Szobafogság vége

Nyolc nap óta ma jöttem ki először a lakásból. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert egyszer lemásztam gyógyszerért meg mirelitpizzáért, de szerintem az nem számít, mert a cébéá konkrétan a ház előtt van.
Mindenesetre mire beértem a munkahelyemre, tök komolyan elfáradtam, és még mindig csak nézek.

Egyébként ahogy látom, beteg az egész város. Vagy pedig bevezettek valami új szűrőt, hogy csak azokat engedik felszállni a metróra meg a buszra, akik köhögnek rendesen.
Nem is tudom, talán jobb lett volna mégis otthon maradni hétfőig.

Egy nagy haszna mindenesetre volt a kiruccanásnak: már ma megtudtam, hogy a Ferenciek terén átmenetileg megszűnik a buszmegálló, és így nem hétfőn fogok majd pofára esni.