Felhívott ez a csávó tegnap este, hogy most már akkor átjön, mert hónapok óta ígérgeti az esküvői meghívóját, csak azóta valahogy még sosem sikerült találkoznunk, és mivel szeptember 15-én lesz az esemény, most már elég jó lenne, ha IGAZÁBÓL meghívna, és nemcsak szövegelne róla.
Jött is, kezembe nyomott egy üveg cserszegit, hogy "neked hoztam", meg három citromot, "ezt is neked hoztam, hogy csinálj nekem belőle limonádét", szóval csináltam neki limonádét (mert vezetett), én meg fröccsöztem, és úgy nagyjából mindenről beszélgettünk, mondom, ez megint el fogja felejteni a meghívót, de aztán nem felejtette persze. Megkaptam.
Később kiderült, hogy a bort a régi nagy keszthelyi fröccsözések emlékére választotta direkt (bár ott nyilván vonyarcit ittunk és nem soltvadkertit, legalábbis gondolom), aztán pedig borzasztóan meglepett és meghatott mert elmondta, hogy a régi kaposvári időkben neki milyen sokat számított, hogy mellette voltam, amikor élete első komoly barátnője szakított vele. Tényleg eléggé össze voltunk nőve akkoriban, hírbe is hoztak bennünket nyilván, jókat szórakoztunk rajta már akkor is.
Nem mintha SOHA nem fordult volna meg a fejünkben, hogy ebből esetleg mást is ki lehetne hozni, de valamelyikünk mindig elröhögte magát, szóval sose lett belőle semmi, ezúton üzenem a közös ismerőseinknek - akik természetesen nem olvassák a blogomat, így nyugodtan írhatok ilyenekről -, hogy NEM, nem volt meg a Jimmy :-D
Ja, és megígérte, hogy az esküvői bulin majd egy helyre fog minket ültetni a régesrégi kaposvári cimborákkal, akikkel viszont sokkal ritkábban találkozom (vagy egyáltalán nem), szóval lesz itt még nosztalgiázás :-D Alig várom.