Á, nem vagyok kényszeres. Á, nem muszáj mindig ugyanazokon a helyeken megállnom, ugyanazokat a kirakatokat megnéznem, ugyanott vennem az ugyanolyan joghurtomat. Még szerencse, mert különben mi lenne? :-D
Mostanában van, hogy elhoznak egy darabig autóval, és ilyenkor aztán másik útvonalon kell jönnöm dolgozni. Rémes. Ijesztő. Bizonytalan. Volt, az első két alkalommal. Harmadjára már megvolt, hogy hol állok meg gyümölcsért, honnan lesz joghurtom, hol veszek újságot, és melyik kiarakatot bámulom meg midnen alkalommal.
Huhh. Így már sokkal jobb.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
8 megjegyzés:
Bocsi-bocsi-bocsi-bocsi-bocsi! Már válaszoltam is a leveledre, amit persze, hogy megkaptam.
*irul-pirul*
És melyik az a kirakat? :o)
Igeeeen! Kellenek az ilyen támpontok! Én is így vagyok - ha megtalálom az új útvonalon ezeket a helyeket, akkor már nem idegenként bolyongok - tisztára mint a kutyák, akik megjelölik a területüket! :-DDD
Pedig nem is vagyok kényszeres.
Az állandóság biztonság érzetet ad.
Én is szeressem.
Pusz, Évi
Szóval a Karinthy Frigyes utcában van egy csokibolt, azt KELL megnéznem alaposan minden alkalommal :-)
Sajnos reggel még zárva van, hazafelé pedig valamiért soha nem megyek arra. Talán jobb is ez így, mert még a végén venni találnék valamit :-D
Csokibolt, mi?! :o)
Hát erre tippelni se mertem volna... :o)
Jó ez így.Míg CSAK nézed, nincs semmi baj...a baj utána kezdődik, ha nyitva a bolt:-)))
Évi
Az édességnek elég jól ellen tudok állni.
(A kísértésnek már kevésbé :-)
Egyébként is, reggel 8-kor még nincs nyitva, napközben pedig csak nem fogok kiszökni :-) A hazafelé-utam pedig másfelé vezet. Micsoda szerencse.
Megjegyzés küldése