Most már egyébként úgy tűnik, hogy megmaradok, ezt onnan lehet sejteni, hogy mikor jövök már kifelé az influenzából, olyankor én elég durván elkezdek szénhidrátot enni koleszterinnel, szóval körülbelül mindegy, csak legyen benne szalonna és/vagy kolbász, és/vagy sajt, meg egy csomó csoki, és a kávémba/teámba is kétszer annyi cukrot pakolok, mint normális esetben. Na és MOST ez van. Meg az, hogy jólesne még a napi több darab csendespihenő, de a munkahelyről már elkezdtek hívogatni meg levelezgetni, szóval asszem, mégse fogom tudni jövő hétfőig kihúzni itthon, pedig szerettem volna.
A drága kis egysejtűim hozzásegítettek ahhoz, hogy január elsején tényleg ne csináljak semmi olyat, amit a babona tilt (mosás, takarítás, szemét kidobása), bár ezzel együtt azért nem szeretném, ha az egész évet bokáig érő zsebkendőhalomban tölteném kómásan, felsőlégúti kihívásokkal küszködve.
A zoknikötés ellen viszont nincsen kifogásom, szerencsére már a tűimet is sikerült újra kézbe vennem, velük egyáltalán nem bírtam foglalkozni, így aztán nem is teljesítettem semmit a tervek közül.
Manufaktúra-téren ott tartok, hogy elbaltáztam egy pár zoknit, ami pedig tök jó lett volna, de a kék meg a szürke Drops Fabel vastagsága között akkora különbség van, hogy a két, szándékosan felemásra (egyiknek az orra/sarka kék, a többi szürke, a másik meg fordítva) kötött zokni mérete durván egy számmal eltér. Ilyet nem adhatok ajándékba, pedig annak készült.
Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy 2013 (is) a befejezetlen dolgok éve lesz, de ha már így kell lennie, akkor remélem, legalább elég sok mindent lesz alkalmam ELKEZDNI :-D
2 megjegyzés:
Boldog Új Évet Maris! Szerencsére a humorod a régi maradt.
Köszönöm :-)
Megjegyzés küldése