A dolgoknak az ígyállása

Már a Fishingen is megmondta a tutit a Menyhárt Jenő, hogy nehéz egyedül, de másokkal se könnyebb, szóval tudhattam volna, aztán mégis megint meglepődtem, mert az addig OK, hogy a királyfi fehér paripán belovagol az embernek az életébe, de aztán jön az a rész, amikor majd el kell viselni, hogy ott van :-D
Nemnemnem, nem panaszkodom, igazából örülök ám neki, rend van, nyugalom van, biztonság(érzet) van, a többit meg majd remélhetőleg megoldjuk észből, ha már alkalmazkodóképességből nemigen megy.

A manufaktúrára is jó hatással van az életem ilyenformán való alakulása, ugyanis míg az Alfahím helikopteres meg verekedős, ordítozós, űrhajós és vérengzős filmeket KÉNYTELEN nézni a tévében - mert muszáj neki nyilvánvalóan -, én nyugodtan dönthetek úgy, hogy ezeket nekem igazán nem kell ám néznem, és húzhatok a fotelba kötni :-) Például kendőt. Meg még kendőt is.

(Noro Taiyo Sock Yarn, Iris Shawl.)

(Barka Mandarin, Granny Shawl.)

Megvan, hová megy az a sok bírság

Öcsém meg nagybátyám rendőrautót lát:
- Na, ezek most épp mit csinálnak? Szolgálnak és mérnek, vagy csak kártyáznak?
- Kártyáznak.
Én csak simán nem értem:
- Kártyáznak...?
- Hát valahogy el kell osztani azt a sok pénzt, amit a mérésből összeszednek, nem?

Közmunka

Kék vakondnadrágos fickók fetrengenek az Annus néni háza mögött az árnyékban. (Annus néni a nagyszüleim átlósanszomszédja volt, már rég meghalt, és megvette más a házat, de azt nem tudom, hogy hívják, ámbár nem is igen érdekel. Annus néni háza, és kész.)
Szóval ugyanezeket a fickókat máskor leginkább a kocsma környékén látni, vagy biciklit tolva ökörhugyozás alakzatban.
Kérdezem az öcsémet:
- Te. Ezek mit csinálnak ott?
- Nem látod? DOLGOZNAK.

Best of öcsém

- Hallottad, hogy a Laci vett egy lakást Veszprémben?
- Olyan hangosan vette?

Bence jobb, ha vigyáz

Unokaöcsém folyton bántalmazza az öcsém haverját, a piroshajút. Persze ha Ádám csak ráfújna, Kisgyerek repülne kb. Új-Zélandig... de igazából nyilván nem bántaná soha. Mindenesetre a napokban tájékoztatta:

- Töki, az a szerencséd, hogy ilyen aranyos fejed van, különben már rég összevertelek volna.

P.S. De végül inkább ezt a képet csinálta az eső után a pocsolyában dagonyázó törpevaddisznóról:

Bőgőmasina

Bedobtam egy kisollót a táskámba, aztán meg belenyúltam, jó kis horror volt, úgy kaptam vissza a kezem, mintha kígyó csípett volna meg - na jó, lehet, hogy nem, mert még sosem csípett meg kígyó -, mindenesetre ez a k.va olló a jobb középső ujjam körömágya alá ment.

Vérzett eléggé. Otthon persze se Betadine, se fertőtlenítő kendő, se semmi, a pálinka meg hirtelenjében eszembe se jutott, OK, akkor legalább kinyomkodom jól. Szépen higgadtan, fapofával nyomkodtam, aztán amikor úgy gondoltam, hogy már biztos vérzett eleget, akkor abbahagytam, be is ragasztottuk, majd mikor mindezen túl voltam, akkor fordult egyet a világ, közöltem, hogy jó, akkor én MOST vagy hányni fogok, vagy elájulok, de a kettő közül legalább az egyik elég valószínű, na, melyik legyen.

Végül aztán idáig nem süllyedtem, viszont bementem a szobába, bekúsztam a takaró alá, megkérdeztem, hogy baj-e, ha legalább sírok egy kicsit, az hálisten nem volt baj, szóval sírtam, mert bibis lett az ujjam :-D

Utána meg röhögtem, hogy mennyire nem bírom a gyűrődést, és az a csoda, hogy még életben vagyok egyáltalán, meg az is vicces, hogy először mindent szépen megoldok, és amikor már egyébként nincs baj, na, AKKOR tök fölöslegesen cirkuszolok.

Titkos jótevő

- Csináltál te valamit a vízcsappal?
- Nem, miért?
- Most el lehet zárni.
- Ööö... akkor igen.