Ha egy üzlet beindul
2 hete
2011. május 11., szerda
Az ember(nem)ismeretemről röviden
Folyton az van, hogy csalódom az emberekben. Tudom is, hogy miért: soha nem tanulom meg az emberi kapcsolataimat a "helyükön" kezelni, mindig mindenkit fontosabb pozícióba sorolok, mint ahová tartozna. Aztán persze sokszor kiderül, hogy rosszul mértem fel a helyzetet, és olyankor hosszú ideig lógatom az orrom. Most is lóg éppen. Egyszer majd csak elfogadom, hogy nem lehet mindenki örökre a legjobb barátom, hanem igenis vannak rövidtávú cimborák, felületes ismeretségek, érdektelen figurák, sőt akár rosszindulatú disznók is, bár szerencsére én ilyennel legalább még nem találkoztam. Akkor meg mit is lógatom az orrom. Ugye?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Ne lógasd! Nem tudom, hány éves vagy, én 32. Mostanra tudtam elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok, talán amilyenné váltam.
Sokan hiszik, hogy ismernek. Valójában alig egy-két ember van, aki engem lát, nem az álarcomat. Ők a barátaim - ide sorolva a férjemet is. Kevesen vannak, de annál biztosabbak.
Rajtuk kívül meg vannak a gyerekek családilag és munkahelyileg, meg az állatok. Bennük még nem csalódtam. Vagy sokkal kevesebbet.
Szóval ne lógasd... Sovány vigasz, de nem vagy egyedül.
Ugye. :-)
És az első lépést máris megtetted. Tudod, hogy hol hibázol. Legközelebb nem fog olyan nagyon lógni az orrod, két centit minimum lefaragtál, hiszen már tudod, hogy mire ügyelj. :-))))
Vagy: szd le. Nem érdemli meg.
Menj tovább. Van még ember akivel érdemes foglalkozni (pl. Juditka).
Annyira ismerős amiről beszélsz...szeretnék okosat írni, de nem tudok. Csak együtt érzek Veled...tudom, ez alig több a semminél :-)
Hiába, nem tanul az ember...! Bizalmat szavazunk, pedig a másik nem érdemli meg. ...és hogy tud fájni!
Megjegyzés küldése