2010. január 23., szombat

Juditka és az Élet Nagy Kérdései

- Mi az a szószátyár?
- Aki nagyon sokat beszél.
- Mi az ellenkezője?
- Szűkszavú.

Szünet, kattognak a fogaskerekek, majd:
- HOGYAN TUD BESZÉLNI???

3 megjegyzés:

Ani írta...

Én annyira szeretem, amikor Juditról írsz, (de Te ezt tudod) több okból is.

- egyrészt szeretem a stílust, ahogyan írsz, a Juditos történeteknek még bája is van
- másrészt pedig: szerintem én, talán, egy nagyon picivel többet tudok az autistákról, mint a nagy átlag, (a munkám miatt) de engem időről időre meglep (és végtelenül boldoggá tesz), hogy Judit mennyire okos, tájékozott, jól kezelhető, jól szocializált. Egyszer egy kisebb társaságban találkoztam vele, aztán pedig egy egészen nagyban, de tudom, hogy nyáron még egy ennél nagyobb társaságba is elvitted, és abszolút jól viselte. Azt, amit az emberek tudni vélnek az autistákról (és tudom, hogy nagyon sok esetben, sajnos, így is van, attól függően, hogy milyen fokú az autizmusuk) Judit időről-időre megdönti és ez tök jó. Most nagyon divat (és én ennek örülök, mert ha divatból is, vagy netán sznobizmusból is csinálják, tök mind1, a lényeg, hogy foglalkoznak vele) az úgynevezett sérült emberekkel foglalkozni, reklámokban szerepeltetni őket, társadalomérzékenyíteni velük. Judit például az én fejemben egy abszolút ilyen példa. Nekem ő azt jelenti, hogy egy ilyen hendikeppel is remek életet lehet élni, lehet szeretni, lehet érdeklődni, lehet vágyódni (tunikára, farmer szoknyára, szőke tincsre), és lehet családban, társadalomban élni. Lehet vegának lenni, lehet gyanakvónak lenni stbstb, és ami még nagyon fontos, hogy lehet egy családnak úgy tekinteni rá, mint teljes értékű családtagra. Nincsenek kétségeim afelől, hogy emberfeletti erőt, energiát, türelmet, érzelmet "emészt" fel, de ti annyira nagyon jól csináljátok és én ezért annyira nagyon szeretlek benneteket. :-)

Maris írta...

Köszi :-)

Erika írta...

Egyetértek. Ani ékesen leírta amit szerintem mindannyian így gondolunk. Csak így tovább!