Nekem ma ilyenem volt. Teli torokból nyomták a madarak az ablak előtt reggel.
Én, a világ mázlistája, haza tudok még szaladni a nagymamámhoz*, ha "bibis" az ujjam, vagy valami másom. Ez volt tegnap is. És kaptam vacsorát meg sütit is - és szégyelltem a pofámat, mert elfelejtettem már megint a mama szülinapját -, és megihattam a nagyapám sörét (úgyse emlékezett szerintem, hogy söre is volt neki), aztán aludni bekucorodhattam a szokásos helyemre, ahol mindig olyan jókat tudok szundítani.
Igen ám, de szerintem olyan még soha nem volt, hogy tőlük indultam volna reggel munkába, és szerintem ideges voltam, hogy sikerül-e majd felkelnem, meg beérnem (vidéken laknak, kis vonatozás, még kisebb buszozás az "ára" az odajutásnak), szóval nagyon nyugtalanul aludtam, sok kis részletben, keveset.
Reggel aztán a Nagybácsi Trans kiszállított a pályaudvarra (busz megúszva, ezzel megspóroltam annyi pénzt, hogy újra megvehettem az újságot, amit tegnap már egyszer megvettem, aztán ott felejtettem a kisboltban, amikor beugrottam szemetes zsákot venni a mamának), de sietett, nekem meg volt még 20 percem a vonatig, pont kellemes melegben, pont finom cirógató napsütésben.
És mit mondjak, majdnem hamarabb ideértem, mint amikor Kispestről jövök :-) És ráadásul ugye megkaptam a kora reggeli madárcsicsergést.
Hozzá tudnék szokni.
* Ez ugye a jó hír. A rossz, hogy máshoz már nem.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
4 megjegyzés:
Jó olvasni, hogy gyógyítgattad a bibidet.
A madárcsicserés az valami csoda! Szánom-bánom, de képtelen voltam kora tavasszal abbahagyni a kinti tollas banda etetését. Most is naponta töltögetem fel az etetőket. Cserében ajándékot kaptam tőlük: már kikeltek az első fészekalják, és a szülők hozzák a "kölyköket" is. Hihetetlen élmény, amikor egy cinkegyerek ül a napraforgókupac tetején az etetőben, rezegteti a kitárt szárnyait, és eszelősen ordít a kajáért. :-) Ezt művelik a tengelicék is.
Jönnek még zöldikék is nagy bandában, meg néhány fenyőpinty is...
A tengelice az a "stiglic"? Mert akkor az van a nagyszülőknél is :-) Majd egyszer megpróbálom meglesni őket, de nem etetőre jönnek, hanem csak úgy ott laknak valamelyik fán. Van néha harkály is a villanyoszlopokon.
Amúgy terápiás kötéssel is foglalkozom, elvileg 4 sor van hátra a kolléganős Kiriből (és most kezdek el soronként többször is téveszteni, NAGYON bosszantóóóóóóó), de ez a 4 sor = többórás munka, attól tartok, mert már nagyon hosszúak a sorok...
Igen, az stiglic. Nagyon szeretem őket. Egy párocska hozzám is jött etetés nélkül is, ők a fűben bogarásztak nyaranta. De amióta etetés van! :-) Azóta bandában járnak, és óriási veszekedést levágnak a zöldikékkel.
Jaaaj, úgy irigyellek a kötésterápia miatt (nem azért mert terápia, az inkább ne kelljen, hanem a kötés miatt)! Én is úgy szeretnék már terápiázni! :-)
Ma beszereztem két szépségeses mintát, két tétel között nézegettem is őket. Ajándéknak szánom majd mindkettőt, és úúúúúgy kötögetném őket! De már vágom a centit, még 12 nap. Megígértem magamnak, ha rendesen tanulok minden nap jövőhéten napközben, akkor esténként terápiázhatok egy kicsit.:-)
Őőőőő, én se stiglic, se tengelice nevű madarat nem ismerek! Cserébe van itt rigó, cinke, veréb, galamb, harkály meg valami olyan, ami Lackó szerint azt hajtogatja: mümiiiiiííí :D
Megjegyzés küldése