Az a nyavalyás kutya

Megmondom őszintén, kicsit haragudtam az öcsém kutyájára, amikor tavasszal letaposta a kedvenc gyöngyvirágaimat a mama kertjében.
De amit MOST csinált, hát az már tényleg vérlázító.
Megbocsáthatatlan.
Tűrhetetlen.
Gondolkodunk is, hogy be kéne adni a sintértelepre.
Vagy elevenen megnyúzni, a bőréből dobot készíteni, őt magát pedig lassú tűzön sütögetni.
Vagy mittudomén, kukoricán térdepeltetni három napig.

Ma korán reggel a Mama kétségbeesetten hívta az öcséméket telefonon.
"Az a kutya letaposta a HAVAT!"

Gyermekmunka

Szegény Juditkát szanaszéjjel dolgoztattuk.

Móka és kacagás

Meg a büdös kutya, ugye.

Moszkvai kertásó kutya

Az Egyik Kockafejű azt mondta tegnap a kocsmában - ahol HÁROM kockafejűvel meg egy köztisztviselővel volt szerencsém (?) részt venni egy rögtönzött névnapozáson - hogy kutyával meg nővel (konkrét női testrészeket is emlegetett, de nem szeretném megismételni) mindent el lehet adni, meg mutogatni is azokat kell.

Szerintem inkább legyen a kutya.


Hétvégén próbáltam ásni egy kicsit a kertben, de nem nagyon sikerült, mert az öcsém kiskutyája segített: állandóan belefeküdt a barázdába, el akarta kapni az ásót, ette a földet, ugatta a bogarakat, és szörnyen félt a gilisztáktól.