Filmnézés

Még zöldebb a szomszéd nője. Beszélget a két öreg:

- Akkor most mit csináljunk?
- Berúgjunk?
- Be.

Visszaszámlálás

Akkor most még négyet alszom, és a hétvégén végre megérkezik hozzám az a "lakótárs", akire szerintem nagyjából mindig is vágytam :-)

Továbbra is pakolok a lakásban, hogy elférjen, és ennek kapcsán tízpercenként kell olyan döntéseket meghoznom, amik egyébként sajnos teljesen egyértelműek, és mégis annyira nehezek.... mert ugyan szükségem van-e a pöttyös pizsamámra, az utolsó megmaradt ajándékra, amit az apai nagyanyámtól kaptam? Persze hogy nincs. Szanaszéjjel nyúlt, elöregedett a gumi a derekában, kifakult, helyenként szűk, máshol lóg. És most ki kéne dobnom, de ez az utolsó, amit a mama vett nekem.

Kell-e a vatelinnel bélelt, kockás flanel favágóing, amit apám hozott nekem talán Franciaországból? A mandzsettája szétfoszlott, a gallérja botrányos, utoljára talán tizenöt éve volt rajtam, és egyébként még mindig iszonyatos nagy. Nem kell, de kidobni? Amikor aputól kaptam?

Judit húgom megmentett kacatjai, az általános iskolai tankönyveink, az öcsém bazinagy plüsskutyája, a Blöki, meg a mackó Bandi és a zöld macska... nem kell, nem kell, nem kell.

Szóval szétborítottam a lakást, és most méla tekintettel ülök a romhalmaz közepén, és nem tudok mozdulni se előre, se hátra.

Dani szerencsére már százszázalékosan levette, hogy zavar keletkezett a rendszerben, és csak annyit mondott, hogy jól van, akkor hagyjam abba, elsőre feljön kevés cuccal, és majd együtt megcsináljuk apránként, mert pontosan tudja, hogy egyedül én ennek soha nem érnék a végére. Azt hiszem, többek között ez az, amiért végül pont ő lesz az, aki BEKÖLTÖZIK :-)

Irodalom és nevelés régen és most

Mi a fenét olvassak, hát levettem a polcról A Dzsungel Könyvét. Apámé volt a kopott könyv, jószagú, puha papírra nyomtatták, keményfedeles a borítója, sötétbordó textil a gerince. 1960-ban adták ki.

Talán ezért, vagy ki tudja, miért, az előszóval kezdtem az olvasást. Egyértelműen gyerekekhez szól, tegezi az olvasót, és inkább mesél. Mesél a gyerekeknek Indiáról, Kipling életéről és munkájáról. Érdekesen, olvasmányosan, gyerekek számára is érthetően. Aztán egyszer csak úgy dönt, hogy ideje... de innentől idézem inkább:

"Ámde ő angol volt, ha Indiában látta is meg a napvilágot; mégpedig az angol uralkodóosztály tagja és kedvenc költője. Ő a magáénak akarta tudni Indiát és Indián kívül a hódító Brit Birodalom valamennyi gyarmatát. A vadállatokra mindig szeretettel gondolt, de a gyarmatok lakóit nem tekintette egyébnek, mint az angol urak alázatos kiszolgálóinak. Nagyon szépen írt, de az angol urak érdekét szolgálta vele; dallamos versei a hódító és embertelen gyarmatosítókat dicsőítették. Nem hiába volt az imperialisták legkedvesebb költője, legtöbb könyvében nem látott túl az angol uralkodóosztály önzésén. De egy-két könyvében - anélkül, hogy maga is észrevette volna - mégis túllépett ezeken a szűk korlátokon. Éppen azokban a könyvekben, amelyekben leginkább visszavágyódik a szülőföld bozótjai közé. A gyermekeknek írt szép mesékben, vagy a Dzsungel könyvében elfeledkezett arról, hogy ő tulajdonképpen a kíméletlen gyarmatosítók poétája..."

És a kiadó még azt is fontosnak tartotta közölni a gyerekekkel, hogy:

"a legtöbb művében a gyarmatosítók dicsőségét hirdette, vagyis az embertelenséget, a kizsákmányolást szolgálta. A politika nyelvén azt mondjuk, reakciós volt."

Biztos vagyok benne, hogy a főiskolán angol irodalomból vagy gyerekirodalomból tanultunk mi Kiplingről, de sajnos már nem emlékeztem, hogy mit. Ezért gyorsan utánaolvastam, és tényleg gyakran emlegetik úgy, mint az egyik legvitatottabb megítélésű angol írót.

Na de akkor is: hogy kerül ez így bele (és minek) egy, a gyerekeknek szóló előszóba?
Nagyon jó könyv ez, kedves gyerekek, de ez a Kipling bácsi egy rohadék volt, akinek nagyon-nagyon szégyellnie kellett volna magát, meg se érdemelte volna a tehetségét, amivel ezt a történetet, és még sok másikat összehozta, a Nobel-díját meg aztán pláne nem, és valójában ti is szégyellhetitek magatokat, ha ilyen előszó után még mindig érdeklődve forgatjátok a könyvét. Teszed le MOST, büdös kölke!

Egyébként pedig erről most nekem éppen ez a szép, új, 2014-ben kiadott hetedikes irodalomkönyv jut eszembe, a bűnös nyugatimádattal, meg az a hatalmas szerencse, hogy a tankönyvíró bácsik és nénik itt nálunk mindig időben megmondják a gyerekeinknek, hogy miről mit kell, sőt: mit szabad gondolni.

Bence mostanság

Tegnap "találtam" ezt a képet Bencével, tavaly ősszel készült. Akkoriban még azt kérdezgette, hogy szeletem-e :-)

Azóta már nőtt egy csomót (bár ez a felsője még jó rá), meg a bölcsi is megtette, amit meg kellett tennie, szóval most már azt kérdezi, hogy odaadom-e neki a pilosz telefonomat, mert haza akarja vinni, és ha nem hozom el vasárnapra, akkor lelő.

Viszont még mindig "szegít", ha horgolok vagy kötök, és mostanában Sün Balázst kell neki olvasni. Telefonról kezdtük egy hosszú autóúton, és az öcsém nem fűzött hozzá nagy reményt, hogy le fogja kötni. A harmadiknál már kezdtük sejteni, hogy de, leköti :-) Ezen a képen már könyvből olvastuk. Századszor :-)

Ja, ami még újdonság, hogy három napja ovis. Alma a jele, és a hős géppuskás reggelente sír :-D

Juditkával öröm a vásárlás

Korán érkeztünk egy találkozóra, volt még egy félóránk, hát akkor sétáljunk.
Az egyik kapualjban a cipőbolt kirakata előtt nem tudtunk csak úgy elmenni. Olcsó cipők voltak, biztos kínaiak, mert mi nem az, kívül persze műbőr, de belül valódi bőr béléssel. Helyes kis "babacipőcske" fazonú topánkák.
Mondtam a húgomnak, milyen jól néz ki, közölte, hogy akar egy olyat. Felhívtam a figyelmét, hogy aktuálisan kábé ugyanolyan van a lábán, de ez úgy különösebben nem érdekelte.
Pfff, hát osztottam-szoroztam, jó, végül is enni nem kér, nem is drága, lesz egy tartalék őszi-tavaszi cipője, hát üsse kő, megveszem.
Bementünk próbálni.
A cipőt bézs, fekete és bordó színekben lehetett kapni.

Jucus egy bézs színűt próbált fel, jól állt a lábán, csak hát a színe az olyan... nem illett a jelenlegi ruhatárához, meg úgy általában egy fiatal lányhoz. Nénis volt, na. Mondtam neki, hogy OK, nagyon klassz, de mi lenne, ha felpróbálna egy másik színt is, mert ez a bézs nem annyira áll jól neki, és nem lesz mihez felvennie különben se.
Bordóból nem volt 39-es, kértünk feketét.
Felvette, annak is jó volt a mérete nyilván, sokkal jobban is nézett ki rajta.
- Akkor megveszem neked, Judit, jó?
- Jó.
Kikészítettem a pénzt, és a pénztár felé fordultam, miközben még feltettem az utolsó kérdést:
- Ugye, fogod hordani?
- N.E.M.