Kipihenni a hétvégét

Voltunk Szolnokon gulyásfesztiválon, vagyis hát tulajdonképpen pont a gulyásfesztiválon nem is nagyon voltunk.
Odaértünk, leparkoltunk, kisétáltunk (menet közben megálltunk fröccsözni, hát nem igaz, nekem muszáj mindenhol valami ismerős főiskolai hallgatóval találkoznom.... csak remélni tudom, hogy később már eggyel se találkoztam...), szóval körülnéztünk, vettünk hárman háromféle gulyást - cipóban -, megettük, aztán valahol a fűben leültünk inni. Vittünk magunkkal bort, szódát meg szereztünk.

Később átmentünk Szolnoknak valami  másik részére, ahol Európa Kiadó koncert volt éppen, de az estének ebben a szakaszában már vannak felderítetlen szakaszok, igazából lehet, hogy jobb is, ha jótékony homály fedi őket. Mindegy. Vasárnap kialudtuk magunkat, aztán megnéztük a Tiszát (a homok forró volt, a víz meg hideg), hazafelé megálltunk kajálni, tulajdonképpen este lett, mire kiraktak a ház előtt, aztán már csak lézengtem.
Életcélnak persze nem az igazi, de titokban még néha élvezem ezeket az átféktelenkedett éjszakákat, meg a rákövetkező belassult pihenőnapokat.

Csak ne kéne utána megint hozzászokni az egyedülléthez.
Az nehéz ilyenkor.