Két bögre kávét szoktam reggel készíteni, eggyel beindítom az agyműködésemet, egyet meg elhozok, hogy ne kelljen a büfében drágán venni rosszat.
De most elfogyott az őrölt kávé, én meg elfelejtettem venni, sőt azt is elfelejtettem, hogy nincs, mert frankón szétszedtem a főzőt, engedtem bele vizet, hoztam a dobozt, nyitottam a tetejét, káromkodtam kacskaringósat.
Na jó, hol a kis kávéfőző, annyi talán még van, hogy legalább EGYET tudjak inni indulás előtt. Megtaláltam, szétszedtem, kiszórtam a padlóra az összes zaccot, csúnyán beszéltem, összesöpörtem, kiöblítettem a kisfőzőt, mert régen volt használva, aztán megtöltöttem - pont elég volt bele a maradék kávé, elmentem zuhanyozni, mire végeztem, kész is volt.
Öntöm a bögrébe, hozom a cukrot, keverem, mi a franc úszik ebben. Úgy látszik, hiába öblítettem el, az egyik titkos alkatrészében maradt valami izé, ami később előmászott, na mindegy, ilyesmit inkább nem iszunk, irány a lefolyó, de akkor velem most mi lesz kávé nélkül????
Hurrá, ott egy nescafés üveg, aha, barna az alja, akkor van benne, igaz, csökkentett koffeintartalmú, én meg lórúgásnyit akarok, de illúziónak jó... lett volna, ha az az egy kanálnyi nescafé nem lett volna gyakorlatilag belekövesedve az üvegbe. Bukta ez is.
Gondoltam, hogy a legjobb lenne visszafeküdni aludni, vagy szép csöndben meghalni kávé nélkül, amikor végre eszembe jutott, hogy hát legutóbb vettem egy zacskós nescafé-utántöltőt a szolnoki túlélőkészletbe, mer' ott soha nincsen semmi, viszont most éppen minden volt, ezért a kávét visszahoztam.
Hurrá, meg vagyok mentve.
És hogy délután megint el ne felejtsem, munkába jövet beugrottam a gérobiba - úgyis kellett reggelire túrós táskát szerezni - és vettem kávét, hogy legyen végre. Most akkor van, már csak azt kéne megoldani valahogyan, hogy délután majd ne felejtsem itt.
Mindezt megünnepelendő, amikor végre bekúsztam, rögtön csináltam is magamnak egy olyan háromazegyben förmedvényt, ami ugyan a világ legrosszabb kávéja, de ugye vagy az, vagy a büféből a rossz kávé drágán.
Nem is tudom.
Ne legyek inkább szerencsejátékfüggő, vagy alkoholista?
Ha egy üzlet beindul
2 hete
6 megjegyzés:
Ha megfogadod egy idegen tanácsát, Maris, akkor inkább maradj a kávénál. Arról legalább állítólag le lehet szokni néhány nap alatt, és némi pokoli fejfájás árán. Igaz, én még sosem mertem kipróbálni...
Mélyen átérzem reggeli kínjaidat, és rögtön Mikszáth jut róla eszembe, aki valahol azt írta, hogy a magyar embernek az ebéd is csak arra kell, hogy utána kávézhasson.
Tapasztalatom szerint a reggeli kávé létserkentő hatásával csak az ér fel, ha valami durva ok miatt pánikszerűen kell felébredni, például táborozáskor az ember nyakába szakad a csuromvizes sátor, vagy ilyesmi...
Egyébként ezzel a kávéfüggéssel nem vagy egyedül, énbelőlem például már a bejegyzésed címe is erős kávézhatnékot váltott ki, úgyhogy megyek is... :)
Juli
Egy bögre kávéval a kezemben olvastam el ezt a bejegyzést :). Függő vagyok én is, legjobb barátomnak és hű csatlósomnak szoktam nevezni a kávéfőzőt (még akkor is, ha az előzőt jobban szerettem)
A reggeli kávé nélkül nem tudok létezni...ugyanakkor amikor terhes voltam, szinte egyik napról a másikra le tudtam állni róla :). Jobb vele, mint nélküle, ez egyértelmű :)
Na, én a nescafés üveg alján levő kőre ráöntöttem volna a forró vizet, hogy kioldja...
Annyira kreatív vagyok... :))
Micsoda koffeinfüggő banda :-))))
Macus, igazi túlélőművész vagy, nekem a reggeli zombiállapotban eszembe nem jutott volna feloldani a kávékövületet, pedig hát tényleg :-D
A Mikszáth-idézeten pedig nagyon jót szórakoztunk tegnap folnalboltozás közben :-D
Maris, én detto..ez annyira ismerős helyzet volt, ahogy leírtad! :) Reggeli kávé nélkül én is életképtelen vagyok. :)))
És rögtön arra gondoltam, amit Macus írt, hogy forró vizet a necckávéra!(ahogy anyukám mondaná.. :D )
Magam is a kávésüveges-forróvizes felöntést kívántam volna javasolni, de látom sokan már megelőztek. Nekem is ez volt az első gondolatom az olvasottakkor.
Megjegyzés küldése