Mondom, leviszem a szemetet, aztán meg kettesével rohantam vissza a lépcsőn visítva, kezemben a szemeteszsákkal, hogy úristen, egy EMBER fekszik a szemétledobóban, és akkor most mi lesz. Az lett, hogy a Vállalkozó Szellem egyrészt megnézte, hogy legalább él-e a csöves, és ha már ott járt, akkor egyben ledobta a szemetet is. A csöves egyébként élt, mert horkolt, úgyhogy mentőt nem kellett hívni, és végül nem hívtam rendőrt sem, mert elzavarhatják, de még aznap visszajön...
Mikor visszaállt a normál pulzusszámom, és már nemcsak visítva bírtam beszélni, akkor persze előtört belőlem a szokásos jófejség, és mondtam, hogy mekkora lenne már keresni egy lakatot, és bezárni, akkor legalább nem tudna kijönni.
Később átjöttek az öcsémék, és eldicsekedtem nekik, hogy bibí, nekünk van ám csövesünk a szemétledobóban. Sógornőm rögtön indult megnézni, hogy ott van-e még, mi meg a tesómmal mi hősiesen lestük jó messziről, a lépcső tetejéről. Ott volt. Még mindig horkolt.
Amikor visszamentünk a lakásba, elkezdett az öcsém röhögni, hogy keressünk már egy lakatot, és zárjuk be.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
1 megjegyzés:
Megintcsak :o) !!!
Megjegyzés küldése