Ingázni elég rossz lehet

Vettem tegnap egy kabátot a Teszkóban (amire az öcsém ránéz, és csak annyit mond, hogy "jó", azt AZONNAL meg kell venni), de igazából nem itt kezdődött a baj, hanem a Lidlben, ahová a Mama "krizantint" venni küldött minket. Az mondjuk nem volt, viszont vettünk mazsolabort, és a sógornőm elkezdett nyígni, hogy inkább ne is jöjjek haza, hanem akkor igyunk, aludjak ott még egyet, és jöjjek onnan dolgozni ma reggel, mert egyszer kibírom állítólag. (Aztán kb. este 8-kor nagy nehezen ivott EGY pohár vörösboros kólát, hát ezért kellett ma nekem hajnalban kelni.)

Amikor az öcsém felkelt ötkor, az még csak egy halvány utalás volt, de amikor VISSZAJÖTT, mert lekéste a buszt, amivel elérte volna a hatos vonatot, felkeltette a sógornőmet, hogy mégis vigye át autóval a
vasútállomásra, majd felkeltettek engem is, hogy nem láttam-e valahol a kocsikulcsot (nem), akkor már mindegy volt, nem lehetett tovább húzni az időt.
Mezítláb a konyhakövön elég szar, de az egyik szobában a Bence miatt nem lehet villanyt gyújtani, a másikban meg a mama miatt, hát akkor most ez van, majd máskor nem hagyom széjjel a papucsomat.

Ilyen gyorsan még sose készülődtem, lehet, hogy itt is ritkítani kéne a buszjáratokat, akkor nem szórakoznék annyit minden reggel.
Gyorsan megmelegítettem a tegnapról maradt kávét, csomagoltam egy párizsis kenyeret, közben kilomtalanítottam nagyanyám hűtőjéből a gyanús dolgokat, raktam fel vizet Bence gyerekteájának, összecsomagoltam a zöldségeket, amiket haza kellett hozni, aztán kabát, sál, a lámpát - asszem - égve felejtettem, visszazavartam a kutyát, mert kiszökött utánam a kertbe - egyébként tök sötét volt még - szóval én is izgulhattam a busz miatt, ami sunyi módon időnként korábban jön, viszont cserébe legalább nem vár.

Legközelebb akkor kezdtem aggódni, amikor a főúton a buszunk megelőzött egy másik buszt, miközben szemből jött egy teherautó, de aztán ezt is túléltük, csak a gyorsvonatra nem fértem fel, ami végül is nem baj, mert 9 perc múlva jött a személy, aminek ráadásul nem is magas a lépcsője (hátizsákkal, kosárral meg szatyorral a franc se akar magasugrást játszani). De hogy MENNYIEN vannak 7-kor a vonaton, az valami hihetetlen. Mondjuk tény, hogy tök simán beértem a munkahelyemre, - ami ugye Kispestről nem mindig jön össze -, de meg lehet nézni, hogy milyen fejem van, és várhatóan egész nap zombi leszek.
Egyszer-egyszer nyilván ki lehet bírni ezt is, de azért ha válogatni lehet, akkor maradok tisztelettel bunkó pesti.

Alvamászó

Bence unokaöcsém (majdnem) 180 fokos fordulatot vett, és nemcsak hogy nem ver (mindig), de hozzám bújik, puszit ad, sőt, szombaton velem aludt!

Kábé 30 másodperccel azután, hogy lenyomták aludni, Embergyerek máris újra a padlón zúzott, tologatta a kisautóit, jött-ment, dolgozott keményen, aztán egyszer csak mégis belátta, hogy ő egy egészen pici kisfiú, aki negyed tizenkettő tájékában már rettentő álmos, szóval szépen lefeküdt mellém a padlóra (nincs elég ágy, ezért én ott szoktam magamnak fészket építeni paplanokból), bőszen cumizott, aztán elaludt. Én is elaludtam, csak arra ébredtem, hogy a nagybátyám szólt az öcsémnek, pakolja már vissza az ágyra a Bencust. Mondtam, hogy ha már így alakult, ne piszkálja, hagyja csak ott, elférünk.

Arra az esetre, ha elgurulna a Kishaver, még odatettem a paplanjaim mellé egy szivacsot is. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd előrefelé fog mászni álmában.
Este valamelyikünk elszúrta a dolgot, mert teljesen leeresztette a redőnyt, amitől ANNYIRA sötét van, hogy komolyan semmit, de semmit nem lehet látni, meg is ijedtem, amikor egyszer felébredtem, és tapogatóztam, de sehol nem találtam Öcsisajtot. Aztán meglett, összegömbölyödve aludt a padlón, jó messze mindenféle paplantól meg takarótól, és nyiszorgatta a cumiját. Összevakartam, és visszatettem magam mellé, de innentől már nem aludtam nyugodtan, legalább ötször kellett a szökevény kisgyereket levadászni és a helyére rakni, betakargatni, vaksötétben cumi után tapogatózni, ami AKÁRHOL lehetett, kis golyófejen szájnyílást találni, cumit belehelyezni, hátat cirógatni, arrébb menni, nem agyonnyomni.

Imádom a csávót, de szerintem mindketten jobban járunk, ha az éjszakákat továbbra is külön ágyban töltjük :-)

Ez van, ha ráérek

Megmutatom a tegnapi este termését. Ha már egyszer világnap volt.

Jön a hideg évszak, kell ennek a Bence kölöknek egy új sapka, mert a tavalyit már kinőtte. Remélem, ez jó lesz rá. Az örökös kedvenc téli fonalamnak eredetileg nincs színátmenetes változata, de Beától kaptam egy saját festésű gombolyagot. Ez ráadásul az esküvői fényképezkedős sáljának a maradéka, szóval remélem, ez a kutya Bence megfelelően fogja értékelni :-D
Majd rajta is lefotózom, most meg beugrottam helyette modellnek. 

 

Ha már a kötés világnapja volt, akkor horgoltam is :-D Annás mutatott a múltkor egy szívecskét, aminek tegnap közzétette a mintáját is. Olyan jó képet tett fel egyébként, hogy hiába szívecske, az embernek MUSZÁJ elkészítenie. Persze nem néz ki olyan profin, mint Annáé, de az az alapvető különbség, hogy azt ő horgolta, ezt meg én. Nem tudom még, hogy mit fogok csinálni vele, de VAN szívecském :-D
(Egyébként a jobb oldala a valóságban is görbe, de a csücske az igazából nem, csak le kellett volna simítani.)

Jobb híján

Tipikusan olyan délután van, amikor az ember hazakúszik a munkahelyéről, kezébe fog egy bögre teát, aztán haladéktalanul bekuckózik a takaró alá, és ha mákja van, akkor ehhez társasága is akad.
Valahogy nem vagyok egy nagy teaivó, meg mákom sincs, de én is a takaróm után áhítozom, és azt hiszem, ezt a délutánt (is) a kötőtűimmel töltöm, édes többesben.

Állítólag úgyis ma van a kötés világnapja, csak hogy tudjátok :-)

Karrier

Ez is egy visszatérő téma nálam, de ma reggel azon gondolkodtam, mennyire kilátástalan helyzet kell ahhoz, hogy valaki elmenjen BKV-ellenőrnek.
Csak mert azt elég nehéz elképzelnem, hogy bárki is erre VÁGYIK.

Na de most komolyan

Valaki a főiskola ruhatárában felejtett egy bőröndöt.

Szeptember 14-én.

A mégis tökéletesen sikerült buli

Kicsit korábban hazamentem a munkából, aztán megvettünk mindent a piacon meg a cébéában (könnyű volt, mert más cipekedett helyettem), a főzésben volt kiskuktám, a takarításban segéderőm, sőt még egy házi informatikusom is akadt, ez persze mind ugyanaz az egy darab Sanyi :-)
A többieknek azt mondtam, hogy hattól lehet érkezni, ezért mindenki 7-re jött, jó is volt így. A puffancsok fele már elkészült addigra, a húst csak akkor akartam megsütni, amikor már mindenki farkaséhes.
Ez elég hamar bekövetkezett :-D
Szóval ettünk, meg ittunk, nézegettük a Bunny Suicidest, aztán a többiek hazamentek, mi meg elmentünk aludni.

A legutóbbi információk szerint a hamburgesütést rövidesen meg kell ismételnem, mert úgy tűnik, van, akinél azonnali függőséget okozott, tehát a következő lánybulira meg is van a kaja :-)