Így szilvesztereztem én

Az úgy volt, hogy először kimegyünk a Csillagászékkal az ügetőre, aztán náluk lesz üldögélős összejövetel, még később pedig a társaság - igény szerint - átvonul egy nyilvános buliba, ahol az egyik cimborájuk a DJ. (Mint kiderült, iszonyat jó zenét játszik, már ezért is érdemes volt előbújnom a barlangomból.) Én ugyan eredetileg azt mondtam, hogy nemésnemésnem megyek sehová, de végül mentem, és nem bántam meg, hogy végül nem itthon fetrengtem az eredeti tervek szerint.

A kezdet nem volt egyszerű, mert mi az ördögöt vegyek fel, amiben nem fagyok meg a Kincsem parkban, megfelelő egy házibulihoz, és adott esetben még ugrálós-táncolós programhoz is elég kényelmes, meg persze csinos, a lehetőségekhez/adottságokhoz mérten.

Gondoltam, veszek farmert, alá harisnyanadrágot, fölé tunikát, és akkor ez hosszú szárú csizmával elég korrekt, mert nadrággal meleg, nadrág nélkül meg csini. Aha. Épp a tükör előtt szerencsétlenkedtem, amikor egyszer csak olyan furcsa érzésem támadt, mintha nem jól állnék a lábamon, és hát igen, leesett a csizmám sarka.

Rendben, ruhás "outfit" kilőve, marad a nadrágos, mert a másik kiscsizmám szára rövid, szoknyához az gagyi. Akkor viszont az ügetőre meg túracipőben kell menni, mert a bokacsizmának magas a sarka és vékony a talpa, jó, mindegy, elviszem szatyorban.

Keressünk blúzt, jó lenne, ha legalább félfenékig leérne... találtam egy helyeset, aztán észrevettem, hogy tiszta rozsda, mert a legutóbbi mosáskor összefogta a fémgombja. Remek. Legyen egy másik, flitteres fehér, és a két kulcsszó: INDIAI, és RÉGI. Hogy ne koszoljam össze indulásig, minden mást befejeztem, mielőtt felvettem volna. Nem is lett maszatos, ellenben legalább szétrepedt az oldalvarrása. Vagyis a varrás mentén az anyag, nehogy véletlenül meg tudjam javítani. A harmadik blúzt nem vettem fel, hanem inkább a táskámban vittem magammal.

Kikerestem a kedvenc buliparfümömet, amiből mindig csak a levegőbe fújok, és átsétálok az illatfelhőn. Csakhogy elég régóta nem használtam, és úgy tűnik, időközben megromolhatott, vagy valami történt vele, mert teljesen megváltozott az illata, és nem éppen az előnyére. Nyugdíjasotthon-a-színházba-megy jellegű lett. Újból lezuhanyozni és átöltözni nem lett volna időm, így csak abban reménykedtem, hogy majd talál később halványul az illatom...

Gondolkodtam, hogy ezeket értelmezzem-e JELként, és maradjak-e mégis inkább otthon, de aztán bátran elindultam, és a későbbiekben már viszonylag kevés komplikáció merült fel (a lovin azért inkább nem fogadtam). Persze a buliban nyilván összetörtem egy poharat - de ez már szinte említést sem érdemel - , aztán hajnalban nem indult el az autója az ismerősöknek, akik felajánlották, hogy elvisznek egy darabig engem, és még két embert. Félóra szütymörgés után kiszálltunk, hogy jó, akkor békávé, ebben a pillanatban utánunk szóltak, hogy beindult a kocsi, és menjünk, szálljunk vissza.

Innen a legjobb az volt, hogy - a Kálvin térnél volt a buli - elmentem velük a Pillangó utcáig, ahol a másik srác hagyta a kocsiját, mert ő pedig megígérte, hogy akkor hazavisz Kispestre. Elég kalandos utazás volt, de legalább megtanultam, hogy egy levél c-vitaminnal, meg egy műanyag törzsvásárlói kártyával milyen hatékonyan lehet jeget kaparni a kocsi ablakáról.

Meglepően simán elértünk Kispestre, és akár jól is végződhetett volna a történet, ha fel nem ajánlottam volna a srácnak, hogy kap sütit. Mert az a rohadt bejgli időközben aljas módon megromlott, vagy gyárilag volt rossz, mindenesetre megenni nem lehetett, a srác elhúzott haza, én meg égtem, mint a rongy.

Ma egyébként kirándulni voltam, az jó volt.