Csupa rejtély ez a nap

Első rejtély: ha a vonat a most bevezetett sebességkorlátozások miatt késik, akkor azt miért nem teszik bele inkább a menetrendbe, hogy tudjunk róla, és ne csak anyázzunk, hogy mámeginkésikezarohadtvonat?

Második rejtély: hová lett a Tv Paprikáról a szinkron? Annyit kritizáltuk, hogy megunták, aztán tessék, nézzük angolul?

Harmadik rejtély: ki a fene az a Szabó Zoli, és hogy kerül a telefonos névjegyzékembe?

Nem tudom meginni, hazavihetem?

A Csillagásszal (nem csillagász) elmentünk tegnap, hogy iszunk egy meggyes sört a "belgában", aztán meg is ittuk, de még kedvünk volt maradni, szóval kértünk egy másik fajtát is (én boszorkányosat, naná).
Hamar kiderült, hogy ezt már nem kellett volna, mert mindketten inkább csak néztük a poharunkat, aztán az egyiket nagy nehezen legyűrtük ketten, de a másikra csak pislogtam bánatosan.

Végül megbeszéltem a pultos sráccal, hogy hazavihetem, mekkora szerencse, hogy pont csatos üvegben volt eredetileg, abba vissza lehetett önteni.
Azért igazából nem tudom, hogy más rendes emberek is haza szokták-e vinni a kocsmából a maradék sört, nekem mindenesetre sikerült :-)

Gumicsont, de most felháborodtam

Tudom, hogy épp eleget (túl sokat) nyivákoltam mostanában amiatt, hogy derosszazéletem, mérnincsnekemsenkim, disznómindenférfi.

De most kénytelen vagyok visszaszállni a vesszőparipámra, mert ma reggel HVG-t olvastam (lehet, hogy nem kellett volna), ahol azt írták, hogy "... olyan jogszabályok tervezgetését szivárogtatják ki, amelyek alapján ugyanannyi szolgálati év után alacsonyabb nyugdíj járna a gyermektelen nőknek." (Veszedelmes viszonyok, HVG, 2012. szeptember 22.)

Hát most már tényleg az eszem megáll.
Ezek a baromarcúak (elnézést) komolyan azt gondolják, hogy ez majd elősegíti a gyermekvállalást????
És komolyan azt gondolják, hogy akinek nincs gyereke, annak azért nincs, mert NEM AKAR, és emiatt büntetni kell?
Már így is másod- (többed-) rendű állampolgár vagyok, légyszi, pont kérni akartam, hogy még egy kicsit különböztessenek meg, és fokozzanak le, mert még erre se vagyok képes.

Az lenne még az igazi, ha az egyedülálló, gyermektelen nők mellé jófejségből kirendelnének állami inszeminátorokat, nem? És akkor nem pofázhatok, hogy nincs lehetőségem teherbe esni. (Az elvetemült szingli karrieristákat pedig MEGGYŐZNÉK, hogy mégis azonnal kell nekik egy gyerek.)
És akkor még nem is beszéltünk azokról a nőkről, akiknek minden vágya a gyerek, de nem lehet nekik. Ővelük mi lesz? A meddőség is büntetendő?

Egyébként tételezzük fel, hogy a magam részéről bevállalok egy "diszkóbalesetet", elkapok egy körre egy megfelelően részeg, ámde - még - viszonylag bizalomgerjesztő külsejű hímnemű egyedet, vagy pedig megkérem egy haveromat, hogy csináljon nekem gyereket, és bármit aláírok, hogy a későbbiekben semmiféle követelésem nem lesz vele szemben. Reméljük, fogamzóképes vagyok, és akkor OK, a dolognak ez a része kipipálva. Gyerek még bent nem maradt, tehát tegyük fel, hogy az én képzeletbeli picikém is megszületik valahogy. Laknom van hol, babafelszerelést lehet örökölni. Nem tudom, hogy a kemény százhúszezres fizetésemnek pontosan hány százalékát és mennyi ideig kapnám, de ebből télen kb. hetvenezer forint rezsire megy el, tényleg élhetnénk negyvenhétezerből KETTEN. Aztán - ha addig éhen nem halunk - eltelne egy-két év, és engem mondjuk nem vennének vissza dolgozni, mert a jelenlegi munkahelyem már most is elég nagy gondban van. Frankón lehetnék munkanélküli egy kisgyerekkel, akinek egyébként egyetlen darab élő nagyszülője se lenne ezekkel a fiktív apákkal. Létező apukával még talán szert tehetek egy garnitúrára.

Lehet így is biztosan gyereket nevelni, de CSAK azért hogy majd a nyugdíjelszámolásnál ne különböztessenek meg azoktól a nőtársaimtól, akiket az a szerencse ért, hogy megtalálták az életük párját, és boldog családban élnek egy-két-több kisgyerekkel, szóval nem tudom, hogy mennyire lenne értelme.

Arról nem is beszélve, hogy mindannyian sejtjük, pontosan mennyi nyugdíjat fogunk mi kapni az államtól, mire oda kerül a sor. Korra, nemre, gyermekvállalásra való tekintet nélkül mindenki ugyanannyit.

Igazijóbarát javítja az ivararányt

Nagyban táncoltam ezen a szombati esküvőn, a saját barátaim híján két, gyakorlatilag teljesen ismeretlen sráccal, amikor egyszer csak odajött a vőlegény, illetve hát bocsánat, addigra már újdonsült férj, beállt hozzánk, rám vigyorgott, és közölte hogy "na... bulizzál HÁROM pasival" :-)

Már megint hírbe hoztak

Jimmy meg Szilvi esküvőjén voltunk tegnap, jaj, szépek voltak, és kedvesek, és aranyosak, és nagyon jót buliztunk, olyannyira, hogy reggel fél 6-kor értem haza, négy körül indultunk a Normafától.

De hát ez az Ákos viszont tiszta hülye. Kezdte azzal, hogy a csoportképen megpróbált fél méterre állni tőlem, és mikor a fotós közelebb rakta, akkor meg minden baja volt, azzal próbálkozott, hogy ő nem fogja a kezét a vállamra tenni, most nem tudom, mit kellett szerencsétlenkedni, egyrészt nem az ő esküvői fotója, és oda áll, ahová mondják neki, méghozzá kussban, másrészt meg alapvetően szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy egész nyugodtan a közelembe jöhet.

Ez csak rosszabb lett, amikor a fotós kettesével fotózta végig a vendégeket, és hát mivel minket egymás mellé ültettek, szegény Ákosra rájárt a rúd - pedig eleinte örült, hogy legalább tudunk beszélgetni -, én nem is akarom tudni, milyen pofát vághatott, mindenesetre megkértek minket, hogy legalább próbáljunk úgy csinálni, mint akik kedvelik egymást, na, mondom, kitolok veled, jól odabújtam hozzá vigyorogva, már a fotós is röhögött, mondta, hogy nagyon jó, legalább egyikünknek sikerült.

Lett ez még így se, ugyanis a fickóval tényleg réges-régi ismerősök vagyunk (és egyébként kedveljük egymást :-), ennek megfelelően így is viselkedünk, piszkálódunk, beleeszünk egymás kajájába, elküldjük a másikat ide-oda igazából is, meg átvitt értelemben is. Sajnos a vőfély mellett ültünk, aki a fotóssal úgy általában az esküvőkről beszélgetett, majd vigyorogva megkérdezett minket is, hogy mi tervezünk-e valamit, szóval mondtuk neki hogy igen, kimegyünk cigizni.

Manufaktúra-hírek

Attól tartok, ez inkább valamiféle szégyentábla lesz, mert most akkor elszámolok az összes befejezetlen munkámmal.

1) Egy sálkezdemény japán virágokból, bordó csipkefonalból. Miután megtanultam és eléggé begyakoroltam a japán virág horgolását, letettem, másba kaptam, és azóta is ott van. Igazából tudom, hogy keskeny, és azt is tudom, hogy nem lesz elég hosszú, meg azt is, hogy nem fogok tudni hozzá további fonalat szerezni, ugyanis ez valami régesrégi tengerentúli közös rendelés, de már azt se tudom, honnan van és micsoda. Szegény, elég esélytelen.

2) Ülőpárnahuzat, virágos közepű nagyinégyzetekből, tarkabarka akrilból. Ld. fent. Begyakoroltam ezt a négyzetet (meg az összehorgolást "as you go"), kész lett a párnahuzat egyik oldala, aztán leraktam. Voltak olyasféle halvány elképzeléseim, hogy naponta csak 1-1 négyzet, és akkor talán egyszer kész lesz, de igazából ez hülyeség, mert nem foglalkozom vele.

3) A fekete lenpulcsim. No comment. Ezt nem tudom megmagyarázni.

4) Egy világoskék háromszögkendő, amire menet közben rájöttem, hogy nem tetszik, de annyira nem, hogy még lebontani is lusta vagyok. Közben mindenbe belegabalyodott, és el is kellett tépni a fonalat, remek, ezután majd már azt is utálni fogom, hogy össze kell kötni. Russian join, te gyönyörűség, alig várlak.

5) A brutálrózsaszín csíkos babaponcsó, Orsi sógornőm kérésére. Nem, nincsenek Bencének problémái a nemi identitásával, hanem egy barátnője kislányának kérte. Elég jól haladtam egyébként - október eleje a határidő - csak eszembe jutott egy másik félkész projekt, és ahhoz nyúltam vissza egy kicsit, ez pedig a...

6) Ten-stitch takaró, amiről nem is akarom megmondani, hogy mióta ülök rajta, benne lesz - ha egyszer elkészül - vagy fél kiló Kauni fonal, de most még csak ennek a felét raktam bele, nemrég csatlakoztattam a második gombolyagot, akkora, mint egy malomkerék. Viszont olyan egyszerű, mint a barlangrajz, igazi unatkozós munka, nem kell odafigyelni, lehet relaxálni. Ami ellene szól, és amiért kicsit ki is ábrándultam belőle, hogy időközben "sajnos" megtanultam rendesen kötni, meg kötésleírásokat értelmezni, és elég lelombozó felfedezés volt, hogy mindezidáig rosszul csináltam egyrészt a rövidített sorokat, másrészt a szemek felszedését a munkadarab oldaláról. És hiába tudom most már, hogy hogy kell(ett volna), már nem csinálhatom jól, mert akkor nem ugyanúgy fog kinézni, mint eddig.

7) Zoli meg kért egy kesztyűt, ujjatlant, hogy tudjon benne télen is cigizni :-D Mivel momentán ez ígérkezett a legizgisebb programnak, választottam hozzá fonalat, meg próbakötöttem egy kicsit, az eredmény felemás, mert a színek jók, de egy technikai részletre még nem találtam meg a legjobb megoldást. Amúgy sem kötöttem még ötujjast (még ha félbehagyott ujjakkal is...), szóval érdekel a dolog, de mivel azért egyelőre még nem kell kesztyű a cigizéshez, ez az, amit félre kéne tennem körülbelül novemberig.

8) A tavalyi nyakmelegítőm. Direkt azért nem dolgoztam el a végét, mert akkora nagy lett, hogy nyilvánvalóan le kell bontanom az egészet, és újrakötnöm kisebb méretben. Viszont lehet hordani így is, csak hát lifeg, és pont ugyanúgy be fog jönni mellette a hideg, mint ahogy tavaly is bejött, de legalább jól néz ki. Ezt akármeddig is lehet halogatni.

Szóval ez van úgy nagyjából.
Gyalázat.

Dolgozó Ember

Novembertől megy a Pimpe bölcsődébe, és pöttyös labda lesz a jele. Nem tudom, lehet, hogy ez valami családi vonás, mert nekem pöttyös bögre volt :-D (Azért remélem, a bölcsődéhez való viszonyulást nem a nagynénjétől örökölte a gyerek, én nagyon utáltam, és képes voltam teljes munkaidőben bőgni, míg valaki végre értem nem jött. )

Most majd a náthaszezon kellős közepén élesben is tesztelhetjük, mennyire erősítette meg a kiskrapek szervezetét ez egész nyári bogár- és földevés, macskanyalogatás, meg hogy felváltva rágcsálták a kutyával a sípolós gumisünt.

Ja, egyébként két jel volt már csak szabadon, és azért a pöttyös labdát választotta a sógornőm, mert a másik a fakocka volt. FAkocka? Az vajon honnan derült ki? :-))))