Előbújt a nap, és én körülbelül megvakultam tőle. Ezelőtt két hónapig be volt borulva, most meg reggel kilépek a kapun, és már kapom is a kezemet a szemem elé, mert annyira világos van, hogy fáj. Hunyorgok, néhány lépést csukott szemmel teszek meg. Akkor is magamon hagyom a napszemüveget, ha társaságban vagyok. Pedig azt utálom. Nem a társaságot, hanem ha valaki napszemüvegben beszélget másokkal.
Eddig csak a bőröm nem bírta a napot, most már a szemem sem, és bár a fokhagymát még szeretem, azért rendszeresen nézegetem a tükörben a metszőfogaimat, sőt bejelentkeztem fogászati ellenőrzésre is.
Tegnap este pedig Metaxát ittam ugyan, de már tervezem, hogy veszek egy üveg vodkát, és egész nyáron mindig lesz otthon paradicsomlé. Alkonyatkor aztán kiviszem majd a kissámlit az erkélyre, üldögélek, és várom a szárnyas kollégákat konzultációra, a panelok repedései dugig vannak denevérrel, jut eszembe, a barátnőim félnek tőlük, én viszont nem, ez is gyanús, nagyon gyanús.
Szülinapi rózsaszín
6 napja
6 megjegyzés:
Marcsi, a bőröd még nem szikrázik napfényben, mint a gyémánt? :)
Hasonló jeleket tapasztalok én is: a bőrömet már 50 faktoros naptejjel kell kenegetni, a napszemüveg meg csak este jön le a szememről. Sőt! Imádom a krimiket is!!!!
:o) És mi lesz a kielégíthetetlen szexuális étvággyal?
Igen, MINDEN BIZONNYAL vámpír vagyok. Semmi kétség :-D
Majd meglátogatlak a seprűmön én is! :)
Na de még ilyet! Egyébként nem értek a vámpírok alkoholizálási szokásaihoz, így azt a részt nem is fogtam fel. :)
Megjegyzés küldése