A 21-dik századi csúcstechnológia és én

Kávét főzni egyszerű.
És többféleképpen is lehet.
Első nap, első módszer.
Az ember a kívánt mennyiségű vizet - sokat, mert 4 főre készül - beletölti a vizestartályba, és rácsavarja a tetejét. A választható erősségek közül egy elcsavarható mutatóval kiválasztja, hogy ő most "strong", vagyis erős kávét szeretne majd inni.
Kikattintja a helyéről a kávéstartályt, jól megtömködi kávéval, visszakattintja.
A kiöntőre felteszi a kupakját, beteszi a kávéstartály alá, bekapcsolja a gombot, aztán vár.
Közben elkészíti reggelire a szendvicsét, és vár.
Aztán megeszi a szendvicsét, és vár.
Aztán meglötyköli a szerkezetet, hogy BIZTOS tett-e bele vizet, a víz lötyög, így megnyugszik, és vár.
Aztán elkezd aggódni, hogy ez így fel fog robbanni, és kikapcsolja a francba az egészet, és főz egy kávét a hagyományos kotyogósban.

Végül felkelnek a barátok, átállítják a mutatót a "medium" erősségre, a kávéfőző engedelmesen dolgozik, az ember meg ég.

Második nap, második módszer.
Az ember betölti a vizet, véletlenül sem mozdítja el a mutatót a "medium"-ról, mert tanulékony. Megtölti a kávéstartályt, bekattintja, eltekeri, kiakad, ferde. Kiszedi, megint bekattintja, tekeri, kiakad, ferde. Megint kiszedi, visszateszi, eltekeri, egyenesnek látja, aláteszi a kiöntőt, bekapcsolja, megy szendvicset enni.
BUMM! HHHHrrrrrssszzzzzzcscscscscskkkrrrrr.
A kávéfőző felrobban, a mégiscsak ferdén beakasztott kávéstartályból dől kifelé a forróvizes őrölt kávé, úszik a konyha.
Az ember pánikban odarohan, halált megvető bátorsággal kikapcsolja a készüléket, megvárja, míg kicsit kihűl, aztán feltakarít, és főz egy kávét a kotyogósban.

Kijönnek a barátok, röhögnek, simán megfőzik a kávét az azóta már patyolattiszta főzőben, az ember meg ég.

Harmadik reggel az ember észreveszi a diszkrét kis háromszög alakú jelzést, miszerint EDDIG tessék elfordítani a kávéstartály karját, és akkor majd nem fog felrobbanni, te tudatlan ősember.

Eredetileg szerettem volna itthonra is egy olyan elektromos kávéfőzőt, de most már nem szeretnék. Jó lesz nekem a kotyogós. Az a másik, az olyan túl modern. Lehet, hogy az internetes napló helyett is át kéne térnem a hagyományos, papír-alapúra. És az is megfontolandó, hogy esetleg lúdtollal meg mártogatós tintával írjam, mert hátha a golyóstollat is elrontom.