Régen általában elég jó biznisznek tűnt egy kis aprópénz után átkutatni a szülők kabátzsebeit, remekül lehetett "keresni", vagyis hát TALÁLNI ezzel a módszerrel. (Mi persze hülyének néztük szegényeket, de így utólag már sejtem, hogy nem voltak ők olyan nagyon feledékenyek, hanem direkt nekünk felejtettek ott annyi pénzt, amennyiről nem bánták, ha megtaláljuk.)
Mostanában már ez sincs így. Hiába kotorászom végig az összes kabátom összes zsebét, mindig csalódottan veszem tudomásul, hogy már megint nem felejtettem ott magamnak semmit.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
5 megjegyzés:
Te Maris, én akkor nagyon szerencsés vagyok. Mert én mindig felejtek ott aprót, sokszor még papírpénzt is. Igaz, véletlenül - de nagyon jó megtalálni :D
Szerintem nálam az lehet az alapvető probléma, hogy túl keveset felejtek ott, és túl gyakran nézem meg, hogy véletlen nem felejtettem-e ott egy keveset :-D
Igazából én nagyon ritkán tartok pénzt a zsebemben, maximum a bevásárlókocsiból kiszedett 20, 50, vagy 100 forintost dugom be oda néha. Erre meg nem lehet jövőt alapozni :-D
Én néha szórok a táskák aljába is, onnan nem kotorja ki a kotrónép és megmarad nekem :) A munkahelyi ceruzatartómba is szoktam dobálni, hónap végén meg örömködök, hogy mekkora király vagyok :)
Mikor kicsi voltam mindig lestük mikor apám levette a nadrágját és lerakta a székre, mert olyankor szó szerint dőlt a lé, és ami leesett az a miénk volt (lusta volt apám, na). :)
Nálunk apu kipakolta az aprót a hűtőre. Összevártuk, hogy jó sok legyen, és először jól megszámolgattuk, pontosan elosztottuk. És lehetett belőle fagyizni!
Ui.: Azért szólok hozzá nagyon ritkán a bejegyzéseidhez, mert sokszor elvesztem a türelmem a szóellenőrzésnél. Most sem sikerült elsőre... Pedig nem vagyok robot, tényleg!
Mondom én, hogy minden szülő direkt csinálja. Főleg az apukák.
Megjegyzés küldése