2010. január 21., csütörtök

Voltunk a bíróságon

Juditka egyfolytában kapargatta a falról a fűrészporos festéket, pusmogott magában, közölte, hogy nem tud nyugton maradni egy kicsit sem, viszont amikor kérdeztek tőle valamit, akkor vagy nem válaszolt, vagy nem tudta, vagy vidáman nevetgélt. A bíró elég hamar levette, hogy mi van, nem is nagyon egrecíroztatta a gyereket.
Félóra alatt végeztünk, most majd lesz neki Miskolcon elmeorvos-szakértés, meg nekem egy következő meghallgatás, amire őt nem kell hozni, az öcsémet viszont beidézik tanúnak, na, az nagy műsor szokott lenni, a Gyámhivatalban korábban már léptünk fel együtt, de eléggé tök jó lenne, ha egyszer az életben valamit végre kibírnánk röhögés nélkül, majd nem nézünk egymásra.

Nincsenek megjegyzések: