Fogyatkozás

Tökéletes hétvégének indult. Tesómékkal csapatostól megszálltuk a mamát ottalvósra, egy csomót kertészkedtünk, jól haladtunk a munkával, szép idő volt végre, Bence (többnyire) vidáman kukorékolt (kivéve, mikor felháborodottan üvöltött), jókat kacarásztunk (értsd: törvénytelenül röhögtünk), ittunk pálinkát, meg miegymás. Szóval tényleg tökéletes hétvégének indult.

Reggel félálomban hallottuk a telefoncsörgést, aztán a mama kétségbeesetten kiabált nekünk: meghalt a testvére.

Laci bátyja 90 éves volt (a falu második legidősebb embere), rozoga, de mégis váratlanul lett rosszul, és hiába hívtak mentőt, orvost, nem tudtak segíteni.

Sosem tartottunk annyira szoros kapcsolatot, de a nagyanyámékkal együtt rohant a kórházba, amikor megszülettünk, jött a ballagásomra virágcsokorral, gratulált a diplomámhoz, ott volt a szüleink temetésén, meg az öcsémék esküvőjén, és még Kató néni, a felesége is mindig naprakész volt abból, hogy éppen mit dolgozunk (a mamával azért rendszeresen beszéltek telefonon, ő meg folyton dicsekszik velünk, pedig igazán nincs mire felvágni :-) - szóval most, hogy így belegondolok, a "nagyanyám testvére" kategóriában magasan túlteljesített.

Mama szegényke... hát elég rendesen megzakkant, ami teljesen érthető. Talán szerencse, hogy ott ugráltunk a nyakán mind, és nem volt ma egyedül. Reméljük, egyszer még lesz alkalmunk rendezni egy olyan hétvégét is, amikor majd megint mind együtt leszünk, és kivételesen senki nem hal meg. Nálunk az ilyesmi újabban elég ritka.