Lusta dög tornázni megy

Fél évnél is hosszabb időre felfüggesztettem a pilatest. Hol pénzem nem volt, hol kedvem, lusta voltam és motiválatlan. Még az se zavart, hogy visszahíztam és fájt a derekam. Illetve persze hogy zavart, de csak az önsajnálatig jutottam.

Aztán egyszer csak eljött az ideje, hogy igenis "meg akartam mutatni", és kerestem egy új helyet, bejelentkeztem, és elmentem. Az első alkalommal az életemért küzdöttem, meg a rosszullét ellen, annyira pocsék formában voltam. Másnapra olyan rettenetes izomlázam lett, ami már nem az a kellemes, "de jót mozogtam" érzés, hanem valami hőemelkedéssel párosuló förmedvény. A második alkalommal viszont az oktató már elhitte, hogy tényleg pilateseztem már korábban, és nemcsak azt állítom magamról.

Sajnos csak heti egy alkalommal tudok járni, és persze nyilván minimum kétszer kellene, de egyelőre ez is pont heti eggyel több, mint a semmi. Néha már majdnem jól érzem magam az órákon, és utána pedig nem az undorító ólmos fáradtságot érzem, hanem valami másmilyet, és tulajdonképpen  örülök, hogy megcsináltam.

Nem vagyok egy sportember, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a mozgást valójában nem élvezem, elfáradok, macerás, fáj, meg minden bajom van, és odáig még soha nem jutottam el, hogy  hiányozzon. Nem hiszem, hogy valaha is életformámmá válna a rendszeres sportolás, nekem ez belülről nem jön, bármit bármikor szívesen abbahagyok :-)
De józan ésszel gondolkodva a saját érdekemben akkor is csinálnom kell valamit, ha nincs kedvem.

Szóval nem hiszem, hogy mától kezdve a pilates lelkes szószólója lennék, de azzal igenis el fogok dicsekedni, ha egyszer véletlenül megint elég lesz egy számmal kisebb nadrág. Ha meg nem, akkor csöndben hallgatok :-)

Ekcéma-híradó

Tavaly télen kutattam itt a közvéleményt, hogy mit lehetne használni ekcéma ellen, ami rajtam kizárólag  hidegben jön ki.
Sokan javasoltak sokfélét.
Ezekből én végül a Sanatopic testápolót próbáltam ki, és láss csodát: idén télen egyáltalán nem jöttek elő a csúnya kis piros foltjaim.

Két magyarázatot tudok erre elképzelni, és a kettő nem zárja ki egymást.
Az egyik az, hogy a Sanatopic tök hatásos.
A másik meg az, hogy ezen a télen nem is volt hideg :-)

Adott is ajándékot, meg nem is

Ígértek nekem ajándékba egy BB-krémet, mert aki felajánlotta, azt mondta, nagyon jó az a márka, de neki túl halvány a világos bőrre való. Mivel az átadás elég sokat csúszott, időközben - ha már annyira jó  - vettem egy ugyanolyat magamnak, és kiderült, hogy nem lehet eldolgozni, maszatolódik, és kis hurkákban ledörzsölődik, szóval vacak, legalábbis nekem nem jön be.

Aztán végül a megbeszélt helyen otthagyták nekem az ajándék példányt is, ahol kicsit csalódottan panaszoltam (másvalakinek), hogy a dicséretre alapozva én már vettem magamnak egy ugyanolyat, és persze kedves az ajándékozótól, de nem fogom tudni használni, mert kiderült, hogy kezelhetetlen.

... és akkor megtudtam, hogy igen, az eredeti tulajdonosnak is PONTOSAN ez volt vele a baja, és nem az, hogy túl világos...

Azóta eltelt pár hónap, de én még mindig nem tértem fölötte napirendre.
Bár elvileg nincs túl nagy jelentősége, én az ilyenfajta "ajándékozástól" kicsit furán érzem magam.
Mondhatni, madárnak nézve.
Talán mégis van jelentősége.

Vajon

...  ez a Welsz Tamás önszántából vette be a VALAMIT, vagy pedig mondták neki a VALAKIK, hogy be kell?  Itt írják, hogy bevette. 

Eddig én, Ugyanmár Királylány, abban a rózsaszín hiszemben voltam, hogy ilyenek tényleg csak a mesében (krimikben, akciófilmekben, meg ilyen helyeken) léteznek. Félelmetes.

A sikeres nevelés eredménye

Vannak a (volt) felnőtteknek olyan szövegeik, hogy így utólag belegondolva megáll az ész. Mondjuk a felét nyilván már négyévesen se vettük be, pl. ne grimaszoljunk, mert úgy fogunk maradni, ne nyeljük le a rágót, mert összeragad a belünk, valamint ne ragasszuk az orrunk alá, mert attól bajuszunk nő. Ja, és ne rosszalkodjunk, mert akkor meg elvisz az ördög/a zsákos ember. El nem bírom képzelni, hogy állítólag értelmes embereknek miért volt jó ekkora marhaságokkal tömni a fejünket csak azért, mert kicsik voltunk, és a mai napig nem tudom eldönteni, hogy volt-e, amit ebből ők is komolyan gondoltak. Mondjuk a zsákos embert meg az ördögöt talán nem.

Na de tudjátok, miért van az, hogy az unokanővérem (41), az öcsém (34) meg én (36), akárhányszor feltörünk egy tojást, gyakorlatilag mikroszkóppal ellenőrizzük, hogy került-e bele esetleg egy mikromilliméternyi tojáshéj? Csak mondom, hogy aki azt lenyeli, az VAKBÉLGYULLADÁST fog kapni.

Technikai érzék a köbön

Daninak van új telefonja, hétvégén a fényképezőjét próbálgatta, és éppen selfie-t fotózott rólunk. (Ha ketten vagyunk rajta, akkor is selfie? Ourselfie?) Na mindegy, a kép az mindenesetre homályos lett. Megfordította a telefont:
- Na, akkor próbáljuk meg így, a másik kamerája elvileg jobb.
- Ebben tényleg KÉT kamera van?
- Miért, szerinted mit csinál, MEGFORDUL?

Hát én simán azt hittem, hogy igen, de nem mertem elárulni...