Unatkozik

- Meddig kell a lakóotthonban maradnom?
- Ööö. Hát. Izé. Szóval.... mondjuk, körülbelül 80 éves korodig.
- Nem jó az nekem.
- Tovább szeretnél?
- Nem! Nem akarok olyan sokáig.
- Hetvenkilenc jó lesz akkor?
- Nem! Fiatal akarok lenni!
- De hát fiatal vagy.
- Nem! Fiatal koromig szeretnék csak a lakóotthonban maradni. Rossz ott nekem!
- Miért rossz?
- Unalmas!

Csóri kis bogárkám :-(
Én elhiszem, hogy nem túl izgalmas a lakóotthonban.
Belegondolva, már nem is vagyok biztos benne, hogy jól tettem, amikor kalandos nyaralást terveztem Juditnak. Hagyhattam volna többet punnyadni és unatkozni, akkor nem lenne akkora különbség az itthon és az otthon között, és talán könnyebben zökkenne majd vissza.
Július 22-én hoztam haza, és azóta:
- volt a barátainknál fröccsözni (szörpözni)
- volt cipőt vásárolni
- plázázott
- hajat vágatott
- kocsmázott
- pilates-órán volt
- nagybácsiéknál volt
- vigyázott rá a bátyja meg a sógornője :-)
- telken járt
- nagyanyjánál napozott a kertben
- megoldott egy csomó általános iskolai fogalmazás-feladatlapot
- megpedikűrözték
- piacon volt
- turkált magának egy felsőt
- sétált a Duna-parton
- találkozott anyu barátnőjével
- látogatókat fogadott :-)
Mindezt bűbájosan, szemtelenül, huncut szemekkel, mosolyogva.

Szeretne még:
- fogorvoshoz menni (komolyan :-)
- a Margitszigeten sétálni
- kivillamosozni Hűvösvölgybe
- strandolni
- a másik nagybácsi telkén állatokat nézegetni
- további ismerősökkel találkozni.

Vasárnapig nem hiszem, hogy minden belefér, de igyekszem. Aztán majd mindkettőnknek rossz lesz, amikor vissza kell vinnem.
Ő is gondolkodik ám ezen. Az előbb elgondolkodó pofival panaszolta, hogy "Hamar eltelik a nap. Nem a mai. Hanem az a nap, amennyit itthon vagyok."
Nem sokkal később röhögve szólított fel, hogy "Vágj le ollóval!"