Kering rólam valami teljesen alaptalan történet a családban, hogy amikor az egyik nagybátyám katona volt, én meg kicsi, állítólag egy látogatás alkalmával a komplett laktanyának előadtam, hogy víge van a nyálnak, húvos szelek jálnak, naaaaagy bánata van a cinegemadálnak.
Eltelt azóta vagy harminc év, már egy ideje tisztán ejtem az r-t is, de az előbb igencsak össze kellett szednem magam, hogy hiba nélkül végig tudjam mondani a cinege cipőjét.
Aktuális pedig.
Ma reggel már ősz volt.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
5 megjegyzés:
nem, még nyár van....szigorúan:)
A nyárnak más (volt) a színe. Meg a szaga. Meg úgy a levegő, ahogy kiléptem reggel az utcára.
Reggelente boltba menvén útba ejtem a temetőt, virágöntözök. Eső is volt, hűvös is volt, nem voltam 2 hete. Ma reggel kint voltam, ragyogó napsütésben és csurom víz lett a cipőm a harmatos fűben. Az éjszaka 14 fok volt.
Ez bizony.... az bizony.
Egy másik blogra már írtam, hogy már a nap sem úgy áll az égen. Úgy süt be a lakásunkba, mint októberben.
Hát igen, a medencében se hajlandó nagyon felmelegedni a víz, napközben hiába van kánikula... De az ilyen őszt még szeretem! Napközben jó az idő csak hajnalban van kellemes, frissítő hűvös.
Ilyen kislányos-laktanyás családi emlék rólam is van. Én nem emlékszem rá, csak mesélték! Mentünk aput látogatni, és én minden egyenruhás után kiabáltam, hogy APUUUU! Még a vonaton a kalauz után is! :) Szegény anyu! :)
Megjegyzés küldése