Névadási szokásainkról

Nem az embernevekre gondolok elsősorban,  - bár azért ha embriókoromban megkérdeznek, ehhez a Máriához lett volna egy-két szavam -, macskanévadásból viszont a családom verhetetlen.

A nagyszülőknél folyamatosan cserélődő macskapopuláción minden gyerek kiélhette a hajlamait.

Amíg az öregek nevezték el a macskákat, addig nem is volt semmi baj, mert rendes tisztességes konzervatív neveket adtak, mint Merci, Lukrécia, Morcos, Maffia, Cickom, Lucifer(kó), Firnyák (na jó, ez már azért elég egyéni).

Unokatesómék általában emberneveket osztottak ki, így például egerészett a kamrában Attila, sőt Teodóra Pálma (komolyan!) is.

A tesóimmal mi ennél sokkal kreatívabbak voltunk, bár én kiskoromban néha azért átmentem irodalmárba, így lett a saját, cumisüvegből etetett kiscicám neve Annabel (valamelyik Mary Poppins-kötetben az ötödik Banks-gyerek), de ennél tovább nem nagyon hagytak burjánozni.

Volt nekünk Kerekfejű és Rozmaring nevű macskánk is, de igazából Juditka mindenkit leiskolázott a Trallala meg a Demele Károlyné (ezt konkrétan egy temetőben olvasta le a sírkőről) nevekkel, ezek után a Kistigris mélységes csalódás volt mindenki számára.

Olyan is előfordul, főleg mostanában, hogy nevek helyett inkább eposzi állandó jelzőket kapnak, mint pl. Ronda Macska, Az A Narancssárga Macska, Ablakmacska, Kötényes Macska. Utóbbi három még megvan.

Ott van aztán Orsi sógornőm macskája, akit ő eredetileg Chuckie-nak szeretett volna nevezni, de erről hamar letett, egyrészt mert az öcsémmel pillanatokon belül magyarítottuk, és folyamatosan Csákinak hívtuk a kismacskát, másrészt meg kiderült, hogy lány. Az új nevét az öcsémtől kapta: Kurnyaú. Igen ám, de ezt meg a nagyanyám nem tudja (vagy nem hajlandó) kimondani, és következetesen Kurnyónak nevezi.

Elég vicces egyébként, mikor kiáll a ház elé, és hívja a macskákat. Olyankor mélyebb a hangja, mint egyébként, és ezen a mély hangon elbődül a mama, hogy Kuuurnyóóóó!!!! CIC!!!!!!

Nemrégiben egyébként Kurnyónak öt kismacskája született, de még nem hívják őket sehogy. A Narancssárga Macskának viszont elméletileg már rég nem szabadna életben lennie, ehhez képest lett neki egyetlenegy darab kiscicája (csodálkoztunk is, hogy van még a faluban kandúr, akinek EZ kellett?). Na, ennek a cicának viszont nekiálltunk megfelelő nevet választani, mégpedig lehetőség szerint olyat, hogy majd ha a mama hangosan kiabálja, akkor mi röhöghessünk.

Aztán jött a nagy ötlet. Józsi nagybátyámnak megtetszett a cica, és tervezgette, hogy majd ha már nagyobb lesz, átviszi magához (a szomszéd telken lakik), és akkor ez az ő cicája lesz. Oké, akkor a kismacska neve mostantól Józsika. Nagybátyám kézzel-lábbal tiltakozott, más neveket ajánlgatott helyette (pl. Mini), de végül már ő is Józsikázta. Tulajdonképpen elégedettek voltunk, mert elég jól hangzott volna, amint a mama Józsikát szólongatja az udvar közepén, de ezt már soha nem fogjuk meghallani, mert Józsika egyszer csak szőrén-szálán eltűnt.

Gondolom, a kutya hathatós közreműködésével...
Aki egyébként Liebling.
De nem mi neveztük el.