-D
(Egyébként a jobb oldala a valóságban is görbe, de a csücske az igazából nem, csak le kellett volna simítani.)

Jobb híján

Tipikusan olyan délután van, amikor az ember hazakúszik a munkahelyéről, kezébe fog egy bögre teát, aztán haladéktalanul bekuckózik a takaró alá, és ha mákja van, akkor ehhez társasága is akad.
Valahogy nem vagyok egy nagy teaivó, meg mákom sincs, de én is a takaróm után áhítozom, és azt hiszem, ezt a délutánt (is) a kötőtűimmel töltöm, édes többesben.

Állítólag úgyis ma van a kötés világnapja, csak hogy tudjátok :-)

Karrier

Ez is egy visszatérő téma nálam, de ma reggel azon gondolkodtam, mennyire kilátástalan helyzet kell ahhoz, hogy valaki elmenjen BKV-ellenőrnek.
Csak mert azt elég nehéz elképzelnem, hogy bárki is erre VÁGYIK.

Na de most komolyan

Valaki a főiskola ruhatárában felejtett egy bőröndöt.

Szeptember 14-én.

A mégis tökéletesen sikerült buli

Kicsit korábban hazamentem a munkából, aztán megvettünk mindent a piacon meg a cébéában (könnyű volt, mert más cipekedett helyettem), a főzésben volt kiskuktám, a takarításban segéderőm, sőt még egy házi informatikusom is akadt, ez persze mind ugyanaz az egy darab Sanyi :-)
A többieknek azt mondtam, hogy hattól lehet érkezni, ezért mindenki 7-re jött, jó is volt így. A puffancsok fele már elkészült addigra, a húst csak akkor akartam megsütni, amikor már mindenki farkaséhes.
Ez elég hamar bekövetkezett :-D
Szóval ettünk, meg ittunk, nézegettük a Bunny Suicidest, aztán a többiek hazamentek, mi meg elmentünk aludni.

A legutóbbi információk szerint a hamburgesütést rövidesen meg kell ismételnem, mert úgy tűnik, van, akinél azonnali függőséget okozott, tehát a következő lánybulira meg is van a kaja :-)

Az elő nem készített buli

Össznépi hamburgerezés lesz ma nálam, plusz a héten nálam alszik a cimborám, aki a Sanyi. Gondoltam, ő is jön majd estefelé, meg a többiek is, tehát elég lazán vettem tegnap a takarítást, mert azt terveztem, hogy majd ma délután kicsit korábban elkérem magamat a munkahelyről, elmegyek vásárolni, otthon bedagasztom a bucikat a hamburgerhez, és amíg kelnek, szépen befejezek mindent.

Aha.
Csak ez a Sánydor már fél 12 óta itt dekkol Bp-en, most éppen plázázik, és délután velem jön haza.
Jól le fogok bukni, hogy milyen az, amikor rendetlenség van nálam, még szerencse, hogy elég régóta ismerjük egymást, és majd legfeljebb elküldöm porszívózni, csak hogy tudja, mit lehet csinálni, ha valami nem tetszik :-D

Az emberkísérlet eredménye

Nulla.
Ezúton tájékoztatom mindazokat a tömegeket, akik követték az eseményeket, hogy nagy mennyiségű c-vitaminnal NEM sikerült késleltetni a pirosbetűst.
Ha a napi 4-5000 milligrammtól vesekövet se kaptam, akkor legalább azt elmondhatom, hogy kárt nem okoztam magamnak :-)

Best of barátaim

- Ma nálam alszik az öcsém.
- Hogyhogy?
- Semmi különös, csak a sógornőm már elment Felcsútra a kisgyerekkel. Biztos nincs otthon kaja.
- És te közelebb vagy, mint a bolt?

Unokaöcsém és a Facebook

Sógornőmmel csevegek:
- Bence felismerte a profilképedet, és most extázisban van. Találkoznotok kéne.
- Juj, tényleg??? És mit mondott?
- Hüűű.
:-D

Update.
Az öcsém szerint azért kéne már átmennem hozzájuk, hogy a gyerek ne a monitort verje.

Emberkísérlet

Mivel a hétvégi fesztiválozás a "srácaink" számára elég csúfosan végződött, gondoltam, a következő hasonló jellegű kiruccanás előtt böngészek egy kicsit a neten, hogy megtaláljam A Tuti Módszert másnaposság kezelésére.

A Módszer ugyan egyelőre még nincs meg, viszont a bogarászás során egyszer csak azzal a népi praktikával találkoztam - teljesen másféle témakörben - , miszerint az ember lánya 1-2 nappal késleltetheti a menstruációját, ha a várható dátum előtt kb. egy héttel elkezd nagyon sok citromot és/vagy c-vitamint fogyasztani.
Nekem ugyan köszönöm szépen, semmi bajom a ciklusommal, jó ez így, ahogy van, de azért kíváncsi lettem, és mivel nem altatót vagy fájdalomcsillapítót kell túladagolni, hanem csak a c-vitamint, gondoltam, akkor kipróbálom.

Ipari mennyiségben nyomatom tehát a c-vitamint meg a limonádét napok óta - ez mondjuk nem egy olyan nagy kuriózum, mert az influenzaszezonban is pont ezt csinálom minden évben...de nem emlékszem, hogy ez szokott-e bármiféle hatást gyakorolni a szervezetem egyéb jellegű működésére, igaz, nem is figyeltem szerintem.

Bár el tudom hinni, hogy ezeknek a népi praktikáknak lehet valamiféle valóságalapjuk, de most igazából nem nagyon bízom a sikerben. Egyrészt pluszmínusz 1-2 nap ingadozás gyakorlatilag belefér a statisztikába, akkor meg honnan tudom, hogy most arrébb ment 1-2 nappal, vagy nem. Másrészt meg érezni lehet ezt.

Mindenesetre, hogy a kísérletnek valami haszna is legyen, skorbutot valószínűleg NEM fogok kapni a közeljövőben.

Névadási szokásainkról

Nem az embernevekre gondolok elsősorban,  - bár azért ha embriókoromban megkérdeznek, ehhez a Máriához lett volna egy-két szavam -, macskanévadásból viszont a családom verhetetlen.

A nagyszülőknél folyamatosan cserélődő macskapopuláción minden gyerek kiélhette a hajlamait.

Amíg az öregek nevezték el a macskákat, addig nem is volt semmi baj, mert rendes tisztességes konzervatív neveket adtak, mint Merci, Lukrécia, Morcos, Maffia, Cickom, Lucifer(kó), Firnyák (na jó, ez már azért elég egyéni).

Unokatesómék általában emberneveket osztottak ki, így például egerészett a kamrában Attila, sőt Teodóra Pálma (komolyan!) is.

A tesóimmal mi ennél sokkal kreatívabbak voltunk, bár én kiskoromban néha azért átmentem irodalmárba, így lett a saját, cumisüvegből etetett kiscicám neve Annabel (valamelyik Mary Poppins-kötetben az ötödik Banks-gyerek), de ennél tovább nem nagyon hagytak burjánozni.

Volt nekünk Kerekfejű és Rozmaring nevű macskánk is, de igazából Juditka mindenkit leiskolázott a Trallala meg a Demele Károlyné (ezt konkrétan egy temetőben olvasta le a sírkőről) nevekkel, ezek után a Kistigris mélységes csalódás volt mindenki számára.

Olyan is előfordul, főleg mostanában, hogy nevek helyett inkább eposzi állandó jelzőket kapnak, mint pl. Ronda Macska, Az A Narancssárga Macska, Ablakmacska, Kötényes Macska. Utóbbi három még megvan.

Ott van aztán Orsi sógornőm macskája, akit ő eredetileg Chuckie-nak szeretett volna nevezni, de erről hamar letett, egyrészt mert az öcsémmel pillanatokon belül magyarítottuk, és folyamatosan Csákinak hívtuk a kismacskát, másrészt meg kiderült, hogy lány. Az új nevét az öcsémtől kapta: Kurnyaú. Igen ám, de ezt meg a nagyanyám nem tudja (vagy nem hajlandó) kimondani, és következetesen Kurnyónak nevezi.

Elég vicces egyébként, mikor kiáll a ház elé, és hívja a macskákat. Olyankor mélyebb a hangja, mint egyébként, és ezen a mély hangon elbődül a mama, hogy Kuuurnyóóóó!!!! CIC!!!!!!

Nemrégiben egyébként Kurnyónak öt kismacskája született, de még nem hívják őket sehogy. A Narancssárga Macskának viszont elméletileg már rég nem szabadna életben lennie, ehhez képest lett neki egyetlenegy darab kiscicája (csodálkoztunk is, hogy van még a faluban kandúr, akinek EZ kellett?). Na, ennek a cicának viszont nekiálltunk megfelelő nevet választani, mégpedig lehetőség szerint olyat, hogy majd ha a mama hangosan kiabálja, akkor mi röhöghessünk.

Aztán jött a nagy ötlet. Józsi nagybátyámnak megtetszett a cica, és tervezgette, hogy majd ha már nagyobb lesz, átviszi magához (a szomszéd telken lakik), és akkor ez az ő cicája lesz. Oké, akkor a kismacska neve mostantól Józsika. Nagybátyám kézzel-lábbal tiltakozott, más neveket ajánlgatott helyette (pl. Mini), de végül már ő is Józsikázta. Tulajdonképpen elégedettek voltunk, mert elég jól hangzott volna, amint a mama Józsikát szólongatja az udvar közepén, de ezt már soha nem fogjuk meghallani, mert Józsika egyszer csak szőrén-szálán eltűnt.

Gondolom, a kutya hathatós közreműködésével...
Aki egyébként Liebling.
De nem mi neveztük el.

Ezek a mai zsebek...

Régen általában elég jó biznisznek tűnt egy kis aprópénz után átkutatni a szülők kabátzsebeit, remekül lehetett "keresni", vagyis hát TALÁLNI ezzel a módszerrel. (Mi persze hülyének néztük szegényeket, de így utólag már sejtem, hogy nem voltak ők olyan nagyon feledékenyek, hanem direkt nekünk felejtettek ott annyi pénzt, amennyiről nem bánták, ha megtaláljuk.)

Mostanában már ez sincs így. Hiába kotorászom végig az összes kabátom összes zsebét, mindig csalódottan veszem tudomásul, hogy már megint nem felejtettem ott magamnak semmit.

Best of barátaim

- Mit keresel?
- Azt az izét.
- Ott van kint a padon.

- Pölöske. Ott nem valami szörp van?
- Az nem Szob?
- Az nem Piroska?

Dezodortesztelős bejegyzés

Nyáron az egyik kedvenc hobbim a dezodorok próbálgatása volt. Tényleg szeretnék alumíniummenteset használni, de nehéz jót találni, néha még a mindenféle csúnya és káros dolgot tartalmazó cuccok is teljesen hatástalannak bizonyulnak. Elmondom, miket próbáltam ki, és hogy jártam velük. Tök szubjektív beszámoló következik.

Yves Rocher levendulás golyós dezodor: egészen korrekt. Nem dönt anyagi romlásba, az illata tartós (spinning után is megmarad). Ezt használom a mindennapokban leggyakrabban, kivéve, ha parfümöt is szeretnék fújni magamra. Ha jó nekem aznapra a levendulaillat - és általában jó - akkor tuti választás. (Többféle illatban is kapható, de én erre annyira rácsavarodtam, hogy nem is próbáltam ki mást.)

Nivea Pure and Natural alumíniummentes stift: csak simán nem jó, de cserébe legalább annyira nem is drága. Nyáron nem sokat ér, majd azért kipróbálom az őszi, nem-annyira-izzasztó klímában is.

Bionsen kristálydezodor: veri a mezőnyt, bár kicsit drága, de cserébe 5-ször lehet újratölteni vízzel. Estére azért picikét "elfárad". Teljesen illatmentes, bármilyen parfümöt lehet mellé használni. (Volt 50%-os pontgyűjtős kuponom, úgy azért egyáltalán nem került sokba.) Ja, és mindenhová lehet fújni.

Bioderma (golyós): előre is elnézést mindazoktól, akiknek esetleg bevált és szeretik, de szerintem egy rakás sz.r. Akcióban vettem (egyet fizet, kettőt kap), barátnőmmel közösen teszteltük kíváncsiságból, egyikünknek sem jött be, sőt, ezzel értük el azt a sikert, hogy konkrétan büdösek voltunk délutánra. Pedig nem is "mentes". 

Vichy golyós dezodor: ezt is csak akcióban érdemes venni, vagy még úgy sem. Valamivel azért jobb -  és valamivel drágább - , mint a Bioderma, de nem nagy durranás. És ebben is van alumínium, ha jól emlékszem.

Naturland Solutio Antisudorica: na, ha valami, akkor EZ durva. Párszáz forintért ipari mennyiségű brutális hatóanyag. Tökéletesen működik, de nem nagyon bírja a bőröm, ezért kizárólag olyankor használom, amikor valami speciális bevetés van. Vagyis ritkán.

Valamelyik fújós Rexona: vettem a százforintosban egy miniméretűt, mert pont kellett, de nem volt nálam. Jónak jó, csak fura, mert évek óta nem használtam hajtógázosat, nem is tudom, miért, biztos arról is olvastam valamit.

Hát ennyi. Azért ha tudtok valami tutit, akkor szóljatok :-) 

Papírgyár

Szerintem eléggé haszontalan dolog, hogy az ingyenes Metropol-újságokba beletesznek mindenféle különálló reklámanyagokat. Aki ezt kitalálta, valószínűleg még soha nem járt reggel pl. a Határ úti metróállomáson, ahol ilyenkor bokáig lehet gázolni szórólapban, ami kicsúszik, leesik, de az emberek észre se veszik, ha meg észreveszik, akkor nem hajolnak le érte, onnantól viszont akárhogy is nézem, nem szórólap, hanem szemét.
Aki meg nem ejti el véletlenül, szerintem az se olvassa el soha, mert csak útban van, ezért kiveszi az újságból, és jó esetben bedobja az első kukába, rosszabb esetben meg direkt ledobja a többi közé.

((Pont annyi értelme van, mint ezeknek a hülye nemzeti konzultációs kérdőíveknek, amire csak költik, költik a mittudoménhánymilliárd forintokat, de úgyse küldi vissza senki, aminek szerintem a kormány csak örül, mert igazából úgyse érdekli, hogy mit válaszol az aljanép. Vagyis Nemzet, bocsika. Olyat egyébként nem lehetne, hogy én mondjuk nem kérek több kérdőívet, és ide nekem a ráfordított összegből egy főre eső lóvét? Szórólap-ügyben dettó.))

Kiakaszt ez a vasút

Pedig én tényleg nem szoktam rinyálni, ha késik a vonat 5-10 percet, mert azon az 5-10 percen igazán nem múlik semmi. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor még azon az 50 percen se, amennyit tegnap bírt késni az IC Miskolcról hazafelé.
Na de azért álljunk már meg egy pillanatra.
Illetve nem, nem, nehogy megálljunk, késtünk már így is épp eleget...

Én csak egy teljesen egyszerű utas vagyok, és beismerem, hogy nem a MÁV üzletszabályzata és a hasonló apróbetűs dokumentumok a kedvenc olvasmányaim. És nem tudom fejből a vasútvonalak számozását sem.
Valahol biztosan közzétették, hogy a Budapest- Miskolc vonalon lassújeleket (így hívják?) vezettek be, meg van még vágányzár és sebességkorlátozás is, és emiatt most egy darabig - vagy soha többé - egyetlen vonat se fog sehová odaérni időben, de bevallom őszintén, hogy nekem eszembe se jut utazás előtt megnézni a vasút honlapján, hogy vajon nem folynak-e valahol valamiféle munkálatok, meg bombamentesítés és aknakeresőzés, meg ilyenek. Az ügyfélszolgálatra se megyek be minden egyes alkalommal, hogy megkérdezzem, szerintük minden rendben lesz-e a vonatommal.

Rémesen egyszerű utas vagyok, szinte már aljanép, de azért csak közöm van ahhoz, ha valahová egy órával később fogok megérkezni. Szeretném, ha az információt még akkor is megkapnám, ha nem kérem, vagy nem keresem. Óriásplakát-méretű felhívásokat szeretnék, vagy a hangosbemondóból időről időre felhangzó tájékoztatást, valami olyasmit, hogy a Miskolcra közlekedő akármelyik IC 10 perc múlva indul, várhatóan 30-50 perc késésre kell számítani, bocs. Akár az is jó nekem, ha a pénztáros vesz erőt magán, és a jegyen meg a visszajárón kívül még ezt az aprócska titkot is kiadja nekem a kisablakon keresztül, mondjuk ha másért nem, azért, mert jó fej.
És ha ebből eddig semmi sem jött volna össze, akkor még mindig marad egy lehetőség, a kalauz is tájékoztathatná az utasokat.

De nem, és én igazából nem tudom megérteni, hogy miért. Szeretem én a meglepetéseket, de azért ENNYIRE nem.

Bréking nyúz

Tegnap megkaptam Bence unokaöcsémtől az első puszit!
Valamit játszottunk, tök cuki volt (nem is verekedett), mondtam neki, hogy adjon egy puszit, ő meg odahajolt, és jól összenyálazta az arcomat :-D
Jön fel a kisgyerek, mint a talajvíz, eddig csak úgy "adott" puszit, hogy odatartotta nekünk a kis hörcsögpofiját, adjunk mi, ha annyira puszizkodni akarunk.
Most meg már ilyet is tud.
Olvadtam széjjel, mondanom se kell :-)

Javul a helyzet a manufaktúrában

Sógornőm rendelt egy nagyon rózsaszín kisponcsót. Nem Bence változtatja meg a nemét, hanem egy ismerős kislánynak lesz a második szülinapja. Ma elkészült a poncsó, és annak ellenére, hogy csakazértis belecsempésztem egy kis halványszürkét, Orsinak nagyon tetszett. A kis ünnepelt majd október elején kapja meg. Remélem, küldenek majd egy képet az első "bevetésről".

Akiket esetleg szintén megcsípett a horgolóbogár: a minta Annás blogjáról származik. A Kódfejtő néven is "elhíresült", leánykori nevén Nyári Naplemente poncsó leírását itt találhatjátok meg. Öt gombóc Takaró fonal kellett hozzá a Barkából (a világosrózsaszínből kettő, a többiből egy-egy, a lila teljesen elfogyott, a többiből maradt több-kevesebb), de szerintem ha valaki egyszínűt szeretne, ahhoz ebben a méretben négy is elég lenne. Négy és feles tűvel horgoltam. A nyakkivágástól a széléig az oldala kb. 35 cm.

Best of öcsém

Vitatkoztak, mert a sógornőm a szemére hányta, hogy lusta.

- Majd szerzek egy másik pasit, aki felteszi a függönycsipeszeket, megszereli a szekrényajtót, és nem szórja szét a ruháit.
- Én meg szerzek egy másik nőt, aki NÉMA.

Csupa rejtély ez a nap

Első rejtély: ha a vonat a most bevezetett sebességkorlátozások miatt késik, akkor azt miért nem teszik bele inkább a menetrendbe, hogy tudjunk róla, és ne csak anyázzunk, hogy mámeginkésikezarohadtvonat?

Második rejtély: hová lett a Tv Paprikáról a szinkron? Annyit kritizáltuk, hogy megunták, aztán tessék, nézzük angolul?

Harmadik rejtély: ki a fene az a Szabó Zoli, és hogy kerül a telefonos névjegyzékembe?

Nem tudom meginni, hazavihetem?

A Csillagásszal (nem csillagász) elmentünk tegnap, hogy iszunk egy meggyes sört a "belgában", aztán meg is ittuk, de még kedvünk volt maradni, szóval kértünk egy másik fajtát is (én boszorkányosat, naná).
Hamar kiderült, hogy ezt már nem kellett volna, mert mindketten inkább csak néztük a poharunkat, aztán az egyiket nagy nehezen legyűrtük ketten, de a másikra csak pislogtam bánatosan.

Végül megbeszéltem a pultos sráccal, hogy hazavihetem, mekkora szerencse, hogy pont csatos üvegben volt eredetileg, abba vissza lehetett önteni.
Azért igazából nem tudom, hogy más rendes emberek is haza szokták-e vinni a kocsmából a maradék sört, nekem mindenesetre sikerült :-)

Gumicsont, de most felháborodtam

Tudom, hogy épp eleget (túl sokat) nyivákoltam mostanában amiatt, hogy derosszazéletem, mérnincsnekemsenkim, disznómindenférfi.

De most kénytelen vagyok visszaszállni a vesszőparipámra, mert ma reggel HVG-t olvastam (lehet, hogy nem kellett volna), ahol azt írták, hogy "... olyan jogszabályok tervezgetését szivárogtatják ki, amelyek alapján ugyanannyi szolgálati év után alacsonyabb nyugdíj járna a gyermektelen nőknek." (Veszedelmes viszonyok, HVG, 2012. szeptember 22.)

Hát most már tényleg az eszem megáll.
Ezek a baromarcúak (elnézést) komolyan azt gondolják, hogy ez majd elősegíti a gyermekvállalást????
És komolyan azt gondolják, hogy akinek nincs gyereke, annak azért nincs, mert NEM AKAR, és emiatt büntetni kell?
Már így is másod- (többed-) rendű állampolgár vagyok, légyszi, pont kérni akartam, hogy még egy kicsit különböztessenek meg, és fokozzanak le, mert még erre se vagyok képes.

Az lenne még az igazi, ha az egyedülálló, gyermektelen nők mellé jófejségből kirendelnének állami inszeminátorokat, nem? És akkor nem pofázhatok, hogy nincs lehetőségem teherbe esni. (Az elvetemült szingli karrieristákat pedig MEGGYŐZNÉK, hogy mégis azonnal kell nekik egy gyerek.)
És akkor még nem is beszéltünk azokról a nőkről, akiknek minden vágya a gyerek, de nem lehet nekik. Ővelük mi lesz? A meddőség is büntetendő?

Egyébként tételezzük fel, hogy a magam részéről bevállalok egy "diszkóbalesetet", elkapok egy körre egy megfelelően részeg, ámde - még - viszonylag bizalomgerjesztő külsejű hímnemű egyedet, vagy pedig megkérem egy haveromat, hogy csináljon nekem gyereket, és bármit aláírok, hogy a későbbiekben semmiféle követelésem nem lesz vele szemben. Reméljük, fogamzóképes vagyok, és akkor OK, a dolognak ez a része kipipálva. Gyerek még bent nem maradt, tehát tegyük fel, hogy az én képzeletbeli picikém is megszületik valahogy. Laknom van hol, babafelszerelést lehet örökölni. Nem tudom, hogy a kemény százhúszezres fizetésemnek pontosan hány százalékát és mennyi ideig kapnám, de ebből télen kb. hetvenezer forint rezsire megy el, tényleg élhetnénk negyvenhétezerből KETTEN. Aztán - ha addig éhen nem halunk - eltelne egy-két év, és engem mondjuk nem vennének vissza dolgozni, mert a jelenlegi munkahelyem már most is elég nagy gondban van. Frankón lehetnék munkanélküli egy kisgyerekkel, akinek egyébként egyetlen darab élő nagyszülője se lenne ezekkel a fiktív apákkal. Létező apukával még talán szert tehetek egy garnitúrára.

Lehet így is biztosan gyereket nevelni, de CSAK azért hogy majd a nyugdíjelszámolásnál ne különböztessenek meg azoktól a nőtársaimtól, akiket az a szerencse ért, hogy megtalálták az életük párját, és boldog családban élnek egy-két-több kisgyerekkel, szóval nem tudom, hogy mennyire lenne értelme.

Arról nem is beszélve, hogy mindannyian sejtjük, pontosan mennyi nyugdíjat fogunk mi kapni az államtól, mire oda kerül a sor. Korra, nemre, gyermekvállalásra való tekintet nélkül mindenki ugyanannyit.

Igazijóbarát javítja az ivararányt

Nagyban táncoltam ezen a szombati esküvőn, a saját barátaim híján két, gyakorlatilag teljesen ismeretlen sráccal, amikor egyszer csak odajött a vőlegény, illetve hát bocsánat, addigra már újdonsült férj, beállt hozzánk, rám vigyorgott, és közölte hogy "na... bulizzál HÁROM pasival" :-)

Már megint hírbe hoztak

Jimmy meg Szilvi esküvőjén voltunk tegnap, jaj, szépek voltak, és kedvesek, és aranyosak, és nagyon jót buliztunk, olyannyira, hogy reggel fél 6-kor értem haza, négy körül indultunk a Normafától.

De hát ez az Ákos viszont tiszta hülye. Kezdte azzal, hogy a csoportképen megpróbált fél méterre állni tőlem, és mikor a fotós közelebb rakta, akkor meg minden baja volt, azzal próbálkozott, hogy ő nem fogja a kezét a vállamra tenni, most nem tudom, mit kellett szerencsétlenkedni, egyrészt nem az ő esküvői fotója, és oda áll, ahová mondják neki, méghozzá kussban, másrészt meg alapvetően szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy egész nyugodtan a közelembe jöhet.

Ez csak rosszabb lett, amikor a fotós kettesével fotózta végig a vendégeket, és hát mivel minket egymás mellé ültettek, szegény Ákosra rájárt a rúd - pedig eleinte örült, hogy legalább tudunk beszélgetni -, én nem is akarom tudni, milyen pofát vághatott, mindenesetre megkértek minket, hogy legalább próbáljunk úgy csinálni, mint akik kedvelik egymást, na, mondom, kitolok veled, jól odabújtam hozzá vigyorogva, már a fotós is röhögött, mondta, hogy nagyon jó, legalább egyikünknek sikerült.

Lett ez még így se, ugyanis a fickóval tényleg réges-régi ismerősök vagyunk (és egyébként kedveljük egymást :-), ennek megfelelően így is viselkedünk, piszkálódunk, beleeszünk egymás kajájába, elküldjük a másikat ide-oda igazából is, meg átvitt értelemben is. Sajnos a vőfély mellett ültünk, aki a fotóssal úgy általában az esküvőkről beszélgetett, majd vigyorogva megkérdezett minket is, hogy mi tervezünk-e valamit, szóval mondtuk neki hogy igen, kimegyünk cigizni.

Manufaktúra-hírek

Attól tartok, ez inkább valamiféle szégyentábla lesz, mert most akkor elszámolok az összes befejezetlen munkámmal.

1) Egy sálkezdemény japán virágokból, bordó csipkefonalból. Miután megtanultam és eléggé begyakoroltam a japán virág horgolását, letettem, másba kaptam, és azóta is ott van. Igazából tudom, hogy keskeny, és azt is tudom, hogy nem lesz elég hosszú, meg azt is, hogy nem fogok tudni hozzá további fonalat szerezni, ugyanis ez valami régesrégi tengerentúli közös rendelés, de már azt se tudom, honnan van és micsoda. Szegény, elég esélytelen.

2) Ülőpárnahuzat, virágos közepű nagyinégyzetekből, tarkabarka akrilból. Ld. fent. Begyakoroltam ezt a négyzetet (meg az összehorgolást "as you go"), kész lett a párnahuzat egyik oldala, aztán leraktam. Voltak olyasféle halvány elképzeléseim, hogy naponta csak 1-1 négyzet, és akkor talán egyszer kész lesz, de igazából ez hülyeség, mert nem foglalkozom vele.

3) A fekete lenpulcsim. No comment. Ezt nem tudom megmagyarázni.

4) Egy világoskék háromszögkendő, amire menet közben rájöttem, hogy nem tetszik, de annyira nem, hogy még lebontani is lusta vagyok. Közben mindenbe belegabalyodott, és el is kellett tépni a fonalat, remek, ezután majd már azt is utálni fogom, hogy össze kell kötni. Russian join, te gyönyörűség, alig várlak.

5) A brutálrózsaszín csíkos babaponcsó, Orsi sógornőm kérésére. Nem, nincsenek Bencének problémái a nemi identitásával, hanem egy barátnője kislányának kérte. Elég jól haladtam egyébként - október eleje a határidő - csak eszembe jutott egy másik félkész projekt, és ahhoz nyúltam vissza egy kicsit, ez pedig a...

6) Ten-stitch takaró, amiről nem is akarom megmondani, hogy mióta ülök rajta, benne lesz - ha egyszer elkészül - vagy fél kiló Kauni fonal, de most még csak ennek a felét raktam bele, nemrég csatlakoztattam a második gombolyagot, akkora, mint egy malomkerék. Viszont olyan egyszerű, mint a barlangrajz, igazi unatkozós munka, nem kell odafigyelni, lehet relaxálni. Ami ellene szól, és amiért kicsit ki is ábrándultam belőle, hogy időközben "sajnos" megtanultam rendesen kötni, meg kötésleírásokat értelmezni, és elég lelombozó felfedezés volt, hogy mindezidáig rosszul csináltam egyrészt a rövidített sorokat, másrészt a szemek felszedését a munkadarab oldaláról. És hiába tudom most már, hogy hogy kell(ett volna), már nem csinálhatom jól, mert akkor nem ugyanúgy fog kinézni, mint eddig.

7) Zoli meg kért egy kesztyűt, ujjatlant, hogy tudjon benne télen is cigizni :-D Mivel momentán ez ígérkezett a legizgisebb programnak, választottam hozzá fonalat, meg próbakötöttem egy kicsit, az eredmény felemás, mert a színek jók, de egy technikai részletre még nem találtam meg a legjobb megoldást. Amúgy sem kötöttem még ötujjast (még ha félbehagyott ujjakkal is...), szóval érdekel a dolog, de mivel azért egyelőre még nem kell kesztyű a cigizéshez, ez az, amit félre kéne tennem körülbelül novemberig.

8) A tavalyi nyakmelegítőm. Direkt azért nem dolgoztam el a végét, mert akkora nagy lett, hogy nyilvánvalóan le kell bontanom az egészet, és újrakötnöm kisebb méretben. Viszont lehet hordani így is, csak hát lifeg, és pont ugyanúgy be fog jönni mellette a hideg, mint ahogy tavaly is bejött, de legalább jól néz ki. Ezt akármeddig is lehet halogatni.

Szóval ez van úgy nagyjából.
Gyalázat.

Dolgozó Ember

Novembertől megy a Pimpe bölcsődébe, és pöttyös labda lesz a jele. Nem tudom, lehet, hogy ez valami családi vonás, mert nekem pöttyös bögre volt :-D (Azért remélem, a bölcsődéhez való viszonyulást nem a nagynénjétől örökölte a gyerek, én nagyon utáltam, és képes voltam teljes munkaidőben bőgni, míg valaki végre értem nem jött. )

Most majd a náthaszezon kellős közepén élesben is tesztelhetjük, mennyire erősítette meg a kiskrapek szervezetét ez egész nyári bogár- és földevés, macskanyalogatás, meg hogy felváltva rágcsálták a kutyával a sípolós gumisünt.

Ja, egyébként két jel volt már csak szabadon, és azért a pöttyös labdát választotta a sógornőm, mert a másik a fakocka volt. FAkocka? Az vajon honnan derült ki? :-))))

Nincs kávé

Két bögre kávét szoktam reggel készíteni, eggyel beindítom az agyműködésemet, egyet meg elhozok, hogy ne kelljen a büfében drágán venni rosszat.
De most elfogyott az őrölt kávé, én meg elfelejtettem venni, sőt azt is elfelejtettem, hogy nincs, mert frankón szétszedtem a főzőt, engedtem bele vizet, hoztam a dobozt, nyitottam a tetejét, káromkodtam kacskaringósat.

Na jó, hol a kis kávéfőző, annyi talán még van, hogy legalább EGYET tudjak inni indulás előtt. Megtaláltam, szétszedtem, kiszórtam a padlóra az összes zaccot, csúnyán beszéltem, összesöpörtem, kiöblítettem a kisfőzőt, mert régen volt használva, aztán megtöltöttem - pont elég volt bele a maradék kávé, elmentem zuhanyozni, mire végeztem, kész is volt.

Öntöm a bögrébe, hozom a cukrot, keverem, mi a franc úszik ebben. Úgy látszik, hiába öblítettem el, az egyik titkos alkatrészében maradt valami izé, ami később előmászott, na mindegy, ilyesmit inkább nem iszunk, irány a lefolyó, de akkor velem most mi lesz kávé nélkül????

Hurrá, ott egy nescafés üveg, aha, barna az alja, akkor van benne, igaz, csökkentett koffeintartalmú, én meg lórúgásnyit akarok, de illúziónak jó... lett volna, ha az az egy kanálnyi nescafé nem lett volna gyakorlatilag belekövesedve az üvegbe. Bukta ez is.

Gondoltam, hogy a legjobb lenne visszafeküdni aludni, vagy szép csöndben meghalni kávé nélkül, amikor végre eszembe jutott, hogy hát legutóbb vettem egy zacskós nescafé-utántöltőt a szolnoki túlélőkészletbe, mer' ott soha nincsen semmi, viszont most éppen minden volt, ezért a kávét visszahoztam.
Hurrá, meg vagyok mentve.

És hogy délután megint el ne felejtsem, munkába jövet beugrottam a gérobiba - úgyis kellett reggelire túrós táskát szerezni - és vettem kávét, hogy legyen végre. Most akkor van, már csak azt kéne megoldani valahogyan, hogy délután majd ne felejtsem itt.

Mindezt megünnepelendő, amikor végre bekúsztam, rögtön csináltam is magamnak egy olyan háromazegyben förmedvényt, ami ugyan a világ legrosszabb kávéja, de ugye vagy az, vagy a büféből a rossz kávé drágán.

Nem is tudom.
Ne legyek inkább szerencsejátékfüggő, vagy alkoholista?

Röviden a szerelmi életemről, ami igazából nincs

Mostanában kicsit túl sok férfi jelent meg az életemben. (Mármint a megszokott, megnyugtató, jól bevált nullához képest.) Kettő darab tisztességes, ámbár teljesen egyértelmű ajánlat arra nézve, hogy pontosan mit várhatok tőlük, és mit nem. Bizonyos szolgáltatásokat akármelyiküknél igénybe vehetnék, ideig-óráig. Ennél többet nem tudnak biztosítani. Az egyikük az állítólag rég lezárt múltból került elő, a másikkal egy egész jó barátságot teszünk/tettünk próbára azzal, hogy legutóbb kicsit más szemmel néztünk egymásra, mint addig.

Persze igyekszem én kemény lenni, meg mondogatni magamnak, hogy igazából nekem nem is hiányzik a férfi az életemből, és simán ellenállok bármiféle kísértésnek, de... Vannak olyan napok, amikor annyira kicsi és magányos vagyok, hogy hazafelé már amikor befordulok a sarkon, elsírom magam, mert megint az üres lakásba érkezem. Vannak olyan napok, amikor eladnám a lelkemet, hogy valaki átöleljen, és csak egy éjszakára, csak pár órára, csak öt percre azt hazudhassam magamnak, hogy most így jó, most itt van valaki, aki nagyobb és erősebb nálam, és aki megvéd az összes farkasoktól. Ha csak ma, akkor csak ma.

Most még közbeszól azért a józan eszem, de valójában nem tudom, van-e bármi veszítenivalóm.
Lehet, hogy nincs.

Egoista dög és barátai

Kíváncsi vagyok, eljutok-e valaha a személyiségfejlődésnek arra a szintjére, amikor majd valóban saját magukért szeretem a barátaimat, és nem azért, ahogyan hozzám viszonyulnak, meg amit kapok tőlük, vagyis végre egyszer nem csak simán magamat szeretem bennük.

Közben csak remélni tudom, hogy ők is kapnak valamit tőlem cserébe, és akkor legalább nem egyoldalú élősködésről van szó, hanem "korrekt" üzletről: egymás kölcsönös érzelmi kizsákmányolásáról, mindenki javára.

Kipihenni a hétvégét

Voltunk Szolnokon gulyásfesztiválon, vagyis hát tulajdonképpen pont a gulyásfesztiválon nem is nagyon voltunk.
Odaértünk, leparkoltunk, kisétáltunk (menet közben megálltunk fröccsözni, hát nem igaz, nekem muszáj mindenhol valami ismerős főiskolai hallgatóval találkoznom.... csak remélni tudom, hogy később már eggyel se találkoztam...), szóval körülnéztünk, vettünk hárman háromféle gulyást - cipóban -, megettük, aztán valahol a fűben leültünk inni. Vittünk magunkkal bort, szódát meg szereztünk.

Később átmentünk Szolnoknak valami  másik részére, ahol Európa Kiadó koncert volt éppen, de az estének ebben a szakaszában már vannak felderítetlen szakaszok, igazából lehet, hogy jobb is, ha jótékony homály fedi őket. Mindegy. Vasárnap kialudtuk magunkat, aztán megnéztük a Tiszát (a homok forró volt, a víz meg hideg), hazafelé megálltunk kajálni, tulajdonképpen este lett, mire kiraktak a ház előtt, aztán már csak lézengtem.
Életcélnak persze nem az igazi, de titokban még néha élvezem ezeket az átféktelenkedett éjszakákat, meg a rákövetkező belassult pihenőnapokat.

Csak ne kéne utána megint hozzászokni az egyedülléthez.
Az nehéz ilyenkor.

Best of Barátaim

Vettem egy josta ízesítésű ásványvizet, és hát a fiúk ilyesmiről még nem hallottak.
- Josta? Miért nem Jóska? Annak legalább van értelme. Egyáltalán mi az a josta?
- Keresztezték a piszkét a feketeribizlivel, és az a josta.
- És ha pitypangot is tesznek bele? Akkor PISTA?

Aggodalomra van ok

A sok marháskodás közepette azért lenne ám min aggódni is, csak hát kaphatok én akár már ma gyomorfekélyt, ez attól nem fog megoldódni.
Nekiestek "ezek" a fogyatékosok ellátásának is, mindenkit felülvizsgálnak, lesz bizottság, és 3 féle csoportba osztják be mindazokat, akik eddig a lakóotthonokban éltek, ja de először is szétrobbantják az összes lakóotthont (max. 13 főig voltak, ugye, és ÉPP EZ VOLT A JÓ BENNÜK, BZMG), és bekúrják - elnézést kérek - az ellátottakat 50 fős lakócentrumokba, az előző csoportbesorolás alapján, ami majd attól függ, hogy kinek mennyi segítségre van szüksége az önálló(tlan) életvitelhez.
Így majd a gondozók közül is ki lehet rúgni azt, akit eddig valamiért még nem lehetett.

Ezen kívül még a foglalkoztatás szűnik majd meg - de ez már januártól -, amiből pl. Judit húgom jövedelmének egy (jelentős) része is származik. Ennek köszönhető, hogy tulajdonképpen kitermeli magának a térítési díjat, és nekünk igaziból nem kerül pénzbe az, hogy ő lakóotthonban él. Ha további pénzbe kerülne, akkor nem lakhatna ott.
Annyi rosszat hallottunk az állami intézetekről, és olyan megnyugtató volt, hogy Judit alapítványiba mehetett.
Egyszerűen nincsen a fejemben megoldási javaslat, nincs menekülési útvonal, hogy mi a nyavalyát csinálok, ha onnan kikerül.
Mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy a térítési díj valaha is lecsökkenne...
Vajon azonnal kirúgják?
Vagy javasolnak más helyeket?
Máris tetessem várólistára valamelyik állami otthonban, igen, amiről azt hallom, hogy túlzsúfolt, kevés gondozóval, és mindennapos a verés is meg a nyugtatózás is?
Vagy vigyem haza, zárjam rá a lakásajtót reggel, drukkoljak, hogy ne gyújtsa magára a lakást délutánig, valamint vállaljam, hogy megszűnik az összes magánéletem, amit mondjuk nem nagyon vennék észre, mert eddig se volt?

Vagy várjam meg, amíg ezek a változások TÉNYLEG bekövetkeznek, és majd ráérek aggódni akkor?
Valaki megmondhatná, mert ilyenkor valahogy nem annyira szeretek független és önálló és nagytestvér lenni.

Best of öcsém

Mamát látogattam tegnap, öcsémmel legelésztük a gyümölcsöket kertben, meg kapáltunk, meg miegymás. Ebédre túrós palacsinta volt, és amikor délután nem volt teljesen rendben a gyomrom, akkor megpróbáltam a nyers tojásra, vagy a nem túl friss túróra fogni, de az öcsém pillanatokon belül előállt a tuti diagnózissal.
- Az a bajod, hogy túl sok szőlőt ettél nyersen, a szervezeted meg már csak a bort ismeri fel.

(Később aztán büntetésből szögbe lépett ám.)

Sötétség

Kiégett az izzó a fürdőszobában, de azért én minden egyes alkalommal megpróbálom felkapcsolni.
Kíváncsi vagyok, mi sikerül előbb: leszokni a kattingatásról, vagy venni egy (cenzúrázva) villanykörtét.

A borászok jó fejek

Legalábbis eddig mindegyikük annak tűnt, akivel találkoztunk.

Ma meg aztán olyan jópofa dolog történt, hogy szinte el se hiszem.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt Balatonmáriafürdőn lógtunk, és éjszaka a srácokkal megittuk Szilvi barátnőm Szent Borkészletének jelentős részét, ami miatt ő jól össze is vonta a szemöldökét, és hát másnap délelőtt NÉMILEG fagyos volt a hangulat.

El is határoztuk, hogy szerzünk a bor helyett másikat, na de kiderült, hogy abból az évjáratból már nincs, és a pincészettől se lehet már beszerezni, meg hasonló jó hírek. 2008-as chardonnay volt egyébként Etyekről, a Kertész Családi Pincészettől.

Akkor elgondoltuk, ha ugyanolyat nem is kapunk, valami NAGYON JÓ bort fogunk neki venni mindenesetre. Épp elkezdtem gondolkodni, hogy hát mit is kéne, amikor gondoltam egyet, kikerestem a pincészet elérhetőségét, és írtam egy e-mailt Kertész Zoltán borásznak, felvázolva a helyzetet. Pár perc múlva jött a válasz meg egy mobilszám, hívjam fel, megbeszéljük.

Kérdezte, mennyi is kéne abból a bizonyos borból, mondtam, hogy hát csak kettőt ittunk meg, de igazából ha vehetnék egy kartonnal, az tök jó lenne. Igen ám, de 2008-ból már neki sincs összesen annyi, de ha az nekem jó, akkor abból egy-két palackot átad, meg még ajánlja a 2009-est, ami nagyon szépen fejlődik, és egészen olyan lesz, mint az előző évjárat, biztos benne, hogy fogjuk szeretni. 

Hű, hát nagyon kedves tőle - örömködtem nagyon -, szeretnék is élni a lehetőséggel, és vannak kedves cimboráim Etyeken, akik biztos elmennek érte, és elhozzák nekem.

Erre ő, hogy hát úgyis éppen ma jön Budapestre, ide, meg oda, meg amoda is, és nekem melyik van legközelebb, mert akkor bedobja a kocsiba azt a pár palackot, és hív, hogy mikor jár a környéken. 

Egyelőre itt tartunk, de én még nem teljesen szedtem össze az államat a padlóról, és miközben itt hápogok, újfent megállapítom, hogy a borászok - ezek szerint - tényleg jó fejek :-) 

Hogyan legyünk népszerűek

Meséli Verocska, hogy elment egy ilyen utazásszervezős csoport egyik kirándulására, és hát újoncként eléggé aggódott a megismerkedés és a beilleszkedés miatt, mert a csoport tagjai már nagyrészt régebbi ismerősök voltak (ő meg egy kankalinlelkű kistündér, szerk.megj.).
Aztán amikor eljött a közös bemutatkozások ideje, akkor nagyon frappánsan vette az akadályt:
- Sziasztok... van pálinkám!

Főszabály és kiegészítése

Főszabály: haverokkal nem kavargunk, különben megbánjuk.
Kiegészítés: vagy ha mégis, akkor legalább fejezzük be rendesen, amit elkezdtünk, különben még SOKKAL jobban megbánjuk.

A cimborám nősül

Felhívott ez a csávó tegnap este, hogy most már akkor átjön, mert hónapok óta ígérgeti az esküvői meghívóját, csak azóta valahogy még sosem sikerült találkoznunk, és mivel szeptember 15-én lesz az esemény, most már elég jó lenne, ha IGAZÁBÓL meghívna, és nemcsak szövegelne róla.

Jött is, kezembe nyomott egy üveg cserszegit, hogy "neked hoztam", meg három citromot, "ezt is neked hoztam, hogy csinálj nekem belőle limonádét", szóval csináltam neki limonádét (mert vezetett), én meg fröccsöztem, és úgy nagyjából mindenről beszélgettünk, mondom, ez megint el fogja felejteni a meghívót, de aztán nem felejtette persze. Megkaptam.

Később kiderült, hogy a bort a régi nagy keszthelyi fröccsözések emlékére választotta direkt (bár ott nyilván vonyarcit ittunk és nem soltvadkertit, legalábbis gondolom), aztán pedig borzasztóan meglepett és meghatott mert elmondta, hogy a régi kaposvári időkben neki milyen sokat számított, hogy mellette voltam, amikor élete első komoly barátnője szakított vele. Tényleg eléggé össze voltunk nőve akkoriban, hírbe is hoztak bennünket nyilván, jókat szórakoztunk rajta már akkor is.

Nem mintha SOHA nem fordult volna meg a fejünkben, hogy ebből esetleg mást is ki lehetne hozni, de  valamelyikünk mindig elröhögte magát, szóval sose lett belőle semmi, ezúton üzenem a közös ismerőseinknek - akik természetesen nem olvassák a blogomat, így nyugodtan írhatok ilyenekről -, hogy NEM, nem volt meg a Jimmy :-D

Ja, és megígérte, hogy az esküvői bulin majd egy helyre fog minket ültetni a régesrégi kaposvári cimborákkal, akikkel viszont sokkal ritkábban találkozom (vagy egyáltalán nem), szóval lesz itt még nosztalgiázás :-D Alig várom.

Az ideális munkakapcsolatról

Kollégámmal már nagyon rutinosan a fészbúkon beszéljük meg, hogy mikorra tegyem az angol nyelvű óráit.
Kéri, hogy legyen szeptember huszadikán az első óra, mert előtte külföldön lesz.

Én: Hurrá! GoodFoooood!!!!!
Kollégám: OK. ... bár most a bécsi reptéren sem láttam augusztusban.
Én: szövegelekszövegelekszövegelek, majd kapcsolok: ... te NÉZTÉL nekem GoodFoodot a repülőtéren?
Kollégám: Ja, ez már reflex.

Hát ahhoz képest, hogy szőrös csávó létére eleinte kicsit cikinek találta, és azt mondta, majd Playboyba tekerve fogja hazahozni, hogy senki meg ne lássa... most meg csak úgy magától hozott volna.
Még az se baj, hogy nem talált, ettől még tök rendes :-D

• • 
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    

Hangulatmódosító

(Olvastam, hogy Roy Orbison a klip forgatása közben halt meg, de akkor a hangja már fel volt véve, és végül úgy tették bele mégis a klipbe, hogy az otthagyott gitárja hintázik a székben.)

Nekem ez a szám az egyik örökös kedvencem, annak ellenére, hogy sehogy sem illik bele a többi közé, amiket általában hallgatni szoktam. Szerintem tök jó szövege van, és egyébként is ritkán látni ennyi nagy öreget egy rakáson :-) 

Harmincon túl minden nap ajándék?

Hát akkor mától kezdve hivatalosan is refluxom van, aminél persze lehetne sokkal rosszabb is, viszont elvileg életem végéig folyamatosan gyógyszert kell szednem. Azt mondta ugyan a háziorvos, hogy ezek a protonpumpagátlók - amellett, hogy hülye nevük van - nem károsítják a májat meg a vesét, meg semmit, de ettől még nem vagyok felhőtlenül boldog.
Annak azért örülök, hogy vége az egésznapos folyamatos köhögésnek, mert azt már untam kurvára (elnézést).
Ja, igen. Szélső esetben még megpróbálhatok leszokni a csokiról (nem nagy ügy), a kávéról (ez azért már fájna), meg a vörösborról (ez meg szinte lehetetlennek tűnik), de állítólag a gyogyószer akkor is kelleni fog, szóval most akkor nem tudom.

Tűzijáték

Már nem tudom, tavaly miért nem láttam, de talán Szolnokon voltunk a srácokkal, idén pedig ugyanazzal a kettővel elindultunk, hogy megnézzük egyrészt ugye a tűzijátékot, másrészt azt a gasztronómiai kirakodóvásárt a Duna-parton. Ehhez képest ötkor beültünk EGY sörre, majd megpróbáltuk megváltani a világot, és az egyik fickóval kórusban kritizáltuk a másiknak a házasságát, de közben ORDÍTANI KELLETT, MERT HANGOS VOLT A TŰZIJÁTÉK, ja, hogy megint lemaradtunk, bocs.

Update. Megvan: Agárdon voltunk Tankcsapdán, mert tavaly huszadikán volt, idén meg tizenkilencedikén.

"Elmentünk pogózni, tíz perc múlva jövünk"

... mondták a srácok a Tankcsapda-koncert vége felé. Jó, menjetek, majd vigyázunk a cuccra, meg a kulcsra, meg a telefonra, a szemüvegedet meg ide teszem, na, legyetek hősök.
Szerintem még három perc sem telt el, már ott voltak megint, csuromvizesen, vörös fejjel, levegő után kapkodva, csak hazafelé a vonaton kezdtek magukhoz térni, de akkor meg elaludtak.
Nem baj, ők idén is MEGMUTATTÁK :-)

Környezetismeret

Jól elvoltunk a srácokkal a Velencei-tónál, csak azt ne mondták volna, hogy VÍZIRENDŐR.
Mert én persze rögtön nem pont ugyanúgy értettem, mint ők.
Hirtelen nagyon hiányzott az öcsém, mert biztos voltam benne, hogy ő két percen belül részletes leírással állna elő a vízirendőrök testfelépítéséről, táplálkozásáról, szaporodásáról, meg mindenről, amit csak tudni érdemes róluk.
Mondtam is a többieknek, hogy csak figyeljenek, és küldtem a tesómnak egy sms-t: "Szerinted hol élnek a vízirendőrök?".
Nem kellett sokat várni, megjött a válasz: "Hódvárakat foglalnak le, és azokban."

Este pedig megállapítottuk, hogy körbevették a popstrandot a vízirendőrök, de akkor már csak vállat vontunk, hogy nem baj, mert úgyse tudnak kijönni a szárazföldre.

Hogyan lettem leszbikus

Az úgy volt, hogy a sógornőmmel meg Bempével elmentünk a mamához vonattal. Megbeszéltük, hogy én is használhatom a 33 % kedvezményüket, ami két felnőttre meg egy gyerekre szól.
Megvettem a jegyeket, felszálltunk a vonatra, jött a kaller, nézett.
Nem szólt.
De nézett.
Aztán megkérdezte: családi kedvezmény?
Mondtuk, hogy aha.
Na, akkor még jobban nézett.
Mondtam neki, hogy mi úgy tudjuk, két felnőttre meg egy gyerekre érvényes.
Megpróbált válaszolni valami olyasmit, hogy hát... igen... de... ööö...
Akkor még mondtam neki azt is, hogy nem tudunk olyasmiről, hogy kizárólag az apja és az anyja kísérheti a gyereket.
A kaller már köpni-nyelni nem tudott.
A fél vonat viszont hangosan röhögött.
Sógornőm megsajnálta, és bevallotta neki, hogy sógornők vagyunk, és nincsenek ferde hajlamaink.
Szegény kaller bordó fejjel nyögte ki, hogy ahhoz már neki semmi köze, és igen gyorsan elhúzott a másik irányba, a vigyorgó utasok között.
Mi meg röhögtünk tovább, és megbeszéltük, hogy szegény ürge valószínűleg meghalna, ha tudná, hogy egyébként szoktunk egy ágyban aludni :-D

Kapanyél Művek

Bekövetkezett, amiben mindig is reménykedtünk, de igazából sosem hittünk benne, hogy megtörténhet: teremnek a zöldségek a kertben!
Valódi padlizsánunk, paprikánk, paradicsomunk van, és a nagybátyámnál nőtt egy csomó tök meg patisszon, sőt volt keményen 3 darab dinnyéje is. Lesz még sárgarépa és cékla is, a zöldbab már nem olyan biztos, az uborkával meg nem mentünk semmire, mert volt rajta időnként egy-egy darab, de heti egy uborkával mit csináljunk?
Sajnos kárba veszett egy csomó őszibarack, mert pont senki nem ért rá feldolgozni, a mama meg már csak magyaráz a lekvárról, de nekiállni nem fog.

Most a paradicsom megmentésére készülök, leszedek belőle annyit, amennyit haza bírok hozni, és majd lesz belőle ketchup, vagyis hát olyan fűszeres paradicsomszósz. Nehogy az is ott rohadjon el a földön, ahhoz az öcsém meg az unokatesóm túl sokat dolgozott vele. Én azért annyira sokat nem, de le se tagadhatom a kertészkedést, mert egyrészt olyan barna vagyok, mint már évek óta nem, másrészt meg folyton koszos a körmöm, és éjjel-nappal fáj a derekam. Szeretek kertészkedni, na :-D

Judit húgom visszament

Én meg itt maradtam.
Ezt asszem, soha nem fogom megtanulni kezelni.
Felkapom a fejem a neszekre, és kilenckor el akarom küldeni fürödni, és mikor rájövök, hogy nincs itt, akkor ezerszer megbánom, hogy csúnyán néztem, felemeltem a hangom, vagy keveset foglalkoztam vele.
Ő meg azt motyogta, hogy bocsánat, vagy mosolyogva állt, és simogatta a karomat, mikor én épp haragudtam.
Hát akkor most mit csináljak???

Mátyás király levelet ír

Tegnap az unokahúgaim ezzel a "bűbájos gyermekmondókával" (ez az apjuk meghatározása) egybekötött light kínzással szórakoztatták a családot, és hát mivel négyen vannak, szerencsére mindenkire sor került. Többször.

Szerintem borzalmas, én menekültem (volna), de nem úsztam meg.

Az a lényege, hogy mondják ezt a versikét, és közben különféle szadista dolgokat hajtanak végre az ember hátán. Egyébként van, aki kifejezetten élvezi, de én köztudottan rosszul tűröm a birizgálást, így az unokahúgaim visító örömére rögtön libabőrrel KEZDTEM, nem vártam meg, míg odáig jutott a történet. 

Na szóval figyeljetek, így kell csinálni.

Mátyás király levelet ír, levelet ír, levelet ír.

(Az ujjával három vízszintes vonalat húz a hátamra.)

Nem tetszik neki, összegyűri...

(Kétoldalt meggyömöszöli a nyakamat.)

... kidobja.

(Két kézzel eltol magától.)

Visszahozza, kisimítja.

(A vállamnál fogva visszahúz, és belülről kifelé végigsimít a lapockámnál.)

Ez áll a levélben:

"Hét kést szúrnak a hátadba..."

(Ezt szótagolva mondja, és a tenyere élével ütöget.)

"Pókok másznak a hajadba'..."

(A hajamban matat az ujjaival.)

"Kígyók vannak a nyakadba'..."

(A nyakamat cirógatja körbe, csikizve.)

"Csurog a vér, csurog a vér..."

(Az ujjaival végigszalad a hátamon lefelé.)

"Kiráz a hideg!"

(Jól hátbavág. De nekem már rég mindegy, az első mondattól kezdve libabőrös a karom.)

A legviccesebb, hogy a picike is tudja, csak ő most a lassú fejlődés után gyors visszaesést tanúsít az "r" hang terén, és hát azon elég nehéz nem röhögni, amikor cérnahangon előadja, hogy Mátyáskiáj jevejetíj, jevejetíj, jevejetíj.

Egyébként eszembe jutott, hogy ezt annak idején mi is tudtuk (úgy látszik, az alapismereti egységcsomag elévülhetetlen része, mint ahogy pl. az "esik a hó, fingik a ló", vagy a "Petőfi Sándor gatyába' táncol"), csak mi nem voltunk ennyire kíméletesek, és lazán úgy fejeztük be, hogy MEGHALSZ. 

Ötletválság kezelésére

Bár nem tudom elképzelni, hogy él ember, aki még nem látta, de muszáj egy mondatban megemlékeznem a legújabb káros szenvedélyemről, ami a Pinterest.
Minden van, de tényleg minden.
Első ránézésre van a sok baromság, nyálas idézetek, meg cuki kisbabák és macsó faszik, de ha az ember megkapargatja a felszínt, és inkább az őt érdeklő kategóriákban keresgél, akkor egyértelműen aranybánya.

Biztos tök nehéz kitalálni, hogy kötés-horgolás témakörben kutakodtam mostanság, és hát vészesen elszaporodtak az elmentett könyvjelzőim, de ha ebből semmit nem csinálok meg, már akkor is megérte, mert annyira klassz és inspiráló dolgok vannak, hogy a nézelődés folyamatosan fenntartja a (kézi)munkakedvemet, és amikor épp le bírok szakadni, akkor tök jól haladok a megkezdett dolgaimmal.

Sajnos házimunkára ugyanez nem vonatkozik, ahhoz még nem sikerült megtalálnom a megfelelő gyűjtőoldalt.

Best of Öcsém

Kisfiam, neked akkora füled van, hogy nem hallasz tőle rendesen.

Best of Barátaim

Hiába, na, eseménydús hétvégém volt :-D

Az egyik:
- Tudod, az a cabriós film.
Töröm a fejem, melyik filmben száguldoztak cabrióval.
- Fogalmam sincs.
- Dehogyisnem. Tudod. Leonardo di Cabrio.

A másik:
- Szkander?
- Na gyere.
Csak a szám nagy, karizmaim nincsenek, lenyom nulla másodperc alatt.
- Na jó, van még egy esélyed.
Megint.
- Egyébként három perc hátvakarás volt a tét.
Gondolhattam volna :-D :-D

... ezalatt a Manufaktúrában...

... készült egy ilyen tunikám, amivel egyébként már minden lehetséges fórumon eldicsekedtem, csak még itt nem, szóval már épp ideje volt :-D

Nnnnemmmm!!!!

Judit húgom hazajött a múlt pénteken, és még mielőtt megpuszilt volna köszönésként, máris közölte, hogy nem tetszik neki a hajam (levágattam).
Nem akart a mamához jönni, nem volt jó a kaja, ne menjek koncertre, nem szép a körömlakkom. Azt mossam le.
Nincs kedve Balatonmáriafürdőre jönni, (ne nyaraljanak ott Szilviék!), nem akar strandolni, ne fagyizzunk, nem akar napozni, nem akar fehér maradni, nem akar bemenni a vízbe, és nem akar kijönni a vízből.
Ne késsen a vonat, ne fogjam a kezét.
Ne menjünk Rákoscsabára a nagybátyámékhoz, nem tetszik, hogy Baracskára nem tudunk menni, ne jöjjön velünk a sógornőm, nem jó, ha csütörtökön/pénteken megyünk Győrbe.
Nem akar felöltözni, nem akar reggelizni, nem jó a meggyes joghurt, nem jó a müzli joghurt helyett tejjel.

Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy mit mond neki/kérdez tőle az ember. Nem, nem, nem, nem, nem.

Aztán meg majd hogy fog hiányozni, ha vasárnap visszaviszem Miskolcra :-(

Update!
- Nem jó, hogy grillsajtot csináltál!
- Ööö... hát akkor ne edd meg.
- De.

Kíméletes megoldás

Nem feltétlenül vezet célra, viszont a résztvevők számára kellemesebb, mint valami durva beavatkozás :-)

Aranybogár cimborám, akivel a hétvégére szobatársak lettünk, kivételesen a hátán fekve aludt, és embertelen módon horkolt. Mivel állítólag elég rosszul tud reagálni, ha felébresztik, nagyon óvatosan próbálkoztam: megcirógattam a vállát.

Erre ő kitapogatta a sötétben a fejemet, megsimogatott, belefúrta az ujját a hajamba, és pontosan ugyanúgy horkolt tovább :-D

Szellemi leépülősdi

Alíz meghívott, hogy vegyek részt a kérdezz-felelek játékában. 
Szerinte markáns véleményem van a dolgokról.

Én meg kénytelen vagyok belátni, hogy csak volt. Mostanában rajtakaptam magam, hogy nincs is véleményem a dolgokról. Sőt. Nem is tudok róluk többnyire.
Szégyellem is magam emiatt rendesen, de az utóbbi időben borzasztóan be vagyok szűkülve.
Kínos érzés, hogy nem tudok csatlakozni, ha a barátaim beszélgetnek.
Elhatároztam, hogy tájékozott leszek, ne keljen már mindig szégyenkeznem, hogy én vagyok a legbutább, és mindig csak bohóckodom, hogy legalább röhögjenek rajtam.
Próbálok újságot olvasni.
És nagyon sokszor nem értem :-(

Altair mondta egyszer, hogy amíg a Maslow-féle piramisnak az alsó szintjei nincsenek rendben az embernél, addig nemigen fog a felső szintekre lépni, és hát tényleg nem.
Igaz lehet, hogy annyira leköt a napról napra való létezés, meg az alapvető igényeim kielégítése (ami ugye szintén nem sikerül), hogy ettől "elmúltak" a késztetéseim, hogy könyveket olvassak (és beszélgessek róluk), színházba járjak (és beszélgessek róla), híradót nézzek (és beszélgessek róla), új dolgokat tanuljak...egyáltalán TANULJAK?
Mit főzzek, milyen idő lesz, mikor menjek nagyanyámhoz, rendet kéne raknom - ezek a központi témáim.

Az egyetlen dolog, amiben folyamatosan fejlődni tudok, az a kötés és a horgolás, de lassan minden másnak a rovására, szóval ez sem egyértelmű.

Mindezek után kábé egy szobanövény értelmi színvonalán érzem magam, tehát innentől csak az olvasson tovább, akit érdekelnek egy "zőccség" gondolatai.
Mert azért úgy gondoltam, mégiscsak megpróbálom megválaszolni azokat a kérdéseket...

1. A "kopipésztes" világban sokan meglehetősen sajátosan értelmezik a plagizálás fogalmát. Sokan úgy vélik, hogy ami interneten, egy blogon például megjelenik, az bátran másolható és lehet vele sajátként ágálni. Ezért érdekel: Hogyan értelmezed a plágium, plagizálás fogalmát? 

Szigorú vagyok magamhoz, nekem már az is "lopás", ha hallottam valamit valamiről, és beszélgetés közben elmondom. Én még ilyenkor is bevallom, hogy sajnos nem én találtam ki. Komolyabb írásbeli munkát igazából a szakdolgozatom óta nem készítettem, akkoriban pedig megtanítottak tisztességesen hivatkozni. Nem volt az baj, ha többet hivatkoztunk, legalább látszott, hogy több helyen utánajártunk a dolognak.
Hoppá, itt a neten mégiscsak írásbeli vagyok, jut eszembe. Nem másolok, nem ágálok; linkelek.

2. Szoktál-e politizálni? Illetve, milyen mértékben érdekel a politika?

Lásd fent. Szoktam, de szerintem csak a másoktól hallottakat ismételgetem. Igyekszem figyelni, igyekszem megérteni az összefüggéseket, de nem mindig megy. Alapfogalmak pl. hiányoznak. De igyekszem, mert olyan jó lenne néha tisztában lenni azzal, hogy mi történik körülöttem.

3. Mi a véleményed arról, hogy Romániában az érettségizők kétharmadát elbuktatták az idei vizsgán?

Erről például tényleg olvastam :-) Annyi gyerek nem lehet kórusban hülye, szóval szerintem nem velük van a baj. Állítólag direkt nehezítették a kérdéseket (aztán meg azt mondták, hogy azért buktak meg, mert szigorították az ellenőrzést, kamerákat szereltek fel, és elvették a telefonokat). Azt is olvastam, hogy jövőre majd kicsit enyhítenek a szigoron, és nem lesznek kamerák. Én meg nem tudom elhinni, hogy háromból két érettségiző annyira hülye, hogy csak csalással tud átmenni. Nem lehet, hogy inkább a kérdéssorokat kéne átnézni?

4. Részt vennél-e egy átlagos képességű diákok érdekeit védő civilszervezet létrehozásában? Mennyire tartanád jó ötletnek egy ilyen szervezet megalakítását? Szerinted, kik kellene a tagjai legyenek?

Ööö... nem hiszem, hogy egy ilyen szervezet bármiféle hasznomat tudná venni. Tagok? Diákok pl. biztos, hogy kellenének. Illetve esetleg felsőoktatási intézmények képviselői, meg kellene még valamiféle együttműködés a munkaerőpiaccal is. 

 

 5. Mi a véleményed a reklámról? Szerinted, milyen mértékben befolyásolnak téged vásárláskor a reklámok? Nem nagyon viszik át az ingerküszöböt. Ha olyan termékre/szolgáltatásra van szükségem, amit még nem ismerek, akkor utánaolvasok, vagy kikérem az ismerőseim véleményét. Végső esetben meg kipróbálom, és akkor a saját tapasztalatomból tanulok :-)

 

 6. Szoktál-e képzőművészeti tárlatra járni? A kortárs képzőművészek közül, kinek a művét tennéd ki a lakásodban? Nem. És sajnos nem ismerem a kortárs képzőművészeket. 

7. Mikor és hol voltál utoljára moziban? Melyik filmet nézted meg? Az idejét sem tudom.

8. Szoktál-e újságot/folyóiratot olvasni? Melyiknek vagy a megrendelője? Egyik lapra se fizetek elő, de igyekszem rendszeresen elolvasni a HVG-t, ezen kívül néha engedélyezek magamnak egy-egy Magyar Konyhát vagy GoodFood magazint. 

9. Ha nyernél egy jutalomkirándulást és te dönthetnéd el, hová utazzál, mit választanál? Miért? 

Akkor végre elmennék Íroroszágba, mert évek óta esz a fene, de reális esélyem nem sok van.

10. Ha feltehetnél egy kérdést egy híres embernek, mit kérdeznél és kitől? Ezt a kérdést passzolom.

11. Milyen témájú blogokat olvasol szívesen, netán van-e kedvenc blogod? Melyik? Főzős, kötős-horgolós, gondolós blogokat. Ahonnan inspirációt meríthetek olyan dolgokhoz, amiket aztán úgyse csinálok meg :-)

A tizenegy saját kérdés ezúttal - határozatlan időre - elmarad. Annyit nem tudok most így együltő helyemben kitalálni.

Fahrenheit

A buszmegállóban éreztem reggel, és megint beugrott, hogy ez a volt főnököm illata. (Persze ő is meghalt már, néha olyan nyomasztó, hogy egy csomó halottról blogolok.)

Mesélte, hogy kavart egyszer egy férjes asszonnyal, tőle kapta az elsőt, mert a férjének is ilyen volt, és legalább ezzel próbálta csökkenteni a lebukás esélyét. Aztán a nőügynek vége lett, de a parfüm maradt, mert megszerette, és a későbbiekben már mindig ezt használta. .

Az utolsó nyáron történt, hogy amikor valamiért bejött a főiskolára, beugrott hozzám, és ismeretlen indíttatásból lenyomott két puszit. Én megjegyeztem, hogy milyen finom illata van, ő meg vigyorgott a szakállába, és azt mondta, hogy itt lesz még egy darabig, és ha akarok, nyugodtan átmehetek szagolgatni.
Nem mentem, de azóta is mindig ő jut eszembe, ha Fahrenheit-illatot érzek.