Kártevő állat

Az voltam én a múlt héten már megint. Nekem most lehet, hogy egy ideig egyáltalán nem kéne hozzányúlnom semmihez, mert halomra megy tönkre körülöttem a világ.
Kávéfőzőkkel ugyan nem konfrontálódtam mostanában, ellenben tönkrement az ezüst bokaláncom, mert a múltkor a gyogyófürdőben elfelejtettem levenni, erre most fekete. Mondjuk legalább egyedi - viszont ronda.

Aztán meg még hozzányúltam egy süteményhez is, ami erre inkább úgy döntött, hogy bánatában szénné ég. És eszerint történt.

Meg egy poharat is összetörtem valahol, a tulajdonosa éktelen káromkodással mondott "köszönetet" a kedves közreműködésemért.

Kéne egy barlang (khm, végül is a lakásom lassan már inkább arra hasonlít...) ahol pár hónapot egyszerűen átaludnék, aztán hátha úgy ébrednék fel, hogy a kezem már se nem lyukas, se nem kétbal.

A konyhaszekrény ajtaja, az már sokkal régebben leszakadt, de azért felsorolom itt a referenciamunkáim között.

Ráérek baromira

Különben nem kötnék ennyit.

A rám szakadt éktelen mennyiségű szabadidőmben ahelyett, hogy mondjuk rendet raknék, vagy más értelmes dolgokkal foglalkoznék, én inkább kötök.

A világoskék Kiri egy hete lett kész.

A Luna Moth meg továbbra sem egy túlságosan haladós minta, ráadásul fogalmam sincs, hogy hány ismétléssel vagyok kész, mondjuk az biztos hogy még jó sok van hátra, szóval köthetek ész nélkül még sokáig. Addig elgondolkodom rajta, hogy fogok rájönni, hogy hol is tartok éppen.

Megvan az ideje mindennek az ég alatt

Nekem például most jött el az ideje annak, hogy a saját lábamra álljak.
Mert azt hiszem, eddig még életemben nem voltam ennyire csakis magamra utalva.
Mostantól azt hiszem, sokat leszek.
Kopik lassan körülöttem a burok, amiben eddig volt szerencsém élni, több mint harminc évig mindig volt valaki, aki erősebb volt, mint én, vagy ha nem is állt elém, legalább hagyta, hogy a háta mögé álljak.
Most meg jön az élet.
És most már én leszek a legerősebb.

Konyhásnéni

Akkor én most elmentem főzni.
Holnapra.
Ezt főzöm:
- sajtfasírt (vagy mi)
- petrezselymes krumpli
- tzatziki saláta

L. fórumtárs javasolta, hogy legyek néha gasztro is, de most ezek közül gondolom, egyik se akkora nagy durranás, hogy részletesen be kéne számolnom róluk :-)

A 21-dik századi csúcstechnológia és én

Kávét főzni egyszerű.
És többféleképpen is lehet.
Első nap, első módszer.
Az ember a kívánt mennyiségű vizet - sokat, mert 4 főre készül - beletölti a vizestartályba, és rácsavarja a tetejét. A választható erősségek közül egy elcsavarható mutatóval kiválasztja, hogy ő most "strong", vagyis erős kávét szeretne majd inni.
Kikattintja a helyéről a kávéstartályt, jól megtömködi kávéval, visszakattintja.
A kiöntőre felteszi a kupakját, beteszi a kávéstartály alá, bekapcsolja a gombot, aztán vár.
Közben elkészíti reggelire a szendvicsét, és vár.
Aztán megeszi a szendvicsét, és vár.
Aztán meglötyköli a szerkezetet, hogy BIZTOS tett-e bele vizet, a víz lötyög, így megnyugszik, és vár.
Aztán elkezd aggódni, hogy ez így fel fog robbanni, és kikapcsolja a francba az egészet, és főz egy kávét a hagyományos kotyogósban.

Végül felkelnek a barátok, átállítják a mutatót a "medium" erősségre, a kávéfőző engedelmesen dolgozik, az ember meg ég.

Második nap, második módszer.
Az ember betölti a vizet, véletlenül sem mozdítja el a mutatót a "medium"-ról, mert tanulékony. Megtölti a kávéstartályt, bekattintja, eltekeri, kiakad, ferde. Kiszedi, megint bekattintja, tekeri, kiakad, ferde. Megint kiszedi, visszateszi, eltekeri, egyenesnek látja, aláteszi a kiöntőt, bekapcsolja, megy szendvicset enni.
BUMM! HHHHrrrrrssszzzzzzcscscscscskkkrrrrr.
A kávéfőző felrobban, a mégiscsak ferdén beakasztott kávéstartályból dől kifelé a forróvizes őrölt kávé, úszik a konyha.
Az ember pánikban odarohan, halált megvető bátorsággal kikapcsolja a készüléket, megvárja, míg kicsit kihűl, aztán feltakarít, és főz egy kávét a kotyogósban.

Kijönnek a barátok, röhögnek, simán megfőzik a kávét az azóta már patyolattiszta főzőben, az ember meg ég.

Harmadik reggel az ember észreveszi a diszkrét kis háromszög alakú jelzést, miszerint EDDIG tessék elfordítani a kávéstartály karját, és akkor majd nem fog felrobbanni, te tudatlan ősember.

Eredetileg szerettem volna itthonra is egy olyan elektromos kávéfőzőt, de most már nem szeretnék. Jó lesz nekem a kotyogós. Az a másik, az olyan túl modern. Lehet, hogy az internetes napló helyett is át kéne térnem a hagyományos, papír-alapúra. És az is megfontolandó, hogy esetleg lúdtollal meg mártogatós tintával írjam, mert hátha a golyóstollat is elrontom.

Minek nyaral, aki nem bírja?

A cím az öcsémtől származik, az exbarátnőjére "alkalmazta" a fenti költői kérdést, aki a nyaralásuk során gyakorlatilag mindenre allergiás volt.

Én mondjuk semmire sem voltam allergiás ezen a hosszú hétvégén, csak sehol sem volt jó aludni :-)
Első éjszaka a kedves szobatársam nem hagyott egy perc nyugtot sem.
És ebben semmi romantika nincsen.
HORKOLT, de gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve, hogy leért a feje a párnára, egészen addig, míg reggel kinyíltak a szemei.
Kimenekültem az étkezőben a kanapéra, ott meg pár perc múlva elkezdett rajtam ugrálni az éjszakára oda toloncolt kismacska.
Visszakullogtam, és azon gondolkodtam reggelig, hogy mivel dobálhatnám meg a horkolátort, de nem találtam alkalmatosságot, így aztán hallgattam tovább.
Másnap aztán befogadtak a másik szoba lakói a kisheverőre.
Örülteeeem!
Aztán a heverő lejtős volt, meg gödör volt rajta, meg nagyon puha is volt, szóval ez sajnos megint nem nyert.
Harmadik este a fiúk boroztak. És boroztak. És boroztak.
A lányok meg úgy döntöttek, hogy akkor most lesz egy lányszoba, ahol a lányok alszanak a franciaágyon, meg lesz egy fiúszoba, ahol a srácok nyugodtan horkolhatnak egymásnak.
Így aztán végre jól aludtam, bár ennek az volt az ára, hogy két friss házas a kedvemért egymástól külön töltötte az éjszakát, és az ifjú férj a kollégája horkolását hallgathatta egész éjjel.

Ha még ezután máskor is meghívnak, akkor lehet, hogy a kertben kell sátraznom, aztán akkor majd nem lesz miért reklamálnom :-)

Ha nem alvásról van szó, akkor egyébként klassz hétvége volt! Még a nem túl kedvező időjárás is úgy alakult, hogy nekünk a körülményekhez képest a lehető legjobb jusson!
Szombaton "csak" fújt a szél, szóval az evezés ugyan ugrott, de volt helyette séta, meg kerti grillezés.
Vasárnap már hűvös-esős idő volt, de akkor meg jól elmentünk inkább Egerszalókra dagonyázni a szép új wellnessfürdőbe! Meg a Szépasszonyvölgybe, kajálni és borozni.
Ma meg már kb. mindegy volt, tunyulás, főzés, rendrakás, hazajövés.
Szóval csupa lustálkodós, belassulós, azt-csináljuk-amihez-kedvünk-van hétvége volt!

Halak úsznak, szúnyogok röpködnek

"- Elmenjünk fürödni a Velencei-tóhoz?
- NEMMMM!
- De miért nem?
- Abban HALAK ÚSZNAK!"

Hát igen... ez bizony tény.

"-Soha többet nem akarok Balatonszéplakra menni.
- De miért nem?
- Bajom van Balatonszéplakkal.
- ?????
- Az a bajom, hogy ott SZÚNYOGOK RÖPKÖDNEK!"

Hát igen... ez is tény.

Még jó, hogy Judit húgom csak a jövő hétvégén jön haza Miskolcról, a mostani hétvégi program ellen tutira kézzel-lábbal tiltakozna, mert ahová megyünk, ott bizony halak is úsznak, meg szúnyogok is röpködnek.
Megyünk a Tisza-tóhoz, evezni és/vagy lustálkodni, de mindenesetre kirándulni. Kedvescimborák meghívtak, én meg már alig várom, régóta álmodozom egy tisza-tavi kiruccanásról, hát most eljött az alkalom.
Szokás szerint kiválasztottunk egy olyan hétvégét, amikorra nemcsak a Pártai Lucia mond esőt (ha ő mondja, akkor tutira nem esik), hanem mások is, mondjuk nem nagyon volt miből válogatni, már vagy két hónapja CSAK olyan hétvégék vannak, amikor a) hideg van, b) szakad az eső, c) hideg van ÉS szakad az eső, bezzeg hétfőtől péntekig bámulhatom a ragyogó napsütést az irodából.

Csomagoltam fürdőruhát, rövidnadrágot, ujjatlan trikót, meg farmernadrágot, meg ujjastrikót, meg kötött kardigánt, meg esőkabátot, meg túraszandált meg zárt cipőt, meg naptejet meg zoknit. Ezek közül állítólag mindre szükség lesz... Nem is a nők a hibásak a sokcuccos pakolásban, hanem a meteorológusok, IGEN.

Az év színdarabja

Számomra mindenképp A kripli volt ebben a szezonban.

"- Éktelenül aggódok a Csámpás Billy miatt, amikor ilyen sokáig van el."
"- Én is éktelenül aggódok."

Ezt csak úgy.

Madárcsicsergéses jó reggelt

Nekem ma ilyenem volt. Teli torokból nyomták a madarak az ablak előtt reggel.

Én, a világ mázlistája, haza tudok még szaladni a nagymamámhoz*, ha "bibis" az ujjam, vagy valami másom. Ez volt tegnap is. És kaptam vacsorát meg sütit is - és szégyelltem a pofámat, mert elfelejtettem már megint a mama szülinapját -, és megihattam a nagyapám sörét (úgyse emlékezett szerintem, hogy söre is volt neki), aztán aludni bekucorodhattam a szokásos helyemre, ahol mindig olyan jókat tudok szundítani.

Igen ám, de szerintem olyan még soha nem volt, hogy tőlük indultam volna reggel munkába, és szerintem ideges voltam, hogy sikerül-e majd felkelnem, meg beérnem (vidéken laknak, kis vonatozás, még kisebb buszozás az "ára" az odajutásnak), szóval nagyon nyugtalanul aludtam, sok kis részletben, keveset.

Reggel aztán a Nagybácsi Trans kiszállított a pályaudvarra (busz megúszva, ezzel megspóroltam annyi pénzt, hogy újra megvehettem az újságot, amit tegnap már egyszer megvettem, aztán ott felejtettem a kisboltban, amikor beugrottam szemetes zsákot venni a mamának), de sietett, nekem meg volt még 20 percem a vonatig, pont kellemes melegben, pont finom cirógató napsütésben.

És mit mondjak, majdnem hamarabb ideértem, mint amikor Kispestről jövök :-) És ráadásul ugye megkaptam a kora reggeli madárcsicsergést.

Hozzá tudnék szokni.

* Ez ugye a jó hír. A rossz, hogy máshoz már nem.

Pofára történő esés

Ez volt ma. Megszűnt egy fix pont (fixnek hitt pont) az életemben. Megszűnőben van egy másik is. Igazi sikertörténetnek nézek elébe a nyáron.
Mondják, hogy innen szép nyerni.

Kapros-lekváros tökfőzelék

De most tényleg :-)
Valahol valamikor olvastam, hogy valakik a tökfőzelékbe mindig tesznek egy kanál baracklekvárt.
Ez mekkora hülyeség, mondtam magamnak, majd azért, biztos-ami-biztos-alapon, az első adandó alkalommal kipróbáltam, mer' mér' ne, esélyük van nálam a kettyós ötleteknek :-)

Szóval ma lekváros tökfőzeléket ettem ebédre. Sajnos nem csináltam mellé kontroll-tökfőzeléket is, lekvár nélkül, így nem tudtam semmiféle különbséget megállapítani. A lekvár nem volt érezhető. A tökfőzelék jó volt.
a) Azért volt jó a tökfőzelék, mert hálistennek nem lehetett érezni benne a lekvárt.
b) Azért volt jó a tökfőzelék, mert BENNE VOLT a lekvár.

Sosem fogjuk megtudni :-)

Minőségét megőrzi

Az merült fel a minap, hogy az almaecetet vajon azért kell felbontás után hűtőben tárolni, mert különben MEGSAVANYODIK?

Van hozzá képem

Itt egy másik kép is a Kiri-kezdeményről. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy azt meg lehet-e csinálni, hogy a szöveg ALÁ teszem be a fotót. Mert eddig nem jött össze, nem is ajánl a blogger ilyen opciót.

Kötözködöm

Másokkal ugye rutinszerűen, ez már fel se tűnik a környezetemnek, azt szokták észrevételezni inkább, mikor egy "ziccert" kihagyok. Hm.

De mostanában lekötöm a szabad vegyértékeimet :-) Bele a készülő Kiri kendőbe (ami a kolléganőmé lesz, ha elkészül).

Azt mondták rá (a kendőkezdeményre), hogy olyan, mint egy titokzatos álom. Ezt egyébként fiú mondta, aki fiú létére kénytelen volt megdicsérni, szóval akkor biztos jól néz ki.

Keményen iszom

És az még a jobbik eset, amikor fröccsöt, cidert vagy egy búzasört. Sajnos általánosnak az mondható mostanában, amikor azt a k.va almaecetet iszom keményen. Valahol azt olvastam ugye, hogy majd az lefogyaszt. Csak már látnám... Na jó, tényleg nem nagyon eszem este 6 után, na de mikor sörözzek pl., munkaidőben????

Szájdergyerek

Beugrottam ma a körtér sarkán a gé róbert nevű "kisbótba", mert a múltkor örömmel láttam ezzel a négy szememmel, hogy tartanak cidert. Ciderét, kopirájt báj Márti férje Péter.
Már a múltkor is vettem egyet, aztán mert jó fej vagyok, elajándékoztam.
Ma reggel aztán újra lábujjhegyen nyújtózkodtam a polc előtt, mert a cider az legfelül szok' lenni ugye, és ha már úgy is ott voltam, hát leemeltem rögtön KETTŐT, mer' egyszer élünk.
Aztán ahogy jövök hazafelé, közeledik ám szembe az egyetlen kisöcsém (ez az egy ez azért jó hogy van belőle, de több nem kéne még ingyen se :-))). És eszembe jutott, hogy amikor utoljára hoztam neki cidert, akkor nagyon megszerette.
És nekiadtam az egyik dobozzal. Mert jó fej vagyok.

És már behűtöttem magamnak a maradék egy dobozzal, itt van a kezem ügyében... és hazajött a lakótársam... és asszem, meg fogom kínálni. Mert jó fej vagyok.

Nagy nyári pangás

Esz a fene, mert fennállásom kezdete óta lehet, hogy ez lesz az az év, amikor egy percet se fogok nyaralni. Nem tudom, mikor vegyek ki szabit, mikor lehet egyáltalán Balcsira menni, vagy máshová, és persze pénzem sincs rá, örülök ha valahogy kijövök nullára hónap végén, abból meg olyan túl messzire nem lehet jutni, legfeljebb ide a szomszédos Járda-szigetekre.

Pofát befogom, most jöttem meg Máltáról, igaz, hogy az "munka" volt és csak 5 nap, de másfelől nézve pedig persze hogy nem volt munka, és majdnem egy egész hét.

Nahátakkormeg.

Pápilán

Jucus húgom mindig is erős volt angolból, kispici korában már nyomatta az üdítősdobozok oldaláról hogy pájnepöl meg pícs, akkoriban még kaposvári főiskolás voltam, hétvégente járkáltam haza a Kvarnerrel, az - ha jól emlékszem - olyan fél 10 körül ért be, mármint este, onnan meg még egy óra békávé hazáig. A végsőkig felpörgött, zsezsgő, derekamig érő Hugi félálomban kóválygott a lakásban, de az istenért le nem feküdt volna, mert ő megvár. És basszuskulcs, ANGOLOZNI kellett vele. Nyuszimuszi, mi az a narancs, mondjad ügyesen???!!! ÓÓÓÓrindzs. És az mi, hogy lé? Ju-i-ce. És azt hogy mondjuk? Dzsúúúúúsz. Okos kislány. Akkor hogy van az, hogy narancslé? Nem tudom.

Még ekkora se volt, mikor már kificcent belőle a fanatikus Boney-M rajongó, hatalmas lendülettel bírta rázni a pelenkáját a By the rivers of Babylon című számra.
- MANÓZZUNK egy kicit!
- Jó, milyen kazettát tegyek be?
- PÁPILÁNt.

És ugyan elrepült azóta több mint egy évtized, de a pápilánon még mindig visítva bírunk gurulni a röhögéstől családilag.

Juditkáról a színtiszta igazat

Nem meséltem ezt még, mert őszintén szólva nem is gondoltam át, hogy olyanok is benézhetnek majd hozzám, akik nem ismernek az idők kezdete óta valahonnan máshonnan... Judit húgom 18 éves létére nem azért beszél akkora hülyeségeket, mert akkora hülye, hanem mert autista. Nincs ám mindenkinek ilyen Hugicája :-) Imádnivaló egyébként, amikor éppen nem az agyonvágási ösztönt hozza ki belőlem, amire egyébként 14,5 mp alatt képes simán, mindenféle megerőltetés és bemelegítés nélkül :-)

Besárgult a kolléganőm

De nem kell aggódni az egészségéért, és az enyémért sem, mert nincs neki semmi olyanja, amit a rendszeres együtt ebédeléstől el lehetne kapnom. Mindössze annyi történt, hogy tegnap belibegtem a kockásos-csíkosos kendőmben, és ennek a hatása volt a Kolléganő hirtelen pillanatnyi színeváltozása, ugyanis átfutott rajta némi halvány, de mégis sárga irigység :-) Viszont gyorsan megoldotta, mert ebéd után kirángattuk egymást a Röltexbe, vett ő is fonalat, kezembe nyomta, rám bízta hogy mindegy neki, milyen kendőt, csak kössek neki is, még pénzt is ad érte, ha akarom, de szerintem azt azért nem fogom akarni, elég nekem most az, hogy van megint alibim új darabba fogni :-)
Amúgy meg vékony halványkék "szöszös" fonalat vett(ünk), van benne izé, meg gyapjú meg mohair asszem, és ha valakit netán érdekel ez a része, akkor Kiri kendő lesz belőle, Gabi-féle 5-ös tűvel :-)

Kívánságlista

Szereplők:
K=Kistestvér
N= Nagytestvér

K haját a lakóotthonban egy fodrász végzettségű gondozónő vágja, ingyen. K-nek ez nem megfelelő, ő N fodrászához ragaszkodna.
Fentiek értelmében a következő párbeszéd zajlott le tegnap telefonon, melynek keretében K további elképzelései is napvilágra kerültek.

K: Az nem baj, hogy a Melinda pénzbe kerül?
N: MI VAN??????
K: Pénzbe kerül az, ha a Melinda vágja le a hajamat?
N: Gyerek, azt szeretnéd, ha a Melinda vágná le a hajadat?
K: Igen. Légy szíves, kérjél nekem időpontot legközelebb. Amikor júniusban hazamegyek.
N: Hát jó, egye fenyő.
K: Akarok menni a Melindához.
N: Jó, felfogtam. Akarsz még valami mást is?
K: Rosszul állna nekem a tigrisminta?
N: Gőzöm sincs, miért?
K: Nem divatos most a tigrisminta?
N: Gyerek, MIT SZERETNÉL MONDANI?
K: Légy szíves, vegyél nekem egy topot. Ujjatlant. Legközelebb, amikor júniusban hazamegyek.
N: Oké, vehetünk topot.
K: Tigrismintásat?
N: Aha, innen fúj a szél. Szeretnél egy tigrismintás topot?
K: Nem. Rosszul állna nekem a tigrisminta? Sima topot szeretnék.
N: Jó, veszünk egy sima topot.
K: Akkor inkább tigrismintásat. Lehet tigrismintásat kapni? Jól állna nekem?
N: Majd megnézzük, és ha van, akkor felpróbálod.
K: Jó. Mi az a farmerszoknya?
N: Gyerek, neidegesíccsé'. Most meg FARMERSZOKNYÁT akarsz?
K: Nem. Topot... Meg farmerszoknyát.
N: Ennyi pénz a világon nincs, de ne zavarjon. Mi lenne, ha a lakóotthonban vágatnál hajat mégis? Akkor veszek neked topot is, meg szoknyát is.
K: Nem jó. Melinda vágja le a hajamat. Amikor júniusban hazamegyek.
N: OK, Melinda fogja levágni a hajadat. Akkor szeretnél egy hajvágást, egy tigrismintás topot, meg egy farmerszoknyát. MÁS EGYÉB KÍVÁNSÁG?????
K: Kicsit unom a szabadidőruhámat.

ANYÁÁÁÁÁDAT, Hugi :-))))

Az miért van

... hogy nem tudok válaszolni a megjegyzésekre? Pedig úgy szeretnék. Csak előbb valaki tanítson meg, hogy azt hogy kell... Met a jelek szerint nem úgy, hogy odamegyek, új megjegyzés, megírom, és elküldöm. Mert olyankor kiírja, hoyg hiba az oldalon, és ezen kívül nem történik semmi.
Hát így vagyunk mi egymással, én és a blogom.

Jóságos ég, nekem OLVASÓIM vannak :-)

Akkor most már tényleg össze kell szednem magam, és talán illene elkezdeni ÉRTHETŐEN fogalmazni, meg ilyenek?
Esetleg meg is fésülködhetnék :-)

Kreatívblog ismét

Elkészült a gyönyörűséges kendőm!

Ki hitte volna, hogy ilyet is tudok :-)

Amikor jólesik

Mi csak akkor megyünk a telekre. Hát most esett. Jól. Úgyhogy mentünk.
Na jó, megint hazudtam, amikor mentünk, akkor még nem esett, viszont amikor FŐZTÜNK (kint bográcsban nyilván, mert hol máshol), akkor belehúzott, de a kaja készen lett addigra pont koppanásra. Cseresznyét szedni mondjuk szintén nem túl okos ötlet esőben, ezért aztán nem is szedtünk.
A kaja pedig természetesen "fasza paprikás krumpli" volt. Kopirájt báj Öreg.

Kergeti a halakat

Márminthogy a Digi-dagi-daganat. Ez vagyok én. Úgyhogy most éppen van az almaecet, meg a hat-után-nem-zabálunk (kivéve ha nem érünk haza addig).
Na meg izé, mozogni, de valami betegesen lusta vagyok, és remekül tudok kifogásokat is kieszelni, hiába, van kitől tanulni, hogy most éppen miért NEM.
Majd legfeljebb nem strandolok idén, vagy csak éjszaka.
Sötétben én is fekete vagyok, mint minden tehén.