Pedig én tényleg nem szoktam rinyálni, ha késik a vonat 5-10 percet, mert azon az 5-10 percen igazán nem múlik semmi. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor még azon az 50 percen se, amennyit tegnap bírt késni az IC Miskolcról hazafelé.
Na de azért álljunk már meg egy pillanatra.
Illetve nem, nem, nehogy megálljunk, késtünk már így is épp eleget...
Én csak egy teljesen egyszerű utas vagyok, és beismerem, hogy nem a MÁV üzletszabályzata és a hasonló apróbetűs dokumentumok a kedvenc olvasmányaim. És nem tudom fejből a vasútvonalak számozását sem.
Valahol biztosan közzétették, hogy a Budapest- Miskolc vonalon lassújeleket (így hívják?) vezettek be, meg van még vágányzár és sebességkorlátozás is, és emiatt most egy darabig - vagy soha többé - egyetlen vonat se fog sehová odaérni időben, de bevallom őszintén, hogy nekem eszembe se jut utazás előtt megnézni a vasút honlapján, hogy vajon nem folynak-e valahol valamiféle munkálatok, meg bombamentesítés és aknakeresőzés, meg ilyenek. Az ügyfélszolgálatra se megyek be minden egyes alkalommal, hogy megkérdezzem, szerintük minden rendben lesz-e a vonatommal.
Rémesen egyszerű utas vagyok, szinte már aljanép, de azért csak közöm van ahhoz, ha valahová egy órával később fogok megérkezni. Szeretném, ha az információt még akkor is megkapnám, ha nem kérem, vagy nem keresem. Óriásplakát-méretű felhívásokat szeretnék, vagy a hangosbemondóból időről időre felhangzó tájékoztatást, valami olyasmit, hogy a Miskolcra közlekedő akármelyik IC 10 perc múlva indul, várhatóan 30-50 perc késésre kell számítani, bocs. Akár az is jó nekem, ha a pénztáros vesz erőt magán, és a jegyen meg a visszajárón kívül még ezt az aprócska titkot is kiadja nekem a kisablakon keresztül, mondjuk ha másért nem, azért, mert jó fej.
És ha ebből eddig semmi sem jött volna össze, akkor még mindig marad egy lehetőség, a kalauz is tájékoztathatná az utasokat.
De nem, és én igazából nem tudom megérteni, hogy miért. Szeretem én a meglepetéseket, de azért ENNYIRE nem.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
11 megjegyzés:
Az uram, aki mindennap ingázik, már 30 éve, úgyhogy van tapasztalata, azt mondja (csak néha sokkal csúnyábban): azért a kis fix keresetért vasutasnak nem a legéleselméjűbbek szegődnek el. Se a krampácsoló, se a logisztikus szintjén.
Erre persze lehet mondani, hogy megbélyegző és diszkriminatív kijelentés, de azért 30 év is 30 év.
Juli
____________
Bocs, nem akarok én amúgy névtelen lenni, de nem tudom magam a felkínált ikonokkal azonosítani. Viszont minden bejegyzésedet olvasom már régóta, és néha jólesik hozzászólni. Bár olykor csak sokadszorra sikerül bebizonyítani, hogy nem vagyok robot... :)
Valóban megbélyegző és diszkriminatív! :(( Manapság, és már talán tucatnyi éve is, nem nagyon lehet vasutas a gyengébb elméjűekből. Amúgy meg végig lehet utánuk csinálni kedves Névtelen-Juli! A napok, ünnepek, évszakok egyformák, nincsenek hosszú hétvégék, amikről már jóelőre szenzációhajhász módon szokott a média zengedezni, a vasútnak akkor is mennie kell. (bocs, ha bántó voltam, de csak megpróbáltam egy szinvonalon válaszolni)
Az igazság az, hogy a szemlélettel van baj egész Magyarországon. Az eladó morog, ha a tönkrement cipőt cserélnie kell, a "Vonatok direkt késnek. Máv" - hogy Kétfarkú kutyáékat idézzem - ha kérdeznél valakitől valamit, kelletlenül válaszol, ha egyáltalán...
Pedig fel kellene ismerni, hogy nem az utas van a MÁV-ért, hanem fordítva, nem a vevő van az eladóért, hanem fordítva, és ha már átveszünk egy csomó szokást külföldről, akkor a rossz szokások mellett azt is át kéne, hogy például a mintaként tekintett Amerikában nem csak a társadalombiztosítás öngondoskodó, de a szolgáltatóiparban alapelv, hogy a kliens az első, és akkor is igaza van, ha nincs igaza. Magam voltam tanúja - miközben szégyenkezve álltam a sorban, hogy visszacseréljem a bontatlan csomagolású játékot, amit vettem ajándékba, mert már megvan a gyereknek -, hogy egy nő olyan pólót cserélt be előttem, amit már kétszer viselt és ki is mosott!!! Mert azt mondta neki valaki, hogy nem áll jól neki. És Amerikában ezt is meg lehet tenni, miközben minket arra szocializálnak, hogy dobozt, blokkot szorongatva szégyenkezzünk, amiért levált mondjuk a szieszta szandál talpa, amit egy hete vettünk a gyereknek. És még nekem kellett elnézést kérnem, mert volt rajta egy porfolt... :o(
Nem voltál bántó, Moncsi, én voltam az, és okkal.
Természetesen a vasútnál is tisztelet a kivételnek. De: én is, mint sokan ebben az országban, bármelyik kórház, élelmiszerbolt, iskola, üzem vagy bármi más alkalmazottja, saját tapasztalatból tudom, mit jelent dolgozni, ha hajtás van, hétvégét-ünnepet-évszakot nem ismerve, túlterhelten, alulfizetve, betegen is, mert a munkának meg kell lennie. Ám ha csak töredékét megengedném magamnak a megbízóimmal szemben, mint amit a Magyar Államvasút dolgozói megengednek maguknak a fizető utasokkal, hát bizony, több gondom az életben nem lenne a munkára, mert köszönnék, nem kérnének belőlem. Nagyon sokféle esetet fel tudnék sorolni, mint bárki más is, aki vonattal jár. Azért az csak jelent valamit, hogy egy vállalatra ilyen sok a panasz, nem? És nyilván nem csak médiaheccről van szó.
Mondd meg, Moncsi, az utas mit tegyen, amikor azt tapasztalja, hogy nap mint nap packáznak az amúgy is szűkre szabott szabadidejével (amiből órákat kénytelen munkába utazásra meg hazajövetelre szánni), tájékoztatást nem kap, az érdeklődésére választ alig, és azt is micsoda formában, a szolgáltatás színvonala sokszor milyen, reklamálni pedig jószerivel sehol sem lehet? És mindezért még fizetünk is.
Sok okot fel tudnék hozni arra is, hogy miért lehet ez így: igen, a szemléletmód, az emberek felhecceltsége, a vasút monopolhelyzete és még sok egyéb. De ilyen sok ember ennyi esettel megalapozott panaszára ez már nem lehet válasz, szerintem.
Juli
Hűha, Lányok. Hangyabolyba sikerült nyúlni? Bocs, nem akartam. Ráadásul én eredetileg nem is a vasutasokat szerettem volna kritizálni, hanem A Vasutat.
Altair nagyon igazat szólt, a szolgáltatóiparban dolgozók tényleg sokszor visszaélnek azzal, hogy tudnak valamit, amit én nem, vagy van valamijük, amim nekem nincs. Nyilván nem mindenki, és nemcsak a MÁV-nál, hanem általában. Csak most róluk beszéltünk. De ugyanez működne postás/pénztáros/eladó/stb. témában is... tuti, hogy mindenkinek van egy csomó "sikertörténete".
Tegnap olvastam egyébként azt az okosságot, hogy alulfizetett és megalázott emberek soha az életben nem fognak jól dolgozni. Valószínűleg itt kell keresni a probléma gyökerét, bár közben mindkét félnek illene tudomásul vennie, hogy a helyzetéért nem a másik a hibás.
Ezzel együtt azt hiszem, azt beláthatjuk, hogy a vasúti tájékoztatás nem működik jól. Pontosan ennyi az, amit szerettem volna kihozni a dologból.
Eredetileg gödöllői vagyok, és amikor megkérdezik, hogy miért lakom Bp-en albiban, és miért nem járok be nap, mint nap Gd-ről...akkor hasonló sztorikat szoktam mesélni. Kb tavasz óta Aszód és Hatvan között történt valami a vágányokkal, és senki nem javítja meg (gondolom a MÁV szerint a városoknak kellene, a városok szerint meg a MÁVnak...), tehát MINDEN nap, minden időben, pl augusztusi verőfényes reggel, a 7.29-es vonat 30 percet késik!!!! Előrelátásból mondom, ha sokszor mész Miskolc felé, akkor érdemes más leutazást keresned!
Marisnak már megírtam délelőtt, hogy néha a hóhért is akasztják, nem túl ideillő hasonlattal élve.
"Úgy sem hinnéd el, mi történt ma hajnalban. :)Apa jó egy hét szabi után felkelt, és megy dógozni, 4.39-kor van a vonat jóesetben. Ki is ment időben az állomásra, de 4.40-kor valaki zörgeti a kisajtót, és jön befelé, csak apa lehet, és ő volt. Na mi van, kérdem én, késik a vonat? Mész autóval? Neeem, VÁGÁNYZÁR van, és az a vonat vonatpótlóbuszos, viszont 4.25-kor elment a busza. Szerencsére endegtek neki egy kis késést, így ráért menni a 6-ossal, úgyhogy nem csak a civilek szívnak ám. :)De nem is gondoltunk rá, hogy utánnanézzünk ilyesminek, itthon volt egy valagnyi időt, és nem foglalkozott vasúttal. Így járt."
Nagyon recseg-ropog az intézmény amúgy, higgyétek el, csak a legfelsőbb rétegnek éri meg"vasutasnak" lenni, de ott meg már az a jellemző, hogy odatették őket, vasutat hírből sem ismernek. Bizonyítja pl. a menetrendszerkesztés elmebeteg rendszere.Azért évtizedekkel ezelőtt ahhoz, hogy valaki vezető legyen végig kellett járnia a rangkétrát, és bizony a legtöbben bakterként kezdték...
Jaa, apa egyénbként mozdonyvezető, és jó pár évig én is húztam az igát a MÁV-nál.
Zsuzsa, 5 éve kb. havonta megyek Miskolcra, amikor Juditkát hozom-viszem.Mindig IC-vel utazom, jelentéktelen, párperces késésektől eltekintve ezek a vonatok általában pontosak. Az utóbbi néhány hónapban hallottam, hogy rendszeresen késnek, de hogy ennyit, azt a saját bőrömön még csak most tapasztaltam először. Remélem, csak átmeneti a dolog, és nemsokára visszatérnek a rendes menetidejükhöz...
Hajjaj, Lyányok, bizony itt is két oldal van, mint mindenhol máshol. Kereskedelemben dolgozom, és bizony a ranglétra alján, a kis egyenruhámban sz*rba sem vettek a kedves vevők, konkrétan csicskáztattak, mert értük vagyok. Akár kedves voltam, akár nem. Illetve ha kedves voltam, 50% bekóstolt. (Aki érti érti.) Nagyon kevesen vannak és tisztelet a kivételnek, aki tényleg emberként kezeli az eladókat, vasutasokat, titkárokat, szendvicskihordókat és még sorolhatnám, nem csak emberszámba veszi... Üdv, Nan
A Nyugatiban pl. megint áll a közlekedés, menetrend szerint 80 perce(!!!) el kellett volna indulnia az elővárosi járatnak, azóta öt-hat szerelvény utazóközönsége zsúfolódik rajta, és a tájékoztatás összesen annyi, hogy bemondják: az (általuk!) előírthoz képest mennyit késik már a vonat. Hát ezt az utas is tudja, magától.
Nyilván hiába bizonygatnám egy blog kommentjében, hogy nem szokásom kötözködni az eladókkal, vasutasokkal, titkárokkal és szendvicskihordókkal, de akkor mindig le kell nyelnem, hogy folyton elrabolják az időmet? Én vagyok a lúzer, és kész? Meg az a több száz ember, aki péntek este, az egész heti gürizés után NEM TUD hazamenni, mert a tömegközlekedést üzemeltetők (és nem A MÁV, hanem azok, akik így üzemeltetik!) ebben megakadályozzák?
Juli
Megjegyzés küldése