Juditka szépséget ápol

Miután ma reggel háromnegyed nyolc körül nyilvánvalóvá vált, hogy pillanatokon belül bepisilek, ha továbbra sem vagyok hajlandó megmozdulni és felkelni, elszántam magam, félig kinyitottam az egyik szememet, és elindultam kifelé. Magamra csuktam az ajtót, és aludtam tovább ülve, amikor Judit kirobbant a szobájából, és elkezdett a klotyóajtó előtt üvölteni, hogy:
- Nézd meg légyszi a hónaljamaaaaaaat!
- Jóvammingyá....
MICSODA?
A Gyerek, aki soha nem szól semmiért, arra kér, hogy bármit is nézzek meg rajta????
Pánik.
Adrenalin.
Felébredtem rekordsebességgel, és próbáltam 15 másodpercben lefuttatni minden lehetséges változatot, hogy mi lehet a hóna alatt. Allergiás? Gombás? Kipirosodott? Vagy mi? És mit fogok vele csinálni????
Nagy levegő, elszánás, kézmosás, szemüveg.
- Na, mutasd.... de hát én nem látok semmit. Mi van ott?
- Hát az az izé.
- Judit, nem látok semmit. Nincs itt semmi. Csak a szőr, de hát az normális.
- NEMMMMM!

Megvilágosodtam.
- Nyuszi, leszedjük?
- Igen.
- Ráér kicsit később?
- NEMMMM.

Igenis, értettem. És magamnak köszönhetem, mert évekkel ezelőtt felvilágosítottam a Gyereket, hogy a modern nő nem szőrös, főleg nyáron. Engedelmesen elkullogtam, hoztam a nyíróketyerét, és levágtuk legrövidebbre. (Borotvával nem szarakodhat, epilátort a hónalján nem használhat, a gyantát az ő érdekében remélem, nem ismeri még közelről.)

- Na, jó lesz így?
- Igen.
- Akkor kész vagyunk.
- NEM. Szerintem lehetne azt a BIKINIRÉSZT is.
:-D