Strandidő ám a javából

Tegnap végre megérkezett a várva várt hidegfront, következésképpen lementem a Balcsira.
Így kell ezt csinálni.
Hát nem?

Jó, végül is nem elsősorban dagonyázni indultam Balatonszemesre, hanem "felvágni".
A Zinformatikusok arrafelé kockultak hétvégén (egyik az egyik parton, másik a másikon, hogy azért nagyjából egyenletes legyen az eloszlásuk), én meg kitaláltam, hogy jól odamegyek a "nyugdíjas" vasúti kedvezményemmel (ami igazából Judit húgom után jár), eleszünk egy csomó üdülési csekket a Kistücsökben, utána meg valamelyik srác hazahoz.
És így tettünk. Jó volt.
A Kistücsök még mindig egy tuti hely.

Az egyetlen probléma, hogy ebéd után juszt is bementem a viharos szélben hullámzó Balatonba hülyén ugrándozni, mert ha már ott vagyok, akkor nehogymár ne, viszont ettől olyan tengeribeteg lettem, hogy a hazafelé úton világoszöld fejjel, kavargó gyomorral kornyadoztam az autóban, és "nagyobb baj" csak azért nem történt, mert erősen arra koncentráltam, hogy mekkora kár lenne azért a finom kajáért.