Bence szerint a világ

Bence a nagybátyám ölében ült, és vonatokat meg metrót nézett a számítógépen. Közben végighallgatta, ahogy nagybátyám felhívta az öcsémet, és megkérdezte, mikor érnek vissza, mert ha időben megjönnek, akkor kimehetünk együtt a temetőbe. Később:
- Szia, Apa! Megjöttél? Megyünk a temetőbe!
- Kisfiam, honnan veszed, hogy te is jössz?
Bence megsemmisítő pillantást vet rá:
- PAPA ISZ JÖN.

A temetőben előreszaladt, megállt egy sírnál, majd amikor utolértük, így fogadott:
- Nem nyúlok hozzá, fojjó. Megégeti a kezemet.
Örültünk, hogy milyen okos. A nagybátyám viszont már ismeri a fajtáját:
- Szerintem ez a gyerek már meg is égette magát...

Gyertyákat viszont eddig még csak a szülinapi tortákon látott Benci, ezért annak rendje és módja szerint nekiállt elfújni a mécseseket a szomszéd síron, és büszkén mondogatta, hogy "ügyesz vótam". Aki pedig ezt megpróbálta megakadályozni, az mind elmehetett haza :-D

Barátságos arcot kérek!

Vannak azok a képek, amiket az ember nem tesz fotóalbumba, nem keretez be, nem szögez a falra, és nem tervezi, hogy majd az unokáinak is mutogatja.
(De titokban persze hülyére röhögi magát rajtuk.)

Na, hasonlítunk egymásra Bencével? 

Best of öcsém

Nézi a szomszéd macskáját, aki épp a mi kertünkben ólálkodik: "Nagyon ronda ez a macska. Ha a miénk lenne, akkor is utálnám." - mondja, miközben a saját macskánk hátára meg éppen egy ruhacsipeszt tűz.

Best of öcsém

Mamánál vagyunk, Bence fürdik az asztal tetején.
Sógornőm mesél:
- Ebben a kádban én is fürödtem ám. Meg az öcsém és a húgom, sőt a Zsófi meg a Lili is.
Öcsém kommentál:
- De az a durva, hogy mind egyszerre!

Cini-cini cincog az egér - ismeri ezt valaki?

Tegnap a komplett repertoáromat végigénekeltem Bencóka szórakoztatására, és már nagyon erősen kellett gondolkodnom, hogy mi nem volt még. Akkor eszembe jutott, hogy nekünk a mama sokszor énekelte, hogy "cini-cini cincog az egér", és megpróbálkoztam vele. Sajnos nem lett belőle semmi, mert egyrészt szöveg- és dallambeli hiányosságaim is kiderültek, másrészt meg akárhányszor elkezdtem, az öcsémmel együtt mindannyiszor röhögőgörcsöt kaptunk az első sor végén, így aztán inkább el is mentem a vásárba félpénzzel, azt úgyis elég sokáig lehet variálni.

Azért a biztonság kedvéért ma megkerestem a jútyúbon a Cini-cinit is, szerintem kihagyhatatlan :-D

A Bencocska meg az apja

Nagyon ügyes a Kismókus, már időnként sikerül neki négykézlábra állni, és egyelőre ismeretlen módszerrel halad is hátrafelé, múltkor állítólag a fotel alól kellett kiszedni. Azért a hatékonyságát nagyban javítja, ha az ember odateszi a tenyerét a csámpás kis talpa mögé, onnan akkor el tud rajtolni. Vagyis hát lendületet vesz a négykézlábhoz, mielőtt a négy végtagja ötfelé szétcsúszna. Akkor aztán szokás szerint orra esik.

A Nagymókus viszont telefonált, hogy tudok-e kölcsönadni neki párszázezer forintot - egyébként nem tudok -, mert sürgősen kéne neki egy kocsi (nemrég adatta el vele a régit a felesége). Hallott egy munkalehetőségről Németországban, és el akarja vállalni, de kocsi kell hozzá.
Nabazmeg.

Öcsisajt

Rég mutattam Beneckét, a kisdenevért.


Ez a kép úgy lett, hogy a Picasával szórakoztam.

Mi csípi a sógornőmet?

Öcsém felesége bőrgyógyászhoz ment, mert kiütések vannak rajta. Meséli:
- Ez a bőrgyógyász, ez tiszta hülye. Ő kérdezi tőlem, hogy ezek nem lehetnek rovarcsípések?... Hát én nem tudom, de itt a négy és fél hónapos gyerek, szóval ha rovar, akkor jó lenne kitalálni...

Öcsém megnyugtatja:
- Már megmondtam, hogy BENNED vannak a bogarak, azok csípnek...

Családi karika(túra)

Ma este én voltam beosztva ügyeletbe a Zuzmófejű mellé, mert az öcsémék elmentek ügyet intézni. Hihetetlen módon harap a kiscsávó a nulla darab fogával, ráadásul a komfortérzetéhez elengedhetetlenül szükséges, hogy legalább az egyik kezem folyamatosan a szájában legyen. Elég érdekes mutatvány volt fürdetés után egy kézzel elvégezni különböző (illetlen) teendőket a pelenkásabbik fertályán, mert a másik kezemet közben muszáj volt felháborodottan röfögve majszolnia. Ha elvettem, haladéktalanul reklamálni kezdett.
Később komoly tárgyalása volt a porszemekkel meg a villanykörtékkel, de amikor úgy hallottam, hogy nem jutnak dűlőre, és kezdenek a dolgok elfajulni, akkor elvittem inkább aludni, kérdezték is öcsémék, amikor hazaértek, mit adtam be a gyereknek, hogy már alszik :-)

(Öcsém egyébként megy tovább másodfokra. Erről most nem is szeretnék sokkal több mindent elmondani. Pillanatnyilag le vagyunk sújtva.)

Eredeti hasonlat

Sajnos realittyet néztünk ma este családilag - mondom én, hogy süllyed a színvonal -, és a szépreményű kisöcsém meg bírta jegyezni, hogy "annak a csajnak olyan a szája, MINT EGY KONYHARUHA".
Ezen a ponton én készen is voltam, és konkrétan lementem a padlóra röhögni, de ezek után még képes volt lemodellezni a konyharuhaszájat a Bence baba egyik pelenkájával, és ami a legrosszabb, hogy egyébként annak a csajnak TÉNYLEG olyan szája volt :-D

Fogyatkozás

Tökéletes hétvégének indult. Tesómékkal csapatostól megszálltuk a mamát ottalvósra, egy csomót kertészkedtünk, jól haladtunk a munkával, szép idő volt végre, Bence (többnyire) vidáman kukorékolt (kivéve, mikor felháborodottan üvöltött), jókat kacarásztunk (értsd: törvénytelenül röhögtünk), ittunk pálinkát, meg miegymás. Szóval tényleg tökéletes hétvégének indult.

Reggel félálomban hallottuk a telefoncsörgést, aztán a mama kétségbeesetten kiabált nekünk: meghalt a testvére.

Laci bátyja 90 éves volt (a falu második legidősebb embere), rozoga, de mégis váratlanul lett rosszul, és hiába hívtak mentőt, orvost, nem tudtak segíteni.

Sosem tartottunk annyira szoros kapcsolatot, de a nagyanyámékkal együtt rohant a kórházba, amikor megszülettünk, jött a ballagásomra virágcsokorral, gratulált a diplomámhoz, ott volt a szüleink temetésén, meg az öcsémék esküvőjén, és még Kató néni, a felesége is mindig naprakész volt abból, hogy éppen mit dolgozunk (a mamával azért rendszeresen beszéltek telefonon, ő meg folyton dicsekszik velünk, pedig igazán nincs mire felvágni :-) - szóval most, hogy így belegondolok, a "nagyanyám testvére" kategóriában magasan túlteljesített.

Mama szegényke... hát elég rendesen megzakkant, ami teljesen érthető. Talán szerencse, hogy ott ugráltunk a nyakán mind, és nem volt ma egyedül. Reméljük, egyszer még lesz alkalmunk rendezni egy olyan hétvégét is, amikor majd megint mind együtt leszünk, és kivételesen senki nem hal meg. Nálunk az ilyesmi újabban elég ritka.

Komoly felelősségtudat

Mivel nagynéniként igazán a szívemen viselem Bence unokaöcsém nevelését, úgy gondoltam, hogy ideje belekezdeni a korai fejlesztésébe, és vettem neki egy AC/DC-s pólót. Elvégre már majdnem négy hónapos.

(Majd azért az apja fejét megnézem csütörtökön, amikor megyek hozzájuk :-)))

Kreatív nagyi

Nagyanyám tojást festett, esküszöm, ez egyszer még művtöri-tananyag lesz, "Huszonegyedik századi nyúlábrázolás egyéni felfogásban" címmel :-D

Nincs szülinapom

Majd azért lesz, viszonylag nemsokára, ezért a sógornőm tortát sütött nekem, az öcsém meg hozott egy üveg becherovkát. Én viszont ünneprontó voltam.

Én: Úristen. De hát... Nincs is szülinapom. Én babonából sose szoktam előre megünnepelni... csak amikor már biztos megértem.
Sógornőm: Hát jó. Tudod mit? Egyél egy kis tortát csak úgy. Ezt a gyertyát meg most hazavisszük, és majd legközelebb meggyújtjuk, és elfújod.
Öcsém: Nesze, egy üveg pia. A születésnapodra meg majd megin' nem kapsz semmit.

Régészeti lelet

Előzetes információ: öcsémék most az apai nagyszüleink lakásában laknak, a bútorok egy része még a régi. Mi elég kártékony kisgyerekek voltunk.

Telefon tegnap:
- Te, nem tudod, miért van felírva a fotel karfájára, hogy "Itt járt Mátyás király"???
- Öööööö.... nem tudom, de az tuti, hogy mi voltunk.
- Az nem lehet, hogy tényleg itt járt Mátyás király?
- Ja, de.

Nagybácsim egy trükkös csávó

Milyen jól kitaláltuk, hogy ha a nagybátyám és a mama mondjuk havonta egyszer (de lehet akár többször is) meglátogatják öcséméket - vagyis természetesen Bence babát igazából - akkor azon a hétvégén nem nekünk kell rohanni, hogy a mamának bevásároljunk, meg fát hordjunk, meg elmosogassunk, ésígytovább.

Aha.

Kérdezem ma őket - áááááá, cseppet sem célzatosan - hogy akkor most hazafelé ugye bemennek vásárolni a mamának. Közli a nagybátyám, hogy nem. Viszont most indulnak haza, mi lenne, ha mennék velük, és akkor megállnánk itt a következő bevásárlóközpontban, én meg jól bemehetnék vásárolni a mamának :-D

Hát, így jártam :-D
Jó, az is tény, hogy nem kellett se fát hordanom, se mosogatnom, se ésígytovább, és még haza is vittek. És én szabhattam a feltételeket: OK, legyen, viszont ők kinn megvárnak a kocsiban, én meg akkor 10 perc alatt végzek. De akkor is, nagybácsim ANNYIRA profin oldotta meg, hogy ne neki kelljen a mamával piszmognia a boltban :-D

Férfilogika

Sógornőmmel fát hordtunk be a mamának. Az öcsém ezt nézni sem bírta.
- Kihozzam nektek a talicskát? Akkor hamarabb végeztek.
- Inkább segíts behordani.
- Rátok fér egy kis mozgás.
Azzal kihozta nekünk a talicskát, majd elhúzott a francba.

Jótett helyébe

Hónapok óta morgunk az orrunk alatt, az öcsém meg én.
A mama az oka mindennek.
Sőt.
A papa az oka mindennek.
Mert minek halt meg.

A öcsém kábé másnap odaköltözött a nagyanyjához, vitte a feleségét is. Az csak egy dolog, hogy hiába a legjobb szándék, a mamával bizony nem jöttek ki... Ez még megoldható lett volna. Vagy az idő megoldotta volna.
A nagyobb baj az, hogy a két nagybátyánk közül a problémásabbik szinte azonnal az öklét kezdte rázni, hogy az öcsém csak azért ment oda, mert ő akarja örökölni az egész házat, meg ki akarja forgatni az unokatesónkat a jogos örökségéből. És eltiltotta az unokatesót a mamától, sőt, ő se ment oda többet.

Álltunk az öcsémmel fülünk-farkunk behúzva. Anyánk édestestvéréről beszélünk egyébként. Aki olyan nagyon nem tolongott a papa halála után, hogy ő költözik oda, ápolni az idős édesanyját... Csak az öcsémet pocskondiázta, hogy 30 évig nem csinált semmit a ház körül, akkor most nem szégyelli magát, hogy BELEÜL AZ ÖRÖKSÉGÜKBE. Nem vette volna észre, hogy a tényleg ex-hülyegyerek öcsém időközben felnőtt a feladathoz?
Tesóm még megpróbált beszélni telefonon a nagybácsival, hogy most mi van. A nagybácsi azt mondta, semmi. De a mamát lázította.

Öcsém leforrázva, megalázva abbahagyta azt a néhány felújítást, amivel a házat kicsit élhetőbbé próbálta tenni mindannyiuk számára. Aztán kiköltöztek. Visszajöttek Pestre. Meglett a gyerekük.

A nagybátyám és az unokatesóm viszont azóta se látogatják a mamát. Na jó. Unokatesóm havi egyszer legalább ránéz, olyankor a mama kivirul.

Az öcsém és én megyünk minden hétvégén. Hol ő, hol én, hol mindketten. Az öcsém most már néha a fiát is hozza, a mama DÉDUNOKÁJÁT. Akihez például az anyánk testvére még nem gratulált az öcsémnek...

Ha ott vagyunk, látjuk, hogy nincs tüzelő. Üres a hűtő. A mamára rádől a ház. A mama már megint befizette a kisebbik nagybátyánk minden rezsijét, és hó közepén elfogyott a nyugdíja. És a kisebbik nagybátyánk SE nézi meg, hogy mi van az anyjával. Csak elfogadja tőle a kaját, meg tudomásul veszi, hogy a 85 éves anyja fizeti a rezsijét a nyugdíjából. A mama soha nem kér tőle semmit. A másik gyerekétől sem. A többi unokájától sem. Ők sztárvendégek. Kímélni kell őket. A problémamegoldók mi vagyunk.

Öcsém kihívta a biztosítót, mert a múltkori földrengés miatt az egyik szokásos repedés mintha továbbterjedt volna a falon. Kap is a mama valami kis kártérítést.
Hálából adott az öcsémnek egy listát, és elküldte bevásárolni.

Mostanában

Egyértelmű, hogy a világ az unokaöcsi körül forog :-) A kiskrapek egyébként tényleg nagyon szép, meg persze vicces is, jókat szórakozunk, ahogy álmában grimaszol, meg a homlokát ráncolja.
Még Judit húgomat is borzasztóan érdekelte, sok mindent mondjuk nem tudott kezdeni vele, de a babalátogatást ki nem hagyta volna a hétvégi programból.

Juditról jut eszembe, ha valaki tudja, hogy miért kell nálam környezettanulmányt végezni a gyámhivatalnak, illetve miért nálam kell, amikor a húgom nem is itt lakik "életvitelszerűen", az ne habozzon megosztani velem... Csütörtökön kénytelen voltam a telefonban összevissza hazudozni a környezettanulmányos nőnek, hogy nyerjek pár napot, mert a lakás persze szokás szerint olyan állapotban volt, hogy jó pénzért kiadhattam volna valamelyik filmstúdiónak, és tökéletesen élethű katasztrófafilmet forgathattak volna nálam. Így majd csak jövő héten tanulmányoznak, ma meg maratoni takarítás volt a napirenden.

Meg földrengés, de úgy látszik, a legjobb bulikból én mindig kimaradok, konkrétan észre se vettem, hogy bármi is történt, annyira belemerültem a főzésbe. (Na jó, csak az én kedvemért persze nem kell megismételni, el tudok tőle tekinteni.)

A rendrakást egyébként nem sikerült befejezni. Momentán nincs hol aludnom. Még szerencse, hogy a szilveszteri buli óta nem voltam képes elpakolni a hálózsákomat, most alhatok benne, például a padlón :-D

Emberke

Itt látható Bence unokaöcsém, kemény 4 órás korában.



Itt meg az apjával vannak ketten.