Midnight special és más terápiák

Különféle bajaira különféle megoldásokat tud felsorakoztatni a leleményes és sokat tapasztalt emberlánya, náthára orcseppet, derékfájásra padlónfekvést, másnaposságra kefirt, vízhólyagra varrótűt, letargiára és befordulásra meg a Creedence Clearwater Revivalt.
Nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy itt a panelházban mások is annyira kedvelik-e, illetve hogy azt is annyira kedvelik-e, amikor még én is rázendítek mellé a fülsértő hangszerkezetemen, hát istenem, a fülem az bot, ha locsolnám, lehet, hogy kirügyezne. Ez van, nekem jó, pláne mióta már azt is tudom, hogy a midnight special az egy vonat volt, ezt nemrég tudtam meg, mint ahogy azt is, hogy én mekkora egy bunkó vagyok, hogy még ezt se tudtam ("mér', mit hittél? MICSODA? Hülye vagy?????" Stb, stb.). Jóvanna, mindig van hová fejlődni :-)

Aztán van még a konyhaterápia is, amikor mások a homokba dugják a fejüket a probléma elől, akkor én sokszor ehelyett inkább fazékba. Így legalább valami élvezhető produktum is keletkezik, tegnap például valami bakonyi-féle hús, meg padlizsánkrém, meg még zsömlét is sütöttem, ma pedig még futotta a lelkesedésből egy almáspitére a nagyszülőknek, legyek máskor is rosszkedvű?

A vörösbort pedig kell-e egyáltalán említenem? :-) Még van belőle, és a változatosság kedvéért most oda tudok menni érte. Hoppáhoppá.

Amire pedig az utóbbi hetekben, vagy inkább hónapokban nem volt példa: ma FUTOTTAM, hogy elérjem a piros hetest. És elértem.