Bence kishaver szörnyű ordításba kezdett, amint a sógornőm kilépett az ajtón. Én meg kaptam. Ha nem szóltam hozzá, állt az ajtónál, és üvöltött, ha meg hozzászóltam, akkor ütött, ahol ért, és üvöltött. (Na jó, azért mindent nem lehet neki, egyelőre még én vagyok az erősebb, mindenesetre szerintem biztos, hogy ki akart nyírni, amiért elment az anyja :-)
Aztán feladta, és taknyos orral bemászott az ágyába. De ha megsimogattam, harapni akart, ha betakartam, akkor meg rúgni. Végül otthagytam, akkor elaludt. Na, mondom, jól elleszünk mi itt estig.
Vigyorogva ébredt, de elég hamar legörbült a szája, amikor még mindig csak a hülye nagynénjét találta a szomszéd szobában. Még egy kis üvöltözés, de aztán úgy döntött, hogy inkább éhes, szóval jött is, beült az etetőszékébe, megette a levesét, aztán megpuszilt, kézen fogott, és elvonszolt magával játszani. Kis tökfej.
Tegnap aztán ők voltak nálunk, de ez a büdös kölök megint gyanakodott rám, és meglehetősen rondán nézett, viszont közben annyira meg volt illetődve, hogy nem akart enni, még joghurtot se, csak jött-ment és ismerkedett a tereppel.
Na igen, ez a hátránya, hogy a kiskrapek két év alatt most járt nálam másodszor.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
1 megjegyzés:
Ezt ismerjük mi is.Egyik keresztlányunkat anno, mikor először hagyta nálunk pár órára az anyja, csak bőgött, és bőgött, ölben, ágyon, szőnyegen. Amíg meg nem jött a bátyánk, és meg nem szólalt a szép mély, pasis hangján. Krisztike üvöltőjét elvágták, csendben maradt, és derűsen nézegetett. Ott is fogtuk a férfit pesztrálni. :o)
Megjegyzés küldése