2010. május 3., hétfő

Most egy kicsit nem jó

Vannak ugye a szokásosak, a kicsivagyok-csúnyavagyok-senkise-nemszeret-engem témában, de az most mindegy, mert most vannak újak is.

- Nincs pénzem, és fizetésig még két nap.

- Annyi jó blogot láttam hétvégén. És megint rájöttem, hogy az enyém meg egy nagy nulla. Nem szól semmiről, és még ehhez a semmihez is tehetségtelennek tűnök.

- Szóltak, hogy a fészbúkon lehet látni, hogy ki nézte meg az ember adatlapját. Ez azért felettébb kínos, mert van 2-3-4 esztétikai élmény jellegű ismerősöm, akiket csak úgy a napi komfortérzetem megléte érdekében szoktam nézegetni. A kelleténél gyakrabban. Égés. Így aztán most nemhogy a fészbúkról, de legszívesebben a föld felszínéről is törölném a regisztrációmat.

- Hetek óta nem volt Dezsőmail.

Hát akkor most mia Zéletneka Zértelme?????

15 megjegyzés:

Kriszta írta...

Akármilyen is a blogod (bár nekem tetszik), én szeretem olvasni az írásaid :)

neduddgi írta...

42

Gabella írta...

Ezt a dezső izét nem értem. És mást se! Mert hogy ez egy tök jó blog! Bár ez az utolsó bejegyzés nem lett túl vidám...

Fel a fejjel!

Névtelen írta...

Ne légy negatív. Amúgy Juditkáról tessék írni :)

Maris írta...

Hétvégén lesz Juditka, és 99,9% hogy vicces juditkás beszólás is lesz, mert ő kb. csak olyat tud :-D

Ani írta...

Húúú, de jó, hogy írod ezt a fészbúk témát. :-S Ez nekem is gáááz. :-D

És az meg tök jó, hogy már csak két nap és lesz fizud. Nekünk bejelentették múlt héten, hogy nincs pénz, nem is tudják, mikor lesz. Örülnék, ha nekem is két nap lenne. :-D

A blog: Olyat ér írni, hogy dinka vagy? Pont tegnap kérdezte meg a Sógorom, hogy miért írok blogot, meg, hogy miről szól. Mondtam, hogy semmiről. Azért írok, mert néhányan szeretik olvasni, engem meg ellazít. Nem hiszem, hogy feltétlenül kellene szólni valamiről. Időről-időre olvass bele az enyémbe és akkor feltöltődik az önbizalom cellád, mert a te stílusérzéked messze veri az enyémet.

Ez a Dezsős oldal nagyon jó. :-DDD

Ilona írta...

Nem tudom, hogy mitől jó vagy nem jó egy blog, fogalmam sincs, hogy milyennek kell lennie. De az biztos, hogy Maris a Te blogod olvasása mindig felderít, általában hangosan röhögök, ha olvasom, és alig várom, hogy megírd a családdal kapcsolatos élményeket is. Vagy ez nem számíííííííííííít????

Viktória írta...

Én nem tudom, milyen érzés kicsinek-csúnyának lenni, de a nagydarab-trampli-lét sem túl szívvidító :)

Gabella írta...

Fészbúkos ismerőseim nagyrészét is csak a fészbúkról ismerem. Azokat meg nem igazán nézegetem. :-)

Babi néni írta...

Nem tudom, hogy Te milyen blogokat nézegettél a hétvégén, de én NÁLAD vagyok rendszeres olvasó és nem náluk. Szóval a tied sokkal jobb. :o)

Egyébként tényleg nőhetnél még vagy egy métert (bár kettő jobb lenne, mert akkor benézhetnél az ablakomon az utcáról) és műtesd meg az orrod is, mert nekem a Cyranoé tetszik, meg a füled se áll el és nem elég nagy. Mindegy, azért így is szeretlek. ;o)

Facebook: Te nem is nézegetted a profiljukat, csak véletlenül mentetted el kezdőoldalnak az övéket és elég bosszantó, hogy mindig onnan kell átmenni a saját profilodra, nem? ;o)

Na, jó! A Dezsős blog tényleg halálos.

Irenka írta...

Ha már a dolgok értelménél tartunk: az életnek van ilyen? Ez a blog pedig igenis klassz, szórakoztató, még akkor is, amikor panaszkodós.

Zsófi írta...

A múltkor találkoztam a helyi mormon hittérítőkkel. (Elderek-nek hívják magukat - a nevük + Elderek, tisztáztuk, hogy az a tisztségük, vagy mi.)

És akkor kifejtettem, hogy nekem OK, hogy ők hisznek, de én meg nem. És akkor kérdezik, hogy mi célból vagyunk itt, mondom: nincs célja, hogyan kerültünk ide, mondom: véletlenül. Félórát dumáltunk így, de mindketten megdicsértük a másikat a zidegennyelv tudásáért (ami azért gáz, mert az egyház nem jutott eszembe angolul...)

;-DDD

Szerintem, jó a blogod. És el is olvasom többnyire. ;-)

Névtelen írta...

Szerintem is jò a blogod, ès miòta egyszer kommenteltèl nàlam, azòta èn meg itt ragadtam nàlad. Imàdom Juditkàt, a tesòd kutyàjàt, a nagyszuleid szovegeit, meg a blogodat is. Azt is akartam irni, hogy az èlet èrtelme a 42, de màr lelottèk elolem. Attòl fuggetlenul mèg az marad az èlet èrtelme, meg hogy szuperkendoket, sàlakat, pulcsikat kossunk finom-puha fonalakbòl. Ja, ès hogy jòkat egyunk ès jòkat igyunk (+ nèhàny màs dolog, amit itt nem rèszleteznèk). Hàt mi màs?!
Es mèg annyit, hogy mostmàr nem is irok a blogomra, mert olyan jòkat, mint te szoktàl, èn nem is tudok....

Maczyka írta...

Bár már lett 43 is, de azért leírom, hogy ne tessen bilifüle lenni (na jó, kicsit lehet, mert az mindenkinek jár :) ), mert ide járok röhögni, ez a kis blog itten kérem a megfáradt, kipukkadt, aranból lace-re csoffadt idegszálú anyukák kis önjutalmazós, vidámítós, kikapcsolódós kuckója.

Úgy is mondhatnám, Maris, te vagy az én wellnesem!! :D

Maris írta...

Köszönöm, helyre vagyok igazodva :-)