Best of Juditka

Hívtam a húgomat szerdán, hogy megbeszéljem vele a hétvégét.

- Mit csináljunk, Nyuszika?
- Szilviékkel akarok találkozni.
- OK, de nem tudom, hogy ráérnek-e. Holnap felhívom Szilvit, és megkérdezem, jó?
- Jó. Mit fog mondani?

Sikersorozat

Tegnap mire beértem a munkahelyemre, elhagytam az egyik fülbevalómat. Szomorkodtam is, mert még Londonban vettem valamikor (nem mintha itthon nem lehetne beszerezni valami hasonlót, na de hát akkor is).
Aztán ma reggel kiléptem a lakásból, és ott volt a lépcsőházban, az ajtó előtt a földön :-D

Előtte meg magától megjavult - vagy hát ezek szerint el sem romlott - a porszívóm, ami vasárnap leállt, és nem lehetett soha többé beindítani. Úgy volt, hogy hétfőn megyek is újat venni, de elfelejtettem pénzt vinni magammal, és így volt jó, mert amikor kedden mégis megpróbáltam bekapcsolni (utolsó esély), akkor tökéletesen működött. Milyen szerencse, hogy nem vettem :-)

Ezen kívül kész lett a szemüvegem, vettem egy akciós csizmát, ami nem ázik be, az új korim is klasszul megy, és két hét múlva lesz Merfelsz-borkóstoló.
Szóval azért néha érkezik egy kis kárpótlás.
Ilyenkor kell egy kis örömet eltárazni szűkösebb időkre.

Kéne egy klassz nyakmelegítő

Idestova február van, és én már megint mindenkinek kötöttem mindenfélét, csak még magamnak nem.
Szerencsére Florentine gondolt a magamfajta lúzerekre is, és felajánlott két olyan, de OLYAN nyakmelegítőt, hogy hú.
Csak úgy meg lehet nyerni, és akkor nem kéne kötnöm magamnak - amire persze úgyse érnék rá, mert még be kell fejeznem száz másik dolgot másoknak :-)

Florentine blogját egyébként sem véletlenül tettem be a rendszeresen olvasottak közé: akinek van kedve, nézze meg, mert jó is, meg szép is!

Best of család és barátok

Mama: Meg köllött vóna beszélned ezzel az állatorvossal, biztos elvitt volna Bicskére.
Én: Mama, ne kerítsél már, nincs a doktor bácsinak nője, vagy mi?
Öcsém: Hát nője, az lehet, hogy nincs, de a gyerekülés ott hátul a kocsijában azér' gyanús.
Mama: Nem baj, úgyis olyan randa fekete pofája van neki.

........................................................

A drágacimborám meg leteszi a HVG-t, amit addig olvasott, és hőbörög egy kicsit, hogy az összes töke tele van már a politikusokkal, majd kifejti nekem, hogy mi a különbség az egyik meg a másik között:
- Az egyik IDIÓTA, a másik meg BAROM.

Készülünk korizni

Van B-tervünk, de reménnyel tölt el, hogy már majdnem 1 óra van (mármint természetesen 13), és még mindig nem esik az eső.
Mert tegnap bezzeg.
Még szerencse, hogy tegnap nem is akartunk korizni.

Update: háromnegyed három, és eddig úgy tűnik, mehetünk... csak el ne kiabáljam.
Update 2: fél négy van, és esik, 'szameg.
Update 3: 4 óra van, és elállt :-D

Váratlan fordulat: havazik télen

Röhög az internet, mert hiába nevezték ki a télügyi biztost, mégis esik a hó, és pont ugyanúgy nem volt rá felkészülve az Ország, mint ahogy ezelőtt sem, nagyjából soha. (Kivéve az Embereket, mert szerintem mi mindig pontosan tudtuk, hogy ha esni fog a hó, akkor marhára nem fognak járni a villamosok és a buszok sem, a vonatok meg aztán pláne, és nem fogják takarítani az utakat, tehát tulajdonképpen még az autók is késnek.)
Szerintem sokat segítene, ha néha megnéznék a tévében az időjárásjelentést, vagy legalább a naptárat, és ha az évszakkal tisztában vannak, akkor már annyira nem lehet meglepő az sem, hogy esetleg véletlenül havazik.

Ámbár az ablakon kinézve nagyon úgy tűnik, hogy ez a havazás mostanra átváltott ónos esőbe, tehát ezúton szeretném figyelmeztetni a télügyi biztost, hogy csúszni fognak az utak. Csak hogy fel tudjon készülni.

Híradás a miskolci adventi vásárról

Írtam a héten egy kíváncsi levelet a Szimbiózis Alapítványnak, mert szerettem volna tudni, hogy sikere volt-e a vásárban a kézműves ajándékainknak, és persze azt is, hogy vajon a segítségünkkel tényleg szert tettek-e egy kis extra bevételre.
Idemásolom a választ, amit a levelemre kaptam, és akkor örüljünk együtt, köszi mindenkinek, aki benne volt!!!!!

Az alapítvány dolgozói és ellátottai nevében , még egyszer szeretném megköszönni a klubtagok nagylelkű felajánlásait. Nagyon kedves gesztus volt a részetekről, hiszen minden segítség hasznos az alapítványnak.

Egyedi és érdekes használati tárgyak ezek, üde színfoltja volt adventi kirakodó vásárunknak.

Nagy sikerük volt, mind Budapesten, mind az alapítvány dolgozói és ellátottjai körében.

Ezeknek a szép tárgyaknak az eszmei értéke sokkal nagyobb, mint a pénzben kifejezhető. Összegben kifejezve kb 40 000 ft-tal járultatok hozzá a karácsonyi vásárok sikeréhez. A kötött sapkák, sálak, zoknik, kesztyűk szinte mind gazdára találtak, ezek mellett a kitűzőket és a karácsonyfa díszeket is sikerült értékesítenünk. Van néhány dolog, ami visszajött a saját termékeinkkel, ezeknek megpróbáltunk a lakóotthonban élő fiatalok között gazdát találni, ill. a későbbi vásárokon is eladásra kínálunk néhányat.

Szerencsére sikerült megtalálni a vásáron készült fényképeket, küldök belőlük néhányat.

További kellemes időtöltést kívánunk a klub tagjainak az új évben is!

Mitől Véres A Szemem, 2. rész

Ja, a szemüvegészeten volt látásvizsgálat is (dioptria változatlan, csak a bal szemem fél egyedül, vagy mittudomén, de elég rosszul teljesít, ha a jobb le van takarva, a végén még nekem is edzenem kell olyan leukoplaszttal leragasztott szemüvegben, na, az még jól fog kinézni), szóval persze megkérdezték, hogy nekem mindig így szokott-e kinézni a szemem, hát izé, az van, hogy mostanában igen.

Mondták, hogy persze, ha gondolom, menjek szemészetre - meséltem, hogy tervben van - de láttak ők már egyet s mást, és szerintük simán csak száraz a szemem, és használjak műkönnyet. Még azt is mondták, hogy a szemszárazság, meg hogy folyton ömlik a könny a szememből, az nem zárja ki egymást, szóval ne nézzek már olyan fejjel, amilyennel néztem.

Volt egy csávó, ő pedig azt magyarázta el, hogy a Visine szemcseppet miért dobjam ki a francba, de ennél lehetőleg sokkal gyorsabban, mondjuk egy árva szó nem sok, annyit nem értettem a szövegéből, erre mit csinált? elmagyarázta még egyszer, mondtam is neki, hogy majd el ne felejtse kikérdezni, ha megyek a szemüvegért.

Másodjára se értettem belőle sokkal többet egyébként, valami olyasmi volt a lényeg, hogy a Visine szárítja a szemet, ami - ha amúgy is száraz - akkor pont nem olyan jó, a műkönny viszont segít az oxigénfelvételben, ami pedig szintén nem tudom, hogy miért jó, de az meg jó. Hát így.

Mutattak rögtön műkönnyet kábé háromezer pénzért, amit jól nem is vettem meg, inkább szereztem haccáé' a gyógyszertárban, és most teszt van. Meglátom, javít-e valamit a helyzeten, mindenesetre csípni csíp ez is rendesen.

Zenehallgatás

Egész nap ez ment a fejemben, mondjuk megint nem olyasmi, amitől az embernek virágos jókedve kerekedne, de azért szeretem. 

Légyszi, hadd nyerjek fonalat!

Van ez a hírvivős játék, amit egyébként nem így kell játszani, csak én nem tudom, hogy kell logót kitenni, tehát csalok, és bejegyzést írok helyette.

Az a lényeg, hogy lehet nyerni fonalat a Fonalclub webshopból, és kéne, szóval lehetőleg senki más ne játsszon, és aki már netán mégis, az monnyonle :-)

Miért hagyom szanaszéjjel a cuccaimat mindenhol

- Én csak kitöltöm a rendelkezésre álló helyet.
- Mert olyan GÁZ vagy.

Később, csak mert reklamáltam:
- Ha folyadék lennél, akkor meg felvennéd az edény alakját.
- Valami hülye köcsögét.

Az úgy volt...

... hogy elmentem a kökiterminálba határidőnaplóért,  de valahogy véletlenül szemüveg lett belőle :-)

Semmikülönös, az átlagos hímneműek pl. valószínűleg nem is fogják észrevenni, hogy másik, az én számomra viszont egészen új dimenziókat nyit majd meg, ugyanis végre megint rendesen fogok látni.

Az új haverjaim

Pénteken hoztam haza a Barkából ezt a mini zoknikötőtű-készletet, és abban a minutumban ki is próbáltam.
Zseniális.
Csak 10 cm az egész, ezért aztán nem "lengedezik", nincs útban, a vége szépen elfér a kezemben, nem görcsöl be tőle egyik ujjam sem.
Nincs húzogatás tűváltásnál, és nincs tekergő damil sem, mint a magic loopnál (bár az még a jobbik eset).
Sejtettem én eddig is, hogy a szokásos tűimmel elég sok - túl sok - idő és energia megy el az igazgatásra, de hogy ENNYI... azt azért nem gondoltam.
Egészen meglepő sebességgel lehet haladni, mert a rendezgetés megspórolásával tulajdonképpen csak a "nettó" kötéssel foglalkozom.

Tudom-tudom, nagyon megcsípett a zoknikötőbogár, de majd jön a tavasz, aztán találok magamnak más vesszőparipát, addig meg már elleszek ezzel :-)

Szobafogság vége

Nyolc nap óta ma jöttem ki először a lakásból. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert egyszer lemásztam gyógyszerért meg mirelitpizzáért, de szerintem az nem számít, mert a cébéá konkrétan a ház előtt van.
Mindenesetre mire beértem a munkahelyemre, tök komolyan elfáradtam, és még mindig csak nézek.

Egyébként ahogy látom, beteg az egész város. Vagy pedig bevezettek valami új szűrőt, hogy csak azokat engedik felszállni a metróra meg a buszra, akik köhögnek rendesen.
Nem is tudom, talán jobb lett volna mégis otthon maradni hétfőig.

Egy nagy haszna mindenesetre volt a kiruccanásnak: már ma megtudtam, hogy a Ferenciek terén átmenetileg megszűnik a buszmegálló, és így nem hétfőn fogok majd pofára esni.

Évkezdés

A legutolsó bejegyzésemet még aznap módosítanom kellett volna, mert mégsem voltam egyedül szilveszterkor: a hősies Csillagászék jól visszajöttek este - miután délben már meglátogattak, úgyis mindegy volt nekik, dekkolni meg itt is lehet, szóval azért így mégiscsak sokkal jobb volt ám. 

Most már egyébként úgy tűnik, hogy megmaradok, ezt onnan lehet sejteni, hogy mikor jövök már kifelé az influenzából, olyankor én elég durván elkezdek szénhidrátot enni koleszterinnel, szóval körülbelül mindegy, csak legyen benne szalonna és/vagy kolbász, és/vagy sajt, meg egy csomó csoki, és a kávémba/teámba is kétszer annyi cukrot pakolok, mint normális esetben. Na és MOST ez van. Meg az, hogy jólesne még a napi több darab csendespihenő, de a munkahelyről már elkezdtek hívogatni meg levelezgetni, szóval asszem, mégse fogom tudni jövő hétfőig kihúzni itthon, pedig szerettem volna. 

A drága kis egysejtűim hozzásegítettek ahhoz, hogy január elsején tényleg ne csináljak semmi olyat, amit a babona tilt (mosás, takarítás, szemét kidobása), bár ezzel együtt azért nem szeretném, ha az egész évet bokáig érő zsebkendőhalomban tölteném kómásan, felsőlégúti kihívásokkal küszködve. 

A zoknikötés ellen viszont nincsen kifogásom, szerencsére már a tűimet is sikerült újra kézbe vennem, velük egyáltalán nem bírtam foglalkozni, így aztán nem is teljesítettem semmit a tervek közül. 

Manufaktúra-téren ott tartok, hogy elbaltáztam egy pár zoknit, ami pedig tök jó lett volna, de a kék meg a szürke Drops Fabel vastagsága között akkora különbség van, hogy a két, szándékosan felemásra (egyiknek az orra/sarka kék, a többi szürke, a másik meg fordítva) kötött zokni mérete durván egy számmal eltér. Ilyet nem adhatok ajándékba, pedig annak készült.

Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy 2013 (is) a befejezetlen dolgok éve lesz, de ha már így kell lennie, akkor remélem, legalább elég sok mindent lesz alkalmam ELKEZDNI :-D