2012. augusztus 27., hétfő

Főszabály és kiegészítése

Főszabály: haverokkal nem kavargunk, különben megbánjuk.
Kiegészítés: vagy ha mégis, akkor legalább fejezzük be rendesen, amit elkezdtünk, különben még SOKKAL jobban megbánjuk.


2012. augusztus 24., péntek

A cimborám nősül

Felhívott ez a csávó tegnap este, hogy most már akkor átjön, mert hónapok óta ígérgeti az esküvői meghívóját, csak azóta valahogy még sosem sikerült találkoznunk, és mivel szeptember 15-én lesz az esemény, most már elég jó lenne, ha IGAZÁBÓL meghívna, és nemcsak szövegelne róla.

Jött is, kezembe nyomott egy üveg cserszegit, hogy "neked hoztam", meg három citromot, "ezt is neked hoztam, hogy csinálj nekem belőle limonádét", szóval csináltam neki limonádét (mert vezetett), én meg fröccsöztem, és úgy nagyjából mindenről beszélgettünk, mondom, ez megint el fogja felejteni a meghívót, de aztán nem felejtette persze. Megkaptam.

Később kiderült, hogy a bort a régi nagy keszthelyi fröccsözések emlékére választotta direkt (bár ott nyilván vonyarcit ittunk és nem soltvadkertit, legalábbis gondolom), aztán pedig borzasztóan meglepett és meghatott mert elmondta, hogy a régi kaposvári időkben neki milyen sokat számított, hogy mellette voltam, amikor élete első komoly barátnője szakított vele. Tényleg eléggé össze voltunk nőve akkoriban, hírbe is hoztak bennünket nyilván, jókat szórakoztunk rajta már akkor is.

Nem mintha SOHA nem fordult volna meg a fejünkben, hogy ebből esetleg mást is ki lehetne hozni, de  valamelyikünk mindig elröhögte magát, szóval sose lett belőle semmi, ezúton üzenem a közös ismerőseinknek - akik természetesen nem olvassák a blogomat, így nyugodtan írhatok ilyenekről -, hogy NEM, nem volt meg a Jimmy :-D

Ja, és megígérte, hogy az esküvői bulin majd egy helyre fog minket ültetni a régesrégi kaposvári cimborákkal, akikkel viszont sokkal ritkábban találkozom (vagy egyáltalán nem), szóval lesz itt még nosztalgiázás :-D Alig várom.

2012. augusztus 23., csütörtök

Az ideális munkakapcsolatról

Kollégámmal már nagyon rutinosan a fészbúkon beszéljük meg, hogy mikorra tegyem az angol nyelvű óráit.
Kéri, hogy legyen szeptember huszadikán az első óra, mert előtte külföldön lesz.

Én: Hurrá! GoodFoooood!!!!!
Kollégám: OK. ... bár most a bécsi reptéren sem láttam augusztusban.
Én: szövegelekszövegelekszövegelek, majd kapcsolok: ... te NÉZTÉL nekem GoodFoodot a repülőtéren?
Kollégám: Ja, ez már reflex.

Hát ahhoz képest, hogy szőrös csávó létére eleinte kicsit cikinek találta, és azt mondta, majd Playboyba tekerve fogja hazahozni, hogy senki meg ne lássa... most meg csak úgy magától hozott volna.
Még az se baj, hogy nem talált, ettől még tök rendes :-D






Hangulatmódosító

(Olvastam, hogy Roy Orbison a klip forgatása közben halt meg, de akkor a hangja már fel volt véve, és végül úgy tették bele mégis a klipbe, hogy az otthagyott gitárja hintázik a székben.)

Nekem ez a szám az egyik örökös kedvencem, annak ellenére, hogy sehogy sem illik bele a többi közé, amiket általában hallgatni szoktam. Szerintem tök jó szövege van, és egyébként is ritkán látni ennyi nagy öreget egy rakáson :-) 


2012. augusztus 22., szerda

Harmincon túl minden nap ajándék?

Hát akkor mától kezdve hivatalosan is refluxom van, aminél persze lehetne sokkal rosszabb is, viszont elvileg életem végéig folyamatosan gyógyszert kell szednem. Azt mondta ugyan a háziorvos, hogy ezek a protonpumpagátlók - amellett, hogy hülye nevük van - nem károsítják a májat meg a vesét, meg semmit, de ettől még nem vagyok felhőtlenül boldog.
Annak azért örülök, hogy vége az egésznapos folyamatos köhögésnek, mert azt már untam kurvára (elnézést).
Ja, igen. Szélső esetben még megpróbálhatok leszokni a csokiról (nem nagy ügy), a kávéról (ez azért már fájna), meg a vörösborról (ez meg szinte lehetetlennek tűnik), de állítólag a gyogyószer akkor is kelleni fog, szóval most akkor nem tudom.

2012. augusztus 21., kedd

Tűzijáték

Már nem tudom, tavaly miért nem láttam, de talán Szolnokon voltunk a srácokkal, idén pedig ugyanazzal a kettővel elindultunk, hogy megnézzük egyrészt ugye a tűzijátékot, másrészt azt a gasztronómiai kirakodóvásárt a Duna-parton. Ehhez képest ötkor beültünk EGY sörre, majd megpróbáltuk megváltani a világot, és az egyik fickóval kórusban kritizáltuk a másiknak a házasságát, de közben ORDÍTANI KELLETT, MERT HANGOS VOLT A TŰZIJÁTÉK, ja, hogy megint lemaradtunk, bocs.

Update. Megvan: Agárdon voltunk Tankcsapdán, mert tavaly huszadikán volt, idén meg tizenkilencedikén.

2012. augusztus 20., hétfő

"Elmentünk pogózni, tíz perc múlva jövünk"

... mondták a srácok a Tankcsapda-koncert vége felé. Jó, menjetek, majd vigyázunk a cuccra, meg a kulcsra, meg a telefonra, a szemüvegedet meg ide teszem, na, legyetek hősök.
Szerintem még három perc sem telt el, már ott voltak megint, csuromvizesen, vörös fejjel, levegő után kapkodva, csak hazafelé a vonaton kezdtek magukhoz térni, de akkor meg elaludtak.
Nem baj, ők idén is MEGMUTATTÁK :-)