Azt hiszem, egyszer és mindenkorra halálosan szerelmes vagyok a húgomba, pillangók röpködnek a gyomromban, ha a kezembe bújtatja a kezét, összeszorul a torkom, ha a copfját a csuklómra tekerhetem, és könnybe lábad a szemem, ha nézem a szempilláit, amikor alszik. A húgom gyönyörű, mint egy angyal.
De felébred, és megszólal, és 6 másodperc alatt, halálos pontossággal célozva bosszant fel a lilafejjel-káromkodva-üvöltözésig, és én máris kiesem a kreatív pedagógusi és felelősségteljes nagytestvéri szerepből, megfeledkezem magamról, és elküldöm Juditkát az anyjamicsodájába, mire Juditka átveszi az irányítást, és méltatlankodva figyelmeztet, hogy "Húú.... ilyet NEM MONDUNK!"
Én meg megadom magam, és próbálom visszafojtani a kitörni készülő röhögést:
"Ja, tényleg nem. Bocs."
(És akkor most még nem is énekelt nekem Zámbó Jimmyt.)
Szülinapi rózsaszín
6 napja
3 megjegyzés:
Szerintem az anyukák is pont így éreznek a gyerekeik iránt! Legalábbis én. Max. nem 6 másodperc, hanem néha akár 6 perc is eltelik, amíg felbosszantanak. És hát szerencsére nem ismerik Zámbó Jimmyt! :-)
Pont ezt akartam én is írni, amit Gabella. Az én lányom még nem tud beszélni, de előbb utóbb fog... és lehet, hogy Jimmyt is fog énekelni. De tök mindegy, mert ők hozzánk tartoznak, akármilyenek is, a harag, bosszúság meg úgy elszáll, ahogy jött.
Evett rendesen? :-)
Annamari barátnőm Marci fia még három éves sincs, de mégis képes felhúzni az amúgy hat gyerekre is tündéri türelemmel bébisintérkedő anyukáját lila fejűre, aztán jön az, hogy: "Olyan pofont kapsz... hogy csak úgy cuppanik!" :)
Megjegyzés küldése