A sok marháskodás közepette azért lenne ám min aggódni is, csak hát kaphatok én akár már ma gyomorfekélyt, ez attól nem fog megoldódni.
Nekiestek "ezek" a fogyatékosok ellátásának is, mindenkit felülvizsgálnak, lesz bizottság, és 3 féle csoportba osztják be mindazokat, akik eddig a lakóotthonokban éltek, ja de először is szétrobbantják az összes lakóotthont (max. 13 főig voltak, ugye, és ÉPP EZ VOLT A JÓ BENNÜK, BZMG), és bekúrják - elnézést kérek - az ellátottakat 50 fős lakócentrumokba, az előző csoportbesorolás alapján, ami majd attól függ, hogy kinek mennyi segítségre van szüksége az önálló(tlan) életvitelhez.
Így majd a gondozók közül is ki lehet rúgni azt, akit eddig valamiért még nem lehetett.
Ezen kívül még a foglalkoztatás szűnik majd meg - de ez már januártól -, amiből pl. Judit húgom jövedelmének egy (jelentős) része is származik. Ennek köszönhető, hogy tulajdonképpen kitermeli magának a térítési díjat, és nekünk igaziból nem kerül pénzbe az, hogy ő lakóotthonban él. Ha további pénzbe kerülne, akkor nem lakhatna ott.
Annyi rosszat hallottunk az állami intézetekről, és olyan megnyugtató volt, hogy Judit alapítványiba mehetett.
Egyszerűen nincsen a fejemben megoldási javaslat, nincs menekülési útvonal, hogy mi a nyavalyát csinálok, ha onnan kikerül.
Mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy a térítési díj valaha is lecsökkenne...
Vajon azonnal kirúgják?
Vagy javasolnak más helyeket?
Máris tetessem várólistára valamelyik állami otthonban, igen, amiről azt hallom, hogy túlzsúfolt, kevés gondozóval, és mindennapos a verés is meg a nyugtatózás is?
Vagy vigyem haza, zárjam rá a lakásajtót reggel, drukkoljak, hogy ne gyújtsa magára a lakást délutánig, valamint vállaljam, hogy megszűnik az összes magánéletem, amit mondjuk nem nagyon vennék észre, mert eddig se volt?
Vagy várjam meg, amíg ezek a változások TÉNYLEG bekövetkeznek, és majd ráérek aggódni akkor?
Valaki megmondhatná, mert ilyenkor valahogy nem annyira szeretek független és önálló és nagytestvér lenni.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
5 megjegyzés:
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzet állt elő. Sajnos se nagyon okosat, se nagyon vigasztalót nem tudok neked mondani.. :((
De nagyon drukkolok érte, hogy ne boruljon fel az életetek fenekestül, se a tiéd, se Judité...
Csak egy nagy virtuális ölelést tudok küldeni. ♥
Tele lettünk emberbaráti és nemzeti intézkedésekkel. Varrjunk zászlókat izibe és lelkesen. Olyanokat nem ismerek, akik nyertek volna bármit is a váltással. Gyanakodom: tán nem jó körökben mozgok???
Sajnálom, hogy sokakra nehéz időket hozott emberbaráti kormányunk. Ezenfelül dühít, hogy a gyengéken megy a fő nyerészkedés. Kinek is kell itten erkölcstan az iskolákban? (Majd bevezetem a visszamenőleges hatályt:)
19Sztem, egyelőre senki nem tudja -illetve aki tudja, az nem akarja még - elárulni a kérdéseidre a választ.
Azt azért nem gondolnám, hogy egyből az utcára kerülne, de arra van esély, elég nagy, hogy kicsinálják az alapítványi fenntartású lakóotthonokat.
Sztem, azzal nem veszítesz semmit, ha várólistára teteted, akár ilyen, akár olyan fenntartású intézménynél.
Én "ismerek" - dolgoztam velük - egy nagyon-nagyon szuper alapítványt, akik lakóotthon(okat) működtetnek, ha gondolod, szívesen adok hozzájuk kontaktot. Ők több lábon állnak, van lakóotthonuk, fogyatékkal élők otthona, integrált társasház, és nappali gondozó. (foglalkoztatnak is még egyelőre, nem tudom, velük mi lesz).
Szerintem, ne aggódj olyanon, ami még nincs (helyhiány, megszűnt munka, összevont intézmény...)! HA lesz új tv., nem hiszem h embertelen lesz (már ha lesz, és nem az ellenzék idióta ijesztgetése). Az anyukám állami szoc. otthonban volt, és jobban fel volt szerelve, m egy alapítványi (megnéztem azt is), és az ellátással sem volt gond (kedvesés aranyos nővérkék voltak, tényleg szeretik az időseket). HA menni kell a testvérednek, onnan ahol most van, amit tudok segítek neked! Szólj, összeszedem a kapcsolataimat, az ötleteimet...DE addig amíg van az az otthon, ahol a testvéred lakik...ne pánikolj, ne hergeld magad...mert semmi értelme!
Köszönöm :-) Igyekszem nem idegeskedni, amíg azt sem tudom, hogy min kéne. De néha úgy ÁLTALÁBAN félek a jövőtől. Juditétól is, meg a sajátomtól is.
Ha fordul a helyzet, minden ötletet és jótanácsot szívesen veszek majd, előre is nagyon köszi!
Megjegyzés küldése